Régi magyar költők tára, XVII. század, 16. kötet

Régi magyar költők tára, XVII. század, 16. kötet: Rozsnyai Dávid, Koháry István, Petrőczy Kata Szidónia és Kőszeghy Pál versei, sajtó alá rendezte Komlovszki Tibor és S. Sárdi Margit (2000).

Részlet az előszóból:

„Négy költő verseit adjuk közre kötetünkben a 17. század végéről; életük utolsó szakasza a 18. század elejére is átnyúlik. Két főúri és két köznemesi származású költő, de négy különböző világ. Társadalmi, vallási, politikai különbözéseik ellenére valamennyien az érett barokk gondolatrendszerében, formai és stíluskészletével fejezik ki költői szándékaikat. A feltörekvő székely nemesi családban született Rozsnyai Dávid I. Apafi Mihály török deákja, tolmácsa. Elvetélt történetírói terveinek, ugyanakkor rendkívüli jelentőségű forrásközléseinek hozadéka az a kevéske vers is, amely tőle fönnmaradt, s amely a 17. századi Erdély romlásának folyamatát érzékelteti. Koháry István előkelő, gazdag főúri családok rokona, családjának több tagja esett el a törökellenes harcokban, ő maga (akárcsak öccse) Thököly fogságában raboskodik, s Eger alatt harcolva kap majdan bénaságot okozó sebet. Nagylélegzetű életműve híven tükrözi föltétlen császárhűségét, bigottságig menő katolikus vallásosságát. Petrőczy Kata Szidónia a kuruckodó, protestáns felvidéki főúri családok leszármazottja, Thököly Imre unokatestvére, a kuruc vezér Petrőczy István húga; maga is csaknem egy évet tölt el a császári hadvezér, Rabutin fogságában, s két versben is fölemeli szavát a Habsburg-hatalommal összeforrott erőszakos katolizálás ellen. Emellett – bűnbánó protestáns versein túl – páratlanul nyílt, őszinte, önvallomásos lírát teremt egy olyan évszázadban, amelyben a férfi költőknek erre nem volt a társadalom által tolerált hangjuk. Kőszeghy Pál ugyanilyen politikai irányultságú, friss nemességű családból származó értelmiségi familiáris, akinek egész családja a Bercsényi-udvar szolgálatában töltötte életét. Egyetlen fönnmaradt hosszú műve is Bercsényi Miklós házasságát énekli meg.

A kötetben közölt életművek legnagyobbrészt csak töredékes közlésekből ismertek. Csupán Koháry István gondoskodott arról, hogy versei, legalább részben, nyomtatásban megjelenjenek, de ő is már csak a 18. század elején. Rozsnyai, Petrőczy Kata és Kőszeghy Pál versei a múlt századforduló körüli évtizedekben jelentek meg teljességükben, Koháry versei pedig összegyűjtve még soha. Így a kötetben föltáruló négy életmű remélhetőleg jelentősen gazdagítani fogja a 17. század negyedik negyedének irodalmáról alkotott képet.”

Az Irodalomtudományi Intézet textológiai portálján elérhető a kötetkiadás lapozható és kereshető fakszimiléje, a DigiPhil gyűjteményében pedig Vadai István betűhű átirata is.