X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Nero, a véres költő - Főszöveg

Szerző: Kosztolányi Dezső

Bibliográfiai adatok

Cím: Nero, a véres költő - critical edition
Dátum: 2011
Kiadás helye: Pozsony
Kiadó: Kalligram Kiadó
ISBN:
Sajtó alá rendező: Takács László
french manuscript arranged for publication: Józan Ildikó
Lektor: Bengi László , Ritoók Zsigmond és Szegedy-Maszák Mihály
Gyorsírás: Lipa Tímea
Nyelvek: latin
Kulcsszavak: Kosztolányi Dezső regény 20. századi szépirodalom

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás KK: Kritikai kiadás. KOSZTOLÁNYI Dezső, Nero, a véres költő, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2011.
  • Szövegforrás NY: Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése. KOSZTOLÁNYI Dezső, A véres költő: regény, Nyugat, 1921, (augusztus 16. – december 1.)
  • Szövegforrás G: A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai. KOSZTOLÁNYI Dezső, A véres költő [Budapest], Genius [1921], 257 p.; KOSZTOLÁNYI Dezső, Nero, a véres költő [Budapest], Genius [1929], 257 p.
  • Szövegforrás R: A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása. KOSZTOLÁNYI Dezső, Nero, a véres költő: történelmi regény, Révai Kiadás [Budapest] 1936, 272 p.

Elektronikus kiadás adatai:

editor in chief: Palkó Gábor
XML szerkesztő: Mihály Eszter és Bobák Barbara
XML-control: Fellegi Zsófia
TEI-specification: Fellegi Zsófia
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2020 ©Free Access - no-reuse
X (Close panel)Verzió: KK : Kritikai kiadás. KOSZTOLÁNYI Dezső, Nero, a véres költő, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2011.
 
II.
A CSODA
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
a csoda.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza A fejezet forrásai: Suetonius, Claudius, 43–46: „Élete alkonyán egy-két jelből felismerhetően megbánta, hogy feleségül vette Agrippinát és örökbe fogadta Nerót. Szabadosai egyszer elismeréssel emlegették egyik bírósági kihallgatását, melyen egy házasságtöréssel vádolt asszonyt elítélt; erre Claudius megjegyezte: „Neki is az a sorsa, hogy kicsapongó asszonyai legyenek, akiket meg kell büntetnie.” Erre az éppen hozzá lépő Britannicust szorosan magához ölelte, és biztatta, hogy mihelyt megnő, apja minden tettének okát megtudja majd; aztán görögül még utána kiáltotta: „Meggyógyít majd, ki megsebzett.” Később pedig, mikor elhatározta, hogy a serdületlen, gyenge testalkatú fiú, minthogy elérte a kellő kort, felöltheti a férfitogát, ezt mondta: „Legyen végre valódi Caesarja a római népnek.” 44. Nem sokkal ezután megfogalmazta végrendeletét, s azt valamennyi hatósággal aláíratta. De mielőtt végére jutott volna, közbelépett Agrippina, akit nemcsak ez, hanem a maga lelkiismerete és a sok, bűneit jól ismerő feljelentő is igen nyugtalanított. Abban minden vélemény egységes, hogy Claudius méregtől pusztult el; csak arról folyik vita, hogy hol és kinek a kezétől. Egyesek azt állítják, hogy a fellegvárban, mikor a papokkal lakomázott, és Halotus, a herélt ételkóstoló volt a tettes; mások azt mondják, hogy otthon Agrippina étette meg, mérgezett gombával, a gomba ugyanis Claudius legkedvesebb eledele volt. A dolog következményeiről is különféle hírek keringenek. Sokan azt tartják, hogy a méreg hatására nyomban megnémult, és szörnyű kínok között eltöltött éjszaka után hajnaltájt adta ki lelkét. Néhányan viszont azt is tudni vélik, hogy előbb elszunnyadt, majd minthogy tele gyomorral feküdt le, mindent kihányt; erre újabb adag mérget adtak be neki, lehet, hogy főzetben, mert üres gyomra kívánta az ételt, de az is meglehet, hogy klistély alkalmazásával, hiszen máskor is így jártak el, ha teleette magát, s úgy tettek, mintha most is ekként akarnának segíteni rajta. 45. Halálát az utódlás kérdésének elrendeződéséig titokban tartották. Ezért mintha csak betegeskednék, fogadalmakat tettek a felgyógyulására, és csupa képmutatásból színészeket vezettek be hozzá, mintha az volna a kívánsága, hogy szórakoztassák. Október tizenharmadikán halt meg, Asinius Marcellus és Acilius Aviola consulsága idején, élete hatvannegyedik, uralkodásának tizennegyedik évében. Ünnepélyesen, fejedelmi pompával temették el, és felvették az istenek sorába. Ezt a megtiszteltetést ugyan Nero figyelmen kívül hagyta, majd meg is szüntette, s csak később, Vespasianus állította újra vissza. 46. Halálát kiváltképpen a következő előjelek hirdették: fürtös csillag jött fel az égen, melyet üstökösnek hívnak; villámcsapás érte apja, Drusus szobrát; és abban az évben a tisztségviselők minden osztályából igen sokan elhunytak. De bizonyos tényekből kitűnik, hogy maga is tudott közeli haláláról, és nem is csinált belőle titkot. Mikor ugyanis a következő évre kijelölte a consulokat, senkit sem nevezett ki hosszabb időre, mint az a hónap, amelyben meghalt; halála előtt az utolsó senatus-ülésen pedig sokszor buzdította egyetértésre gyermekeit, és zsenge koruk miatt az Atyák kivételes figyelmébe ajánlotta mindkettőt. Az utolsó bírósági tárgyaláson pedig újra meg újra kijelentette az emelvényről, bár baljóslatú szavait mindenki helytelenítette, hogy elérkezett halandó élete végéhez.” Tacitus, Annales, 12, 66–68: „Ilyen súlyos gondok terhe alatt Claudiust betegség támadja meg, s hogy erejét az enyhe éghajlat és a gyógyító fürdők visszaadják, Sinuessába vonul. Ekkor a bűnre rég elszánt Agrippina a kínálkozó alkalommal sietve és segítőkben sem szűkölködve, a méreg fajtájáról tanakodott, hogy valami gyorsan és hirtelen ható szer a tettét el ne árulja; ha viszont lassan sorvasztót választana, a halálához közel juttatott és a cselt felismerő Claudius ne térjen vissza fia szeretetéhez. Valami különleges méreg mellett döntött, amely megzavarja az elmét és késlelteti a halált. Kiszemeli az ilyenek művészét, név szerint Locustát, akit nemrég ítéltek el méregkeverésért, de hosszú időn át az uralkodás eszközeiközt tartogatták. Az ő találékonysága készíti elő a mérget, melynek beadására a herélt Halotust választották, aki az ételeket szokta felszolgálni és előre megízlelni. (67.) Hamarosan annyira ismeretessé vált minden, hogy az egykorú írók azt is feljegyezték: kedvelt gombájába csöpögtették a mérget, de a szer hatását nem mindjárt vették észre, akár figyelmetlenségből, akár Claudius ittassága miatt; egyszersmind – úgy látszott – a hasmenés is segített rajta. Így hát a megrémült Agrippina, mivel a végsőktől lehetett félnie, nem törődve a jelenlevők gyűlölségével, az orvos Xenophonnak már előre megnyert bizalmához folyamodik. Az pedig, mintha a hányó Claudius erőlködésein akarna segíteni, állítólag egy gyorsan ható méreggel bekent tollat dugott le a torkába, jól tudván, hogy a legnagyobb bűnök veszéllyel kezdődnek, de végrehajtásuk jutalommal jár. (68.) Közben hívták a senatust, s a consulok és a papok fogadalmakat tettek a princeps életéért, mikor a már halott császárt takarókkal és borogatásokkal burkolják, míg csak Nero uralkodásának biztosítására meg nem teszik a hátralevő intézkedéseket. Először Agrippina, mintha lesújtaná a fájdalom, és vigaszt keresne, átölelve tartotta Britannicust; apja valódi képmásának mondogatta és mindenféle ügyeskedéssel tartóztatta, hogy a teremből ki ne menjen. Antoniát és Octaviát, nővéreit is ott tartotta, minden bejáratot őrséggel záratott le és sűrűn adott ki közleményeket a princeps állapotának jobbrafordulásáról, hogy a katonaság jó reménységben várjon, s a chaldaeusok jövendölései szerint kedvező időpont bekövetkezzék.”
 
  Fönn, a Palatinuson
g
Glossza Róma hét dombjának egyike (mons Palatinus), amelyen a császári palota épületegyüttese (Palatium) emelkedett.
, napsugarak tüzében izzott a császári palota. A dormitoriumban
g
Glossza anakronizmus. A kifejezés ugyan a latin dormire ’aludni’ igéből származik, a dormitorium azonban középkori meghatározás, és a monostorokban a szerzetesek (általában közös) hálótermét jelentette. Az ókorban a hálóhely jelölésére a cubiculum kifejezés szolgált.
feküdt az öreg császár, Claudius.  
  Nyaka csupasz volt, haja homlokára csapzott. Őt is elnyomta az álom. Utóbb meg se tudta várni az ebéd végét. Az asztalnál kihullt kezéből a falat, szeme lecsukódott. Egy darabig tréfáltak vele asztaltársai,
olajbogyóval,
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
olajbogyóval és
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
datolyamaggal dobálták
g
Glossza A rómaiak étkezésének fontos összetevője volt az olajbogyó, s bár nem volt mindennapi élelem, a datolyát is ismerték és fogyasztották.
. Akkor a hálószobába vitték.  
  Most ébredezett.  
  Szája nyálazott az édes szunyókálástól. Jó kis álmocska volt, mondta és körültekintett. A szobában senki. Csak egy légy dongott ide-oda, majd leszállt tunicájára
g
Glossza gyapjúból készült, nők és férfiak által is hordott alsóruha.
.  
  A légy végigmászott karján és ráült orrára. Nem kergette el. Csámcsogva motyogott valamit, mozgott az ajka. Tetszett neki ez a szemtelen legyecske, mely ráröpül a császárocskára.  
  De érezte, hogy megszomjazott.  
 
– Hé, – szólt – vizet,
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
– Hé – szólt – vizet,
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
adjatok vizet – és ásított.  
  Várt kicsit, türelmesen. Nem jöttek.  
  Majd hangosabban:  
  – Vizet, adjatok már vizet.  
  Erre sem mozdultak.  
  Szolgái nem voltak. Testőreitől, csapataitól, személyes őrizetétől az utóbbi években fokozatosan fosztotta meg
g
Glossza Claudius Kr. u. 48-ban vette feleségül unokahugát, Agrippinát, így az „utóbbi évek” kifejezés csak a 48 és 54 között eltelt hat évre vonatkozhat.
felesége,
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
a felessége
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Agrippina, úgy, hogy észre sem vette. Claudius új helyzetébe beletörődött. Egyedül ténfergett a palotában, nem is elégedetlenül.
Mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
csak azzal foglalkozott, amit látott. Emlékezete annyira
meggyengült
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
meggyöngült
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
g
Glossza Claudius már korábban is meglehetősen szórakozott és feledékeny volt a történeti források szerint. Eredetileg gyöngeelméjűnek tartották, így Tiberius halála után föl sem merült, hogy Claudius, az utódnak jelölt, de elhunyt Germanicus fivére lesz az utód.
, hogy semmire sem emlékezett, ami elmult.  
  Mikor hívására megint nem mutatkozott senki, elfelejtette, mit kért. Nézte a falat, a függönyt, a padlót. Majd pástétomra és borra gondolt, lybiai fügére
g
Glossza A fügét, mivel Itáliában is megterem, aligha kellett Észak-Afrikából importálni. Valószínű, hogy KD a hangulatfestés végett említi származási helyként Lybiát, ezzel utalva a birodalom kiterjedésére és a fényűzésre.
és fácánra
g
Glossza phasianus. Apicius szakácskönyve szerint a fácán a korabeli Rómában kedvenc ínyencség volt. Kosztolányi valószínűleg nem ismerte a római szerző szakácskönyvét (De re coquinaria), de a fácánnal találkozhatott az általa is emlegetett Petronius Satyricon című regényében, melynek egyik versbetétjében szintén ritka fogásként emlegetik a fácánt:
Csiklandozza az ínyt az Afrikából
szerzett gyöngytyúk, a Colchis-adta fácán,
mert nem köznapiak…
 
(Petronius, Satyricon, XCIII.
 
Horváth István Károly fordítása)
,
kocsisra
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kocsira
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és ostorra. Nevetgélt magában, kedélyesen, amint szokta. Majd, hogy elunta ezt is és már egyáltalán semmi se jutott eszébe, felkiáltott:  
  – Szomjas vagyok – énekelte – szomjas.  
  Egy fiatal,
nyulánk
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nyúlánk
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
fiú lépett be, alig
tizenhétéves
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
tizenhét éves
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza Nero, aki 37 december 15-én született, ekkor még be sem töltötte tizenhetedik életévét.
.  
  Rózsaszín,
szelid
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szelíd
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
arcát szőke haj keretezte, melyet kisfiúsan homlokába fésült. Kívülről jött, a napfényről és most káprázott a sötétben, bizonytalanul lépegetett, mert rövidlátó is volt. Kék szemében álmatag köd
g
Glossza Suetonius, Nero, 51: „szeme kék és kissé tompafényű.”
.  
  – Vizet parancsolsz? – kérdezte hunyorogva.  
  – Azt, báránykám – szólt és rátekintett – egy kis vizet.  
  Claudius most vette észre, hogy fogadott fia áll előtte, az ifjú herceg
g
Glossza Claudius harmadik felesége, Agrippina ösztönzésére Kr. u. 50. február 25-én fogadta örökbe annak első házasságából született gyermekét. Nerónak ettől kezdve a neve hivatalosan Tiberius Claudius Nero Domitianus lett. Kosztolányi a ’herceg’ megnevezést a princeps helyében használja. Az elnevezés így némileg félrevezető, mert a princeps megnevezés – az újkori gyakorlattól eltérően – önmagában a császárt jelentette. Nero címe ebben az időszakban a princeps iuventutis volt.
.  
  Ennek megörült.  
  A palotában úgyszólván csak hozzá beszélhetett, a többiek rá se figyeltek. Ő azonban az aggastyánt szánta,
tüntetett
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
tűntetett
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
szeretetével, mert nemesnek érezte a dacot a gúnnyal szemben, mellyel a kihasznált öreg embert körülvették. Aztán tőle sok minden érdekest hallott az
etrusk históriáról
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
etrusk-historiáról
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, melyről egykor Claudius könyvet írt
g
Glossza Suetonius, Claudius, 42: „Görög nyelven is írt »Etruszk történet« címen húsz, »Carthagói történet«címen pedig nyolc kötetet. Ezek kedvéért az alexandriai múzeumhoz egy róla elnevezett újabb épületet csatoltak, meghonosították továbbá a szokást, hogy ott évenként, meghatározott napokon, egyik épületben a »Thyrrhenika«, a másikban a »Carchédonika« fejezeteit, mint valami előadóteremben, felváltva felolvassák.”
.
Erre szívesen figyelt.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ezt szivesen hallgatta.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  A császár megragadta
kezét, leültette
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kezét. Leültette
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
maga mellé, a heverőágyra.
Dícsérte
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Dicsérte
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
haját, mely göndör és dús fürtökben hullt alá, tógáját, izmát. Karját is megtapogatta, illedelmesen, minthogy a császár nem kedvelte a
fiúkat.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
fiúkat
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza Valóban nincs utalás arra az ókori forrásokban, hogy fiúszeretője lett volna. Felesége viszont több is volt.
Általában csak róla beszélt, tücsköt-bogarat, mindent össze-vissza, ami agyvelejében megfordult. Ígéreteket tett
és egekig
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
és az egekig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
magasztalta.  
  Akkor egy függöny mögül megjelent a császárné, aki mintha
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és mindenütt jelen lett volna, váratlanul előbukkant a palota legkülönbözőbb termeiben. Az ágy előtt állt meg.  
  Agrippina még most is gyönyörű nő volt
g
Glossza Agrippina születési éve bizonytalan, Kr. u. 15-ben vagy 16-ban született, vagyis 54-ben harmincnyolc vagy harminckilenc éves volt. Szépségéről egyébként valóban egyöntetűen elismerően szólnak az antik források.
. Magas és puha. Tekintetében elviharzott éveinek édes bűnei. Merész, kissé férfias szája volt. Arca sápadt.  
  – Itt vagytok? – kérdezte meglepődve és ingerülten végigmérte mindkettőjüket.  
  Claudius és Nero tudta, mit jelent ez. A császárné nem szívelte, ha együtt voltak. Nehezen érte el, hogy Claudius
kitagadta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kitagadja
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
édesfiát, Britannicust
g
Glossza Claudius nem tagadta ki Britannicust. Az, hogy édesfia Nero mögé került az utódlásnál szóba jöhető jelöltként annak volt köszönhető, hogy Claudius az idősebb Nerót fiává fogadta. A rómaiaknál a széles körben bevett gyakorlatnak számító adopció ugyanolyan jogokat biztosított az örökbefogadottnak, mint a vér szerinti gyermekeknek.
és örökbe
fogadta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
fogadja
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Nerot s az a három év, mely azóta
elmúlt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
elmult
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, csupa küzdelem volt. Britannicus
környezete
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
környezette
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
szervezkedett. Agrippina attól tartott, hogy Claudius megbánta
ígéretét
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
igéretét
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és akármikor visszavonja. Egy pillanat alatt átgondolta ezt. Mit beszélhettek ők ketten? Fiát ismerte. Az érzéketlen a hatalom iránt, inkább könyvekkel foglalkozik. Szája mozgott az indulattól, szigorúan nézett rá. Még mindent elront.  
  Az idő alkalmasnak mutatkozott. Senki sem tartózkodott a palotában. Narcissus, a császár kedves szabadosa
g
Glossza Suetonius, Claudius, 28: „De mindenkinél többre tartotta magántitkárját, Narcissust…”
, aki állandón körülötte
settenkedett, Sinuessába
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
settenkedett. Sinuessába
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
utazott
g
Glossza Tacitus, Annales, 12, 65–66: „Ilyen súlyos gondok terhe alatt Claudiust betegség támadja meg, s hogy erejét az enyhe éghajlat és a gyógyító fürdők visszaadják, Sinuessába vonul.”
, Polybus
g
Glossza (helyesen: Polybius) Suetonius, Claudius, 28: „Felszabadított rabszolgái közül a herélt Posidest tartotta a legnagyobb becsben, s a britanniai diadalmenet alkalmával a legkiválóbb katonák között a „hasta purá”-val tüntette ki; de éppen úgy megbecsülte Felixet, akit előbb egy szövetséges lovascsapat, majd a római lovasság parancsnokának, végül Judaea tartomány helytartójának rangjára emelt, és aki három királynő férje volt; éppígy Harpocrast, annak azt is megengedte, hogy gyaloghintón járjon Rómában, és nyilvános játékokat rendezhessen; ezeken kívül a tudós Polybiust, aki gyakran sétált jobbján-balján a két consullal.”
, Felix
g
Glossza Marcus Antonius Felix, a szintén a császári adminisztrációban dolgozó Marcus Antonius Pallas öccse. Tacitus, Annales, 12, 54; Suetonius, Claudius, 28, ApCsel 24.
, Posides
g
Glossza Suetonius, Claudius, 28: „Felszabadított rabszolgái közül a herélt Posidest tartotta a legnagyobb becsben, s a britanniai diadalmenet alkalmával a legkiválóbb katonák között a »hasta purá«-val tüntette ki.
, az ellenpárt emberei nem voltak itten. Nem érdemes sokat késlekedni.  
  Közelebb lépett hozzá.  
  Claudius most felugrott. Ide-oda lépegetett, szeretett volna valahová elbujni.  
  Nero, aki észrevette zavarát, a császárnét kísérő testőrökhöz fordult.  
  – A császár inni kért – mondta.  
  Egyik testőr már indult, mikor Agrippina intett.  
  – Majd én – szólt és visszajött, gyorsan.  
  Tökhéjban vizet hozott
g
Glossza A történetírók szerint Claudius gombamérgezésben halt meg. Kosztolányi a tökhéj motívumával alighanem arra a szatírára utal, amelyet Seneca írt a császár halála után. A maró gúnnyal megírt mű címe: Apocolocyntosis, a Claudiusnak is kijutott apotheósis elferdítése, s annyit jelent: ’tökké válás’. (A tökhéjban hozott víz egyébként Karl May Winnetou című regényében is fölbukkan.) Vö. Tacitus, Annales, 12, 66–67.
, melyet odanyujtott urának.  
  Claudius alig hogy szájához emelte az italt, végigvágódott a márványpadlón, teljes hosszában.  
  – Mi ez? – kérdezte Nero.  
  – Semmi – mondta Agrippina nyugodtan.  
  Nero a tökhéjra tekintett, mely a márványpadlón hevert. Majd az
anyjára tekintett. Csöndes iszonyattal.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
anyja arcára. Csöndes iszonyattal.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  – Hiszen meghal – szólt.  
  – Hagyd – és megfogta fia kezét.  
  A fekvő nem kelt föl. Kövér-piros nyaka elfehéredett, szája szaggatottan kapkodta a levegőt. Haját átnedvesítette a verejték.  
  Nero izgatottan fölébe hajolt, hogy ajkával elfogja legalább utolsó lehelletét, a lélekzetet, mely
megszűnik
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
megszünik
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, a lelket, mely elröpül.  
  –
Ave –
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ave, –
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
kiáltotta, szertartás szerint
g
Glossza Ave, vagyis ’légy üdvözölve, köszöntelek’, a rómaiak találkozáskor köszöntek így.
– ave – kiáltotta még egyszer, mint valakinek, aki elmegy.  
  – Ave – mondta az anyja,
csúfondárosan
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
csufondárosan
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  A test többé nem mozdult. Nero várt pár pillanatig. Aztán
arcára
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
az arcára
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
tapasztotta két kezét, ki akart rohanni.  
  – Itt maradsz – szólt az anyja, aki most kiegyenesedett.  
  Ő is fakó volt, mint a halott.  
  – Beteg volt? – kérdezte Nero.  
  – Mit tudom én.  
  – Azt hiszem, beteg volt – hebegte a fiú, mintegy mentséget keresve arra, amit látott.  
  Agrippina intézkedett. Hallani lehetett hangját a folyosón:  
  – Bezárni valamennyi ajtót. Hol Britannicus? Hol Octavia
g
Glossza Claudiusnak Messalinától született leánya.
? Hol vannak?  
  Katonák mozogtak mindenfelé, kardok csörögtek. Octaviát, aki egy év óta már Nero felesége volt és Britannicus herceget a császárné egy terembe vitette, ott bezáratta.  
  Nero a szobában maradt.  
  Nézte a halált, a maga egyszerűségében.  
  A test többé nem mozdult. Mintegy azonossá vált a földdel, mindennel, ami körötte volt, az arc elsápadt, talán egy ijedelemtől, a fül márványossá lett, az orr hegyessé, csak a haj, a nagy, szürke haj maradt a régi, meg a szemöldök, mely baljós nyugalommal és közönnyel ívelt ennyi titok fölött.  
  Sokáig Nero se mozdult.
Eddig
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Addig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
nem látott soha embert meghalni. Csak könyvekben olvasott róla.  
  Úgy bámulta ezt, mint a csodát. Az egyetlen csodát, mely a születésnél is érthetetlenebb.  
  Még akkor se ment el mellőle, mikor a pollinctorok
g
Glossza az a szolga, ki a halottat a halottas ágyra (lectus funebris) való kitétel előtt olaj és finom liszt (pollen) keverékével meg illatos szerekkel bedörzsölte (innen az elnevezésük: pollingo – ’lemos’). Mivel a halotta temetés előtt több napig feküdt, a meleg éghajlat miatt a gyors bomlást késleltethette ez a balzsamozás. Erről Friedländer is említést tesz.
jöttek, akik megmosdatták, olajjal és kenőcsökkel kenték, gyolcsingbe öltöztették. Egy szobrász forró viaszt öntött a hideg arcra. Elkészítette halotti maszkját.
g
Glossza A rómaiaknál valóban szokás volt a halotti maszk készítése, amelyet olykor a temetési meneten is bemutattak, ezt videlték a hozzátartozók. Különös jelentősége volt, mert az általában elhamvasztott halott képmása így maradhatott fenn.
 
  A palota ekkor már fenyőgallyaktól sötétedett, a vestibulumot ellepték a cipruslombok
g
Glossza a vestibuluma római házak bejárati helyisége, amely a kaput és az átriumot kötötte össze.
. Lictorok álltak őrt, arany bárddal és vesszőnyalábbal
g
Glossza a vesszőnyaláb (fasces) és a benne lévő bárd (securis) a hivatali és büntető hatalom jelképe volt Rómában: a consul előtt és mögött hat-hat lictor vitte a tizenkét vesszőnyalábot.
, a falakat azonnal feketébe vonták
g
Glossza anakronizmus. A rómaiak ilyen módon nem használták a fekete színt a gyász kifejezésére.
. A temetkezési egylet
g
Glossza Rómában valóban engedélyezett volt ún. temetkezési egyletek (collegia) alakítása, aminek célja elsősorban az volt, hogy a szegényeknek is lehetősége legyen tisztességes temetésre. A császárok temetésénél nem volt szerepük.
legügyesebb emberei dolgoztak. Jajveszékelés hallatszott minden ajtóból, sóhaj és suttogás. A halál
istennőjének
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
istnnőjének
*
Szövegforrás:
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
, Venus Libitinának papnői imádkoztak
g
Glossza Valószínűleg félreértésből eredő elnevezés, Libitina ugyanis eredetileg a temetés, temetkezés istennője volt, akinek alakja egybeolvadt Venus Lubentia vagy Lubentina alakjával. Venus Libitina temploma az Esquilinuson volt.
.  
  A halott az ágyon feküdt.  
  – Mit nézed? – szólt rá az anyja. – Meghalt, vége.  
  Agrippina erős kézzel megragadta két
karját és
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
karját, és
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
úgy bámult rá, nagy szemével:  
  – Te mondod a gyászbeszédet.
g
Glossza Agrippina nyilvánvalóan fontos szerepet játszott a hatalomátvétel menetrendjének kialakításában, de a történetírók nem tudnak arról, hogy az anyja jelölte volna ki Nerót a beszéd megtartására.
 
