Hivatali iratok 2.

A digitális kiadás kódolását Csonki Árpád, Horváth-Márjánovics Diána, Káli Anita, Metzger Réka, Móré Tünde, Roskó Mira, Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence készítették, a TEI XML kódok szerkesztői Bobák Barbara és Fellegi Zsófia. A digitális kiadás a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet kiadásában, az Arany János-emlékév keretei között készült. A digitális kiadás főszerkesztői Palkó Gábor és Fellegi Zsófia.

A kiadás a képre kattintva érhető el!

A papír alapú kiadás szerkesztője Keresztury Dezső, sajtó alá rendezője Németh G. Béla, lektorálta Barta János.

Arany János, Hivatali iratok 2, Akadémiai évek 1859–1877, kiad. Gergely Pál, Bp., Akadémiai Kiadó, 1964 (Arany János Összes Művei, 14), 779 l. + 9 t.

 

Részletek a kötet előszavából:

“A. hivatalos iratainak II. kötete a költő-titoknok, illetve főtitkár rendkívüli méretű akadémiai munkásságáról számol be; azokat az iratait közli, amelyeket A. az MTA-hoz küldött, és amelyeket később, mint megválasztott főtisztviselő, hivatalból fogalmazott. Így adódik az iratok három időszakra történő tagolása: egyrészt az akadémikussá választott A. iratai (levelek, bírálói jelentések) az akadémiához (1859-64), másrészt a titoknoki (1865-69), majd pedig a főtitkári tisztségben (1870-77) fogalmazott iratok. […]

1. hivatalos iratainak fönnmaradt része így oszlik meg: levélfogalmazványainak s följegyzéseinek száma: 3490, ülési jkv.-e: 339 db, valamint pénztári utalványa: 620; aktáinak tömege természetesen különféle szempontokból esett vizsgálatunk tárgyává. Formájára, műfajára és tartalmára nézve meglehetősen sokrétű anyagot tartalmaz. Jelen kötet 719 darab hivatali iratot tartalmaz. 

Megjelenési formája szerint a következő háromféle csoportot különböztethetjük

meg:

1. a) A. saját kéziratai,
2. b) A. fogalmazványainak másolatai,
3. e) A. nyomtatásban közzétett szövegei.
4. valamennyi ak. fogalmazványát és ülési jkv.-ét, bírálatát világosszürke vagy szürkéskék merített papírra írta; fél- vagy negyedíves lapokra s mindigtintával. (Csupán jkv.-vázlatait írta ceruzával.) A hosszában kettéhajtott papírlap bal felén, fönt az iktatószámot és a címzett nevét aláhúzta, a jobb hasábon a szöveget fogalmazta. Az itt-ott előfordult javításokat, betoldásokat a bal hasábba írta.

Az anyag műfajok szerint is több rétegre bomlik:

1. a) Számbelileg legnagyobb terjedelmű a hivatali ügyintézés személytelenaktáinak és számláinak tömege;
2. b) ehhez csatlakoznak a levelek. – Ezek a hivatalos munkával kapcsolatos megnyilatkozások, bár itt-ott – mint pl. az Eötvössel váltott hivatalos levelekben – a baráti hang is megszólal bennük.
3. c) Terjedelmére nézve legnagyobb a jkv.-ek, jelentések, megemlékezések és bírálatok anyaga; ezekben a hivatali rutin-munka az alkotó és személyesjellegű munka rangjára emelkedik. Az évenkénti pályázati jelenéseket a bíráló biz. iratai alapján csak kivonatolta, a jutalomdíj odaítélésére tett javaslatokat mintegy összegezte A.

A hivatali iratok közé soroltuk mind hivatalos leveleit, mind a jelentések, megemlékezések s bírálatok anyagát, mert ezek szorosan kapcsolódnak A. titoknoki (főtitkári) működéséhez; nem a nagy nyilvánosság számára készültek, s a végső irodalmi csiszoltság is hiányzik róluk. […]

Akár a maitól eltérő helyesírásról, akár rövidítéseiről van szó, mindenütt híven követjük A. szövegeit, tehát az itt-ott észlelhető következetlenségek, furcsa szórendek és helyesírási szokatlanságok: A. következetlenségei, sietésbeli elnagyolásai. Ezeket is híven megtartottuk; csupán 1870-ig használt cz-betűit írtuk át mai c-re, valamint a kettős mássalhangzók kettőzött

alakjait, mai helyesírás szerint, a kiadói szabályzat egységes szempontjához igazodva. A főszöveg aláhúzásai (kurziválásai) is A. kezétől erednek.  A. idegen nyelvű kéziratait is híven közöljük, és ahol tőle nem található magyar fordítás, ott a következőktől adjuk – a jegyzetben – a megfelelő sorszámra utalással: a német és olasz fogalmazványokat dr. Gergely Pál, és H. Boros Vilma, a latin szövegekét dr. Brisits Frigyes fordításában. […]

 

A kötet sajtó alá rendezésének textológiai alapelveit és a szükségesnek látszó változtatások kérdését a meghívott szakemberekkel együtt megvizsgálta és jóváhagyta a MTA Irodalomtudományi Intézetének XIX. századi osztálya, majd az MTA Textológiai Munkabizottsága.”