Régi magyar költők tára 17. század

A Régi magyar költők tára (RMKT) című szövegkiadási vállalkozást a Magyar Tudományos Akadémia indította útjára 1877-ben, azokra a még korábbi munkálatokra támaszkodva, amelyek során Toldy Ferenc készítette elő a régi magyar költészet összes emlékének közzétételét. Szilády Áron, Dézsi Lajos és Horváth Cyrill munkájának eredményeként 1930-ig egy középkori kötet (két változatban: eredetileg 1877, átdolgozva 1921) és hét, a 16. századi verses szövegeket tartalmazó kötet jelent meg. Ezután a sorozat hosszú időre abbamaradt, s csak az 1980-as években teremtődtek meg a feltételek a munka újraindításához.

Az RMKT 17. századi sorozatának megjelentetése Badics Ferenc Gyöngyösi-kiadásaival vette a kezdetét 1914 és 1937 között, majd e sorozatban is hosszú szünet következett.

 

A Magyar Tudományos Akadémia 1956 januárjától működő Irodalomtudományi Intézete (2019-től a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete) előbb a 17. századi sorozat folytatásának az alapjait vetette meg. A sorozat szerkesztői 1959-től Klaniczay Tibor és Stoll Béla, majd 1993-tól haláláig (2021) Jankovics József lettek. A 17. századi sorozatban 1959–2016 között 17 sorszám alatt 18 vaskos kötet jelent meg, amelyek a század költői emlékeit részben korszakonként (a tizenötéves háború, Bethlen Gábor kora, a két Rákóczi György kora, az első kuruc mozgalmak stb.), részben tematikus (szerelmi és lakodalmi költészet) vagy felekezeti (unitárius, szombatos, katolikus, evangélikus és református gyülekezeti énekek) csoportosításban tartalmazzák, míg egy-egy jelentősebb szerző (Nyéki Vörös Mátyás, Szenci Molnár Albert, Madách Gáspár, Beniczky Péter, Esterházy Pál, Koháry István, Petrőczy Kata Szidónia stb.) összes versei önálló egységként jelentek meg. Az anyag közzétételében az Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztályának munkatársai közül kiemelkedik Jenei Ferenc, Komlovszki Tibor, Varga Imre, Varjas Béla teljesítménye. Számos külső munkatárs (Holl Béla, H. Hubert Gabriella, S. Sárdi Margit, Vadai István stb.) is közreműködött a kötetek sajtó alá rendezésében.

 

A versanyag összegyűjtése a teljességre törekszik, ami rendkívül kiterjedt kutatómunkát igényel. A nyomtatott énekeskönyvek és kéziratok tömegén kívül az összes, a 17. századból eredő magyar nyomtatványt kézbe kell venni, mert a gyűjtési elvek szerint minden, akár egyetlen strófányi vagy kétsornyi verses szövegnek helye van a kiadásban. A betűhíven közölt szövegekhez szövegkritikai és tárgyi jegyzetek, szerzői életrajzok járulnak. Ha megtalálható, az énekelt versek kottája is megjelenik. A forrásfeltárás eredményeként számos fontosabb szerző rajzolódott ki, s mellettük több száz kisebb jelentőségű versíró vagy ismeretlen szerzőjű versszöveg került elő. Mindezek a magyar írásbeliség nélkülözhetetlen forrásai, az eredményeket több tudományág (nyelvészet, néprajz, folklór, zenetörténet, történetírás) folyamatosan hasznosítja.

 

Az RMKT 17. századi sorozatának kötetei 2019 óta voltak elérhetők az Irodalomtudományi Intézet textológiai portálján, a nemzeti klasszikusok kritikai kiadásai között. Minthogy a köteteket többnyire még nem elektronikus eljárással, hanem hagyományos szedéssel készítették, így az RMKT szövegéből digitális példány nem állt rendelkezésre. Az online közzététel a kötetek beszkennelésével vált lehetségessé, kétrétegű PDF fájlokban, vagyis az eredeti kiadásokkal megegyező olyan fakszimiléket szolgáltattunk, amelyekben – egy láthatatlan szövegrétegben – a teljes szövegük egészére kiterjedő keresési műveletek is végezhetők. A szövegréteg automatikus karakterfelismeréssel (OCR) készült, emberi ellenőrzés nélkül, ezért nyilvánvalóan egyenetlen minőségű és tudományos igényű használatra csak korlátozottan alkalmas volt.

