SZEMERE MIKLÓS – ARANY JÁNOSNAK Arany János KOHA:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom18-lev.tei.XVIIIF3 /o:ajom18-lev.tei.XVIIIF3 elveszett. A Perényi 1934. alapján rekonstruált szöveg. A SzF-ben megjelent humoros episztolát ( Arany Jánoshoz 1862. II. I. 10. sz. 1862. jan. 9. 153–154.) kísérő levél. Perényi 1934. 154–156. Ismeretlen. Arany János KOHA:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XVIII. kötet Levelezés 4. ISBN:978-963-9671-44-7 editor Korompay H. János KOHA:139382 arranged for publication Új Imre Attila lector S. Varga Pál KOHA:151242 translator Bartók István KOHA:99798 Bódyné Márkus Rozália Glant Tibor Korompay H. János KOHA:139382 Szörényi László KOHA:126607 2014 Budapest Universitas Kiadó levél Kiadott. Teljes. Szemere MiklósKOHA:125808 Arany JánosKOHA:96679 SZEMERE MIKLÓS – ARANY JÁNOSNAK 1861. Fekete hegy 1. Nov. Az egy vadászszerencsét s jó nőt kivéve más szerencse messze volt tőlem teljes életemben, de még messzebb van az, hogy én neked – midőn még másnak sem tevém – dijért irjak. De egy dijt mégis várok: bizzad correctorod kiváló figyelmébe verseimet, mert az valami a’ mi engem első fellépésem óta üldüz, a’ bötüszedő. E vers előrészében előhozott bohóhibák mind megtörténtek, de mindez csak kis része a’ soknak. Kritikámban is volt egy pár. Kritikámban is volt egy pár – Nyilt levél Arany Jánoshoz (SzF I. 51., 52. sz. 1861. okt. 24. 801–802., okt. 31. 817–820.) Remek festvények helyett nemes festvények; versekről helyett: mértékről volt nyomva, Remek festvények helyett nemes festvények; versekről helyett: mértékről volt nyomva – „Ez épp olyan, mintha szabályul állittatnék föl, hogy képtárakba csak nagy s nemes tárgyú festvények valók, ellenben egy pórkunyhó, egy rongyos kóldusgyermek, egy tyúk stb. bármily nemes festvények volnának is különben, nem fogadtatnak el.” (Ugyanott 817.) – „A pathetikus mértékről elmondanám véleményemet.” (Ugyanott 818.) – zárjelem egy helyt kihagyva, s napon helyett napra, – de vigye manó, ne közöld, már késő is volna. Miska142388 csakugyan együtt szüretelt velünk. Miska142388 csakugyan együtt szüretelt velünk – Szemere125808 ezt már az 1861. okt. 16-án kelt levelében jelezte ( AJÖM XVII. 1350. 592. /o:ajom17-lev.tei.1350). Tompa142388 Sátoraljaújhely en szüretelt, közel Szemeré125808 hez. Naponként összejöttünk, hol én hozzájok, hol ő hozzám. Sokat pereltem vele. Negyvennégy éves korára vénnek játssza magát. Egy okból tán azért, hogy lidérczségét menthesse. Igen jól tudom és értem, hogy az ember elröstül levelezni utóbb, s elnehezül lelkünk, kedélyünk; de egy hét előtt még hosszú panaszos levelet irni arról, hogy versét (a Kazinczy F.114900 ünnepélyére írtat) mint tönkretevé Toldi szavalása, hosszú panaszos levelet irni arról, hogy versét (a Kazinczy F.114900 ünnepélyére írtat) mint tönkretevé Toldi szavalása – vesd össze az 1397. levél jegyzetével/o:ajom18-lev.tei.1397 s egy hét múlva már nem válaszolni, válaszát igénylő levelemre de egy hét előtt még hosszú panaszos levelet irni …, s egy hét múlva már nem válaszolni, válaszát igénylő levelemre – TMLev I. 454. 324–325. Szemere125808 válasza ismeretlen. – ez nem elvénülés, hanem: pusztán – önzés. Saját érdekében nem volt vén írni: de egy hétre már vén volt, csak barátja érdeke kívánta levelét. Én igazán vén vagyok, s mégis ifjú, ha az ő érdeke kívánja, ő még ifjú, de rögtön vén, ha másért kellene valamit tennie. Nem is válaszolt, nemcsak akkor, de egész mostani összejövetelünkig sem. – S mind ezen felől Erdélyi nél nagyobb mikrolog már széptani nézeteiben. A versnek vége nálla, ha: rövid és közép e-vel rímel, ha nem az első négy szótagra van a’ nyugpont valamennyi versnemben. Kazinczy114900 ünnepélyekor én is írtam verset, s megküldtem neki, a versnem ez: Vészek dühétől / tépve zordonhangu Cser volt hajdanban / a’ magyar koboz Te jössz! s lelkednek / varázsihletére Immár szokatlan / bájjal áradoz sat. Összejövén vele Patak on – nincs benne caesura – úgy mond, mert nem a negyedik szótag után tettem. Csak sokára sejtette, hová tettem én