  – Én? – sóhajtott.  
  – A fórumról.
g
Glossza Forum Romanum.
 
  – De…  
  – Seneca megírja.
g
Glossza Claudius temetésén a hivatalos gyászbeszédes (laudatio funebris) Nero mondta, s Tacitus szerint a beszédet Seneca írta (Tacitus, Annales, 13,3: A temetés napján Claudius magasztalását a princeps tartotta, és míg a család ősi származását, eleinek consulságait és diadalmeneteit sorolgatta, komolyan figyelt ő is, a többiek is; tudományos működésének említését és azt, hogy kormányzása alatt kívülről nem érte csapás az államot, szívesen hallgatták; de mikor előrelátására s bölcsességére tért rá, senki sem tudta nevetését visszafojtani, bár a Seneca szerkesztette szónoklat sok választékos díszt hordozott, amint e férfi tehetsége is kellemes volt és a kor ízléséhez hangolt. Meg is jegyezték az idősebbek, akik ráérnek múltat és jelent összehasonlítgatni, hogy a császári hatalom birtokosai közül elsőnek Nero szorult rá más ékesszólására.
 
  – Nem tudok beszélni.  
  – Előadod. Emelt hangon, szépen. Értetted?  
  Nero száján egy lehelet akadozott.  
  A temetés napján a halottat a fórumra vitték. Itt a rostrumról
g
Glossza a Forum Romanumon fölállított szónoki emelvény, amelyet Kr. e. 388-ban Gaius Maenius az antiumi hajók orrával (rostrum) ékesített. Elnevezése innen ered.
Nero meghatottan szavalta el a gyászbeszédet. A testőrcsapatok háromszor elléptek a ravatal előtt.
g
Glossza A római gyakorlat szerint a katonák a különböző ünnepi alkalmakkor (pl. triumphus) díszmenetben fölvonultak a Via Sacrán, de a mai értelemben vett dísz- vagy vigyázzlépést valószínűleg nem ismerték. Vö. Tacitus, Annales, 2, 7, 3; Suetonius, Claudius, 1.
 
  Ötezer kocsi verte föl a port.
g
Glossza Nincs arra vonatkozó adat, hogy hány kocsi vonult föl a temetési szertartáson.
Olyan hosszú volt a menet, hogy végét nem lehetett belátni. Lovak nyerítettek, gyalogjárók botoltak, siratóasszonyok jajgattak és véresre karmolták arcukat, a fölszabadított rabszolgák az
elhúnyt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
elhunyt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
szobrait és arcképeit vitték, magasraemelve, színészek utánozták halálos sivalkodását, a gyászos bohócok pedig, a tömeg mulattatói, a halált jelképezték, bandzsítva és fintorogva,
úgyhogy
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
úgy hogy
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
ugy hogy
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
hangos hahota fakadt nyomukban s szólt minden zeneszerszám, kürt, dob, hárfa, fuvola, sok-sokezer fuvola, mely a levegőt elviselhetetlen lármával reszkettette meg. Aztán a papok vizet hintettek a tömegre, olajgallyakat osztottak szét, a béke jeléül.  
  Claudius császárt nyomban istennek nyilvánították.
g
Glossza Tacitus, Annales, 12, 69: „A katonaság véleménynyilvánítását követte a senatus határozata, s a tartományokban sem vonakodtak. Égi tiszteletet szavaznak meg Claudiusnak, és a gyászszertartást éppen úgy rendezik meg, mint az isteni Augustusnak: mert Agrippina versenyre kelt dédanyjának, Liviának pompájával.” Tacitus, Annales, 13, 2: „Megszavazott a senatus is két lictort, claudiusi papságot, egyszersmind Claudiusnak censori dísztemetést és nemsokára isteni tiszteletet.” Azaz Claudiust nem „nyomban”, hanem „nemsokára” emelték az istenek közé.
 
 
X (Close panel)Verzió: NY : Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése. KOSZTOLÁNYI Dezső, A véres költő: regény, Nyugat, 1921, (augusztus 16. – december 1.)
 
II.
A CSODA
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
a csoda.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza A fejezet forrásai: Suetonius, Claudius, 43–46: „Élete alkonyán egy-két jelből felismerhetően megbánta, hogy feleségül vette Agrippinát és örökbe fogadta Nerót. Szabadosai egyszer elismeréssel emlegették egyik bírósági kihallgatását, melyen egy házasságtöréssel vádolt asszonyt elítélt; erre Claudius megjegyezte: „Neki is az a sorsa, hogy kicsapongó asszonyai legyenek, akiket meg kell büntetnie.” Erre az éppen hozzá lépő Britannicust szorosan magához ölelte, és biztatta, hogy mihelyt megnő, apja minden tettének okát megtudja majd; aztán görögül még utána kiáltotta: „Meggyógyít majd, ki megsebzett.” Később pedig, mikor elhatározta, hogy a serdületlen, gyenge testalkatú fiú, minthogy elérte a kellő kort, felöltheti a férfitogát, ezt mondta: „Legyen végre valódi Caesarja a római népnek.” 44. Nem sokkal ezután megfogalmazta végrendeletét, s azt valamennyi hatósággal aláíratta. De mielőtt végére jutott volna, közbelépett Agrippina, akit nemcsak ez, hanem a maga lelkiismerete és a sok, bűneit jól ismerő feljelentő is igen nyugtalanított. Abban minden vélemény egységes, hogy Claudius méregtől pusztult el; csak arról folyik vita, hogy hol és kinek a kezétől. Egyesek azt állítják, hogy a fellegvárban, mikor a papokkal lakomázott, és Halotus, a herélt ételkóstoló volt a tettes; mások azt mondják, hogy otthon Agrippina étette meg, mérgezett gombával, a gomba ugyanis Claudius legkedvesebb eledele volt. A dolog következményeiről is különféle hírek keringenek. Sokan azt tartják, hogy a méreg hatására nyomban megnémult, és szörnyű kínok között eltöltött éjszaka után hajnaltájt adta ki lelkét. Néhányan viszont azt is tudni vélik, hogy előbb elszunnyadt, majd minthogy tele gyomorral feküdt le, mindent kihányt; erre újabb adag mérget adtak be neki, lehet, hogy főzetben, mert üres gyomra kívánta az ételt, de az is meglehet, hogy klistély alkalmazásával, hiszen máskor is így jártak el, ha teleette magát, s úgy tettek, mintha most is ekként akarnának segíteni rajta. 45. Halálát az utódlás kérdésének elrendeződéséig titokban tartották. Ezért mintha csak betegeskednék, fogadalmakat tettek a felgyógyulására, és csupa képmutatásból színészeket vezettek be hozzá, mintha az volna a kívánsága, hogy szórakoztassák. Október tizenharmadikán halt meg, Asinius Marcellus és Acilius Aviola consulsága idején, élete hatvannegyedik, uralkodásának tizennegyedik évében. Ünnepélyesen, fejedelmi pompával temették el, és felvették az istenek sorába. Ezt a megtiszteltetést ugyan Nero figyelmen kívül hagyta, majd meg is szüntette, s csak később, Vespasianus állította újra vissza. 46. Halálát kiváltképpen a következő előjelek hirdették: fürtös csillag jött fel az égen, melyet üstökösnek hívnak; villámcsapás érte apja, Drusus szobrát; és abban az évben a tisztségviselők minden osztályából igen sokan elhunytak. De bizonyos tényekből kitűnik, hogy maga is tudott közeli haláláról, és nem is csinált belőle titkot. Mikor ugyanis a következő évre kijelölte a consulokat, senkit sem nevezett ki hosszabb időre, mint az a hónap, amelyben meghalt; halála előtt az utolsó senatus-ülésen pedig sokszor buzdította egyetértésre gyermekeit, és zsenge koruk miatt az Atyák kivételes figyelmébe ajánlotta mindkettőt. Az utolsó bírósági tárgyaláson pedig újra meg újra kijelentette az emelvényről, bár baljóslatú szavait mindenki helytelenítette, hogy elérkezett halandó élete végéhez.” Tacitus, Annales, 12, 66–68: „Ilyen súlyos gondok terhe alatt Claudiust betegség támadja meg, s hogy erejét az enyhe éghajlat és a gyógyító fürdők visszaadják, Sinuessába vonul. Ekkor a bűnre rég elszánt Agrippina a kínálkozó alkalommal sietve és segítőkben sem szűkölködve, a méreg fajtájáról tanakodott, hogy valami gyorsan és hirtelen ható szer a tettét el ne árulja; ha viszont lassan sorvasztót választana, a halálához közel juttatott és a cselt felismerő Claudius ne térjen vissza fia szeretetéhez. Valami különleges méreg mellett döntött, amely megzavarja az elmét és késlelteti a halált. Kiszemeli az ilyenek művészét, név szerint Locustát, akit nemrég ítéltek el méregkeverésért, de hosszú időn át az uralkodás eszközeiközt tartogatták. Az ő találékonysága készíti elő a mérget, melynek beadására a herélt Halotust választották, aki az ételeket szokta felszolgálni és előre megízlelni. (67.) Hamarosan annyira ismeretessé vált minden, hogy az egykorú írók azt is feljegyezték: kedvelt gombájába csöpögtették a mérget, de a szer hatását nem mindjárt vették észre, akár figyelmetlenségből, akár Claudius ittassága miatt; egyszersmind – úgy látszott – a hasmenés is segített rajta. Így hát a megrémült Agrippina, mivel a végsőktől lehetett félnie, nem törődve a jelenlevők gyűlölségével, az orvos Xenophonnak már előre megnyert bizalmához folyamodik. Az pedig, mintha a hányó Claudius erőlködésein akarna segíteni, állítólag egy gyorsan ható méreggel bekent tollat dugott le a torkába, jól tudván, hogy a legnagyobb bűnök veszéllyel kezdődnek, de végrehajtásuk jutalommal jár. (68.) Közben hívták a senatust, s a consulok és a papok fogadalmakat tettek a princeps életéért, mikor a már halott császárt takarókkal és borogatásokkal burkolják, míg csak Nero uralkodásának biztosítására meg nem teszik a hátralevő intézkedéseket. Először Agrippina, mintha lesújtaná a fájdalom, és vigaszt keresne, átölelve tartotta Britannicust; apja valódi képmásának mondogatta és mindenféle ügyeskedéssel tartóztatta, hogy a teremből ki ne menjen. Antoniát és Octaviát, nővéreit is ott tartotta, minden bejáratot őrséggel záratott le és sűrűn adott ki közleményeket a princeps állapotának jobbrafordulásáról, hogy a katonaság jó reménységben várjon, s a chaldaeusok jövendölései szerint kedvező időpont bekövetkezzék.”
 
  Fönn, a Palatinuson
g
Glossza Róma hét dombjának egyike (mons Palatinus), amelyen a császári palota épületegyüttese (Palatium) emelkedett.
, napsugarak tüzében izzott a császári palota. A dormitoriumban
g
Glossza anakronizmus. A kifejezés ugyan a latin dormire ’aludni’ igéből származik, a dormitorium azonban középkori meghatározás, és a monostorokban a szerzetesek (általában közös) hálótermét jelentette. Az ókorban a hálóhely jelölésére a cubiculum kifejezés szolgált.
feküdt az öreg császár, Claudius.  
  Nyaka csupasz volt, haja homlokára csapzott. Őt is elnyomta az álom. Utóbb meg se tudta várni az ebéd végét. Az asztalnál kihullt kezéből a falat, szeme lecsukódott. Egy darabig tréfáltak vele asztaltársai,
olajbogyóval,
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
olajbogyóval és
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
datolyamaggal dobálták
g
Glossza A rómaiak étkezésének fontos összetevője volt az olajbogyó, s bár nem volt mindennapi élelem, a datolyát is ismerték és fogyasztották.
. Akkor a hálószobába vitték.  
  Most ébredezett.  
  Szája nyálazott az édes szunyókálástól. Jó kis álmocska volt, mondta és körültekintett. A szobában senki. Csak egy légy dongott ide-oda, majd leszállt tunicájára
g
Glossza gyapjúból készült, nők és férfiak által is hordott alsóruha.
.  
  A légy végigmászott karján és ráült orrára. Nem kergette el. Csámcsogva motyogott valamit, mozgott az ajka. Tetszett neki ez a szemtelen legyecske, mely ráröpül a császárocskára.  
  De érezte, hogy megszomjazott.  
 
– Hé, – szólt – vizet,
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
– Hé – szólt – vizet,
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
adjatok vizet – és ásított.  
  Várt kicsit, türelmesen. Nem jöttek.  
  Majd hangosabban:  
  – Vizet, adjatok már vizet.  
  Erre sem mozdultak.  
  Szolgái nem voltak. Testőreitől, csapataitól, személyes őrizetétől az utóbbi években fokozatosan fosztotta meg
g
Glossza Claudius Kr. u. 48-ban vette feleségül unokahugát, Agrippinát, így az „utóbbi évek” kifejezés csak a 48 és 54 között eltelt hat évre vonatkozhat.
felesége,
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
a felessége
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Agrippina, úgy, hogy észre sem vette. Claudius új helyzetébe beletörődött. Egyedül ténfergett a palotában, nem is elégedetlenül.
Mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
csak azzal foglalkozott, amit látott. Emlékezete annyira
meggyengült
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
meggyöngült
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
g
Glossza Claudius már korábban is meglehetősen szórakozott és feledékeny volt a történeti források szerint. Eredetileg gyöngeelméjűnek tartották, így Tiberius halála után föl sem merült, hogy Claudius, az utódnak jelölt, de elhunyt Germanicus fivére lesz az utód.
, hogy semmire sem emlékezett, ami elmult.  
  Mikor hívására megint nem mutatkozott senki, elfelejtette, mit kért. Nézte a falat, a függönyt, a padlót. Majd pástétomra és borra gondolt, lybiai fügére
g
Glossza A fügét, mivel Itáliában is megterem, aligha kellett Észak-Afrikából importálni. Valószínű, hogy KD a hangulatfestés végett említi származási helyként Lybiát, ezzel utalva a birodalom kiterjedésére és a fényűzésre.
és fácánra
g
Glossza phasianus. Apicius szakácskönyve szerint a fácán a korabeli Rómában kedvenc ínyencség volt. Kosztolányi valószínűleg nem ismerte a római szerző szakácskönyvét (De re coquinaria), de a fácánnal találkozhatott az általa is emlegetett Petronius Satyricon című regényében, melynek egyik versbetétjében szintén ritka fogásként emlegetik a fácánt:
Csiklandozza az ínyt az Afrikából
szerzett gyöngytyúk, a Colchis-adta fácán,
mert nem köznapiak…
 
(Petronius, Satyricon, XCIII.
 
Horváth István Károly fordítása)
,
kocsisra
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kocsira
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és ostorra. Nevetgélt magában, kedélyesen, amint szokta. Majd, hogy elunta ezt is és már egyáltalán semmi se jutott eszébe, felkiáltott:  
  – Szomjas vagyok – énekelte – szomjas.  
  Egy fiatal,
nyulánk
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nyúlánk
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
fiú lépett be, alig
tizenhétéves
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
tizenhét éves
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza Nero, aki 37 december 15-én született, ekkor még be sem töltötte tizenhetedik életévét.
.  
  Rózsaszín,
szelid
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szelíd
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
arcát szőke haj keretezte, melyet kisfiúsan homlokába fésült. Kívülről jött, a napfényről és most káprázott a sötétben, bizonytalanul lépegetett, mert rövidlátó is volt. Kék szemében álmatag köd
g
Glossza Suetonius, Nero, 51: „szeme kék és kissé tompafényű.”
.  
  – Vizet parancsolsz? – kérdezte hunyorogva.  
  – Azt, báránykám – szólt és rátekintett – egy kis vizet.  
  Claudius most vette észre, hogy fogadott fia áll előtte, az ifjú herceg
g
Glossza Claudius harmadik felesége, Agrippina ösztönzésére Kr. u. 50. február 25-én fogadta örökbe annak első házasságából született gyermekét. Nerónak ettől kezdve a neve hivatalosan Tiberius Claudius Nero Domitianus lett. Kosztolányi a ’herceg’ megnevezést a princeps helyében használja. Az elnevezés így némileg félrevezető, mert a princeps megnevezés – az újkori gyakorlattól eltérően – önmagában a császárt jelentette. Nero címe ebben az időszakban a princeps iuventutis volt.
.  
  Ennek megörült.  
  A palotában úgyszólván csak hozzá beszélhetett, a többiek rá se figyeltek. Ő azonban az aggastyánt szánta,
tüntetett
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
tűntetett
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
szeretetével, mert nemesnek érezte a dacot a gúnnyal szemben, mellyel a kihasznált öreg embert körülvették. Aztán tőle sok minden érdekest hallott az
etrusk históriáról
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
etrusk-historiáról
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, melyről egykor Claudius könyvet írt
g
Glossza Suetonius, Claudius, 42: „Görög nyelven is írt »Etruszk történet« címen húsz, »Carthagói történet«címen pedig nyolc kötetet. Ezek kedvéért az alexandriai múzeumhoz egy róla elnevezett újabb épületet csatoltak, meghonosították továbbá a szokást, hogy ott évenként, meghatározott napokon, egyik épületben a »Thyrrhenika«, a másikban a »Carchédonika« fejezeteit, mint valami előadóteremben, felváltva felolvassák.”
.
Erre szívesen figyelt.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ezt szivesen hallgatta.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  A császár megragadta
kezét, leültette
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kezét. Leültette
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
maga mellé, a heverőágyra.
Dícsérte
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Dicsérte
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
haját, mely göndör és dús fürtökben hullt alá, tógáját, izmát. Karját is megtapogatta, illedelmesen, minthogy a császár nem kedvelte a
fiúkat.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
fiúkat
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza Valóban nincs utalás arra az ókori forrásokban, hogy fiúszeretője lett volna. Felesége viszont több is volt.
Általában csak róla beszélt, tücsköt-bogarat, mindent össze-vissza, ami agyvelejében megfordult. Ígéreteket tett
és egekig
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
és az egekig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
magasztalta.  
  Akkor egy függöny mögül megjelent a császárné, aki mintha
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és mindenütt jelen lett volna, váratlanul előbukkant a palota legkülönbözőbb termeiben. Az ágy előtt állt meg.  
  Agrippina még most is gyönyörű nő volt
g
Glossza Agrippina születési éve bizonytalan, Kr. u. 15-ben vagy 16-ban született, vagyis 54-ben harmincnyolc vagy harminckilenc éves volt. Szépségéről egyébként valóban egyöntetűen elismerően szólnak az antik források.
. Magas és puha. Tekintetében elviharzott éveinek édes bűnei. Merész, kissé férfias szája volt. Arca sápadt.  
  – Itt vagytok? – kérdezte meglepődve és ingerülten végigmérte mindkettőjüket.  
  Claudius és Nero tudta, mit jelent ez. A császárné nem szívelte, ha együtt voltak. Nehezen érte el, hogy Claudius
kitagadta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kitagadja
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
édesfiát, Britannicust
g
Glossza Claudius nem tagadta ki Britannicust. Az, hogy édesfia Nero mögé került az utódlásnál szóba jöhető jelöltként annak volt köszönhető, hogy Claudius az idősebb Nerót fiává fogadta. A rómaiaknál a széles körben bevett gyakorlatnak számító adopció ugyanolyan jogokat biztosított az örökbefogadottnak, mint a vér szerinti gyermekeknek.
és örökbe
fogadta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
fogadja
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Nerot s az a három év, mely azóta
elmúlt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
elmult
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, csupa küzdelem volt. Britannicus
környezete
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
környezette
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
szervezkedett. Agrippina attól tartott, hogy Claudius megbánta
ígéretét
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
igéretét
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és akármikor visszavonja. Egy pillanat alatt átgondolta ezt. Mit beszélhettek ők ketten? Fiát ismerte. Az érzéketlen a hatalom iránt, inkább könyvekkel foglalkozik. Szája mozgott az indulattól, szigorúan nézett rá. Még mindent elront.  
  Az idő alkalmasnak mutatkozott. Senki sem tartózkodott a palotában. Narcissus, a császár kedves szabadosa
g
Glossza Suetonius, Claudius, 28: „De mindenkinél többre tartotta magántitkárját, Narcissust…”
, aki állandón körülötte
settenkedett, Sinuessába
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
settenkedett. Sinuessába
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
utazott
g
Glossza Tacitus, Annales, 12, 65–66: „Ilyen súlyos gondok terhe alatt Claudiust betegség támadja meg, s hogy erejét az enyhe éghajlat és a gyógyító fürdők visszaadják, Sinuessába vonul.”
, Polybus
g
Glossza (helyesen: Polybius) Suetonius, Claudius, 28: „Felszabadított rabszolgái közül a herélt Posidest tartotta a legnagyobb becsben, s a britanniai diadalmenet alkalmával a legkiválóbb katonák között a „hasta purá”-val tüntette ki; de éppen úgy megbecsülte Felixet, akit előbb egy szövetséges lovascsapat, majd a római lovasság parancsnokának, végül Judaea tartomány helytartójának rangjára emelt, és aki három királynő férje volt; éppígy Harpocrast, annak azt is megengedte, hogy gyaloghintón járjon Rómában, és nyilvános játékokat rendezhessen; ezeken kívül a tudós Polybiust, aki gyakran sétált jobbján-balján a két consullal.”
, Felix
g
Glossza Marcus Antonius Felix, a szintén a császári adminisztrációban dolgozó Marcus Antonius Pallas öccse. Tacitus, Annales, 12, 54; Suetonius, Claudius, 28, ApCsel 24.
, Posides
g
Glossza Suetonius, Claudius, 28: „Felszabadított rabszolgái közül a herélt Posidest tartotta a legnagyobb becsben, s a britanniai diadalmenet alkalmával a legkiválóbb katonák között a »hasta purá«-val tüntette ki.
, az ellenpárt emberei nem voltak itten. Nem érdemes sokat késlekedni.  
  Közelebb lépett hozzá.  
  Claudius most felugrott. Ide-oda lépegetett, szeretett volna valahová elbujni.  
  Nero, aki észrevette zavarát, a császárnét kísérő testőrökhöz fordult.  
  – A császár inni kért – mondta.  
  Egyik testőr már indult, mikor Agrippina intett.  
  – Majd én – szólt és visszajött, gyorsan.  
  Tökhéjban vizet hozott
g
Glossza A történetírók szerint Claudius gombamérgezésben halt meg. Kosztolányi a tökhéj motívumával alighanem arra a szatírára utal, amelyet Seneca írt a császár halála után. A maró gúnnyal megírt mű címe: Apocolocyntosis, a Claudiusnak is kijutott apotheósis elferdítése, s annyit jelent: ’tökké válás’. (A tökhéjban hozott víz egyébként Karl May Winnetou című regényében is fölbukkan.) Vö. Tacitus, Annales, 12, 66–67.
, melyet odanyujtott urának.  
  Claudius alig hogy szájához emelte az italt, végigvágódott a márványpadlón, teljes hosszában.  
  – Mi ez? – kérdezte Nero.  
  – Semmi – mondta Agrippina nyugodtan.  
  Nero a tökhéjra tekintett, mely a márványpadlón hevert. Majd az
anyjára tekintett. Csöndes iszonyattal.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
anyja arcára. Csöndes iszonyattal.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  – Hiszen meghal – szólt.  
  – Hagyd – és megfogta fia kezét.  
  A fekvő nem kelt föl. Kövér-piros nyaka elfehéredett, szája szaggatottan kapkodta a levegőt. Haját átnedvesítette a verejték.  
  Nero izgatottan fölébe hajolt, hogy ajkával elfogja legalább utolsó lehelletét, a lélekzetet, mely
megszűnik
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
megszünik
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, a lelket, mely elröpül.  
  –
Ave –
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ave, –
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
kiáltotta, szertartás szerint
g
Glossza Ave, vagyis ’légy üdvözölve, köszöntelek’, a rómaiak találkozáskor köszöntek így.
– ave – kiáltotta még egyszer, mint valakinek, aki elmegy.  
  – Ave – mondta az anyja,
csúfondárosan
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
csufondárosan
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  A test többé nem mozdult. Nero várt pár pillanatig. Aztán
arcára
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
az arcára
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
tapasztotta két kezét, ki akart rohanni.  
  – Itt maradsz – szólt az anyja, aki most kiegyenesedett.  
  Ő is fakó volt, mint a halott.  
  – Beteg volt? – kérdezte Nero.  
  – Mit tudom én.  
  – Azt hiszem, beteg volt – hebegte a fiú, mintegy mentséget keresve arra, amit látott.  
  Agrippina intézkedett. Hallani lehetett hangját a folyosón:  
  – Bezárni valamennyi ajtót. Hol Britannicus? Hol Octavia
g
Glossza Claudiusnak Messalinától született leánya.
? Hol vannak?  
  Katonák mozogtak mindenfelé, kardok csörögtek. Octaviát, aki egy év óta már Nero felesége volt és Britannicus herceget a császárné egy terembe vitette, ott bezáratta.  
  Nero a szobában maradt.  
  Nézte a halált, a maga egyszerűségében.  
  A test többé nem mozdult. Mintegy azonossá vált a földdel, mindennel, ami körötte volt, az arc elsápadt, talán egy ijedelemtől, a fül márványossá lett, az orr hegyessé, csak a haj, a nagy, szürke haj maradt a régi, meg a szemöldök, mely baljós nyugalommal és közönnyel ívelt ennyi titok fölött.  
  Sokáig Nero se mozdult.
Eddig
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Addig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
nem látott soha embert meghalni. Csak könyvekben olvasott róla.  
  Úgy bámulta ezt, mint a csodát. Az egyetlen csodát, mely a születésnél is érthetetlenebb.  
  Még akkor se ment el mellőle, mikor a pollinctorok
g
Glossza az a szolga, ki a halottat a halottas ágyra (lectus funebris) való kitétel előtt olaj és finom liszt (pollen) keverékével meg illatos szerekkel bedörzsölte (innen az elnevezésük: pollingo – ’lemos’). Mivel a halotta temetés előtt több napig feküdt, a meleg éghajlat miatt a gyors bomlást késleltethette ez a balzsamozás. Erről Friedländer is említést tesz.
jöttek, akik megmosdatták, olajjal és kenőcsökkel kenték, gyolcsingbe öltöztették. Egy szobrász forró viaszt öntött a hideg arcra. Elkészítette halotti maszkját.
g
Glossza A rómaiaknál valóban szokás volt a halotti maszk készítése, amelyet olykor a temetési meneten is bemutattak, ezt videlték a hozzátartozók. Különös jelentősége volt, mert az általában elhamvasztott halott képmása így maradhatott fenn.
 
