ARANY JÁNOS – SZÉL KÁLMÁNNÉ ARANY JULISKÁNAK

[szerkesztői feloldás]

Budapest

, 1865. december 12. körül

Illő, hogy én is megköszönjem nektek azon szíves jókivánatot, mellyel rólunk, házasságunk 25 éve leteltével, megemlékeztetek.

Jegyzet

megköszönjem nektek azon szíves jókivánatot, mellyel rólunk … megemlékeztetek

– „Kedves jó szüleim! Későn bár, mert mára kell vala e levélnek megérkezni, írok; írok s elmondom szívem mélyéből eredt kívánságomat s az enyim mellett

Kálmán

Szél Kálmán

ét, hogy adjon Isten kedves jó szüleimnek még egy huszonöt évet együtt, boldogságban, egészségben, megelégedésben tölteni. Adja Isten, hogy az a szeretet, végtelen becsülés egymás iránt s az a példás egyetértés, példaként álljon – mint életök egyéb mozzanata – gyermekeik s majdan unokáik szeme előtt, s csak annyira s annyiban teljesítsék éltök társa iránti kötelességöket, miként jó szüleink teljesítették! Bár ott vagy itt tölthetnők e napot s ne csak egy száraz levél lenne óhajtásaink tolmácsolója!” (1864. november 19. In.: Arany L. 1886.)

Adja Isten, hogy még néhány boldog évet tölthessünk együtt, de nemcsak mi ketten együtt, hanem veletek, édes lelkeim.

Azt a napot

Jegyzet

Azt a napot

–

Arany János

és

Ercsey Julianna

Arany Jánosné Ercsey Julianna

1840. nov. 19-én kötöttek házasságot.

szerettem volna egy kis örömünneppé tenni, de egy az, hogy nélkületek örömünk nem lett volna teljes, más az, hogy éppen azokban a napokban édesanyátok egészsége nem volt a legjobb, s én is sok hivatalos gonddal valék elborítva – biz az egész csendben folyt le és a szokott egyhangúsággal. Megemlékeztünk róla mi magunk, csendesen, homoeopaticus

Jegyzet

homoeopaticus

– a. m. homeopátia – hasonszenvi gyógymód

állapotunkban még egy poharat sem koccintva; de nem híttunk senkit, és nem emlegettük senki előtt. Pedig számítottam volt rá, hogy majd egy kis baráti körben elmondom, hogy még sincs nekem miért zúgolódni a sors ellen valami nagyon: 48 éves koromra két gyermekem tűrhetően fölnevelve, egyikkel magam már nagyapa – a másik is ott áll, hogy ide s tova – megélhet; hogy 25 évünk mint egy boldog óra röppent el; hogy azt a megelőző szíves női gondot, melyben édesanyád folyvást részesített, soha én meg nem hálálhatom; hogy vénségünkre, ha kincseket nem, annyit szereztünk mégis, ami megmentene a koldulás szégyenétől etc., szóval hogy mégis jó az Isten, s hálátlan volnék, hogy egyre-másra véve panaszkodnám, – de biz’ abból az estélyből semmi sem lett, és a dictio

Jegyzet

dictio

– szónoklat (lat.)

elmaradt.

E helyen, édes

Juliská

Arany Juliska

m, küldök én neked egy verset,

Jegyzet

küldök én neked egy verset

– Ártatlan dac

melyet a palota megnyitására

Jegyzet

a palota megnyitására

– 1865. dec. 11-én zajlott a díszes ünnepély, melynek pompája csak erősíthette

Arany János

fájdalmát, hogy nem kapott lakhelyet a palotában. A főtitkár számára épített lakást nem kapta meg

Arany

Arany János

, azt bérbeadták, és ő a bérlakás és lakbér között választhatva, megtartotta az Üllői úti lakását, onnan naponta gyalogolva az Akadémiára és vissza haza. Majd 1867-ben a

Dessewffy

Dessewffy Emil

t váltó

Eötvös József

akadémiai elnök orvosolta a sérelmet és adta előbb csekély lakbérért át Aranyéknak – az eleve nekik szánt – lakást. Később a lakbért is eltörölték, majd

Arany

Arany János

lemondása után is bent maradhatott, illetve halála után özvegye szintén. (Vesd össze 1915. és 1918. sz. levelekkel, és

Arany

Arany János

levelét

Lónyay Menyhért

hez 1867. március 22. AJLI II. 428–433.)

írtam (de nehezen fogom elszavalni). Itt van:

Dec. 11. 1865.

A Tudománynak háza vagyon:

Ennek örüljek hát ma nagyon?

Kell gyalogolni a lelkem’ agyon,

Nyári melegben, téli fagyon.

Szépen a malmot befejezték,

Csak az egy molnárt kirekeszték;

Kormányos evezzen a gálya után:

Igy akará ezt a kapitány.

Nincs, ki ne lássa, bár csupa vak,

Hogy kocsis helye kocsin a bak:

Ha leszorítják, hajtja gyalog:

Csakhogy ez aztán lassú dolog.

Ámde ki vallja ebben a kárt?

Nékem ez a kis séta nem árt,

Pezsgeti vérem, tart melegen:

Csak a szekéren baj ne legyen.

Nem palotába – vesszen a fény! –

Nem oda vágytam, s gondolok én;

Vontak erővel, kór-nyavalyást,

S dísze nekem Dejaníra-palást.

Jegyzet

Dejaníra-palást

– Deianeira görög mitológiai nőalak, Héraklész felesége, aki férje hitvesi eltávolodásakor – hamis tanácsnak engedve – Nesszosz kentaur vérével átitatott köpenyt küldött Héraklésznak, abban reménykedve, hogy e szerelmi varázsszer visszaszerzi hitvesét. A korábban Héraklész által megölt Nesszosz vére azonban határtalan kínokat és szenvedést okozott Héraklésznak, aki ezek elől öngyilkosságba menekült a maga építette, Zeusz által lángra lobbantott máglyán.

Egyszerű kunyhó – ott keleten!

Rakja reménydús képzeletem;

Oda sóvárog e fáradt tetem;

Küszködöm, várok, míg tehetem.

Tavaszi fecskék, dal kedvesi!

Jőjetek, Isten kőmüvesi’,

Rakjatok ott egy fecske falat: –

Megpihen a költő az alatt.

Eddig van. Hanem az „Isten kőmüvesin” kivül úgy tartom, szükség leend a szalontai cigányokra és Borbély János

Jegyzet