Kisebb költemények

A digitális kiadás kódolását Csonki Árpád, Horváth-Márjánovics Diána, Káli Anita, Metzger Réka, Móré Tünde, Roskó Mira, Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence készítették, a TEI XML kódok szerkesztői Bobák Barbara és Fellegi Zsófia. A digitális kiadás a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet  kiadásában, az Arany János-emlékév keretei között készült. A digitális kiadás főszerkesztői Palkó Gábor és Fellegi Zsófia.

A kiadás a képre kattintva érhető el!

A papír alapú kiadás szerkesztője Barta János, a sajtó alá rendező Voinovich Géza volt. 

Arany János, Kisebb költemények, kiad. Voinovich Géza, Bp., Akadémiai Kiadó, 1951 (Arany János Összes Művei, 1), 568 l. + 8 t.

 

Részletek a kötet előszavából:

“Száz éve, hogy Arany János első nagyobb költői művei megjelentek. 1856-ban adta ki Kisebb Költeményeinek első gyűjteményét, két kötetben; ez nyolc kiadást ért, nem számítva a puszta utánnyomásokat, válogatott és iskolai kiadásokat, melyek a számot megháromszoroznák. 1867-ben megjelentek Összes Költeményei, hat kötetben. Az I-II. kötet tovább vitte a kisebb költemények sorát; a III. Toldi, Toldi estéje; IV. Buda halála, Murány ostroma; V. Furcsa hősköltemények: Az elveszett alkotmány, A nagyidai cigányok; VI. Elegyes költői darabok. Ez a gyűjtemény tíz kiadást ért […]

Így teljesedett ki Arany költői hagyatéka. Műveinek nagy része megjelent népszerű, olcsó alakban, egy-kettő, átdolgozva, a ponyván is. Jelen kötettel meginduló kiadás Arany műveinek első szövegkritikai teljes kiadása […]

Az I. kötet azokat a költeményeket foglalja magában, melyeket a költő maga közzétett és gyűjteményeibe is befogadott; ezek közt van helyük azon politikai vonatkozású verseinek, melyeket gyűjteményébe a maguk idején a cenzúra miatt nem vehetett fel; beillik a sorba néhány vers a hátrahagyottak közül, mert kiegészítik a költői életének rajzát s a pálya vonalát […]

A kötet sajtó alá rendezésének textológiai alapelveit és a szükségesnek látszó változtatások kérdését a meghívott szakemberekkel együtt megvizsgálta és jóváhagyta a MTA Irodalomtudományi Intézetének XIX. századi osztálya, majd az MTA Textológiai Munkabizottsága.”