  A palota ekkor már fenyőgallyaktól sötétedett, a vestibulumot ellepték a cipruslombok
g
Glossza a vestibuluma római házak bejárati helyisége, amely a kaput és az átriumot kötötte össze.
. Lictorok álltak őrt, arany bárddal és vesszőnyalábbal
g
Glossza a vesszőnyaláb (fasces) és a benne lévő bárd (securis) a hivatali és büntető hatalom jelképe volt Rómában: a consul előtt és mögött hat-hat lictor vitte a tizenkét vesszőnyalábot.
, a falakat azonnal feketébe vonták
g
Glossza anakronizmus. A rómaiak ilyen módon nem használták a fekete színt a gyász kifejezésére.
. A temetkezési egylet
g
Glossza Rómában valóban engedélyezett volt ún. temetkezési egyletek (collegia) alakítása, aminek célja elsősorban az volt, hogy a szegényeknek is lehetősége legyen tisztességes temetésre. A császárok temetésénél nem volt szerepük.
legügyesebb emberei dolgoztak. Jajveszékelés hallatszott minden ajtóból, sóhaj és suttogás. A halál
istennőjének
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
istnnőjének
*
Szövegforrás:
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
, Venus Libitinának papnői imádkoztak
g
Glossza Valószínűleg félreértésből eredő elnevezés, Libitina ugyanis eredetileg a temetés, temetkezés istennője volt, akinek alakja egybeolvadt Venus Lubentia vagy Lubentina alakjával. Venus Libitina temploma az Esquilinuson volt.
.  
  A halott az ágyon feküdt.  
  – Mit nézed? – szólt rá az anyja. – Meghalt, vége.  
  Agrippina erős kézzel megragadta két
karját és
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
karját, és
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
úgy bámult rá, nagy szemével:  
  – Te mondod a gyászbeszédet.
g
Glossza Agrippina nyilvánvalóan fontos szerepet játszott a hatalomátvétel menetrendjének kialakításában, de a történetírók nem tudnak arról, hogy az anyja jelölte volna ki Nerót a beszéd megtartására.
 
  – Én? – sóhajtott.  
  – A fórumról.
g
Glossza Forum Romanum.
 
  – De…  
  – Seneca megírja.
g
Glossza Claudius temetésén a hivatalos gyászbeszédes (laudatio funebris) Nero mondta, s Tacitus szerint a beszédet Seneca írta (Tacitus, Annales, 13,3: A temetés napján Claudius magasztalását a princeps tartotta, és míg a család ősi származását, eleinek consulságait és diadalmeneteit sorolgatta, komolyan figyelt ő is, a többiek is; tudományos működésének említését és azt, hogy kormányzása alatt kívülről nem érte csapás az államot, szívesen hallgatták; de mikor előrelátására s bölcsességére tért rá, senki sem tudta nevetését visszafojtani, bár a Seneca szerkesztette szónoklat sok választékos díszt hordozott, amint e férfi tehetsége is kellemes volt és a kor ízléséhez hangolt. Meg is jegyezték az idősebbek, akik ráérnek múltat és jelent összehasonlítgatni, hogy a császári hatalom birtokosai közül elsőnek Nero szorult rá más ékesszólására.
 
  – Nem tudok beszélni.  
  – Előadod. Emelt hangon, szépen. Értetted?  
  Nero száján egy lehelet akadozott.  
  A temetés napján a halottat a fórumra vitték. Itt a rostrumról
g
Glossza a Forum Romanumon fölállított szónoki emelvény, amelyet Kr. e. 388-ban Gaius Maenius az antiumi hajók orrával (rostrum) ékesített. Elnevezése innen ered.
Nero meghatottan szavalta el a gyászbeszédet. A testőrcsapatok háromszor elléptek a ravatal előtt.
g
Glossza A római gyakorlat szerint a katonák a különböző ünnepi alkalmakkor (pl. triumphus) díszmenetben fölvonultak a Via Sacrán, de a mai értelemben vett dísz- vagy vigyázzlépést valószínűleg nem ismerték. Vö. Tacitus, Annales, 2, 7, 3; Suetonius, Claudius, 1.
 
  Ötezer kocsi verte föl a port.
g
Glossza Nincs arra vonatkozó adat, hogy hány kocsi vonult föl a temetési szertartáson.
Olyan hosszú volt a menet, hogy végét nem lehetett belátni. Lovak nyerítettek, gyalogjárók botoltak, siratóasszonyok jajgattak és véresre karmolták arcukat, a fölszabadított rabszolgák az
elhúnyt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
elhunyt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
szobrait és arcképeit vitték, magasraemelve, színészek utánozták halálos sivalkodását, a gyászos bohócok pedig, a tömeg mulattatói, a halált jelképezték, bandzsítva és fintorogva,
úgyhogy
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
úgy hogy
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
ugy hogy
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
hangos hahota fakadt nyomukban s szólt minden zeneszerszám, kürt, dob, hárfa, fuvola, sok-sokezer fuvola, mely a levegőt elviselhetetlen lármával reszkettette meg. Aztán a papok vizet hintettek a tömegre, olajgallyakat osztottak szét, a béke jeléül.  
  Claudius császárt nyomban istennek nyilvánították.
g
Glossza Tacitus, Annales, 12, 69: „A katonaság véleménynyilvánítását követte a senatus határozata, s a tartományokban sem vonakodtak. Égi tiszteletet szavaznak meg Claudiusnak, és a gyászszertartást éppen úgy rendezik meg, mint az isteni Augustusnak: mert Agrippina versenyre kelt dédanyjának, Liviának pompájával.” Tacitus, Annales, 13, 2: „Megszavazott a senatus is két lictort, claudiusi papságot, egyszersmind Claudiusnak censori dísztemetést és nemsokára isteni tiszteletet.” Azaz Claudiust nem „nyomban”, hanem „nemsokára” emelték az istenek közé.
 
 
X (Close panel)Verzió: G : A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai. KOSZTOLÁNYI Dezső, A véres költő [Budapest], Genius [1921], 257 p.; KOSZTOLÁNYI Dezső, Nero, a véres költő [Budapest], Genius [1929], 257 p.
 
II.
A CSODA
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
a csoda.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza A fejezet forrásai: Suetonius, Claudius, 43–46: „Élete alkonyán egy-két jelből felismerhetően megbánta, hogy feleségül vette Agrippinát és örökbe fogadta Nerót. Szabadosai egyszer elismeréssel emlegették egyik bírósági kihallgatását, melyen egy házasságtöréssel vádolt asszonyt elítélt; erre Claudius megjegyezte: „Neki is az a sorsa, hogy kicsapongó asszonyai legyenek, akiket meg kell büntetnie.” Erre az éppen hozzá lépő Britannicust szorosan magához ölelte, és biztatta, hogy mihelyt megnő, apja minden tettének okát megtudja majd; aztán görögül még utána kiáltotta: „Meggyógyít majd, ki megsebzett.” Később pedig, mikor elhatározta, hogy a serdületlen, gyenge testalkatú fiú, minthogy elérte a kellő kort, felöltheti a férfitogát, ezt mondta: „Legyen végre valódi Caesarja a római népnek.” 44. Nem sokkal ezután megfogalmazta végrendeletét, s azt valamennyi hatósággal aláíratta. De mielőtt végére jutott volna, közbelépett Agrippina, akit nemcsak ez, hanem a maga lelkiismerete és a sok, bűneit jól ismerő feljelentő is igen nyugtalanított. Abban minden vélemény egységes, hogy Claudius méregtől pusztult el; csak arról folyik vita, hogy hol és kinek a kezétől. Egyesek azt állítják, hogy a fellegvárban, mikor a papokkal lakomázott, és Halotus, a herélt ételkóstoló volt a tettes; mások azt mondják, hogy otthon Agrippina étette meg, mérgezett gombával, a gomba ugyanis Claudius legkedvesebb eledele volt. A dolog következményeiről is különféle hírek keringenek. Sokan azt tartják, hogy a méreg hatására nyomban megnémult, és szörnyű kínok között eltöltött éjszaka után hajnaltájt adta ki lelkét. Néhányan viszont azt is tudni vélik, hogy előbb elszunnyadt, majd minthogy tele gyomorral feküdt le, mindent kihányt; erre újabb adag mérget adtak be neki, lehet, hogy főzetben, mert üres gyomra kívánta az ételt, de az is meglehet, hogy klistély alkalmazásával, hiszen máskor is így jártak el, ha teleette magát, s úgy tettek, mintha most is ekként akarnának segíteni rajta. 45. Halálát az utódlás kérdésének elrendeződéséig titokban tartották. Ezért mintha csak betegeskednék, fogadalmakat tettek a felgyógyulására, és csupa képmutatásból színészeket vezettek be hozzá, mintha az volna a kívánsága, hogy szórakoztassák. Október tizenharmadikán halt meg, Asinius Marcellus és Acilius Aviola consulsága idején, élete hatvannegyedik, uralkodásának tizennegyedik évében. Ünnepélyesen, fejedelmi pompával temették el, és felvették az istenek sorába. Ezt a megtiszteltetést ugyan Nero figyelmen kívül hagyta, majd meg is szüntette, s csak később, Vespasianus állította újra vissza. 46. Halálát kiváltképpen a következő előjelek hirdették: fürtös csillag jött fel az égen, melyet üstökösnek hívnak; villámcsapás érte apja, Drusus szobrát; és abban az évben a tisztségviselők minden osztályából igen sokan elhunytak. De bizonyos tényekből kitűnik, hogy maga is tudott közeli haláláról, és nem is csinált belőle titkot. Mikor ugyanis a következő évre kijelölte a consulokat, senkit sem nevezett ki hosszabb időre, mint az a hónap, amelyben meghalt; halála előtt az utolsó senatus-ülésen pedig sokszor buzdította egyetértésre gyermekeit, és zsenge koruk miatt az Atyák kivételes figyelmébe ajánlotta mindkettőt. Az utolsó bírósági tárgyaláson pedig újra meg újra kijelentette az emelvényről, bár baljóslatú szavait mindenki helytelenítette, hogy elérkezett halandó élete végéhez.” Tacitus, Annales, 12, 66–68: „Ilyen súlyos gondok terhe alatt Claudiust betegség támadja meg, s hogy erejét az enyhe éghajlat és a gyógyító fürdők visszaadják, Sinuessába vonul. Ekkor a bűnre rég elszánt Agrippina a kínálkozó alkalommal sietve és segítőkben sem szűkölködve, a méreg fajtájáról tanakodott, hogy valami gyorsan és hirtelen ható szer a tettét el ne árulja; ha viszont lassan sorvasztót választana, a halálához közel juttatott és a cselt felismerő Claudius ne térjen vissza fia szeretetéhez. Valami különleges méreg mellett döntött, amely megzavarja az elmét és késlelteti a halált. Kiszemeli az ilyenek művészét, név szerint Locustát, akit nemrég ítéltek el méregkeverésért, de hosszú időn át az uralkodás eszközeiközt tartogatták. Az ő találékonysága készíti elő a mérget, melynek beadására a herélt Halotust választották, aki az ételeket szokta felszolgálni és előre megízlelni. (67.) Hamarosan annyira ismeretessé vált minden, hogy az egykorú írók azt is feljegyezték: kedvelt gombájába csöpögtették a mérget, de a szer hatását nem mindjárt vették észre, akár figyelmetlenségből, akár Claudius ittassága miatt; egyszersmind – úgy látszott – a hasmenés is segített rajta. Így hát a megrémült Agrippina, mivel a végsőktől lehetett félnie, nem törődve a jelenlevők gyűlölségével, az orvos Xenophonnak már előre megnyert bizalmához folyamodik. Az pedig, mintha a hányó Claudius erőlködésein akarna segíteni, állítólag egy gyorsan ható méreggel bekent tollat dugott le a torkába, jól tudván, hogy a legnagyobb bűnök veszéllyel kezdődnek, de végrehajtásuk jutalommal jár. (68.) Közben hívták a senatust, s a consulok és a papok fogadalmakat tettek a princeps életéért, mikor a már halott császárt takarókkal és borogatásokkal burkolják, míg csak Nero uralkodásának biztosítására meg nem teszik a hátralevő intézkedéseket. Először Agrippina, mintha lesújtaná a fájdalom, és vigaszt keresne, átölelve tartotta Britannicust; apja valódi képmásának mondogatta és mindenféle ügyeskedéssel tartóztatta, hogy a teremből ki ne menjen. Antoniát és Octaviát, nővéreit is ott tartotta, minden bejáratot őrséggel záratott le és sűrűn adott ki közleményeket a princeps állapotának jobbrafordulásáról, hogy a katonaság jó reménységben várjon, s a chaldaeusok jövendölései szerint kedvező időpont bekövetkezzék.”
 
