Nicasius Ellebodius

Ha Magyarország történelméről, kultúrájáról van szó, legtöbbször meghatározó szempont a tőlünk nyugatra fekvő országokkal és népekkel ápolt viszony, akár államilag, akár az egyes személyek szintjén. A különféle kérdésköröket vizsgáló kutatók általában azt állapítják meg, hogy az Európában újonnan megjelenő vívmányok idehaza késve bontakoztak ki, illetve a jelentős életművet hátrahagyó magyarok jó része külföldön fejtette ki munkásságát. Kiváltképpen így volt ez a 16. században, amikor a három részre szakadt országban csak szerény lehetőségek voltak a tudományok művelésére. Éppen ezért számít nagy jelentőségűnek a projekt alanya, a flamand származású Nicasius Ellebodius (1535-1577), aki Nyugat-Európából települt át az akkori Magyar Királyság központjába, Pozsonyba, és itt, Magyarországon hozta létre tudományos életművét. Kora egyik legkiválóbb gécistájaként tartják számon, akinek az eredményeit még a téma mai kutatói is figyelembe veszik. Tudományos tevékenységét Radéczy István püspök, királyi kancellár támogatta, aki orvosaként fogadta szolgálatába, de lehetőséget biztosított számára, hogy főként az Itáliában megkezdett görög-latin filológiai tanulmányainak szentelje idejét. Bár életében csupán egy Nemesios-kiadás látott tőle napvilágot, számos más klasszikus szerző (Homérosz, Arisztotelész, Hérodotosz, Arisztophanész, Polübiosz stb.) szövegeivel foglalkozott kisebb-nagyobb mértékben. Kéziratban fennmaradtak önálló munkái (parafrázisok, fordítások, néhány alkalmi költemény), de ettől függetlenül is folytatott beható filológiai vizsgálódásokat egy-egy romlott vagy nehezen értelmezhető szöveghely kapcsán, akár saját elhatározásból, akár mások kérésére; ilyenkor mélyen elmerült a legkülönfélébb tudományterületekben, csak hogy egy szó vagy mondat pontos írásmódját, értelmét kiderítse. Ugyanis kiterjedt kapcsolati hálóval bírt, a korabeli értelmiség legjavát tömörítő res publica litteraria legfontosabb tagjaival állt összeköttetésben; ismerősei között olyan nagynevű humanisták akadtak, mint Gian Vincenzo Pinelli, Paolo Manuzio vagy Hugo Blotius. Többnyire természetesen levélben kommunikált velük, így élete végére terjedelmes levélkorpusz gyűlt össze, amely szerteágazó tudományágak számára szolgáltat alapvető forrásanyagot. Lehetővé teszi Ellebodius alakjának és életművének a jobb megértését, az európai irodalomelméleti gondolkodás történetéről alkotott kép pontosabb megrajzolását. Egyedülálló forrást nyújt egy 16. századi filológus műhelytitkainak, munkamódszerének és az európai respublica litteraria tagjaival való együttműködésének a megismeréséhez. Adalékok sokaságát tartalmazza az európai humanista elit kapcsolati hálójának a feltérképezéséhez. Illusztrálja a politikai hatalom, a mecénás és az értelmiségiek közti viszony legkülönbözőbb típusait. Forrást jelent több németalföldi humanista tevékenységéhez és a németalföldi polgárháború történetéhez. Különösen értékes ismereteket szolgáltat a padovai és a magyarországi humanizmus, s a kettő közötti kapcsolatok történetéhez. Mivel mindkét humanista kör érdeklődése kiterjedt a természettudományokra (gyűjtöttek botanikai és ásványtani ritkaságokat, végeztek boncolásokat, konzultáltak orvosi kérdésekben, foglalkoztak csillagászattal), sőt az okkult tudományokra is, a levelezésben nemcsak a társadalom- hanem a természettudományok művelői is találhatnak számos érdekes adatot. Ellebodius a levelekben rengeteg információval látja el érdeklődő levelezőtársait Magyarország történelmére, földrajzára, szokásaira, politikai és mindennapi életére vonatkozóan, ezért levelezése forrás általában a magyar történeti-kultúrtörténeti kutatások számára is..

Ellebodius levelezése tehát mind a magyar, mind a nemzetközi kutatás figyelmére számot tarthat. Eddig azonban csak néhány darab volt hozzáférhető nyomtatásban, 16-17-i századi kiadványokban, és a zömében kéziratos corpus összegyűjtésére és közreadására sokáig nem vállalkozott senki. Klaniczay Tibor a ’70-es évektől kezdve felkutatott csaknem kétszáz levelet, amelyeket többségükben Ellebodius írt, kisebb részben ő volt a címzettjük, a kiadás előkészítésésének folyamata azonban elakadt, részben Klaniczay halála, részben a feladat meglehetősen komplex volta miatt. A gyűjtemény ugyanis nyelvében és tartalmában egyaránt rendkívül heterogén: Ellebodius olasz, latin és flamand nyelven írta a leveleit, eredeti nyelven idézve a klasszikus görög és római auktorokat, az aktuális témákra reflektálva, valamint a filológiai problémákkal foglalkozva pedig a legkülönfélébb tárgyköröket érintette. Ennek következtében a Klaniczay-féle a kutatásokon alapulva ugyan napvilágot látott több Ellebodiusszal foglalkozó tanulmány, illetve 2014-ben a flamand humanista legfontosabb munkájának, Arisztotelész Poétikájához írt parafrázisának kiadása, a levelek viszont kiadatlanok maradtak.

Többszöri próbálkozás után 2019-ben az MTA Irodalomtudományi Intézete és az MTA Könyvtár és Információs Központ közös szervezésében benyújtott OTKA-pályázatnak köszönhetően indulhatott újra a projekt három kutató, Kovács Zsuzsa, Orbán Áron és Szabó Ádám együttműködésével. Célja a fennmaradt levelek felkutatása, majd a teljes corpus szövegkritikai és tárgyi jegyzetekkel ellátott kiadása. A kötet, amelynek kézirata várhatóan 2022 végére készül el, a BSMRAe sorozatban fog megjelenni a DigiPhil csoport közreműködésével elektronikus és nyomtatott kiadásban.