A hun trilóga töredéke

Bibliográfiai adatok

A hun trilóga töredéke

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei IV. kötet

Alcím: Keveháza. Buda halála. A hun trilógia töredékei.

Dátum: 1953

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 809000064148

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

A töredékben maradt dolgozatok kézirata megvolt a költő hátrahagyott iratai közt. Ráírta: Hun monda, 1853. Legelső töredékek. A három dolgozat kéziratát a költő együtt tartotta; az ostromban mind elégett. Törlések, javítások nem voltak rajtok; tisztába írta. Fennmaradt a legelső kezdetből három sor. Tanítványainak sikerült néha a költő papírkosarából egy-egy eldobott cédulát megszerezni és eltenni. Ilyenről közölte Benkó Imre ezt a három sort: (Arany János tanársága Nagykőrösön, 183. l.) Csaba királyfiról mondok új éneket, Attila fiáról egyszerü verseket, Hogyan vitte vissza amaz őshazába.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Arany László közölte a HV-ben; másodszor Voinovich G. A. J. összes művei, I—IV. köt., Franklin Társ. kiadása, 1924. Mindegyik kiadásból hiányzik egy lap, ezt a lapot Voinovich Arany János életrajza közölte, hasonmásban, a II. kötetben; a második dolgozat III. részének első énekébe való, a 25-65. sorok más fogalmazása.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A műhöz tartozó jegyzetek az alábbi linkeken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

MÁSODIK ÉNEK.

Átilla vadászni megyen.

Jegyzet A vadászat jelentőségéről 1. : Buda halála, IV. énekénél.

n.1

Egyszer, midőn Hunország karját pihenteté,

n.2

Nyáját a harci ember békén legelteté,

n.3

Átilla nagy parancsot Zoárd vezérre küld,

Jegyzet Az I. én.-beli Onegesios — Önegész — nevét változtatja így meg a költő. Az utolsó dolgozat alaprajzában Szoárd.

n.4

Hogy a had véres kardját járassa mindenütt.

n.5

Miként a kóbor villám, a véres szablya járt,

n.6

Nem tudta senki a célt, nem maga se Zoárd,

n.7

De, mint vihar szelére a meglapult habok,

n.8

Úgy támadának élre a nyugvó csapatok.

n.9

Ez nyeregel, az lovat fog, amaz sátrát szedi,

n.10

Ezt már vasing, amazt vért, sisak, pajzs fedi ;

n.11

Itt még gyül, ott menőben hullámzik egy csoport,

n.12

Vonszolva hosszu farkat, a földi lomha port.

n.13

Duna-Tisza közé, hol a lusta Zagyva foly,

Jegyzet Mint az első dolgozatban, I. én. 13. s.

n.14

Mindenfelől az ember tolong, mint hangyaboly ;

n.15

A Zagyva és a Tarna, mely együvé siet,

n.16

Alig győz már italra adni elég vizet.

n.17

Térség van e folyók közt, a téren egy halom,

n.18

Melynél a Mátratőig nincsen magasb orom :

n.19

Átilla most e halmon üté fel udvarát,

Jegyzet 18—19. sor : Attilának rendesen dombon emeltek sátrat. Buda halála I. én. 10., második dolgozat III. rész, III. én. 59. s. — Priszkosz beszéli, hogy Maximinus bizánci követsége egyszer egy dombon készült sátrat ütni; a hunok tüstént odavágtattak előreszegezett lándzsákkal: hogy merik dombra építeni sátrukat, mikor Attiláé lapályon van ?

Thierry

Thierry Amadé

Szabó

Szabó Károly

fordítása, 70. l.

n.20

Tornyos, tetős, rovátkos palota-sátorát.

n.21

És külde jó Budához, Szikámbria felé,

n.22

Vadászni hogy lejőne, bátyjának izené,

n.23

Múlatni és vadászni, szemlélni a hadat,

n.24

Mátrában és a Bükkön megűzni a vadat.

n.25

Fel is készűle immár a jó király Buda,

n.26

Csupán egy éj halasztá az indulást oda,

n.27

De szemeit lehunyván, megnyilt a léleké,

n.28

S az álom, melyet láta, minden kedvit szegé.

n.29

Úgy tetszett néki mintha öccsével egy vadon

n.30

Pusztába' gimet űzne, szilaj vadászaton,

n.31

Mikép Hunor s Magyarról az ének hirdeti,

n.32

Kiktől eredt a húnok, s magyarok nemzeti.

n.33

És — mint az álom szokta, hogy mindent összesző, —

n.34

Úgy tetszett néki, mintha nem is ő volna ő,

n.35

De mintha öccse Húnor, s ő lenne hős Magyar,

n.36

Ahogy regében hallá, hímet belőle varr.

n.37

Együtt nagy Ázsiából, sivatag téreken,

n.38

Üznek vala gyors gímet, röpűlö méneken ;

n.39

Kubán folyása mentén a kis vadász csoport

n.40

Hajtá a könnyü szarvast, mint szél a könnyü port.

n.41

Majd eltünék, Meótisz mocsárai között

n.42

A vad, mikép eltünni látunk üres ködöt,

n.43

Mely puszta semmivé lesz, alig szemlátomást,

n.44

Nem hagyva foltot égen, nem a földön nyomást.

n.45

Hogy változék az álom, Meótisznak kövér

n.46

Szigetjén megtanyázott vala a két fivér, —

n.47

Száz és nyolcad magokkal, mint a dal hirdeti,

n.48

Kiktől a hún s magyar nép száz és nyolc nemzeti.

n.49

Erdő, mező, lapály, rét, kies völgy és halom,

n.50

Piros gyümölcs, madár, hal, szelíd és vad barom,

n.51

Minden volt a szigetben : csak egy volt a hiány :

n.52

Kiben szivök örüljön, nem volt asszony, leány.

n.53

Vadonba, martalékra (az álom így hazud),

n.54

Ösméretlen vidékbe vivé őket az ut,

n.55

És — mint ha pásztor éjjel az égen hall zenét, —

n.56

Hallják el-elcsapódni sípok, dobok neszét.

n.57

Majd a Berek leányit, fhérlő sátorok

n.58

Alatt, vigan találják (mint énekben forog),

n.59

Múlatni, férfi nélkül, danolni, lejteni,

n.60

Szépségöket egymástól nem igen rejteni.

n.61

Mint gyors madár a pillét, hamar felkapkodák,

n.62

Nyeregben szűzi testök szívhez szorongaták ;

n.63

Hosszú hajok bucsúra lengett hazafelé ; —

n.64

Száznyolc levente közzül kiki párját lelé.

n.65

Dúló király leányi ketten valának ott :

n.66

Hunor s Magyar rablá el e páros csillagot,

Jegyzet 30—66. sor: Hunor-Magyar története. Buda halálában, önálló ének (VI.) vált belőle ; ebben nyilvánul a hunoknál a hun-magyar közös eredet hite. Az álom halványabb lett volna a hőséneknél.

n.67

(Azaz, váltott személyben, Átilla és Buda) ;

n.68

Véletlen Átillának nem a szebbik juta.

n.69

Erővel a Budáét magának foglalá,

n.70

Buda király a szép nőt erősen fájlalá :

n.71

»Nem úgy, öcsém! kiálta, Hunor se tette azt :

n.72

Nem rablá el Magyartól nejét a szép Tavazt

n.73

De Hajnával beérte, ki néki szűlte Bort,

n.74

Kitől hosszan lehozzuk a fejedelmi sort —«

n.75

Még szólna, de szívére, mint egy lidércnyomás

n.76

Nehézkedett az álom, a szörnyű látomás.