A digitális kiadás kódolását Hernády Judit készítette, a TEI specifikáció megalkotója és a TEI XML kódok szerkesztője Fellegi Zsófia. A digitális kiadás főszerkesztői Palkó Gábor és Fellegi Zsófia.

A Régi magyar költők tára (RMKT) című szövegkiadási vállalkozást a Magyar Tudományos Akadémia indította útjára 1877-ben, azokra a még korábbi munkálatokra támaszkodva, amelyek során Toldy Ferenc készítette elő a régi magyar költészet összes emlékének közzétételét. Szilády Áron, Dézsi Lajos és Horváth Cyrill munkájának eredményeként 1930-ig egy középkori kötet (két változatban: eredetileg 1877, átdolgozva 1921) és hét, a 16. századi verses szövegeket tartalmazó kötet jelent meg. Ezután a sorozat hosszú időre abbamaradt, s csak az 1980-as években teremtődtek meg a feltételek a munka újraindításához.

Az RMKT 17. századi sorozatának megjelentetése Badics Ferenc Gyöngyösi-kiadásaival vette a kezdetét 1914 és 1937 között, majd e sorozatban is hosszú szünet következett.

A Magyar Tudományos Akadémia 1956 januárjától működő Irodalomtudományi Intézete (2019-től a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete) előbb a 17. századi sorozat folytatásának az alapjait vetette meg. A sorozat szerkesztői 1959-től Klaniczay Tibor és Stoll Béla, majd 1993-tól haláláig (2021) Jankovics József lettek. A 17. századi sorozatban 1959–2016 között 17 sorszám alatt 18 vaskos kötet jelent meg, amelyek a század költői emlékeit részben korszakonként (a tizenötéves háború, Bethlen Gábor kora, a két Rákóczi György kora, az első kuruc mozgalmak stb.), részben tematikus (szerelmi és lakodalmi költészet) vagy felekezeti (unitárius, szombatos, katolikus, evangélikus és református gyülekezeti énekek) csoportosításban tartalmazzák. Egy-egy jelentősebb szerző (Nyéki Vörös Mátyás, Szenci Molnár Albert, Madách Gáspár, Beniczky Péter, Esterházy Pál, Koháry István, Petrőczy Kata Szidónia stb.) összes versei önálló egységként jelentek meg. Az anyag közzétételében az Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztályának munkatársai közül kiemelkedik Jenei Ferenc, Komlovszki Tibor, Varga Imre, Varjas Béla teljesítménye. Számos külső munkatárs (Holl Béla, H. Hubert Gabriella, S. Sárdi Margit, Vadai István stb.) is közreműködött a kötetek sajtó alá rendezésében.

A versanyag összegyűjtése a teljességre törekszik, ami rendkívül kiterjedt kutatómunkát igényel. A nyomtatott énekeskönyvek és kéziratok tömegén kívül az összes, a 17. századból eredő magyar nyomtatványt kézbe kell venni, mert a gyűjtési elvek szerint minden, akár egyetlen strófányi vagy kétsornyi verses szövegnek helye van a kiadásban. A betűhíven közölt szövegekhez szövegkritikai és tárgyi jegyzetek, szerzői életrajzok járulnak. Ha megtalálható, az énekelt versek kottája is megjelenik. A forrásfeltárás eredményeként számos fontosabb szerző rajzolódott ki, s mellettük több száz kisebb jelentőségű versíró vagy ismeretlen szerzőjű versszöveg került elő. Mindezek a magyar írásbeliség nélkülözhetetlen forrásai, az eredményeket több tudományág (nyelvészet, néprajz- és folklórtudomány, zenetörténet, történetírás) folyamatosan hasznosítja.

Az RMKT 17. századi sorozatának digitális közzététele három, egymásra épülő és egymást kiegészítő lépésben valósul meg.

