Bevezető
Jelen kötettel, melynek időhatára 1890–1905, kezdetét veszi Babits Mihály verseinek kritikai kiadása. A 20. század nyolcvanas éveinek közepétől folyó előkészítő, sajtó alá rendező és szerkesztői tevékenységet még Melczer Tibor (1945–2001) kezdte el. Hogy a munka igencsak hosszúra nyúlt, az azoknak az előre nem látható és nem tervezhető nehézségeknek a következménye, amelyek Babits Mihály hatalmas kéziratos és nyomtatott hagyatékának differenciáltságából, a korábban csak egyes részleteiben feltárt életmű újdonságaiból és teljes mélysége ismeretének hiányából fakadtak. Már a megalapozó munkák nyomán is kijelenthető azonban, hogy ez a kiadás a magyar irodalom- és filológiatörténet egyik legjelentősebb, s a maga nemében úttörő vállalkozásának tekinthető.
Az elmúlt három évtizedben az előkészítő munkák során összeállított, megírt, megszerkesztett kézikönyvek – kézirat-katalógus (szerkesztette Cséve Anna et alii), bibliográfa (szerkesztette Stauder Mária – Varga Katalin), életrajzi kronológia (szerkesztette és írta Róna Judit) – jelentik azt az információs bázist, amelyre az egyes kötetek épülnek. Ezek a művek egyfelől szemléletformáló hatásuknál fogva, másfelől adatgazdagságuk okán szervesen beépültek a kritikai kiadás textológiai és filológiai megállapításaiba, és a konkrét hivatkozásokon túl ott állnak minden elkészült és szerkesztés alatt lévő kötet mögött, megadva azt az adatbiztonságot, amelyre a sajtó alá rendezőknek most és a jövőben is szükségük lehet.
A kritikai kiadás kötetei egy-egy rövidebb időszak verseinek a kutatás jelen állása szerinti végleges szövegét adják, ezáltal önmagukban, módszerükben egyaránt inspirálóan hatnak majd Babits Mihály utánuk következő szövegkiadásaira, illetve más szerzőkkel, életművekkel kapcsolatos, hasonló szövegkiadások megszületésére.
A kritikai kiadás első kötetének munkatársai mellett a Babits Mihály verseivel foglalkozó kutatók közül ki kell emelni Belia György, Láng József, Kelevéz Ágnes és Róna Judit nevét, akik különösen sokat tettek azért, hogy Babits Mihály életműve a szűkebb és tágabb olvasóközönség előtt ismertebb legyen; illetve az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetét, amely kezdettől biztosította a hátteret e szerteágazó, nagyszabású munkához. Nem lehet említés nélkül hagyni a kéziratok három legfőbb őrzési helyét: az Országos Széchényi Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárát, illetve a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum Irodalmi Kéziratgyűjteményét.
A kötet gyűjtőköre az adott évhatárok között az összes kéziratos, Babits Mihály által kiadott vagy kiadatlan, illetve posztumusz megjelent versre kiterjed, s azokat a történeti-kritikai kiadások hagyománya szerint közli. Alapszövege az ultima manus elv jegyében, a Babits Mihály Összes versei 1937-es kiadásán alapul (Babits 1937). Minden ettől a kiadástól való eltérést az apparátus megindokol. Az alapszövegből igen körültekintő emendálás után – a kéziratban maradt versek esetében a szerző javításait is figyelembe véve – áll elő a sajtó alá rendező megítélése szerinti leghitelesebb szövegváltozat. Amennyiben az első közlés Babits Mihály halála után történt és rendelkezésre áll a kézirat, akkor az az alapszöveg/főszöveg; a későbbi kiadás hibái pedig, ha vannak, csak összefoglalóan jelzettek.
A versek a keletkezés időrendjében követik egymást. Ha a keltezés egy-egy időhatáron belül (főként 1900–1902 között) közelebbről nem pontosítható, az Angyalos könyv első füzetének sorrendje a mérvadó.