 

A tudományos használatra való alkalmassá tétel egy következő lépését a Vadai-féle átiratok jelentik. Vadai István (1960–2018) a régi magyar költészet és verselés jeles kutatója, az RMKT egy kötetének maga is közreműködője volt, élete utolsó szakaszában az Irodalomtudományi Intézet munkatársa, aki nem munkaköri feladataként, hanem saját kezdeményezésére, önszorgalomból, szabad idejében elkészítette az RMKT 17. századi sorozata minden megjelent kötetének betűhű átiratát. Ő is OCR állományokból indult ki, amelyeket azonban aprólékos kézi munkával, a rá jellemző kérlelhetetlen filológiai alapossággal végigjavított, amíg azok betűről betűre, sorról sorra, lapról lapra a nyomtatott példányok hajszálpontos másolatai lettek. A régi magyar irodalom kutatói az elmúlt évtizedekben megszokhatták, hogy ha Vadai István szövegkiadást bocsátott ki a kezéből, akkor igen megbízható, magas filológiai minőségű munka készült el, amelyre – mint például a Balassa-kódex általa készített átiratára – bátran támaszkodhattak; számos szövegkiadási vállalkozás úgy építette be a minőségellenőrzést a munkába, hogy Vadait lektornak kérték fel. Így hát nyilvánvalóan nagy jelentősége van annak, hogy Vadai István a korábban nem létező, megbízható digitális átiratot az RMKT 17. századi sorozatának teljes egészéből létrehozta, a főszöveget, a variánsokat és az egész jegyzetapparátust is beleértve (egyedül a névmutató kivételével, de egy digitális verzió szabad kereshetősége azt nyilván helyettesíteni képes).

 

Az RMKT 17. századi sorozatának Vadai István által elkészített átiratait az Irodalomtudományi Intézet az örökösöktől megvásárolta, s azokat korlátozás nélkül, ingyenesen közrebocsátja a világhálón, a régi magyar irodalomtörténeti kutatás egészének előmozdítása céljából. Az átiratok a magyar irodalomtudomány filológiai portálján, az Irodalomtudományi Intézet DigiPhil szolgáltatásában 2021. november 17-étől hozzáférhetők. Közzétételük a magyar verstörténeti kutatás infrastrukturális feltételeinek azonnali és nagyarányú minőségi ugrását jelenti. Alkotóereje teljében távozott kollégánk megmentett és közrebocsátott munkája még hosszú időn át lesz a megszakítatlanul tovább folytatódó kutatások szilárd támasza.

 

Vadai átirataiból kötetenként egy-egy PDF fájlt készítettünk. A bennük olvasható szöveg teljes hűséggel követi az eredeti kötetek oldalbeosztását, így a fájlok birtokában a nyomtatott kötetek konzultálása az esetek többségében szükségtelenné válik. Vadai az általa sajtóhibának vélelmezett szöveghelyeken sem változtatott, hogy átirata a kinyomtatott szöveggel tejes egészében megegyező maradjon, ezeket a nyomdahibákat azonban sárga színnel megjelölte, ami a PDF fájlok használóit is orientálhatja egyes szöveghelyek értelmezésekor. A PDF formátumba való konverzión kívül az Irodalomtudományi Intézet semmit sem változtatott Vadai István átiratain.

 

Szükséges még utalnunk rá, hogy az RMKT 17. századi sorozatának intenzív munkálatai mellett az Irodalomtudományi Intézetben a 16. századi sorozat elkészítése is folytatódott. Az újraindult sorozat 9. kötetének munkálatait Varjas Béla irányította, de megjelenését (1990) már nem érhette meg. A 16. századi sorozat szerkesztését Szentmártoni Szabó Géza vette át. Az új sorozatnak 2018-ig öt kötete látott napvilágot, a Reneszánsz Osztály munkatársai közül többek között Ács Pál, Kőszeghy Péter és Orlovszky Géza gondozásában, külső közreműködőkkel (Pap Balázs, Zsupán Edina stb.) együttműködésben. A 16. századi sorozat kötetei egyelőre továbbra is kétrétegű PDF fakszimilében érhetők el az Irodalomtudományi Intézet textológiai portálján, de azok igényes digitális feldolgozása is megkezdődött.