1. A 17. századi sorozat kötetei 2019 óta elérhetők az Irodalomtudományi Intézet textológiai portálján, a nemzeti klasszikusok kritikai kiadásai között. Minthogy a köteteket többnyire még nem elektronikus eljárással, hanem hagyományos szedéssel készítették, így az RMKT szövegéből digitális példány nem állt rendelkezésre. Az online közzététel a kötetek beszkennelésével vált lehetségessé, kétrétegű PDF fájlokban, vagyis ott az eredeti kiadásokkal megegyező olyan fakszimiléket szolgáltatunk, amelyekben – egy láthatatlan szövegrétegben – a teljes szövegük egészére kiterjedő keresési műveletek is végezhetők. A szövegréteg automatikus karakterfelismeréssel (OCR) készült, emberi ellenőrzés nélkül, ezért nyilvánvalóan egyenetlen minőségű, így tudományos igényű használatra csak korlátozottan alkalmas.
2. A tudományos használatra való alkalmassá tétel következő lépését a Vadai-féle átiratok jelentik. Vadai István (1960–2018) a régi magyar költészet és verselés jeles kutatója, az RMKT egy kötetének maga is közreműködője volt, élete utolsó szakaszában az Irodalomtudományi Intézet munkatársa, aki saját kezdeményezésére elkészítette az RMKT 17. századi sorozata minden megjelent kötetének betűhű átiratát. Ő is OCR állományokból indult ki, amelyeket azonban aprólékos kézi munkával, a rá jellemző kérlelhetetlen filológiai alapossággal végigjavított, amíg azok betűről betűre, sorról sorra, lapról lapra a nyomtatott példányok hajszálpontos másolatai lettek. Az Irodalomtudományi Intézet Vadai átirataiból kötetenként egy-egy PDF fájlt készített. Ezek teljes hűséggel követik az eredeti kötetek oldalbeosztását, így a fájlok birtokában a nyomtatott kötetek konzultálása az esetek többségében szükségtelenné válik. Vadai az általa sajtóhibának vélelmezett szöveghelyeken sem változtatott, hogy átirata a kinyomtatott szöveggel tejes egészében megegyező maradjon, ezeket a nyomdahibákat azonban sárga színnel megjelölte, ami a PDF fájlok használóit is orientálhatja egyes szöveghelyek értelmezésekor. A PDF formátumba való konverzión kívül az Irodalomtudományi Intézet semmit sem változtatott Vadai István átiratain. Az átiratok a magyar irodalomtudomány filológiai portálján, az Irodalomtudományi Intézet DigiPhil szolgáltatásában 2021 óta hozzáférhetők. Közzétételük a magyar verstörténeti kutatás feltételeinek azonnali és nagyarányú minőségi ugrását jelentette. Alkotóereje teljében távozott kollégánk megmentett és közrebocsátott munkája még hosszú időn át lesz a kutatások szilárd támasza.
3. A kötetek jelölőnyelvi átírását szintén Vadai István kezdeményezte és kezdte el. Az ezzel kapcsolatos munkálatok azonban halálával megszakadtak, és csak 2021-indultak újra. Az átiratok alapjául az előzőleg említett, Vadai által javított szövegfájlok szolgáltak. Mivel ez a hatalmas anyag sem teljesen mentes az átírási hibáktól, minden kötet egy további ellenőrzési fázison megy keresztül, hogy a betűtévesztéseket a minimálisra tudjuk korlátozni. Minthogy a DigiPhil portál 2022-ben bemutatott, 2.0 verziójában az RMKT elkészült köteteiből lettek a nyilvános szolgáltatásba bevont legkorábbi darabok, rögzíteni szükséges, hogy az Arany kritikai kiadásoknak az 1.0 verzió számára készült informatizálása során kidolgozott egyszerű XML formátum helyett e kötetekhez már a szabványos TEI XML-t alkalmaztuk.

A DigiPhil általános gyakorlatától eltérően az RMKT-kötetek szövegei nem tekinthetőek meg osztott nézetben: teljes szöveggel kizárólag a főváltozatot jelenítjük meg, a szövegváltozatokat pedig egyenként, a megfelelő sorokhoz rendelve tüntetjük fel. Ezt a döntést az indokolta, hogy a számos, elsősorban 20. századi szövegeket közlő kiadás számára megfelelő technikai eljárás, a nyomtatott kiadás főszövege és a textológiai apparátusában kimutatott variánsai alapján elkészített automatikus szöveggenerálás az RMKT esetében nem valósítható meg. A sorozat ugyanis negatív apparátust alkalmaz, vagyis a szövegforrások szövegkritikai szempontból nem releváns – hanem az eltérő nyomdai betűkészletekből és egyéb okokból eredő, ortográfiai és más, nem szubsztanciális – különbségei nem ismerhetőek meg, s ebből kifolyólag a kritikai apparátus alapján nem lehetséges a szövegforrások betűhű reprodukálása.

Elsőként az egy-egy szerző jelentősebb alkotásait közlő sorozati darabok kerülnek fel a portálra, de az RMKT többi kötete is feldolgozás alatt áll, az informatizált formában elérhető kötetek száma folyamatosan bővül.