Az egyes tételeket a köteten belüli sorszám és a vers címe vezeti be. Utóbbi a szerzői címadást követi. Amennyiben Babits valamely versének nem adott címet, azt a korábbi gyakorlat – ha volt ilyen – figyelembevételével a kötet sajtó alá rendezője állapította meg, szögletes zárójelben címbe emelve az első sort.
A főszöveg sorai ötösével számozottak. A számozásba nem tartozik bele a cím, az alcím, a mottó, az ajánlás: kezdete az első verssor.
Minden verset a keletkezés dátuma zár szögletes zárójelben, hiszen – az akár pontosan ismert, akár Babits tágabb időmeghatározása – a végső dátumokat a sajtó alá rendező állapította meg, minden egyéb, rendelkezésre álló adat figyelembevételével (például a keletkezéstörténetben idézve Babits MihálySzabó Lőrinc által rögzített kronológiáját, illetve a Szilasi Vilmos- vagy Török Sophie-féle datálásokat is). A datálás részletes megokolása tehát a keletkezéstörténetben olvasható.
A főszöveget az apparátus követi, amely három nagyobb egységből áll. Az első a kéziratokat és a megjelenéseket foglalja össze, a második a szövegkritikát és a szövegváltozatokat adja, a harmadik pedig a keletkezéstörténetet. Hasonló jellegű munkákban szokás, bár korántsem általános, recepciótörténetet is közölni, csakhogy Babits egyes verseinek és köteteinek is olyan gazdag, napjainkig folyamatosan megújuló visszhangja van, hogy annak csak részleges áttekintése is szétfeszítené egy-egy kötet kereteit – ezért a recepciótörténet közléséről lemond ez a sorozat.
A tágan értelmezett kéziratokat ismertető egységbe beletartoznak Babits tényleges kéziratai, gépiratai és lapkivágatai/nyomtatványai, utóbbiak esetleg autográf rájegyzésekkel. Ha több kézirata van egy versnek, rövidítésindexeik keletkezésük sorrendjében követik egymást. A leírás rögzíti, hogy a vers szövege a fólió mely részén található, s megadja a terjedelmet, az írásminőséget és a lelőhelyet. Ez az egység tartalmazza az első folyóiratvagy kötetmegjelenést, illetve 1941-ig (a költő haláláig) a további kötetmegjelenéseket.
A szövegkritika az egyes megjelenések közötti különbségeket foglalja össze, tartalmazza szükség esetén a sajtó alá rendező emendálásait, illetve a Babits életében nyomtatásban meg nem jelent vers(ek) esetében a szerzői javításokat. Ezt követi táblázatos formában az összes – főszövegre vonatkoztatott – szövegváltozat, a keletkezés/megjelenés időrendjében.
A keletkezéstörténet az első verscsírától – ha ez ismert – az első megjelenésig, illetve ha szükséges, 1941-ig tárja fel és foglalja össze azokat a körülményeket és szellemi hatásokat, amelyek következtében az ultima manusnak megfelelő szöveg előállt. A keletkezéstörténetet követő tárgyi-nyelvi magyarázatok a vers megértését egy-egy fogalom, személy, intézmény, földrajzi hely stb., vagy bármi egyéb körülmény feltárásával segítik elő.
A kötetet irodalom- és rövidítésjegyzék, mutatók (név- és műmutató), valamint illusztrációk zárják.
Ezúton is köszönettel tartozunk mindazoknak, akik munkánkat az elmúlt évek során nagy megértéssel és türelemmel segítették: mindenekelőtt az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Babits-kutatócsoportja egykori vezetőjének, Láng Józsefnek, és tagjainak: Jankovics Józsefnek, Kelevéz Ágnesnek, Róna Juditnak, Stauder Máriának, az Intézet volt és jelenlegi igazgatójának, Szörényi Lászlónak és Kecskeméti Gábornak. Továbbá köszönet illeti a kötet lektorait, Buda Attilát és Róna Juditot, valamint a kötet szerkesztőjét, Ruttkay Helgát, és nem utolsósorban az Argumentum Kiadó vezetőjét, Láng Andrást.
Hafner Zoltán
Somogyi Ágnes