ARANY JÁNOS – MENTOVICH FERENCNEK

Édes barátom!

Ma egy hete mutatta be magát nálunk ügyes szép fiad, s ennek hétfordulóján alkalmat veszek válaszolni leveledre. Bizony, meg nem ismertük volna

Gyulá

Mentovich Gyula

t: s én az első szavából nem is értettem, kicsoda

Gyula

Mentovich Gyula

(kezdek nagyobbat hallani mint eddig

n

Jegyzet

kezdek nagyobbat hallani mint eddig

– „

[szerkesztői feloldás]

A

z állandó torokgyulladásokhoz társuló középfülgyulladások sorozata meghozta 40 éves korára a kóros következményt: csaknem teljesen süket lett jobb fülére. Kezelőorvosa

[szerkesztői feloldás]

...

pontosan és szépen leírta a roncsolt középfül állapotát a vastag, heges dobhártyával.” Pál 1986. 328. Vesd össze Farkas 1882.

) s idegen módra „tessékeltem”, míg nőm nem ismételte, kicsoda.

Laczi

Arany László

azonban nem rég látta, s természetesen ők mindjárt ott folytatták, a hol elmaradt az ismeretség. Azóta nem jött hozzánk

Gyula

Mentovich Gyula

, pedig kértük, hogy sűrűn látogasson. Hihető, sok dolga van, ismeretlen városban kétszer annyit kelletvén neki járni,

mintha

Szerkesztői feloldás: mint ha

ismerné a helyet. Hanem beiratásait már elvégezte, szállása, kosztja van: így ezután csak a tanulással lesz elfoglalva. Szállása egykissé drága, mint mondá 18 ftot fizetnek ketten; igaz, hogy a szállásokat igen rátartják most, de ha elmúlik az országgyűlés – melynek nyulfarknyi életet jósol mindenki

n

Jegyzet

de ha elmúlik az országgyűlés – melynek nyulfarknyi életet jósol mindenki

– Az országgyűlés 1865. dec. 10-től 1868. dec. 9-ig tartott, ám a porosz–osztrák háború miatt 1866. jún. 25-től nem ülésezett. Az országgyűlést ismét összehívó és a

Ferenc József

kiegyezési feltételeit tartalmazó, nov. 17-én kibocsátott uralkodói leiratot a magyar politikusok kedvezőtlenül fogadták.

– jutányosabb szállás után nézzen

Gyula

Mentovich Gyula

. Szerettük volna úgy [törölt]
« e »

é

Beszúrás

bédre mire is gyakran meghíni, hogy inkább a családhoz tartozónak ismerje és érezze magát: de nőm szegény nem bir állandó cselédre szert tenni, s e miatt kénytelenek vagyunk korcsmából hozatni eledelt. Hanem a tél folytán csak majd rámehetünk talán, hogy családiasabban éljünk, ne ily nagyvárosilag, mint pár hónap óta.

Veszteségünk iránti részvétteket, a mint megiratlan is tudtam, képzeltem; úgy most szivemből köszönöm. Igazad van: ilyenkor a vigasztalás nem sokat ér: nekünk, az első

hetekés

Szerkesztői feloldás: hetek és

hónapok alatt, valóban terhünkre is volt. Azért nem hogy vártam volna barátaimtól amaz elsö időben: de féltem tőle, azon gyötrelemtűl, hogy nekem a vigasztalásokat szépen csiszolt periodusokban

n

Jegyzet periodusokban – körmondatokban (gör.)

meg kelljen köszönnöm. – Azóta már féltünk – féltettünk többet is:

n

Jegyzet

Azóta már féltünk – féltettünk többet is

– Vesd össze

AJ

Arany János

Tompá

Tompa Mihály

nak, 2066. 1866. nov. 14.: „Mi, kik az év elején, barátom, nem bántuk volna, sőt ohajtottuk: bárcsak jőne a halál minél elébb: lásd, e közréműlet idején beléestünk abba a gyöngeségbe, hogy féltünk e rút haláltól. Azaz egyikünk sem a maga személyét féltette, hanem a másikat: és elgondolta mily rettenetes lenne még egy csapás, még pusztábban maradni annak, a ki megmarad!”

ez által enyhűlt némileg annak az egynek kizárólagos volta. De azért megmarad – meg, utolsó lehelletig!

