Zsengék. Töredékek. Rögtönzések.

A digitális kiadás kódolását Csonki Árpád, Horváth-Márjánovics Diána, Káli Anita, Metzger Réka, Móré Tünde, Roskó Mira, Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence készítették, a TEI XML kódok szerkesztői Bobák Barbara és Fellegi Zsófia. A digitális kiadás a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet kiadásában, az Arany János-emlékév keretei között készült. A digitális kiadás főszerkesztői Palkó Gábor és Fellegi Zsófia.

A kiadás a képre kattintva érhető el!

Arany János, Zsengék, töredékek, rögtönzések, kiad. Voinovich Géza, Bp., Akadémiai Kiadó, 1952 (Arany János Összes Művei, 6), 267 l. + 8 t.

A print kiadás szerkesztője Barta János, sajtó alá rendezője Voinovich Géza.

 

Részlet a kötet előszavából:

“Ebben a kötetben Arany Jánosnak töredékben maradt kisebb-nagyobb költeményei vannak összegyűjtve. A töredékek egy részét maga kiadta, az ÖK. 1867. évi gyűjteményében, a VI. kötetben, Elegyes Darabok cím alatt. Ezek közül a jelen kiadás I. kötetében csak azok vannak felvéve, melyek a költő élete folyásával, a korral vagy művészi elveivel (Vojtina levelei) kapcsolatban állnak, s egy-két csonkán is megálló kép, mint A falu bolondja, A lacikonyha. A többi erre a kötetre maradt. Hozzájuk csatlakoznak azon kisebb apróságok, sóhajok, forgácsok, melyek csak a HV. közt láttak napvilágot, megpótolva néhány azóta felbukkant röpke ötlettel, eddig össze nem gyűjtött rögtönzéssel, tréfával. Itt időrendben következnek egymás után, az egy körre vonatkozó csoportonként összefoglalva. E bizalmas megjegyzések és megnyilatkozások mintegy benső életrajzképen kísérik végig a költő életét.

Gyermek- és fiatalkori kísérletei külön vannak összeállítva a kötet végén, nagyobb részüknek címét vagy tárgyát a költő fiatalkori kortársai őrizték meg emlékezetükben, a kései emlékezés bizonytalanságával. A szalontai névnapi köszöntőket ottani hallgatósága körére kell levetíteni. […]

A nagykőrösi tanári vacsorákra összeütött tréfák játéka mögött nagy háttér van: ezek az évek a költő első »balladás évei«. Pestre költözése után a szerkesztés ügye-baja, levelezése kötötte le, e körből is maradt egy pár játszi tréfa. […]

 Az 1860-as években a felújult politikai élet változásaira pendítette a Mondacsok epigrammáit. Az Akadémia ülésein kis cédulákra megjegyzéseket irkált a felolvasásokról, odacsúsztatva egyik-másik szomszédjának (Akadémiai papírszeletek). Sokszor gúnyolta a nyelvészek túlzásait, botlásait, a Nyelvőr füzeteinek szélein s keze ügyébe eső papírdarabokon; ezek együtt vannak Nyelv és vers cím alatt. Az ilyen papírszeletek nagy része elkallódott, aki egyhez-egyhez hozzájutott, eltette.

Az utolsó évekből több csonka költemény maradt fenn. Egyesek nagyszerűeknek ígérkező elgondolások csonka darabjai. (A néma háború, Melyik a bűnös?, Buga Péter) Más részük röpke sóhaj, panasz vagy tréfálkozás, önmagáról és önmagának: testi szenvedéseiről, búcsúzásáról az élettől, a humor és megadás vegyületével. Halála után kerültek elő »fiókjai fenekéről, írómappája ráncai közül, könyvek borítékáról, újságok széléről, meghívók hátlapjáról, sőt a legutolsók zsebeiből, a fidibusznak szánt papírdarabok közül« – írja Arany László a HV. bevezetésében. […]

A kötet derekán befejezetlen nagyobb elbeszélő költemények állnak, az 50-es évek elejééről valók. Egy részükön Byron kisebb költői beszélyeinek hatása érzik, de nem képzeleti tárgyúak, hanem a magyar előidőkből vagy őstörténetből vannak merítve, több a nagy nemzeti katasztrófák korából (Öldökló angyal, Az utolsó magyar), mások helyi mondából, vagy népmesék átdolgozásai. 

 

A kötet sajtó alá rendezésének textológiai alapelveit és a szükségesnek látszó változtatások kérdését a meghívott szakemberekkel együtt megvizsgálta és jóváhagyta a MTA Irodalomtudományi Intézetének XIX. századi osztálya, majd az MTA Textológiai Munkabizottsága.”