sat. Mi a közép és rövid e-t illeti, lelkemre mondom (de Mihály barátom ezt nem hiszi) – hogy én nem tudom mi a’ közép e? E környéken soha senki sem mondja, s így ha akarnám sem figyelhetek rá! Igaza van-e néki? Szükséges é még az illy szerintem hibás, s figyelmet nem érdemlő megszoritás is a verselésben? S nem csupán tájbeszédnek vehető-é ez a közép e-zés. Hiszem, hogy gömöri, nógrádi accentussal úgy beszélnek, de beszélnek e mindenütt? Bizony nem! s pár megye miatt törvényt szabjunk az egészre? „Serken, berken” nem jó szerinte: – én jó rimnek tartom, nem gömöriesen ejtve, de zempléniesen, s máskép kiejteni nem is tudnám. Sőt többet mondok, ki nem állhatja fülem, ha kit ez e-vel hallok beszélni. Nekem az ily kiejtés valami férfiatlan, kényeskedő, gyáván édeskésnek látszik. – Illyeneken, s több más hasonlókon czivódtunk mi ketten Illyeneken, s több más hasonlókon czivódtunk mi ketten – vesd össze az 1954./o:ajom18-lev.tei.1954 sz. levéllel hatalmas szőlőnyeldeklés közben s kutyagolva egyik borháztól a másikhoz. Kár, hogy te, midőn itt voltál, te, midőn itt voltál – AJ96679 Tompá142388 val 1855. szept. harmadik hetében tett látogatást Szemere Miklós125808 nál (vesd össze AJ96679 levele Ercsey Sándor107792 nak, 1855. okt. 21. AJÖM XVI. 755. ). valamelyik ujhelyi hegyről nem láthattad e’ vidéket. Némely pontokról nézve, igazán tündéri szép, tiszta időben. Több kritikát is írjak neked? bezzeg ha tudnék. Ez egy, mellyet adtál, nem is kritika úgyszólván. Drámához nagyon keveset értek, a regényhez sem sokkal többet, – lyrai nézeteim is elütők minden másokéitől, a’ tudományok egyéb terén Garay elégiája egyik mondása szerént „nem mosolyogtok felém” Garay elégiája egyik mondása szerént „nem mosolyogtok felém” – talán: „Oly égien mosolygott mindenkinek vigaszt” (Bosnyák Zsófia ) (tudomány nem mosolygott feléje), a’ mi keveset tudok is ebből abból, nagyon encyclopaediai ismeretek; azt értem alapos szaktudományom nincsen. A mit öszve olvastam 38 ik évemtől óta – mert csak ekkor kezdtem meg fájdalom, addig csak az őznyomok voltak bötüim a … víz oldalán – csak gyönyörből olvastam. S ami kevés innen onnan rám ragadt, azzal kevésre megyünk, s pusztán természetes józan ésszel föllépni bajos volna. Egyik rokon öcsémet Szemere Ödön t Szemere Ödön – (1839–1919) Szemere Miklós125808 unokaöccse, György nevű bátyjának a fia (vesd össze 1414./o:ajom18-lev.tei.1414) – Pest re menvén ő szüretkor – hozzád küldtem, hogy előfizessen lapodra, nem tudom volt-é csakugyan nállad; azóta nem jötem össze vele. Nevennapjára nállam lesz. Úgy hiszem szerzek én neked pár előfizetőt; e vidék baja az, hogy a’ ki olvasni szeret, pénztelen, kinek pénze van, nem szeret olvasni egyebet hirlapokon kívül vagy legalább alig egy kettő. A czigány tányérára minden bizottmányi ebédkor, nap nap mellett oda löki egy pengőjét valamennyi, de szólitsd csak föl valamely jó irodalmi vállalat előfizetésére! A gyakor vendég engemet nem anyagi, de szellemi tekintetben valóban agyon trucidál. Ha olly természettől rossz, s ahhoz májbeteges nem volnék, – így is csak érnék valamit, de e’ beteg tulajdonok mellett vendégeimtől ment óráimat is gyéren használom fel, s még mind ehez, ha én bármi akadály miatt nehány napig kiszorittatom sodromból, a’ gátló ok elenyészte után még pár napig, gyakran több napig sem vagyok képes kezdeni semmibe is. Miért? mert ha hozzám valókra bukkanok, több élvezetet találok a társalgásban, mint az úgy is, eddig csak egy vad borostyán levelet sem aratott versifikálásomban. Háboritlan, hosszantartó magányra volna szükségem, hol embert ne lássak, hol iszonyúan elunjam magamat először s később beletörödve a hámba, kedvet kapjak az ügetéshez. Igy csak lépésben járok, sőt nem is járok, de havonként teszek egy egy lépést, minden perczben utamat állva — — —Olvashatatlan ( Perényi 1934. 156.) hó! megállj! A milly olvashatatlanul irom siettemben e levelet, elég gondot adnék a bötüszedőnek, valamint adok neked is Jancsi96679 m! Isten veled! Verset majd csak csak küldök én néked ezentúl is. Híved Szemere M.125808