Találtad, hogy bajosan látom én már valaha Erdélyt: Harmincz esztendeig laktam a tövében, ifju voltam, kedvem is lett volna utazni: ha akkor nem mentem, annál kevésbbé teszek most fel magamról oly vállalkozó szellemet. Atilával és húnjaival sem sokat tördöm már: az én napjaim úgy vannak ketté szakítva derékon, hogy a mi megmarad, az már csak mosdani reggelizni, s ebéd után pipázni való. Vénűlünk édes

Feri

Mentovich Ferenc

m, legalább én, nagyon. Nekem a munkára nyugalom, gondtalan élet kellene, bú nélküli élet: subjectiv bajaimból nem sokat tudok én csinálni: a mi nekem fáj, fáj mint az oldalnyilallás, és nem ad symphonicus

n

Jegyzet

symphonikus

– összhangzó (gör.)

hangot. Más fájdalom az, a mit az ember oly szép rigmusokba tud szedni. Hogy pedig objective irhassak valamit, az kellene, hogy subjective ne zaklasson a sors, a hivatal, a gond, mint az igavonó marhát.

Azt okosan tennéd, ha fellátogatnál

Pest

Budapest

re, hová már több érdek is vonsz, mint eddig. De a „tilli-tullit” – én már csak

Ly

Szerkesztői feloldás:

Losonczy

Losonczy László

barátomnak hagyom.

n

Jegyzet

De a „tilli-tullit” én már csak LySzerkesztői feloldás: LosonczyLosonczy László barátomnak hagyom.

– Lásd

Mentovich

Mentovich Ferenc

AJ

Arany János

-nak, 2060. 1866. okt. 28.

még a hajdaní fiatal ember: közelebb is nagy költői névnapot űlt. Irigylem a kedélyét. Akkor ugyan, mint hallom, kissé megjárta: valami nagy koszorút akasztottak volt – anyakába, mit egész este ott viselt, de kimenvén bizonyos inaestheticus helyre, ott feledte magát koszorústól – úgy keresték meg reggel. Nem tudom, mennyi belőle igaz, hanem annyi áll, hogy

L.

Szerkesztői feloldás:

Losonczy

Losonczy László

barátunk most is a régi, sőt már…. régibb.

n

Jegyzet

L.Szerkesztői feloldás: LosonczyLosonczy László barátunk most is a régi, sőt már…. régibb

– Ezt a kritikát

Losonczy

Losonczy László

önszemlélete is alátámasztja: „Én e czimem mellé: költő, több epithetont is láttam már illesztve a hazai lapokban, mint p. o. »jeles« »lelkes« »kedvelt« »ismert«; volt, ki nem régen nevem után e jelző szavakat ragasztá: »egyik elismertebb népköltőnk«. Én a t. olvasóra bizom annak megitélését: illet e, s ha igen: melyik illet engem legméltóbban ezen epithetonok közül; én csak az utolsóra, az »ismert«-re teszek némi megjegyzést, hogy t. i. sem az, a ki ezt irta, sem a hazai közönség nem ismer még engem eléggé, – de eléggé meg fog ismerni, ha itt elszámlált műveim hat kötetét szerencsésen közzétehetem; midőn egyszersmind alkalom nyilik megitélni: mennyiben vagyok népköltő, s mennyiben nemzeti.” (Losonczy László: Költői látogatás Kecskeméten és Debreczenben. Sürgöny 1866. aug. 29. )

Pedig nagy fia van, most hozta fel is

Pest

Budapest

re a

Gyulá

Losonczy Gyula

ját.

Tompá

Tompa Mihály

ról régecskén hallottam – de csak roszat. Szívbaja van szegénynek, s hozzá iszonyú türelmetlen lelke. Nem reméli, hogy kigyógyúljon – s békételen hogy él. Igy múlunk el, egymás után, édes barátom.

Szász Károly

még nincs itt – nem láttam legalább. most a legboldogabb valamennyiünk közt.

n

Jegyzet