Keveháza. Buda halála. A hun trilógia töredékei.

A digitális kiadás kódolását Csonki Árpád, Horváth-Márjánovics Diána, Káli Anita, Metzger Réka, Móré Tünde, Roskó Mira, Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence készítették, a TEI XML kódok szerkesztői Bobák Barbara és Fellegi Zsófia. A digitális kiadás a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet kiadásában, az Arany János-emlékév keretei között készült. A digitális kiadás főszerkesztői Palkó Gábor és Fellegi Zsófia.

A kiadás a képre kattintva érhető el!

A print kiadás szerkesztője Barta János, sajtó alá rendezője Voinovich Géza, lektorálta Kerényi Ferenc, valamint fordította Tóth Magdolna, Bódyné Márkus Rozália és Jankovits László.

Arany János, Keveháza, Buda halála, A hun trilógia töredékei, kiad. Voinovich Géza, Bp., Akadémiai Kiadó, 1953 (Arany János Összes Művei, 4), 288 l. + 5 t.

Részlet a kötet előszavából

“A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából készülő kritikai Arany-kiadás első hat kötetének anyagát teljes egészében Voinovich Géza hordta össze és rendezte el. Ő tervezte meg a köteteket, s az I., II., III. és VI. kötet nyomdai munkáit ö ellenőrizte. Jelen IV. kötet kéziratát is elkészítette már, amikor a hirtelen halál kiütötte kezéből a tollat. Voinovich Géza évtizedes, buzgó és értékes munkájának tartozunk azzal, hogy a hat kötet, amely Arany költői művének egészét magában foglalja, lehetőleg teljesen az ő tervei és szándéka szerint, egységes formában jelenjék meg. Ezért Keresztury Dezső, akit a Magyar Tudományos Akadémia a hagyaték e részének gondozásával megbízott, a kötet elrendezésén s a jegyzetek szövegén – néhány apróbb igazítástól s kiegészítéstől eltekintve – semmi módosítást nem tett.

[…]

Ez a kötet Arany Jánosnak a hun mondákból vett két epikai költeményét, s egy harmadiknak töredékeit foglalja magában. Eddig elkülönözve jelentek meg: Keveháza a Kisebb Költemények közt, Buda Halála önállóan és az Összes Költemények VI. kötetében, Csaba Királyfi töredékei a Hátrahagyott Versekben. Itt egybefoglalva veszi az olvasó. Még pedig a szövegeket a történet rendjében: Keveházán kezdve, folytatva Attila és Buda történetével, végül kiegészítve Csaba Királyfi énekeivel. A költemény azonban nem ebben a sorban alakult ki. Elsőnek a költő Keveházát írta meg, de nem folytatta Attila történetével, hanem Csabához fordult, akinek alakja, titkosabb értelemmel telítve a nemzeti megújulás jelképévé lehetett, hiszen Attila halála után, a hun nép vonulása idején a hunok reménye volt, a hunok történetét összekapcsolta a magyarokéval. Két félretett dolgozat után kezdte messzebbről az egészet, elébe téve Csaba történetének Attila és Buda viszálykodását, a hun nép romlásának okát. A szövegben Csaba kora nem előzhette meg Attila történetét, a jegyzetek azonban a költő útját követik nyomon, amint terve egyre szélesebbre bővül.

A szövegek sajtó alá rendezésének textológiai alapelveit és a szükségesnek látszó változtatások kérdését a meghívott szakemberekkel együtt megvizsgálta és jóváhagyta a MTA Irodalomtudományi Intézetének XIX. századi osztálya, majd az MTA Textológiai Munkabizottsága.”