A digitális kiadás kódolását Csonki Árpád, Horváth-Márjánovics Diána, Káli Anita, Metzger Réka, Móré Tünde, Roskó Mira, Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence készítették, a TEI XML kódok szerkesztői Bobák Barbara és Fellegi Zsófia. A digitális kiadás a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet kiadásában, az Arany János-emlékév keretei között készült. A digitális kiadás főszerkesztői Palkó Gábor és Fellegi Zsófia.
A kiadás a képre kattintva érhető el!
A papír alapú kiadás szerkesztője Keresztury Dezső, sajtó alá rendezője Németh G. Béla, lektorálta Barta János.
Arany János, Hivatali iratok 2, Akadémiai évek 1859–1877, kiad. Gergely Pál, Bp., Akadémiai Kiadó, 1964 (Arany János Összes Művei, 14), 779 l. + 9 t.
Részletek a kötet előszavából:
“A. hivatalos iratainak II. kötete a költő-titoknok, illetve főtitkár rendkívüli méretű akadémiai munkásságáról számol be; azokat az iratait közli, amelyeket A. az MTA-hoz küldött, és amelyeket később, mint megválasztott főtisztviselő, hivatalból fogalmazott. Így adódik az iratok három időszakra történő tagolása: egyrészt az akadémikussá választott A. iratai (levelek, bírálói jelentések) az akadémiához (1859-64), másrészt a titoknoki (1865-69), majd pedig a főtitkári tisztségben (1870-77) fogalmazott iratok. […]
Megjelenési formája szerint a következő háromféle csoportot különböztethetjük
meg:
Az anyag műfajok szerint is több rétegre bomlik:
A hivatali iratok közé soroltuk mind hivatalos leveleit, mind a jelentések, megemlékezések s bírálatok anyagát, mert ezek szorosan kapcsolódnak A. titoknoki (főtitkári) működéséhez; nem a nagy nyilvánosság számára készültek, s a végső irodalmi csiszoltság is hiányzik róluk. […]
Akár a maitól eltérő helyesírásról, akár rövidítéseiről van szó, mindenütt híven követjük A. szövegeit, tehát az itt-ott észlelhető következetlenségek, furcsa szórendek és helyesírási szokatlanságok: A. következetlenségei, sietésbeli elnagyolásai. Ezeket is híven megtartottuk; csupán 1870-ig használt cz-betűit írtuk át mai c-re, valamint a kettős mássalhangzók kettőzött
alakjait, mai helyesírás szerint, a kiadói szabályzat egységes szempontjához igazodva. A főszöveg aláhúzásai (kurziválásai) is A. kezétől erednek. A. idegen nyelvű kéziratait is híven közöljük, és ahol tőle nem található magyar fordítás, ott a következőktől adjuk – a jegyzetben – a megfelelő sorszámra utalással: a német és olasz fogalmazványokat dr. Gergely Pál, és H. Boros Vilma, a latin szövegekét dr. Brisits Frigyes fordításában. […]
A kötet sajtó alá rendezésének textológiai alapelveit és a szükségesnek látszó változtatások kérdését a meghívott szakemberekkel együtt megvizsgálta és jóváhagyta a MTA Irodalomtudományi Intézetének XIX. századi osztálya, majd az MTA Textológiai Munkabizottsága.”
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE