Hivatali iratok 1.

A digitális kiadás kódolását Csonki Árpád, Horváth-Márjánovics Diána, Káli Anita, Metzger Réka, Móré Tünde, Roskó Mira, Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence készítették, a TEI XML kódok szerkesztői Bobák Barbara és Fellegi Zsófia. A digitális kiadás a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet kiadásában, az Arany János-emlékév keretei között készült. A digitális kiadás főszerkesztői Palkó Gábor és Fellegi Zsófia.

A kiadás a képre kattintva érhető el!

A print kiadás szerkesztője Keresztury Dezső, sajtó alá rendezője Dánielisz Endre, Törös László és Gergely Pál, továbbá lektorálta Barta János.

Arany János, Hivatali iratok 1, Nagyszalonta, Nagykőrös, Budapest 1831–1865, kiad. Dánielisz Endre, Törös László, Gergely Pál, Bp., Akadémiai Kiadó, 1966 (Arany János Összes Művei, 13), 601 l. + 8 t.

Részlet a kötet előszavából

“Arany János összes műveinek, s ezen belül levelezésének kritikai kiadása 1985-ben, Sáfrán Györgyi halálával megszakadt. Ő rendezte sajtó alá a XV. és XVI. kötetet, amelyet 1975-ben ill. 1982-ben jelentetett meg az Akadémiai Kiadó; az első az 1828 és 1851, a második az 1852 és 1856 között írott leveleket tartalmazza. Kiadásra maradt az 1857 és 1882 közötti anyag, amely a fennmaradt tervek szerint először három, aztán két kötetre oszlott volna meg (egyebek között ez magyarázza a XVI. kötet szokatlan terjedelmességét). Ehhez fel kellett dolgozni Sáfrán Györgyi hagyatékát (28 doboz anyagát), amelyet az Akadémiai Könyvtár Kézirattára őrzött meg s adott át az Irodalomtudományi Intézet XIX. századi osztályának. A ránk maradt és kibővített levélkatalógus alapján elkészített kötethatárok a következőképpen alakultak: XVII. kötet: 1857–1861; XVIII.: 1862–1865; XIX.: 1866–1882.

Hivatali iratai természetesen nem írói művek; közük is csak töredékesen vagy áttételesen van ezekhez. Mégis helyénvalónak, sőt szükségesnek látszott összegyűjteni, elrendezni s a kritikai kiadásba felvenni őket; s nem csak ereklyeértékük miatt, nem azért, mert a nagy költő fogalmazványai, keze írásai. Sok forrásértékű dokumentum van köztük. A. életének, pályájának, életkörülményei, látóköre alakulásának, egyéniségének nem egy érdekes, sőt fontos mozzanatát megvilágító adatot szolgáltatnak, de művelődéstörténetünk forrásanyagához is hozzájárulnak. Nagyszalonta történetírója, a magyar közoktatásügy fejlődésének kutatója., az 1860-as évek szellemi életének vizsgálója, főképpen azonban az MTA egyik legfontosabb korszakának monográfusa igen nagy haszonnal mélyedhet el bennük.

[…]

A hivatalos iratok végig kísérik ugyan A. egész életét; ő maga azonban nem tulajdonított nekik különösebb jelentőséget. Csak olyasmit őrzött meg belőlük, ami személyes vonatkozású volt s ezért érdekes vagy szükséges. Az iratoknak erről a részéről főképpen fiának s Voinovich Gézának közléséből tudunk; 1945-ben elégtek a budai Voinovich-villában A. egyéb ereklyéivel együtt. Főként az maradt meg tehát, amit maga a hivatal őrzött meg, vagy egy-egy intézmény gyűjtött s rendezett össze Újra – ilyenek a nagyszalontai és az akadémiai évek iratai – ; bár ezekből is sok minden elszóródott, elpusztult, véletlenül maradt meg, vagy csak hírünk van róla. Az iratok zömét a Nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumban, a Nagykőrösi Arany János Emlékmúzeumban és a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában őrzik. néhány irat olyan országos közgyűjteményünkben is található, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár vagy az Országos Levéltár; néhány pedig magántulajdonban van.

 […]

A köteteket a szóban forgó területek iratanyagának összegyűjtői, elrendezői, gondozói rendezték sajtó alá. A nagyszalontai anyagot az ottani AJEM vezetője, Dánielisz Endre, a nagykőrösit a nagykőrösi AJEM vezetője, dr. Törös László; a budapesti évekét az MTA kézirattárának tudományos munkatársa, dr. Gergely Pál. A szövegközlésre nézve az akadémiai kritikai kiadások szabályzatának irányelvei voltak mérvadók; a jegyzetek is ezekhez igazodnak. Mindegyik szakterület munkása különös tekintettel volt természetesen a maga anyagából folyó követelményekre. A terep meglehetősen járatlan; a módszert az anyaghoz s a lehetőségekhez kellett alkalmaznunk. A kötetek szerkesztője abban látta legfőbb feladatát, hogy a különféle temperamentumok és eltérő törekvések eredményeit úgy egyesítse, hogy ne erőszakoljon olyan követelményeket, amelyek az itt közzétett szövegek esetében pusztán formálisaknak bizonyultak volna.

A kötetek főszövegei fejezetekre tagolódnak tehát; s hozzájuk alkalmazkodnak a jegyzetek is. Ez szabja meg az egyes fejezetek jegyzeteihez írt bevezetések terjedelmét, jellegzetességeit; ez az egyes iratok számozását.

A szövegekben igen sok név fordul elő: ismert és teljesen ismeretlen embereké. Sok esetben nem találhatók személyi adatok, sokszor nincs is szükség magyarázatra. Magyarázataink mindig csak az anyaggal kapcsolatos adatokat tartalmazzák; egyéb adatokat csak olyan esetekben vettünk számba, ha fontosak s lexikonban nem találhatók. A személyekre vonatkozó magyarázatokat a gyorsabb tájékozódás érdekében szögletes zárójelbe tettük. A KT irataiban igen sok közismert név fordul elő; ezekről a személyekről csak a KT-gal való kapcsolataikra vonatkozó adatokat közöljük. Könnyebb áttekinthetőség végett, ezeket a magyarázatokat, a nevek betűrendjében, csatoltuk a KT iratainak jegyzeteihez. A névmutatóban a nevek előfordulására utaló lapszámok élére, tipográfiailag is kiemelve, helyeztük el annak a lapnak a számát, amelyen a névre vonatkozó magyarázat található. A diáknévsorok neveit nem vettük a névmutatóba.

 

A hivatali iratok sajtó alá rendezésének textológiai alapelveit és a szükségesnek látszó változtatások kérdését a meghívott szakemberekkel együtt megvizsgálta és jóváhagyta a MTA Irodalomtudományi Intézetének XIX. századi osztálya, majd az MTA Textológiai Munkabizottsága.”