SZEMERE MIKLÓS – ARANY JÁNOSNAK

Arany János

m! Mi az a mátricz?

n

Jegyzet

mátricz

– tkp. matrica (lat., fr.): a fotografálás során készített anyakép, sablon, melynek sokszorosításával, retusálásával születnek meg a végleges képek

én csak sejtem. „Ha

Barabás

Barabás Miklós

nál nincs meg, akkor Kassán csináltassam” írod.

n

Jegyzet

„Ha BarabásBarabás Miklós nál nincs meg, akkor Kassán csináltassam” írod

– vesd össze az 1943. levél jegyzetével

Elöttem

[!]

[sic!]

a’ fotografia terra incognita,

n

Jegyzet

terra incognita

– ismeretlen terület (lat.)

nem értem tehát, mint csináltathatom és Kassán,

Barabás

Barabás Miklós

által készített arczképem matriczát? mert ha ezt teheti egyik fotograf más fotograf után, akkor Schrekker

n

Jegyzet

SchrekkerSchrecker Ignác Ferenc

– Schrecker Ignác Ferenc, vesd össze az 1943. levél jegyzetével

[!]

[sic!]

ép úgy teheti, mint a’ Kassai. – Ha azt mondanád, vétessem le magamat Kassán, s küldjem

Schrekker

Schrecker Ignác Ferenc

hez:

[!]

[sic!]

arczképemet, s matricczát, ezt érteném. De Kassára, én nem mehetek, I.^or mert vólt nagy betegségem utóbajai miatt még most is tiltja orvosom az utazást. 2^or mert ha n

e

Beszúrás

m tiltaná sem, vólna kedvem mostani fízimiskámmal ijesztgetni magyarhon

[!]

[sic!]

lakóit.

S még ehez felkűldött arczképem,

s

Beszúrás

mátricza, nem fogna egyezni. Mert én, az elsön magam javítottam fekete tussal. Ugy mint

Barabás

Barabás Miklós

tól átvettem, nem vólt – szeme, az az élettelen, homályos vólt, mert a kék, s szürke, világos szemet felette elrontja tobbnyire

[!]

[sic!]

a fotografia s nem csak szemén, arczán is javítottam.

[szerkesztői feloldás]

a margón, besz.

Miután tehát a’ kűldött képnek nem lehet mátricza, a

Barabás

Barabás Miklós

nál – talán – maradhatott példányok után pedig nem akarom közzétek juttatni szépségemet, semmiesetre nem; (hogy, kimaradok, annyira semmi baj elöttem, hogy azt is egyedül pár itteni amicusom

n

Jegyzet

amicusom

– barátom (lat.)

csipkedései miatt küldtem, kík

[!]

[sic!]

„álszerénykedésnek” „hivék” bennem azt, hogy eddig nem akartam arczképemet valamely lapban ki adatni, – valamint

Schrekker

Schrecker Ignác Ferenc

hez

[!]

[sic!]

kűldeni most.)

NB. Kassára: ha mehetek is, mennék ís, – hasztalan. Mire

Pest

Budapest

re jutna fényképem s a’ matrikula, akarom mondani: mátricz, – már késő vólna.

[szerkesztői feloldás]

a bekezdés a margón, besz.

Bocsáss meg tehát hogy újra idődet rablom kérésemmel. Mond

[!]

[sic!]

Schrekker

Schrecker Ignác Ferenc

nek,

[!]

[sic!]

hogy: se egyik se másik próbája után (ha maradt is e’ két féléböl példány s matricz, nálla)

Barabás

Barabás Miklós

nak ne adja arczképemet, hanem a kűldöttet – mint kértelek vólt, légy szíves visszakűldeni. –

M

Beszúrás

ind két kisérlete rossz vólt

Barabás

Barabás Miklós

nak, ön vallomása szerint ís, az első (a kűldött féle) kiapadt szemekkel s máshol sem tisztán, jól, a’ második pedig épen igen rosszúl. Igen kérlek tehát

Jancsi

Arany János

m, ne adja valahogy

Schrekker

Schrecker Ignác Ferenc

!

[!]

[sic!]

se az első, se a második peldány

[!]

[sic!]

szerént. Reméllem, nem fogja azt akaratom ellenére tenni. – Én pedig örülök, hogy így történt; az én sürgető vidéki amicusaim elött, alapos mentségemül fog [törölt]
« a »

e

Beszúrás

z lenni. –

Jancsiká

Arany János

m! ne feledd el a – visszakűldést, és –

Schrekker

Schrecker Ignác Ferenc

t,

[!]

[sic!]

obsecro te!

n

Jegyzet

obsecro te!

– könyörgök neked (lat.)

Tehát – mennek epigrammjaim.

n

Jegyzet

mennek epigrammjaim

– Epigramok (Ko 1865. 21–22. sz. máj 21. 484– 485., máj. 28. 508–510.)

Ha újra scrupulosuskodni találsz, akkor ez lessz utólsó

küldésem

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: kűldésem

hozzád. Ki ne szőkjék

[!]

[sic!]

így meg tőlletek. – Biztos lehetsz benne hogy senkire nincsen czélzás e trefaságok

[!]

[sic!]

közt, Az

[!]

[sic!]

egy Kakuk Pétert

n

Jegyzet

Kakuk Pétert

– ismeretlen személy

ki véve

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: kivéve

,

n

Jegyzet

Kakuk Pétert kivéve

– Kakuk Péterhez, a nősülni nem merőhöz címmel jelent meg: „Mint kakuk, orzá el Hérét

[!]

[sic!]

Zeusz; s ősöd, apád mind / Nőskakukok voltak, – hallod-e, gyáva kakuk?” ( Ko 1865. 21. sz. máj 21. 484.)

ki régen elhalt, a Bodrogközön lakott, ragyás, rút, humoristikus ember vólt, s rút arcza miatt nem mert – pedig igen nagyon vágyott – nősülni – egy lyánt sem megkérni, s e miatt sokat évödtünk vele, s biztattuk, nógattuk, de – hasztalan, pedig utolsó deficiens

n

Jegyzet

deficiens

– haldokló, kiveszőben lévő (lat.)

vólt családjában.

NB.

n

Jegyzet

NB

– nota bene: jól jegyezd meg (lat.)

Ez epigrammok már egyszer a’ Fővárosi Lapokba vóltak kűldve,

PiusVadnaÿ

Vadnay Károly

n

Jegyzet

Vadnaÿ PiusVadnay Károly

–

Vadnay Károly

; a Pius gyakori pápanév, így a szenteskedő jelzője is

– s nem Károly (valóban én

Vadnaÿ Pius

Vadnay Károly

nak fogom ezentúl hívni) – Kakuk Péter , s „ Phryne Phidiáshoz ” és

[szerkesztői feloldás]

„

György barátomhoz ”

n

Jegyzet

Kakuk Péter, s „Phryne Phridáshoz” és [szerkesztői feloldás] „ György barátomhoz”

– Mindhárom epigramma megjelent a Ko-ban. ( Ko 1865. 21. sz. máj 21. 484–485.)

miatt nem merte adni, az az adta vólna, de csak ezek kihagyásával „mert e három – úgymond – hölgyek elébe nem való”. Meg bosszankodtam e’: herélt puritánismuson, s visszakértem. – Az isten úgy adjon nekem bóldogságot, mint én nektek kűldök több fírkát ez életben, ha te is szűzeskedni találsz, miután ép lelkü férfi min sem akadhat fel, e háromban sem. Károly ötsém tán mint akkori vőlegény akart tiszta szűzi fényben tünni fel mátkája előtt. – Kűldöm a

Miska

Tompa Mihály

hoz írt bordalt

n

Jegyzet

Kűldöm a MiskaTompa Mihály hoz írt bordalt

– Ez nem jelent meg.

is. Ezt se merte

Vadnaÿ

Vadnay Károly

adni, „meg sértené –

u. m.

Szerkesztői feloldás: ugy mond

–

Tompa

Tompa Mihály

’ papi méltóságát”. – No, édes barátom!, hát fogod e aztán csodálni, ha én apostatátokká

n

Jegyzet

apostatátokká

– hittagadótokká, hitehagyottatokká (lat.)

válandok?

Miska

Tompa Mihály

régóta ismeri e bolondságot, három év előtt a pataki examenre

n

Jegyzet

a pataki examenre

– a sárospataki (kollégium) vizsgájára (lat.)

készülvén (de nem jövén) ő, betanítottam az ottani Kántorokkal, s ezzel akartuk őt meg lepni, akkor még nem ismervén ő a verset. Mind ezt meg irtam

Vadnaÿ

Vadnay Károly

nak, s hogy

Miska

Tompa Mihály

most a múlt szüreten is látta borházamban s kérdezte, miért nem adom hát ki már? – mindhíaban:

[!]

[sic!]

„megsértené – papi méltóságát!”. –

Tudom én, mellyiken fogsz te fennakadni az epigrammok közt. Ezen „Istenhez

[szerkesztői feloldás]

”

:

n

Jegyzet

„Istenhez[szerkesztői feloldás] ”

– Ez nem jelent meg.

– de ha ismét kegyeskedni találsz, téged ís arra kérlek, kűld vissza – majd adja a’ Zempléni Híradó. – S ezzel aztán punctum! többé nem kűldök hozzátok semmit.

O

Beszúrás

llyi moralis nemzetnél mint a német, senki se ájúl

Göthe

Goethe, Johann Wolfgang von

„Zeüszhöz” írt versén, s mi affectáljun

k

Beszúrás

é

Beszúrás

görcsöket? minden kissé szabadabb, tisztúltabb fogalom miatt? – „Hit, remény, szeretetről” dalljak untalan, mint

Sujánszky

Sujánszky Antal

,?

n

Jegyzet

SujánszkySujánszky Antal

–

Sujánszky Antal

(1815–1906): költő, kat. egyházi író, szerkesztő. Az 1840-es években a főleg a hölgyek számára kiadott Őrangyalt, az 1850-es években a Katholikus Néplapot szerkesztette.

vagy az eszmény onaniáját

n

Jegyzet

onaniáját

– önkielégítését (lat.)

űzzem, mint

Kunoss

Kunoss Endre

n

Jegyzet

Kunoss

Kunoss Endre

– Kunoss Endre (1811–1844): l. az 1772. sz. levél jegyzetét

egykor, ki még azt is meg rotta

[!]

[sic!]

Császárnál egyszer, mint alacsonyodhatik le, bordal irásához sat.

n

Jegyzet

azt is meg rotta Császárnál egyszer, mint alacsonyodhatik le, bordal irásához sat.

– Császár Ferenc költeményei. LitL 1841. I. 88., 90–91., 95– 96., 99–100.

– Te, felénk,

[!]

[sic!]

kegyes

János

Arany János

! féltél ama versem adásától; – hiszen! hogy a manóban is

mer

Beszúrás

het valaki olly gondolatra vetemedni, hogy hű állatjait is egyűtt óhajtja magával [törölt]
« együtt »
a menyben!, – mit szollnának

[!]

[sic!]

erre a’ cath. papok? a szentséges Prímás? –

magyarkodva

[bizonytalan olvasat]

„vallástalanságot” hirdetni!

Goethe

Goethe, Johann Wolfgang von

– igaz – menybe

vi

Beszúrás

tte: Jezus

[!]

[sic!]

szamarát; Ma

h

Beszúrás

omet farkasát; a’ hét alvók kutyáját, s Abubekker – vagy ki az ördög – macskáját, mellyet Mahomet meg símogatott,

n

Jegyzet

GoetheGoethe, Johann Wolfgang von – igaz – menybe vitte: Jezus [!][sic!] szamarát; Mahomet farkasát; a’ hét alvók kutyáját, s Abubekker – vagy ki az ördög – macskáját, mellyet Mahomet meg símogatott –

Begünstigte Tiere

Vier Tieren auch verheißen war,

Ins Paradies zu kommen,

Dort leben sie das ew’ge Jahr

Mit Heiligen und Frommen.

Den Vortritt hier ein Esel hat,

Er kommt mit muntern Schritten:

Denn Jesus zur Prophetenstadt

Auf ihm ist eingeritten.

Halb schüchtern kommt ein Wolf sodann,

Dem Mahomet befohlen:

»Laß dieses Schaf dem armen Mann,

Dem Reichen magst du’s holen!«

Nun, immer wedelnd, munter, brav,

Mit seinem Herrn, dem braven,

Das Hündlein, das den Siebenschlaf

So treulich mitgeschlafen.

Abuherriras Katze hier

Knurrt um den Herrn und schmeichelt:

Denn immer ist’s ein heilig Tier,

Das der Prophet gestreichelt.

Kivételezett állatok

Érdemért négyen állatok

szintén a mennybe mentek;

az igazak közt járnak ott

időtlen, mint a szentek.

Egy nőstényszamár, nem gebe,

jön elöl szaporázva,

ez vemhén Jézust vitte be

próféták városába.

E félénk farkast Mohamed

így leckéztette egyszer:

„Szegény bárányát el ne vedd!

A gazdagtól vihetsz el.”

Jön farkcsóválva a derék

gazdival a kutyuska,

a hűséges, aki a hét-

alvást végigaludta.

Dorombol Abu Huraira

macskája törleszkedve,

mert szent állat az a cica,

kit a próféta kedvelt.

(Halasi Zoltán ford.)

– jaj!, de ez az inmoralis németek közt történt! mi igaz hítű magyarok sat. – No hiszen! csak jöjjek öszve veled valahol, adok én neked!, mint kopasz, a nelkűl

[!]

[sic!]

is haragszom minden nagy hajúra; egy szál hajad sem marad, mind ki tépem. –

Az epigrammok 144 sort tesznek,

czímest

ö

Beszúrás

l

Szerkesztői feloldás: czímestől

együtt. Ha adod, add kerlek

[!]

[sic!]

egy számban, egyszerre,

n

Jegyzet

Ha adod, add kerlek [!][sic!] egy számban, egyszerre

– Az epigrammák szétválasztását

AJ

Arany János

a szerkesztői üzenetben magyarázza: „A jelen számban nem lehetett máskép rendezni, pedig nem igy akartuk. Már késő volt mikor észrevettük: az egészet össze kellett volna forgatni érte.” ( Ko 1865. 21. sz. máj. 21. 504.; AJÖM XII. 271.)

– hiszen leg közelebbi szamodban

[!]

[sic!]

a

Tóth Endre

verse még hosszabb, több 200 sornál.

n

Jegyzet

leg közelebbi szamodban [!][sic!] a Tóth EndreTóth Endre verse még hosszabb, több 200 sornál

–

Tóth Endre

verse egy évvel korábban, 1864 áprilisában jelent meg Marie de Ventadour címmel ( Ko 1864. 17. sz. ápr. 24. 388–390.); az sem éri el a 200 sort.

Szemeré

Szemere Miklós

nek ez a mondata kétségessé teszi a datálást, bár elképzelhető, hogy a Ko számai nem lévén egybekötve, az előző évi szintén áprilisi számot összekeverte az 1865-ös kiadásúakkal.

NB. Ha ez „dalinők” nem ezt teszi „költészkedö, kőltőnők

[szerkesztői feloldás]

”

. (csodálkozol öreg barátodon úgye nagy nyelvész!, hogy illy gyönge nyelvismerő.) akkor ez epígram

[!]

[sic!]

2ik sora tán így legyen:

[törölt]
« ………. »

[szerkesztői feloldás]

egy sor olvashatatlanul áth.

Kőltőnök!

[!]

[sic!]

orsó legyen a’ főbb, a teli orsó! – de így hexameter lessz mind két sor,

n

Jegyzet

de így hexameter lessz mind két sor

– Feltehetőleg

AJ

Arany János

javította a sort: „Orsó, teli orsó légyen a főbb, dalinők!” ( Ko 1865. 21. sz. máj 21. 485.)

– azonban fellyebb is van egy ílly két hexameterű: „Egy silány urfihoz.”

Eg

Beszúrás

y helyütt ([törölt]
« … »
Phryne, Phidáshoz

[!]

[sic!]

) két féle képpen tevém az első s vegső

[!]

[sic!]

sor kezdetét, – azt hagyd meg, mellyiket jobbnak látod.

hűved

Szemere Miklós

AJOM18

Megjegyzések: