SzF II. évf. 239. - 1862. febr. 13.
A Kisfaludy-társaság alapítói és pártolói örvendetesen szaporodnak. Uj alapítók közelebb:
Deák Ferenc
,
Somssich Pál
,
Lónyay Menyhért
, b.
Eötvös Dénes
és
Rosti Pál
urak; továbbá
Szontagh Pál
úr s mint a M. O.-ban
olvassuk:
Ébner Ede
ügyvéd úr. -
Alapítólevél minták vannak letéve az igazgatónál (Üllei út és 3 pipa
utca sarkán), Greguss Ágost titoknoknál (Aldunasor
22. sz.) és pénztárnok Szathmáry Lajos úrnál
(Üllei ut: Köztelek.)
Némely lap még egyre zokon veszi, miért nem ad a Kisfaludytársaság fordított regények
helyen
[!]
eredetieket. A társaság épen nem zárja ki ez utóbbiakat, sőt szeretné,
hogy minél több eredeti jó müvet adhasson, de e végre szükséges, hogy az írók beadják
hozzá műveiket, sőt (a mennyiben valamely író képességében előre meg nem bizna)
itélete alá is bocsássák; mert egy széptani társaság nem egyszertíen
könyvkiadó firma, hogy jót-roszat, csupán mert magyar, minden válogatás nélkül kiadjon;
zsenge erejétől pedig azt kivánni, hogy nagyobb díjazás által a könyvárusi versenyt
legyőzze, legalább is - korakivánság. -
[sic!]
Megjelent: „Február hatodika." Előjáték. Irta a Kisfaludytársaságnak egy régi
tagja. (Nem titok már, hogy e régi tag
Toldy Ferenc
.) Előadatott a budai népszinház Kisfaludy-ünnepén.
febr. 4. 1861. Ára: 20 kr., a
Kisfaludy-társaság javára fordíttatik. - Az egy ívnyi művecske, drámai alakban,
Kisfaludy Károly életének egyes mozzanatait és
halálát tünteti fel; a párbeszéd személyei egy kegyeletes Utazó s a hely Szelleme.
Kisfaludy Károly mint néma személy tünik fel,
elsőben mint katona Olaszföldön, tábori tűz körül mulató
bajtársaival, azután mint vándorművész ugyanott, mint festő Bécsben, végre - halottas ágyán. - Ajánljuk olvasóink figyelmébe a
kegyeletes ünnepély emlékére szolgáló művecskét.