SZEMERE MIKLÓS – ARANY JÁNOSNAK
Fekete hegy 1. Nov.
[szerkesztői feloldás]
1861.
Az egy vadászszerencsét s jó nőt kivéve más szerencse messze volt tőlem teljes életemben,
de még messzebb van az, hogy én neked – midőn még másnak sem tevém – dijért irjak. De
egy dijt mégis várok: bizzad correctorod kiváló figyelmébe verseimet, mert az valami a’
mi engem első fellépésem óta üldüz, a’ bötüszedő. E vers előrészében előhozott bohóhibák
mind megtörténtek, de mindez csak kis része a’ soknak.
Kritikámban is volt egy pár.
n
Remek festvények helyett nemes festvények;
versekről helyett: mértékről volt
nyomva,Jegyzet
Kritikámban is volt egy pár– Nyilt levél Arany Jánoshoz (SzF I. 51., 52. sz. 1861. okt. 24. 801–802., okt. 31. 817–820.)
n
– zárjelem egy helyt kihagyva, s napon
helyett napra, – de vigye manó, ne közöld, már késő is volna.
Jegyzet
Remek festvények helyett nemes festvények; versekről helyett: mértékről volt nyomva– „Ez épp olyan, mintha szabályul állittatnék föl, hogy képtárakba csak nagy s nemes tárgyú festvények valók, ellenben egy pórkunyhó, egy rongyos kóldusgyermek, egy tyúk stb. bármily nemes festvények volnának is különben, nem fogadtatnak el.” (Ugyanott 817.) – „A pathetikus mértékről elmondanám véleményemet.” (Ugyanott 818.)
Miska
csakugyan együtt
szüretelt velünk.Tompa Mihály
n
Naponként összejöttünk, hol én hozzájok, hol ő hozzám. Sokat pereltem vele. Negyvennégy
éves korára vénnek játssza magát. Egy okból tán azért, hogy lidérczségét menthesse. Igen
jól tudom és értem, hogy az ember elröstül levelezni utóbb, s elnehezül lelkünk,
kedélyünk; de egy hét előtt még hosszú panaszos levelet irni arról, hogy versét (a
Jegyzet
–Miskacsakugyan együtt szüretelt velünkTompa Mihály
Szemere
ezt már az 1861. okt. 16-án kelt levelében
jelezte (
AJÖM XVII. 1350.
592.
). Szemere Miklós
Tompa
Sátoraljaújhelyen szüretelt, közel Tompa Mihály
Szemeré
hez.Szemere Miklós
Kazinczy F.
ünnepélyére írtat) mint tönkretevé Toldi
szavalása,Kazinczy Ferenc
n
s egy hét múlva már nem válaszolni, válaszát igénylő levelemreJegyzet
hosszú panaszos levelet irni arról, hogy versét (a– vesd össze az 1397. levél jegyzetévelKazinczy F.ünnepélyére írtat) mint tönkretevé Toldi szavalásaKazinczy Ferenc
n
– ez nem elvénülés, hanem: pusztán – önzés. Saját érdekében
nem volt vén írni: de egy hétre már vén volt, csak barátja érdeke kívánta levelét. Én
igazán vén vagyok, s mégis ifjú, ha az ő érdeke kívánja, ő még ifjú, de rögtön vén, ha
másért kellene valamit tennie. Nem is válaszolt, nemcsak akkor, de egész mostani
összejövetelünkig sem. – S mind ezen felől Jegyzet
de egy hét előtt még hosszú panaszos levelet irni– TMLev I. 454. 324–325., s egy hét múlva már nem válaszolni, válaszát igénylő levelemre[szerkesztői feloldás]…
Szemere
válasza
ismeretlen.Szemere Miklós
Erdélyi
nél nagyobb mikrolog már széptani nézeteiben. A versnek vége
nálla, ha: rövid és közép e-vel rímel, ha nem az első négy szótagra van a’ nyugpont
valamennyi versnemben. Erdélyi János
Kazinczy
ünnepélyekor én is írtam verset, s
megküldtem neki, a versnem ez:
Kazinczy Ferenc
Összejövén vele Patakon – nincs benne caesura – úgy mond, mert
nem a negyedik szótag után tettem. Csak sokára sejtette, hová tettem én sat. Mi a közép
és rövid e-t illeti, lelkemre mondom (de Mihály barátom
ezt nem hiszi) – hogy én nem tudom mi a’ közép e?
E környéken soha senki sem mondja, s így ha akarnám sem figyelhetek rá! Igaza van-e néki?
Szükséges é még az illy szerintem hibás, s figyelmet nem érdemlő megszoritás is a
verselésben? S nem csupán tájbeszédnek vehető-é ez a közép e-zés. Hiszem, hogy gömöri,
nógrádi accentussal úgy beszélnek, de beszélnek e mindenütt? Bizony nem! s pár megye
miatt törvényt szabjunk az egészre?
