Mikszáth Kálmán Összes Művei 42.

A digitális kiadás TEI XML kódolását és szerkesztését Labádi Gergely és Bobák Barbara készítette. A digitális kiadás a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet és a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.

A kiadás a képre kattintva érhető el!

A kötet szerkesztője Fábri Anna, sajtó alá rendezője Hajdu Péter. 

Mikszáth Kálmán, Elbeszélések 16, 1893–1897, kiad. Hajdu Péter, Bp., Argumentum Kiadó, 2007 (Mikszáth Kálmán Összes Művei, 42), 268 l. + 12 t.

 

Részlet a kötet előszavából:

„Mikszáth Kálmán összes műveinek kritikai kiadásából mindeddig az 1−41. és az 51−86. kötetek jelentek meg, jelen kötet az elbeszélések sorozatának 16. kötete, amely az író 1893−97 között keletkezett novelláit tartalmazza. Fontosságát nemcsak az adja, hogy jelentős lépést jelent a kritikai összkiadáson belül legalább a szűkebben vett szépirodalmi szövegek közlésének befejezése felé, hanem hogy az érett novellisztikának olyan, a Mikszáth-kánonban is központi jelentőségű novellákat tartalmaz, mint A ló, a bárányka és a nyúl vagy A piros harangok.

A főszöveg tizenhárom novellát tartalmaz (; A táborszernagy halála; A szerencse pongyolában; A paraszt kontesz; A diplomata; A piros harangok; Chorin császári biztos; Szegény ember tőkéje; Ott alszik a Marcsa is; »A én pohárom«; A Ferenc József-rend kiskeresztje; Aussi brebis; A szamár sine curában), és ehhez három függelék csatlakozik. Az első függelék két olyan elbeszélést tartalmaz, amelyeket Mikszáth regényfejezetből önállósított. A Szent Péter esernyője, illetve Prakovszky, a siket kovács sorozatközlése során egy-egy fejezetet, amelyet önállóan is közölhetőnek tartott, egy másik lapban is elhelyezett. A második fügelék A Ferenc József-rend kiskeresztje című elbeszélés első kidolgozásának szövegét adja, a harmadik pedig egy kétes hitelességű novellát közöl.

A Bevezetés a jegyzetekhez című tanulmány bemutatja a kötet előkészítése során elvégzett szöveg- és szövegvariáns-feltáró munkát, s összegzi a belőle levont filológiai, textológiai és narratológiai tanulságokat. A fellelt újraközlések enumerációja visszamenőleg korrigálja és kiegészíti a kritikai kiadás számos kötetének megállapításait a megjelenésekre vonatkozóan. Három új, eddig ismeretlen novellaváltozatot teljes egészében közöl is a Pápai Hírlap 1888-as és 1890-es évfolyamaiból. Kiemelkedő fontosságú közülük a Csillomék mézes napjai, amely A jó palócok egyik darabjának, A gyerekeknek korai kidolgozása.

A kritikai jegyzetek a sorozatban megszokott tartalmakat közlik: megjelenések, keletkezéstörténet (ahol erre van adat; A ló, a bárányka és a nyúl esetében különös sok dokumentummal), az életművön belüli motivikus kapcsolatok, szövegváltozatok (»A én pohárom« esetében a kézirat szövegjavításai is), tárgyi magyarázatok, és a szakirodalom összefoglalása. Utóbbira az elbeszélések sorozatában (a 32. kötet kivételével) mindeddig kevés lehetőség nyílt, de itt, a kései novellisztika közlését megkezdő kötetnél már olyan írásokról van szó, amelyeket tárgyalni szokott a Mikszáth-recepció.”