  Fönn, a Palatinuson
g
Glossza Róma hét dombjának egyike (mons Palatinus), amelyen a császári palota épületegyüttese (Palatium) emelkedett.
, napsugarak tüzében izzott a császári palota. A dormitoriumban
g
Glossza anakronizmus. A kifejezés ugyan a latin dormire ’aludni’ igéből származik, a dormitorium azonban középkori meghatározás, és a monostorokban a szerzetesek (általában közös) hálótermét jelentette. Az ókorban a hálóhely jelölésére a cubiculum kifejezés szolgált.
feküdt az öreg császár, Claudius.  
  Nyaka csupasz volt, haja homlokára csapzott. Őt is elnyomta az álom. Utóbb meg se tudta várni az ebéd végét. Az asztalnál kihullt kezéből a falat, szeme lecsukódott. Egy darabig tréfáltak vele asztaltársai,
olajbogyóval,
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
olajbogyóval és
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
datolyamaggal dobálták
g
Glossza A rómaiak étkezésének fontos összetevője volt az olajbogyó, s bár nem volt mindennapi élelem, a datolyát is ismerték és fogyasztották.
. Akkor a hálószobába vitték.  
  Most ébredezett.  
  Szája nyálazott az édes szunyókálástól. Jó kis álmocska volt, mondta és körültekintett. A szobában senki. Csak egy légy dongott ide-oda, majd leszállt tunicájára
g
Glossza gyapjúból készült, nők és férfiak által is hordott alsóruha.
.  
  A légy végigmászott karján és ráült orrára. Nem kergette el. Csámcsogva motyogott valamit, mozgott az ajka. Tetszett neki ez a szemtelen legyecske, mely ráröpül a császárocskára.  
  De érezte, hogy megszomjazott.  
 
– Hé, – szólt – vizet,
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
– Hé – szólt – vizet,
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
adjatok vizet – és ásított.  
  Várt kicsit, türelmesen. Nem jöttek.  
  Majd hangosabban:  
  – Vizet, adjatok már vizet.  
  Erre sem mozdultak.  
  Szolgái nem voltak. Testőreitől, csapataitól, személyes őrizetétől az utóbbi években fokozatosan fosztotta meg
g
Glossza Claudius Kr. u. 48-ban vette feleségül unokahugát, Agrippinát, így az „utóbbi évek” kifejezés csak a 48 és 54 között eltelt hat évre vonatkozhat.
felesége,
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
a felessége
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Agrippina, úgy, hogy észre sem vette. Claudius új helyzetébe beletörődött. Egyedül ténfergett a palotában, nem is elégedetlenül.
Mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
csak azzal foglalkozott, amit látott. Emlékezete annyira
meggyengült
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
meggyöngült
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
g
Glossza Claudius már korábban is meglehetősen szórakozott és feledékeny volt a történeti források szerint. Eredetileg gyöngeelméjűnek tartották, így Tiberius halála után föl sem merült, hogy Claudius, az utódnak jelölt, de elhunyt Germanicus fivére lesz az utód.
, hogy semmire sem emlékezett, ami elmult.  
  Mikor hívására megint nem mutatkozott senki, elfelejtette, mit kért. Nézte a falat, a függönyt, a padlót. Majd pástétomra és borra gondolt, lybiai fügére
g
Glossza A fügét, mivel Itáliában is megterem, aligha kellett Észak-Afrikából importálni. Valószínű, hogy KD a hangulatfestés végett említi származási helyként Lybiát, ezzel utalva a birodalom kiterjedésére és a fényűzésre.
és fácánra
g
Glossza phasianus. Apicius szakácskönyve szerint a fácán a korabeli Rómában kedvenc ínyencség volt. Kosztolányi valószínűleg nem ismerte a római szerző szakácskönyvét (De re coquinaria), de a fácánnal találkozhatott az általa is emlegetett Petronius Satyricon című regényében, melynek egyik versbetétjében szintén ritka fogásként emlegetik a fácánt:
Csiklandozza az ínyt az Afrikából
szerzett gyöngytyúk, a Colchis-adta fácán,
mert nem köznapiak…
 
(Petronius, Satyricon, XCIII.
 
Horváth István Károly fordítása)
,
kocsisra
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kocsira
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és ostorra. Nevetgélt magában, kedélyesen, amint szokta. Majd, hogy elunta ezt is és már egyáltalán semmi se jutott eszébe, felkiáltott:  
  – Szomjas vagyok – énekelte – szomjas.  
  Egy fiatal,
nyulánk
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nyúlánk
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
fiú lépett be, alig
tizenhétéves
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
tizenhét éves
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza Nero, aki 37 december 15-én született, ekkor még be sem töltötte tizenhetedik életévét.
.  
  Rózsaszín,
szelid
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szelíd
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
arcát szőke haj keretezte, melyet kisfiúsan homlokába fésült. Kívülről jött, a napfényről és most káprázott a sötétben, bizonytalanul lépegetett, mert rövidlátó is volt. Kék szemében álmatag köd
g
Glossza Suetonius, Nero, 51: „szeme kék és kissé tompafényű.”
.  
  – Vizet parancsolsz? – kérdezte hunyorogva.  
  – Azt, báránykám – szólt és rátekintett – egy kis vizet.  
  Claudius most vette észre, hogy fogadott fia áll előtte, az ifjú herceg
g
Glossza Claudius harmadik felesége, Agrippina ösztönzésére Kr. u. 50. február 25-én fogadta örökbe annak első házasságából született gyermekét. Nerónak ettől kezdve a neve hivatalosan Tiberius Claudius Nero Domitianus lett. Kosztolányi a ’herceg’ megnevezést a princeps helyében használja. Az elnevezés így némileg félrevezető, mert a princeps megnevezés – az újkori gyakorlattól eltérően – önmagában a császárt jelentette. Nero címe ebben az időszakban a princeps iuventutis volt.
.  
  Ennek megörült.  
  A palotában úgyszólván csak hozzá beszélhetett, a többiek rá se figyeltek. Ő azonban az aggastyánt szánta,
tüntetett
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
tűntetett
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
szeretetével, mert nemesnek érezte a dacot a gúnnyal szemben, mellyel a kihasznált öreg embert körülvették. Aztán tőle sok minden érdekest hallott az
etrusk históriáról
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
etrusk-historiáról
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, melyről egykor Claudius könyvet írt
g
Glossza Suetonius, Claudius, 42: „Görög nyelven is írt »Etruszk történet« címen húsz, »Carthagói történet«címen pedig nyolc kötetet. Ezek kedvéért az alexandriai múzeumhoz egy róla elnevezett újabb épületet csatoltak, meghonosították továbbá a szokást, hogy ott évenként, meghatározott napokon, egyik épületben a »Thyrrhenika«, a másikban a »Carchédonika« fejezeteit, mint valami előadóteremben, felváltva felolvassák.”
.
Erre szívesen figyelt.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ezt szivesen hallgatta.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  A császár megragadta
kezét, leültette
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kezét. Leültette
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
maga mellé, a heverőágyra.
Dícsérte
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Dicsérte
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
haját, mely göndör és dús fürtökben hullt alá, tógáját, izmát. Karját is megtapogatta, illedelmesen, minthogy a császár nem kedvelte a
fiúkat.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
fiúkat
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza Valóban nincs utalás arra az ókori forrásokban, hogy fiúszeretője lett volna. Felesége viszont több is volt.
Általában csak róla beszélt, tücsköt-bogarat, mindent össze-vissza, ami agyvelejében megfordult. Ígéreteket tett
és egekig
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
és az egekig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
magasztalta.  
  Akkor egy függöny mögül megjelent a császárné, aki mintha
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és mindenütt jelen lett volna, váratlanul előbukkant a palota legkülönbözőbb termeiben. Az ágy előtt állt meg.  
  Agrippina még most is gyönyörű nő volt
g
Glossza Agrippina születési éve bizonytalan, Kr. u. 15-ben vagy 16-ban született, vagyis 54-ben harmincnyolc vagy harminckilenc éves volt. Szépségéről egyébként valóban egyöntetűen elismerően szólnak az antik források.
. Magas és puha. Tekintetében elviharzott éveinek édes bűnei. Merész, kissé férfias szája volt. Arca sápadt.  
  – Itt vagytok? – kérdezte meglepődve és ingerülten végigmérte mindkettőjüket.  
  Claudius és Nero tudta, mit jelent ez. A császárné nem szívelte, ha együtt voltak. Nehezen érte el, hogy Claudius
kitagadta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kitagadja
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
édesfiát, Britannicust
g
Glossza Claudius nem tagadta ki Britannicust. Az, hogy édesfia Nero mögé került az utódlásnál szóba jöhető jelöltként annak volt köszönhető, hogy Claudius az idősebb Nerót fiává fogadta. A rómaiaknál a széles körben bevett gyakorlatnak számító adopció ugyanolyan jogokat biztosított az örökbefogadottnak, mint a vér szerinti gyermekeknek.
és örökbe
fogadta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
fogadja
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Nerot s az a három év, mely azóta
elmúlt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
elmult
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, csupa küzdelem volt. Britannicus
környezete
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
környezette
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
szervezkedett. Agrippina attól tartott, hogy Claudius megbánta
ígéretét
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
igéretét
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és akármikor visszavonja. Egy pillanat alatt átgondolta ezt. Mit beszélhettek ők ketten? Fiát ismerte. Az érzéketlen a hatalom iránt, inkább könyvekkel foglalkozik. Szája mozgott az indulattól, szigorúan nézett rá. Még mindent elront.  
  Az idő alkalmasnak mutatkozott. Senki sem tartózkodott a palotában. Narcissus, a császár kedves szabadosa
g
Glossza Suetonius, Claudius, 28: „De mindenkinél többre tartotta magántitkárját, Narcissust…”
, aki állandón körülötte
settenkedett, Sinuessába
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
settenkedett. Sinuessába
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
utazott
g
Glossza Tacitus, Annales, 12, 65–66: „Ilyen súlyos gondok terhe alatt Claudiust betegség támadja meg, s hogy erejét az enyhe éghajlat és a gyógyító fürdők visszaadják, Sinuessába vonul.”
, Polybus
g
Glossza (helyesen: Polybius) Suetonius, Claudius, 28: „Felszabadított rabszolgái közül a herélt Posidest tartotta a legnagyobb becsben, s a britanniai diadalmenet alkalmával a legkiválóbb katonák között a „hasta purá”-val tüntette ki; de éppen úgy megbecsülte Felixet, akit előbb egy szövetséges lovascsapat, majd a római lovasság parancsnokának, végül Judaea tartomány helytartójának rangjára emelt, és aki három királynő férje volt; éppígy Harpocrast, annak azt is megengedte, hogy gyaloghintón járjon Rómában, és nyilvános játékokat rendezhessen; ezeken kívül a tudós Polybiust, aki gyakran sétált jobbján-balján a két consullal.”
, Felix
g
Glossza Marcus Antonius Felix, a szintén a császári adminisztrációban dolgozó Marcus Antonius Pallas öccse. Tacitus, Annales, 12, 54; Suetonius, Claudius, 28, ApCsel 24.
, Posides
g
Glossza Suetonius, Claudius, 28: „Felszabadított rabszolgái közül a herélt Posidest tartotta a legnagyobb becsben, s a britanniai diadalmenet alkalmával a legkiválóbb katonák között a »hasta purá«-val tüntette ki.
, az ellenpárt emberei nem voltak itten. Nem érdemes sokat késlekedni.  
  Közelebb lépett hozzá.  
  Claudius most felugrott. Ide-oda lépegetett, szeretett volna valahová elbujni.  
  Nero, aki észrevette zavarát, a császárnét kísérő testőrökhöz fordult.  
  – A császár inni kért – mondta.  
  Egyik testőr már indult, mikor Agrippina intett.  
  – Majd én – szólt és visszajött, gyorsan.  
  Tökhéjban vizet hozott
g
Glossza A történetírók szerint Claudius gombamérgezésben halt meg. Kosztolányi a tökhéj motívumával alighanem arra a szatírára utal, amelyet Seneca írt a császár halála után. A maró gúnnyal megírt mű címe: Apocolocyntosis, a Claudiusnak is kijutott apotheósis elferdítése, s annyit jelent: ’tökké válás’. (A tökhéjban hozott víz egyébként Karl May Winnetou című regényében is fölbukkan.) Vö. Tacitus, Annales, 12, 66–67.
, melyet odanyujtott urának.  
  Claudius alig hogy szájához emelte az italt, végigvágódott a márványpadlón, teljes hosszában.  
  – Mi ez? – kérdezte Nero.  
  – Semmi – mondta Agrippina nyugodtan.  
  Nero a tökhéjra tekintett, mely a márványpadlón hevert. Majd az
anyjára tekintett. Csöndes iszonyattal.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
anyja arcára. Csöndes iszonyattal.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  – Hiszen meghal – szólt.  
  – Hagyd – és megfogta fia kezét.  
  A fekvő nem kelt föl. Kövér-piros nyaka elfehéredett, szája szaggatottan kapkodta a levegőt. Haját átnedvesítette a verejték.  
  Nero izgatottan fölébe hajolt, hogy ajkával elfogja legalább utolsó lehelletét, a lélekzetet, mely
megszűnik
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
megszünik
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, a lelket, mely elröpül.  
  –
Ave –
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ave, –
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
kiáltotta, szertartás szerint
g
Glossza Ave, vagyis ’légy üdvözölve, köszöntelek’, a rómaiak találkozáskor köszöntek így.
– ave – kiáltotta még egyszer, mint valakinek, aki elmegy.  
  – Ave – mondta az anyja,
csúfondárosan
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
csufondárosan
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  A test többé nem mozdult. Nero várt pár pillanatig. Aztán
arcára
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
az arcára
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
tapasztotta két kezét, ki akart rohanni.  
  – Itt maradsz – szólt az anyja, aki most kiegyenesedett.  
  Ő is fakó volt, mint a halott.  
  – Beteg volt? – kérdezte Nero.  
  – Mit tudom én.  
  – Azt hiszem, beteg volt – hebegte a fiú, mintegy mentséget keresve arra, amit látott.  
  Agrippina intézkedett. Hallani lehetett hangját a folyosón:  
  – Bezárni valamennyi ajtót. Hol Britannicus? Hol Octavia
g
Glossza Claudiusnak Messalinától született leánya.
? Hol vannak?  
  Katonák mozogtak mindenfelé, kardok csörögtek. Octaviát, aki egy év óta már Nero felesége volt és Britannicus herceget a császárné egy terembe vitette, ott bezáratta.  
  Nero a szobában maradt.  
  Nézte a halált, a maga egyszerűségében.  
  A test többé nem mozdult. Mintegy azonossá vált a földdel, mindennel, ami körötte volt, az arc elsápadt, talán egy ijedelemtől, a fül márványossá lett, az orr hegyessé, csak a haj, a nagy, szürke haj maradt a régi, meg a szemöldök, mely baljós nyugalommal és közönnyel ívelt ennyi titok fölött.  
  Sokáig Nero se mozdult.
Eddig
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Addig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
nem látott soha embert meghalni. Csak könyvekben olvasott róla.  
  Úgy bámulta ezt, mint a csodát. Az egyetlen csodát, mely a születésnél is érthetetlenebb.  
  Még akkor se ment el mellőle, mikor a pollinctorok
g
Glossza az a szolga, ki a halottat a halottas ágyra (lectus funebris) való kitétel előtt olaj és finom liszt (pollen) keverékével meg illatos szerekkel bedörzsölte (innen az elnevezésük: pollingo – ’lemos’). Mivel a halotta temetés előtt több napig feküdt, a meleg éghajlat miatt a gyors bomlást késleltethette ez a balzsamozás. Erről Friedländer is említést tesz.
jöttek, akik megmosdatták, olajjal és kenőcsökkel kenték, gyolcsingbe öltöztették. Egy szobrász forró viaszt öntött a hideg arcra. Elkészítette halotti maszkját.
g
Glossza A rómaiaknál valóban szokás volt a halotti maszk készítése, amelyet olykor a temetési meneten is bemutattak, ezt videlték a hozzátartozók. Különös jelentősége volt, mert az általában elhamvasztott halott képmása így maradhatott fenn.
 
  A palota ekkor már fenyőgallyaktól sötétedett, a vestibulumot ellepték a cipruslombok
g
Glossza a vestibuluma római házak bejárati helyisége, amely a kaput és az átriumot kötötte össze.
. Lictorok álltak őrt, arany bárddal és vesszőnyalábbal
g
Glossza a vesszőnyaláb (fasces) és a benne lévő bárd (securis) a hivatali és büntető hatalom jelképe volt Rómában: a consul előtt és mögött hat-hat lictor vitte a tizenkét vesszőnyalábot.
, a falakat azonnal feketébe vonták
g
Glossza anakronizmus. A rómaiak ilyen módon nem használták a fekete színt a gyász kifejezésére.
. A temetkezési egylet
g
Glossza Rómában valóban engedélyezett volt ún. temetkezési egyletek (collegia) alakítása, aminek célja elsősorban az volt, hogy a szegényeknek is lehetősége legyen tisztességes temetésre. A császárok temetésénél nem volt szerepük.
legügyesebb emberei dolgoztak. Jajveszékelés hallatszott minden ajtóból, sóhaj és suttogás. A halál
istennőjének
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
istnnőjének
*
Szövegforrás:
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
, Venus Libitinának papnői imádkoztak
g
Glossza Valószínűleg félreértésből eredő elnevezés, Libitina ugyanis eredetileg a temetés, temetkezés istennője volt, akinek alakja egybeolvadt Venus Lubentia vagy Lubentina alakjával. Venus Libitina temploma az Esquilinuson volt.
.  
  A halott az ágyon feküdt.  
  – Mit nézed? – szólt rá az anyja. – Meghalt, vége.  
  Agrippina erős kézzel megragadta két
karját és
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
karját, és
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
úgy bámult rá, nagy szemével:  
  – Te mondod a gyászbeszédet.
g
Glossza Agrippina nyilvánvalóan fontos szerepet játszott a hatalomátvétel menetrendjének kialakításában, de a történetírók nem tudnak arról, hogy az anyja jelölte volna ki Nerót a beszéd megtartására.
 
  – Én? – sóhajtott.  
  – A fórumról.
g
Glossza Forum Romanum.
 
  – De…  
  – Seneca megírja.
g
Glossza Claudius temetésén a hivatalos gyászbeszédes (laudatio funebris) Nero mondta, s Tacitus szerint a beszédet Seneca írta (Tacitus, Annales, 13,3: A temetés napján Claudius magasztalását a princeps tartotta, és míg a család ősi származását, eleinek consulságait és diadalmeneteit sorolgatta, komolyan figyelt ő is, a többiek is; tudományos működésének említését és azt, hogy kormányzása alatt kívülről nem érte csapás az államot, szívesen hallgatták; de mikor előrelátására s bölcsességére tért rá, senki sem tudta nevetését visszafojtani, bár a Seneca szerkesztette szónoklat sok választékos díszt hordozott, amint e férfi tehetsége is kellemes volt és a kor ízléséhez hangolt. Meg is jegyezték az idősebbek, akik ráérnek múltat és jelent összehasonlítgatni, hogy a császári hatalom birtokosai közül elsőnek Nero szorult rá más ékesszólására.
 
  – Nem tudok beszélni.  
  – Előadod. Emelt hangon, szépen. Értetted?  
  Nero száján egy lehelet akadozott.  
  A temetés napján a halottat a fórumra vitték. Itt a rostrumról
g
Glossza a Forum Romanumon fölállított szónoki emelvény, amelyet Kr. e. 388-ban Gaius Maenius az antiumi hajók orrával (rostrum) ékesített. Elnevezése innen ered.
Nero meghatottan szavalta el a gyászbeszédet. A testőrcsapatok háromszor elléptek a ravatal előtt.
g
Glossza A római gyakorlat szerint a katonák a különböző ünnepi alkalmakkor (pl. triumphus) díszmenetben fölvonultak a Via Sacrán, de a mai értelemben vett dísz- vagy vigyázzlépést valószínűleg nem ismerték. Vö. Tacitus, Annales, 2, 7, 3; Suetonius, Claudius, 1.
 
  Ötezer kocsi verte föl a port.
g
Glossza Nincs arra vonatkozó adat, hogy hány kocsi vonult föl a temetési szertartáson.
Olyan hosszú volt a menet, hogy végét nem lehetett belátni. Lovak nyerítettek, gyalogjárók botoltak, siratóasszonyok jajgattak és véresre karmolták arcukat, a fölszabadított rabszolgák az
elhúnyt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
elhunyt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
szobrait és arcképeit vitték, magasraemelve, színészek utánozták halálos sivalkodását, a gyászos bohócok pedig, a tömeg mulattatói, a halált jelképezték, bandzsítva és fintorogva,
úgyhogy
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
úgy hogy
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
ugy hogy
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
hangos hahota fakadt nyomukban s szólt minden zeneszerszám, kürt, dob, hárfa, fuvola, sok-sokezer fuvola, mely a levegőt elviselhetetlen lármával reszkettette meg. Aztán a papok vizet hintettek a tömegre, olajgallyakat osztottak szét, a béke jeléül.  
  Claudius császárt nyomban istennek nyilvánították.
g
Glossza Tacitus, Annales, 12, 69: „A katonaság véleménynyilvánítását követte a senatus határozata, s a tartományokban sem vonakodtak. Égi tiszteletet szavaznak meg Claudiusnak, és a gyászszertartást éppen úgy rendezik meg, mint az isteni Augustusnak: mert Agrippina versenyre kelt dédanyjának, Liviának pompájával.” Tacitus, Annales, 13, 2: „Megszavazott a senatus is két lictort, claudiusi papságot, egyszersmind Claudiusnak censori dísztemetést és nemsokára isteni tiszteletet.” Azaz Claudiust nem „nyomban”, hanem „nemsokára” emelték az istenek közé.
 
 
X (Close panel)Verzió: R : A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása. KOSZTOLÁNYI Dezső, Nero, a véres költő: történelmi regény, Révai Kiadás [Budapest] 1936, 272 p.
 
II.
A CSODA
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
a csoda.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza A fejezet forrásai: Suetonius, Claudius, 43–46: „Élete alkonyán egy-két jelből felismerhetően megbánta, hogy feleségül vette Agrippinát és örökbe fogadta Nerót. Szabadosai egyszer elismeréssel emlegették egyik bírósági kihallgatását, melyen egy házasságtöréssel vádolt asszonyt elítélt; erre Claudius megjegyezte: „Neki is az a sorsa, hogy kicsapongó asszonyai legyenek, akiket meg kell büntetnie.” Erre az éppen hozzá lépő Britannicust szorosan magához ölelte, és biztatta, hogy mihelyt megnő, apja minden tettének okát megtudja majd; aztán görögül még utána kiáltotta: „Meggyógyít majd, ki megsebzett.” Később pedig, mikor elhatározta, hogy a serdületlen, gyenge testalkatú fiú, minthogy elérte a kellő kort, felöltheti a férfitogát, ezt mondta: „Legyen végre valódi Caesarja a római népnek.” 44. Nem sokkal ezután megfogalmazta végrendeletét, s azt valamennyi hatósággal aláíratta. De mielőtt végére jutott volna, közbelépett Agrippina, akit nemcsak ez, hanem a maga lelkiismerete és a sok, bűneit jól ismerő feljelentő is igen nyugtalanított. Abban minden vélemény egységes, hogy Claudius méregtől pusztult el; csak arról folyik vita, hogy hol és kinek a kezétől. Egyesek azt állítják, hogy a fellegvárban, mikor a papokkal lakomázott, és Halotus, a herélt ételkóstoló volt a tettes; mások azt mondják, hogy otthon Agrippina étette meg, mérgezett gombával, a gomba ugyanis Claudius legkedvesebb eledele volt. A dolog következményeiről is különféle hírek keringenek. Sokan azt tartják, hogy a méreg hatására nyomban megnémult, és szörnyű kínok között eltöltött éjszaka után hajnaltájt adta ki lelkét. Néhányan viszont azt is tudni vélik, hogy előbb elszunnyadt, majd minthogy tele gyomorral feküdt le, mindent kihányt; erre újabb adag mérget adtak be neki, lehet, hogy főzetben, mert üres gyomra kívánta az ételt, de az is meglehet, hogy klistély alkalmazásával, hiszen máskor is így jártak el, ha teleette magát, s úgy tettek, mintha most is ekként akarnának segíteni rajta. 45. Halálát az utódlás kérdésének elrendeződéséig titokban tartották. Ezért mintha csak betegeskednék, fogadalmakat tettek a felgyógyulására, és csupa képmutatásból színészeket vezettek be hozzá, mintha az volna a kívánsága, hogy szórakoztassák. Október tizenharmadikán halt meg, Asinius Marcellus és Acilius Aviola consulsága idején, élete hatvannegyedik, uralkodásának tizennegyedik évében. Ünnepélyesen, fejedelmi pompával temették el, és felvették az istenek sorába. Ezt a megtiszteltetést ugyan Nero figyelmen kívül hagyta, majd meg is szüntette, s csak később, Vespasianus állította újra vissza. 46. Halálát kiváltképpen a következő előjelek hirdették: fürtös csillag jött fel az égen, melyet üstökösnek hívnak; villámcsapás érte apja, Drusus szobrát; és abban az évben a tisztségviselők minden osztályából igen sokan elhunytak. De bizonyos tényekből kitűnik, hogy maga is tudott közeli haláláról, és nem is csinált belőle titkot. Mikor ugyanis a következő évre kijelölte a consulokat, senkit sem nevezett ki hosszabb időre, mint az a hónap, amelyben meghalt; halála előtt az utolsó senatus-ülésen pedig sokszor buzdította egyetértésre gyermekeit, és zsenge koruk miatt az Atyák kivételes figyelmébe ajánlotta mindkettőt. Az utolsó bírósági tárgyaláson pedig újra meg újra kijelentette az emelvényről, bár baljóslatú szavait mindenki helytelenítette, hogy elérkezett halandó élete végéhez.” Tacitus, Annales, 12, 66–68: „Ilyen súlyos gondok terhe alatt Claudiust betegség támadja meg, s hogy erejét az enyhe éghajlat és a gyógyító fürdők visszaadják, Sinuessába vonul. Ekkor a bűnre rég elszánt Agrippina a kínálkozó alkalommal sietve és segítőkben sem szűkölködve, a méreg fajtájáról tanakodott, hogy valami gyorsan és hirtelen ható szer a tettét el ne árulja; ha viszont lassan sorvasztót választana, a halálához közel juttatott és a cselt felismerő Claudius ne térjen vissza fia szeretetéhez. Valami különleges méreg mellett döntött, amely megzavarja az elmét és késlelteti a halált. Kiszemeli az ilyenek művészét, név szerint Locustát, akit nemrég ítéltek el méregkeverésért, de hosszú időn át az uralkodás eszközeiközt tartogatták. Az ő találékonysága készíti elő a mérget, melynek beadására a herélt Halotust választották, aki az ételeket szokta felszolgálni és előre megízlelni. (67.) Hamarosan annyira ismeretessé vált minden, hogy az egykorú írók azt is feljegyezték: kedvelt gombájába csöpögtették a mérget, de a szer hatását nem mindjárt vették észre, akár figyelmetlenségből, akár Claudius ittassága miatt; egyszersmind – úgy látszott – a hasmenés is segített rajta. Így hát a megrémült Agrippina, mivel a végsőktől lehetett félnie, nem törődve a jelenlevők gyűlölségével, az orvos Xenophonnak már előre megnyert bizalmához folyamodik. Az pedig, mintha a hányó Claudius erőlködésein akarna segíteni, állítólag egy gyorsan ható méreggel bekent tollat dugott le a torkába, jól tudván, hogy a legnagyobb bűnök veszéllyel kezdődnek, de végrehajtásuk jutalommal jár. (68.) Közben hívták a senatust, s a consulok és a papok fogadalmakat tettek a princeps életéért, mikor a már halott császárt takarókkal és borogatásokkal burkolják, míg csak Nero uralkodásának biztosítására meg nem teszik a hátralevő intézkedéseket. Először Agrippina, mintha lesújtaná a fájdalom, és vigaszt keresne, átölelve tartotta Britannicust; apja valódi képmásának mondogatta és mindenféle ügyeskedéssel tartóztatta, hogy a teremből ki ne menjen. Antoniát és Octaviát, nővéreit is ott tartotta, minden bejáratot őrséggel záratott le és sűrűn adott ki közleményeket a princeps állapotának jobbrafordulásáról, hogy a katonaság jó reménységben várjon, s a chaldaeusok jövendölései szerint kedvező időpont bekövetkezzék.”
 