„Serken, berken” nem jó szerinte: – én jó rimnek tartom, nem gömöriesen ejtve, de
zempléniesen, s máskép kiejteni nem is tudnám. Sőt többet mondok, ki nem állhatja fülem,
ha kit ez e-vel hallok beszélni. Nekem az ily kiejtés valami férfiatlan, kényeskedő,
gyáván édeskésnek látszik. – Illyeneken, s több más hasonlókon czivódtunk mi
ketten hatalmas szőlőnyeldeklés közben s kutyagolva egyik borháztól
a másikhoz. Kár, hogy te, midőn itt voltál,
n
valamelyik
ujhelyi hegyről nem láthattad e’ vidéket. Némely pontokról nézve, igazán tündéri szép,
tiszta időben.
Jegyzet
te, midőn itt voltál–
AJ
Arany János
Tompá
val 1855. szept. harmadik hetében tett
látogatást Tompa Mihály
Szemere Miklós
nál (vesd össze Szemere Miklós
AJ
levele Arany János
Ercsey Sándor
nak, 1855.
okt. 21.
AJÖM XVI. 755. ).ifj. Ercsey Sándor
Több kritikát is írjak neked? bezzeg ha tudnék. Ez egy, mellyet adtál, nem is kritika
úgyszólván. Drámához nagyon keveset értek, a regényhez sem sokkal többet, – lyrai
nézeteim is elütők minden másokéitől, a’ tudományok egyéb terén
Garay
elégiája egyik mondása szerént „nem mosolyogtok
felém”Garay János
n
(tudomány nem mosolygott feléje),
a’ mi keveset tudok is ebből abból, nagyon encyclopaediai ismeretek; azt értem alapos
szaktudományom nincsen. A mit öszve olvastam 38 ik évemtől óta – mert csak ekkor kezdtem
meg fájdalom, addig csak az őznyomok voltak bötüim a … víz oldalán – csak gyönyörből
olvastam. S ami kevés innen onnan rám ragadt, azzal kevésre megyünk, s pusztán
természetes józan ésszel föllépni bajos volna.
Jegyzet
– talán: „Oly égien mosolygott mindenkinek vigaszt” (Bosnyák Zsófia)Garayelégiája egyik mondása szerént „nem mosolyogtok felém”Garay János
Egyik rokon öcsémet Szemere Ödönt
n
– Jegyzet
Szemere Ödön– (1839–1919)
Szemere Miklós
unokaöccse, Szemere Miklós
György
nevű bátyjának a fia (vesd össze
1414. )Szemere György
Pest
re menvén ő szüretkor – hozzád küldtem, hogy
előfizessen lapodra, nem tudom volt-é csakugyan nállad; azóta nem jötem össze vele.
Nevennapjára nállam lesz. Úgy hiszem szerzek én neked pár előfizetőt; e vidék baja az,
hogy a’ ki olvasni szeret, pénztelen, kinek pénze van, nem szeret olvasni egyebet
hirlapokon kívül vagy legalább alig egy kettő. A czigány tányérára minden bizottmányi
ebédkor, nap nap mellett oda löki egy pengőjét valamennyi, de szólitsd csak föl valamely
jó irodalmi vállalat előfizetésére!
Budapest
A gyakor vendég engemet nem anyagi, de szellemi tekintetben valóban agyon trucidál. Ha
olly természettől rossz, s ahhoz májbeteges nem volnék, – így is csak érnék valamit, de
e’ beteg tulajdonok mellett vendégeimtől ment óráimat is gyéren használom fel, s még
mind ehez, ha én bármi akadály miatt nehány napig kiszorittatom sodromból, a’ gátló ok
elenyészte után még pár napig, gyakran több napig sem vagyok képes kezdeni semmibe is.
Miért? mert ha hozzám valókra bukkanok, több élvezetet találok a
társalgásban, mint az úgy is, eddig csak egy vad borostyán levelet sem aratott
versifikálásomban. Háboritlan, hosszantartó magányra volna szükségem, hol embert ne
lássak, hol iszonyúan elunjam magamat először s később beletörödve a hámba, kedvet
kapjak az ügetéshez. Igy csak lépésben járok, sőt nem is járok, de havonként teszek egy
egy lépést, minden perczben utamat állva — — — hó! megállj!
[szerkesztői feloldás]
Olvashatatlan
(
Perényi 1934.
156.)Olvashatatlan (
A milly olvashatatlanul irom siettemben e levelet, elég gondot adnék a bötüszedőnek,
valamint adok neked is
Jancsi
m! Isten veled! Verset majd csak csak küldök én néked ezentúl
is.
Arany János