Mikszáth Kálmán Összes Művei 39.

A digitális kiadás TEI XML specifikációját Labádi Gergely készítette, a kódolás Benke Tímea, Gál Richárd, Gecse-Madaras Júlia munkája. A kódot Mihály Eszter és Bobák Barbara ellenőrizte, illetve javította.  A digitális kiadás a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet és a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.

A kiadás a képre kattintva érhető el!

A kötet szerkesztője és lektora Fábri Anna, sajtó alá rendezője Hajdu Péter.

Mikszáth Kálmán, Elbeszélések 13, 1888, kiad. Hajdu Péter, Bp., Argumentum Kiadó, 2001 (Mikszáth Kálmán Összes Művei, 39), 315 l.

 

Részlet a kötet előszavából:

„A sorozat 40, és 41. kötetének 1978-as megjelenése után sor került a 37. (1980) és a 38. kötet (1985) kiadására, de a 39-ére mostanáig nem. Ennek okait ma már nem lehet teljes pontossággal kideríteni; olyasmit hallani, hogy Bisztray Gyula, a 40. és 41. kötet kiadójának halála után szerzői jogi problémák merültek fel az örökösök és a kiadás folytatója között, és Rejtő István ezek miatt kénytelen volt bizonytalan időre elhalasztani a kötet kiadását. Mindez azt sejteti, hogy Bisztray már dolgozhatott a kötet kiadásán. Bisztray Gyulának a Krk-sal kapcsolatos kéziratos jegyzetanyaga a Magyar Tudományos Akadémia Mikszáth Kálmán Kutatócsoportjának birtokában van, innen azonban a jelen kötettel kapcsolatban gyakorlatilag semmi sem került elő. A kiadás munkálatainál tehát mindent elölről kellett kezdeni.

Természetesen, minthogy egy sorozat kimaradt darabjának pótlásáról van szó, a szövegkiadási elvek a sorozat kiadási elveihez kell, hogy alkalmazkodjanak. Csakhogy maga a sorozat sem teljesen egységes ebből a szempontból, minthogy a különböző szöveggondozók olykor eltérő elveket alkalmaztak. Ezért is szükségesnek látszik kiadási elveimet elöljáróban megfogalmazni, valamint azért, hogy ne kelljen erre minden egyes elbeszélés esetében külön kitérni (bár ez volt a Krk gyakorlata). Jelen kiadás alapjául a MK életében megjelent, utolsó szövegközlés szolgál, amelyről még feltételezhető, hogy a szerző maga látta és jóváhagyta a szöveget. Ennek következtében a Jk változtatásait, a Krk egészének gyakorlatával összhangban, mindenütt figyelmen kívül hagytam, legfeljebb a szövegkritikai apparátusban utaltam megoldásaira, ahol mint kiadói, textológiai véleményt fontosnak tartottam.

Az olyan novellák esetében, amelyeket MK novellásköteteibe nem vett fel, természetesen az újságbeli közlés szolgál a kiadás alapjául. Lényegében két novelláskötet esetében kellett dönteni a kiadások között. (A Ne félj, Mátyás! megjelent ugyan a Pernye c. kötetben, de a kötet különböző kiadásai e novella esetében nem mutatnak eltéréseket. Hasonló a helyzet a Székelykő szövegével a Magyarország lovagvárai regékben c. gyűjteményből.) Az apró gentry és a nép 1889-es, második, bővített kiadásába MK felvett négy 1888-ban írott elbeszélést is; a kötet 1893-as, harmadik kiadásához új szedés készült, a további (4-7.) kiadások azonban már nem tértek el ettől. Az 1890-ben kiadott Pipacsok a búzában című kötetben az 1888-as év java termése kapott helyet, hét elbeszélés, köztük a hat legterjedelmesebb. A kötet 1893-as, második kiadásához új szedés készült, a további (3-6.) kiadások megegyeznek ezzel.

A Krk mindig is ambicionálta, hogy a szöveg geneziséről a K javításainak pontos közlésével tájékoztasson. Tehát nemcsak a K-nak a későbbi nyomtatott változatoktól való eltéréseit közli, hanem a K-ban olvasható összes, a megírás során később törölt, megváltoztatott variánst is. Ezt mindeddig egyféle jelölés alkalmazásával próbálta elér¬ni: csúcsos zárójelben adta meg a törölt szövegrészeket. Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy rájöjjünk, az írás során nemcsak az fordulhat elő, hogy a szerző egy szót vagy kifejezést, esetleg mondatot vagy szövegrészt utólag kihúz a szövegből, hanem az is, hogy utólag betold valamit. Ez utóbbi éppoly fontosnak tűnik a szöveg genezisének szempontjából, megérdemli a saját jelölést. Ezért eltértem a Krk gyakorlatától, és kap¬csos zárójelben közöltem a K-ba utólag beírt szövegrészeket. Az »utólag« csak annyit jelent, hogy a betoldás az első változathoz képest későbben történt, de még magától MK-tól származik, mégpedig a megírás folyamán.”