ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Tompa Mihály

m!

Tegnap este érkeztem haza, s két leveled találtam, ma pedig kaptam egy harmadikat. Az első még augustus 10-ke előttről kelt; a másodikban az epigrammák vannak;

n

Jegyzet

az epigrammák vannak

– l. az 1472. sz. levél jegyzetében

a legújabb két levelet és két verset tartalmaz,

n

Jegyzet

két verset tartalmaz

– A gyülekezetben és a Levél öreg barátomhoz címűek (vesd össze az 1472. sz. levéllel)

s egyik levél nekem szól, másik a

Szépm. csarnok

Szerkesztői feloldás: Szépművészetek csarnoka

szerkesztőjének.

n

Jegyzet

a Szépm. csarnokSzerkesztői feloldás: Szépm.űvészetek csarnoka szerkesztőjének

– Szépművészetek Csarnoka: b. Jósika Kálmán által szerkesztett, hetente megjelenő periodika (róla: SzF II. II. 22. sz. 1862. okt. 2. 350–351.), amely 1863 elejétől átalakulván Budai Lapok címen jelent meg (az első számról a Ko is közölt ismertetést: I. I. 5. sz. 1863. febr. 1. 117–118.)

Az utóbbit, nem levén semmi alkalmam, még el nem küldöttem. E három levelednél többet nem kaptam, Szliacson sem, és igy nem tudhatom, ha nincs-e veszendőben vagy egy. Én pedig irtam neked hazulról, indulásom előtt egyet, azután még Szliácsról egyet, melyben előadtam, miért nem megyünk. Ha ez utóbbit nem kaptad volna, tudósits egy sorban, hogy felvilágosítást adhassak.

A mi már most első leveled illeti: nagyon fáj nekem, hogy te azt a czikket nem birod felejteni. Még jobban fáj – hogy azt irod, gondolni se mersz rá hogy én irtam volna mert akkor

Arany

Arany János

t száz okból nem értenéd. Ez a száz ok mind abban az incriminált czikkben van? Vagy azon kivül is gyült össze már vagy 99? Édes

Miská

Tompa Mihály

m! betegek vagyunk mi, elégűletlenek, szenvedők: csak az kell még, hogy össze is veszszünk! Ime, a nélkül hogy az ügy állását tudnád, hajlandó vagy

Szemeré

Szemere Miklós

nek előre igazat adni s engem kárhoztatni. Ha igy ismersz, csakugyan roszúl ismertél meg 15 év alatt. De hagyjuk ezt, és azt az inpardonnable

n

Jegyzet inpardonnable – impardonnable: megbocsáthatatlan (fr.)

[!]

[sic!]

czikket: mentségére többet nem szólok, csupán ennyit. A Figyelő tavalyi [törölt]
« számában »
folyamának 26-ik szamában

[!]

[sic!]

van egy czikk: Irányok. Ez s még nehány szakasz

[szerkesztői feloldás]

a lap margóján függőlegesen írva besz.

annak készült folytatása lenni. De bizonyos akadály miatt nem lőn folytatva. Olvasd el az Irányokat és utána a Párhuzamot. Ha akkor sincs kimentve előtted: akkor nincs más mód, mint isten irgalmát könyörögni a szegény czikkiró fejére.

Az epigrammák igen igen találók: irj te ilyet többet is. Kár egy-egy ily elme szikrát elszalasztani. Adni fogom természetesen, minél előbb.

Harmadik leveled 3 pontból áll. Az első, asszonyaink találkozását érinti: ezt már tudtam, megirták nekem

Szalontá

Nagyszalonta

ról.

n

Jegyzet

megirták nekem SzalontáNagyszalonta ról

– elveszett (1474.)

A 2^ik tudatja, hogy 3 verset küldöttél a Figyelőbe azóta

;

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: :

én nem láttam többet: 1., az epigrammákat. 2. Azt a kettőt, melyek egyike gondolom a

Szépm. Csarnoké

Szerkesztői feloldás: Szépművészetek Csarnokáé

lesz, s mely e 3.ik leveledhez van csatolva.

Gyulai

Gyulai Pál

sem mondta hogy küldtél volna többet. Nevezd meg kérlek darabonkint, hogy tudjam, nem veszett-e el valami.

A 3ik pontot legszivesb készséggel teljesítem s el küldöm azonnal az árjegyzéket. (Most látom, hogy 4ik pont

ís

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: is

van, hanem arra külön válasz nem lesz szükséges.)

Édes barátom – én hazajöttem bajra és aggódásra. Azt hittem, hogy az enyéimet már itthon lelem, de csalatkoztam. Senki sem volt, magam vagyok. Levél jött, hogy nem jöhettek, mert

Laczi

Arany László

beteg volt.

n

Jegyzet

LacziArany László beteg volt

– tífuszos volt (1494.)

Ma irja

Juliska

Arany Juliska

,

n

Jegyzet

Ma irja JuliskaArany Juliska

– elveszett (1478.)

hogy hétfőn már talán indulhatnak, mert

Laczi

Arany László

egészen jól van – oly jól, hogy már föl is kelhet az ágyból mindennap – egy óra negyedre! Barátom! és én ebből semmit sem tudtam, nem írták, el akarták titkolni s az a fiu majd meghal! De már most nyugton lehetek: mindennap képes fenn lenni egy fertályig! Nem tudom rohanjak-e haza: de hátha útban kapom őket. És itt a tenger baj. A Figyelő sorsáról – és az enyémről – még semmi sincs [törölt]
« eldön »
bizonyos a jövő évre. S én itt – családom miatti aggodalomban – betegen!

Mert a fürdő hasznát még csak ezután fogom érezni. Most gyengébb vagyok, mint az előtt. Üres, kimerűlt, fáradt vagyok. Inaim fájnak – alig tudok irni, járni. Kell, hogy a fürdő utóhatása jó legyen, mert a mint vagyok, nem sokat ér.

Isten veled, édes

Miská

Tompa Mihály

m. Többet és örvendetesbet irok másszor. Most csak ennyit, hogy tudj valamit rólunk. Legszivesb üdvözlésem a kedves Komám asszonynak – téged pedig csókollak lelkemből

szerető ellenséged

AranyJ.

Szerkesztői feloldás:

Arany J

Arany János

AJOM18

Megjegyzések: