Rerum Ungaricarum Libri

2020 folyamán Kasza Péter és Petneházi Gábor megtalálták Gian Michele Bruto (latinosan Johannes Michael Brutus) Rerum Ungaricarum librijének húsz könyvből álló kéziratát a trentói Biblioteca Diocesana Vigilianumban.

Brutus a 16. század elismert történetírója volt, aki 1517-ben született Velencében, majd Ágoston-rendi szerzetesből lett protestánssá, és nézetei miatt menekülni kényszerült Itáliából. Forgách Ferenc 1571-es felkérésének eleget téve érkezett Brutus Gyulafehérvárra, majd, amikor 1576-ban Báthory Istvánt lengyel királlyá koronázták, követte őt Krakkóba, ahol, mint a király történetírója működött. Báthory udvarában azt várták Brutustól, hogy műve a bécsi udvar történetíróinak ellenpólusa legyen.

Azzal a feladattal bízták meg, hogy, folytatva Bonfini munkásságát, írja meg a magyarok történetét Mátyás király halálától (1490) a Szapolyai-dinasztia uralmának végéig (1571). Bár a kortörténeti munka, a Rerum Ungaricarum libri elkészült, Báthory haláláig (1586) mégsem jelent meg. A király halála után Brutus Habsburg szolgálatba lépett, és ezt követően élete utolsó éveiben új munkaadói ízlése és kívánalmai szerint megkísérelte átdolgozni már megírt magyar történetét. Hamarosan kiderült azonban, hogy a nagy mű kiadására Habsburg-támogatással sincs túl sok esély. Brutus ezért 1591-ben újra Erdélybe indult, ahová magával vitte az időközben átdolgozott kéziratot, melynek kiadását élete utolsó percéig remélte. Ám ez nem adatott meg neki: 1592 tavaszán halt meg Gyulafehérvárott, a Rerum Ungaricarum libri pedig egészen a 19. század második feléig kéziratban maradt. 

A csak hiányos kéziratokból ismert, de még így is monumentális latin nyelvű szöveg Toldy Ferenc és Nagy Iván gondozásában a Monumenta Hungariae Historica Scriptores sorozatban jelent meg 1863 és 1876 között három kötetben Brutus János Mihály Magyar Históriája, 1490-1552 címmel.

A kiadásból éppen a szöveg klasszikus kortörténeti része, az 1552 után húsz év története hiányzott, az addig ismert, erősen hiányos kéziratok miatt: a Toldy által felhasznált bécsi kézirat ugyanis csak a szöveg I-III, illetve VI-VIII. könyvét, a budapesti kézirat pedig (hiányokkal ugyan), de az I-XIV. könyvet tartalmazta csak. 

A trentói kézirat jelentősége pont abban áll, hogy a fellelhető kéziratok közül ez az, amelyik a Rerum Ungaricum libri legteljesebb, húsz könyvet felölelő szövegváltozatát tartalmazza – annak ellenére, hogy itt is hiányzik néhány oldal –, valamint a többi szövegtől eltérően ennek az elején egy praefatio (előszó) is olvasható. A trentói kézirat jelentőségét és értékét tovább növeli, hogy a teljes szöveg tartalmazza Brutus saját kezűleg írt javításait, illetve a szöveg gondozására Brutus halála után felkért Szamosközy István széljegyzeteit. 

A trentói kézirat digitalizálását követően a kutatócsoport, a Digiphil és a Digitális Örökség Nemzeti Laboratórium együttműködésében, a tanítóanyag előállítását követően, olyan, mesterséges intelligencia alapú kézírás-felismerésre alkalmas eszköz készül, amelynek segítségével a mintegy 2200 kéziratos oldalt megtöltő szöveget a program automatikusan felismeri. Ennek köszönhetően a kéziratokat a fakszimilékkel együtt, kereshető formában közzéteszi a kutatócsoport. A projekt alapot nyújt a born digital kritikai kiadás elkészítésének. A tanítóanyag előállításában részt vett Kasza Péter, Petneházi Gábor, Csapó Fanni, Kintli Dóra és Bobák Barbara. A modellt Lévai Dániel készíti.