  Fönn, a Palatinuson
g
Glossza Róma hét dombjának egyike (mons Palatinus), amelyen a császári palota épületegyüttese (Palatium) emelkedett.
, napsugarak tüzében izzott a császári palota. A dormitoriumban
g
Glossza anakronizmus. A kifejezés ugyan a latin dormire ’aludni’ igéből származik, a dormitorium azonban középkori meghatározás, és a monostorokban a szerzetesek (általában közös) hálótermét jelentette. Az ókorban a hálóhely jelölésére a cubiculum kifejezés szolgált.
feküdt az öreg császár, Claudius.  
  Nyaka csupasz volt, haja homlokára csapzott. Őt is elnyomta az álom. Utóbb meg se tudta várni az ebéd végét. Az asztalnál kihullt kezéből a falat, szeme lecsukódott. Egy darabig tréfáltak vele asztaltársai,
olajbogyóval,
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
olajbogyóval és
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
datolyamaggal dobálták
g
Glossza A rómaiak étkezésének fontos összetevője volt az olajbogyó, s bár nem volt mindennapi élelem, a datolyát is ismerték és fogyasztották.
. Akkor a hálószobába vitték.  
  Most ébredezett.  
  Szája nyálazott az édes szunyókálástól. Jó kis álmocska volt, mondta és körültekintett. A szobában senki. Csak egy légy dongott ide-oda, majd leszállt tunicájára
g
Glossza gyapjúból készült, nők és férfiak által is hordott alsóruha.
.  
  A légy végigmászott karján és ráült orrára. Nem kergette el. Csámcsogva motyogott valamit, mozgott az ajka. Tetszett neki ez a szemtelen legyecske, mely ráröpül a császárocskára.  
  De érezte, hogy megszomjazott.  
 
– Hé, – szólt – vizet,
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
– Hé – szólt – vizet,
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
adjatok vizet – és ásított.  
  Várt kicsit, türelmesen. Nem jöttek.  
  Majd hangosabban:  
  – Vizet, adjatok már vizet.  
  Erre sem mozdultak.  
  Szolgái nem voltak. Testőreitől, csapataitól, személyes őrizetétől az utóbbi években fokozatosan fosztotta meg
g
Glossza Claudius Kr. u. 48-ban vette feleségül unokahugát, Agrippinát, így az „utóbbi évek” kifejezés csak a 48 és 54 között eltelt hat évre vonatkozhat.
felesége,
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
a felessége
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Agrippina, úgy, hogy észre sem vette. Claudius új helyzetébe beletörődött. Egyedül ténfergett a palotában, nem is elégedetlenül.
Mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
csak azzal foglalkozott, amit látott. Emlékezete annyira
meggyengült
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
meggyöngült
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
g
Glossza Claudius már korábban is meglehetősen szórakozott és feledékeny volt a történeti források szerint. Eredetileg gyöngeelméjűnek tartották, így Tiberius halála után föl sem merült, hogy Claudius, az utódnak jelölt, de elhunyt Germanicus fivére lesz az utód.
, hogy semmire sem emlékezett, ami elmult.  
  Mikor hívására megint nem mutatkozott senki, elfelejtette, mit kért. Nézte a falat, a függönyt, a padlót. Majd pástétomra és borra gondolt, lybiai fügére
g
Glossza A fügét, mivel Itáliában is megterem, aligha kellett Észak-Afrikából importálni. Valószínű, hogy KD a hangulatfestés végett említi származási helyként Lybiát, ezzel utalva a birodalom kiterjedésére és a fényűzésre.
és fácánra
g
Glossza phasianus. Apicius szakácskönyve szerint a fácán a korabeli Rómában kedvenc ínyencség volt. Kosztolányi valószínűleg nem ismerte a római szerző szakácskönyvét (De re coquinaria), de a fácánnal találkozhatott az általa is emlegetett Petronius Satyricon című regényében, melynek egyik versbetétjében szintén ritka fogásként emlegetik a fácánt:
Csiklandozza az ínyt az Afrikából
szerzett gyöngytyúk, a Colchis-adta fácán,
mert nem köznapiak…
 
(Petronius, Satyricon, XCIII.
 
Horváth István Károly fordítása)
,
kocsisra
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kocsira
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és ostorra. Nevetgélt magában, kedélyesen, amint szokta. Majd, hogy elunta ezt is és már egyáltalán semmi se jutott eszébe, felkiáltott:  
  – Szomjas vagyok – énekelte – szomjas.  
  Egy fiatal,
nyulánk
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nyúlánk
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
fiú lépett be, alig
tizenhétéves
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
tizenhét éves
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza Nero, aki 37 december 15-én született, ekkor még be sem töltötte tizenhetedik életévét.
.  
  Rózsaszín,
szelid
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szelíd
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
arcát szőke haj keretezte, melyet kisfiúsan homlokába fésült. Kívülről jött, a napfényről és most káprázott a sötétben, bizonytalanul lépegetett, mert rövidlátó is volt. Kék szemében álmatag köd
g
Glossza Suetonius, Nero, 51: „szeme kék és kissé tompafényű.”
.  
  – Vizet parancsolsz? – kérdezte hunyorogva.  
  – Azt, báránykám – szólt és rátekintett – egy kis vizet.  
  Claudius most vette észre, hogy fogadott fia áll előtte, az ifjú herceg
g
Glossza Claudius harmadik felesége, Agrippina ösztönzésére Kr. u. 50. február 25-én fogadta örökbe annak első házasságából született gyermekét. Nerónak ettől kezdve a neve hivatalosan Tiberius Claudius Nero Domitianus lett. Kosztolányi a ’herceg’ megnevezést a princeps helyében használja. Az elnevezés így némileg félrevezető, mert a princeps megnevezés – az újkori gyakorlattól eltérően – önmagában a császárt jelentette. Nero címe ebben az időszakban a princeps iuventutis volt.
.  
  Ennek megörült.  
  A palotában úgyszólván csak hozzá beszélhetett, a többiek rá se figyeltek. Ő azonban az aggastyánt szánta,
tüntetett
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
tűntetett
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
szeretetével, mert nemesnek érezte a dacot a gúnnyal szemben, mellyel a kihasznált öreg embert körülvették. Aztán tőle sok minden érdekest hallott az
etrusk históriáról
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
etrusk-historiáról
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, melyről egykor Claudius könyvet írt
g
Glossza Suetonius, Claudius, 42: „Görög nyelven is írt »Etruszk történet« címen húsz, »Carthagói történet«címen pedig nyolc kötetet. Ezek kedvéért az alexandriai múzeumhoz egy róla elnevezett újabb épületet csatoltak, meghonosították továbbá a szokást, hogy ott évenként, meghatározott napokon, egyik épületben a »Thyrrhenika«, a másikban a »Carchédonika« fejezeteit, mint valami előadóteremben, felváltva felolvassák.”
.
Erre szívesen figyelt.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ezt szivesen hallgatta.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  A császár megragadta
kezét, leültette
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kezét. Leültette
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
maga mellé, a heverőágyra.
Dícsérte
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Dicsérte
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
haját, mely göndör és dús fürtökben hullt alá, tógáját, izmát. Karját is megtapogatta, illedelmesen, minthogy a császár nem kedvelte a
fiúkat.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
fiúkat
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza Valóban nincs utalás arra az ókori forrásokban, hogy fiúszeretője lett volna. Felesége viszont több is volt.
Általában csak róla beszélt, tücsköt-bogarat, mindent össze-vissza, ami agyvelejében megfordult. Ígéreteket tett
és egekig
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
és az egekig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
magasztalta.  
  Akkor egy függöny mögül megjelent a császárné, aki mintha
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és mindenütt jelen lett volna, váratlanul előbukkant a palota legkülönbözőbb termeiben. Az ágy előtt állt meg.  
  Agrippina még most is gyönyörű nő volt
g
Glossza Agrippina születési éve bizonytalan, Kr. u. 15-ben vagy 16-ban született, vagyis 54-ben harmincnyolc vagy harminckilenc éves volt. Szépségéről egyébként valóban egyöntetűen elismerően szólnak az antik források.
. Magas és puha. Tekintetében elviharzott éveinek édes bűnei. Merész, kissé férfias szája volt. Arca sápadt.  
  – Itt vagytok? – kérdezte meglepődve és ingerülten végigmérte mindkettőjüket.  
  Claudius és Nero tudta, mit jelent ez. A császárné nem szívelte, ha együtt voltak. Nehezen érte el, hogy Claudius
kitagadta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kitagadja
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
édesfiát, Britannicust
g
Glossza Claudius nem tagadta ki Britannicust. Az, hogy édesfia Nero mögé került az utódlásnál szóba jöhető jelöltként annak volt köszönhető, hogy Claudius az idősebb Nerót fiává fogadta. A rómaiaknál a széles körben bevett gyakorlatnak számító adopció ugyanolyan jogokat biztosított az örökbefogadottnak, mint a vér szerinti gyermekeknek.
és örökbe
fogadta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
fogadja
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Nerot s az a három év, mely azóta
elmúlt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
elmult
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, csupa küzdelem volt. Britannicus
környezete
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
környezette
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
szervezkedett. Agrippina attól tartott, hogy Claudius megbánta
ígéretét
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
igéretét
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és akármikor visszavonja. Egy pillanat alatt átgondolta ezt. Mit beszélhettek ők ketten? Fiát ismerte. Az érzéketlen a hatalom iránt, inkább könyvekkel foglalkozik. Szája mozgott az indulattól, szigorúan nézett rá. Még mindent elront.  
  Az idő alkalmasnak mutatkozott. Senki sem tartózkodott a palotában. Narcissus, a császár kedves szabadosa
g
Glossza Suetonius, Claudius, 28: „De mindenkinél többre tartotta magántitkárját, Narcissust…”
, aki állandón körülötte
settenkedett, Sinuessába
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
settenkedett. Sinuessába
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
utazott
g
Glossza Tacitus, Annales, 12, 65–66: „Ilyen súlyos gondok terhe alatt Claudiust betegség támadja meg, s hogy erejét az enyhe éghajlat és a gyógyító fürdők visszaadják, Sinuessába vonul.”
, Polybus
g
Glossza (helyesen: Polybius) Suetonius, Claudius, 28: „Felszabadított rabszolgái közül a herélt Posidest tartotta a legnagyobb becsben, s a britanniai diadalmenet alkalmával a legkiválóbb katonák között a „hasta purá”-val tüntette ki; de éppen úgy megbecsülte Felixet, akit előbb egy szövetséges lovascsapat, majd a római lovasság parancsnokának, végül Judaea tartomány helytartójának rangjára emelt, és aki három királynő férje volt; éppígy Harpocrast, annak azt is megengedte, hogy gyaloghintón járjon Rómában, és nyilvános játékokat rendezhessen; ezeken kívül a tudós Polybiust, aki gyakran sétált jobbján-balján a két consullal.”
, Felix
g
Glossza Marcus Antonius Felix, a szintén a császári adminisztrációban dolgozó Marcus Antonius Pallas öccse. Tacitus, Annales, 12, 54; Suetonius, Claudius, 28, ApCsel 24.
, Posides
g
Glossza Suetonius, Claudius, 28: „Felszabadított rabszolgái közül a herélt Posidest tartotta a legnagyobb becsben, s a britanniai diadalmenet alkalmával a legkiválóbb katonák között a »hasta purá«-val tüntette ki.
, az ellenpárt emberei nem voltak itten. Nem érdemes sokat késlekedni.  
  Közelebb lépett hozzá.  
  Claudius most felugrott. Ide-oda lépegetett, szeretett volna valahová elbujni.  
  Nero, aki észrevette zavarát, a császárnét kísérő testőrökhöz fordult.  
  – A császár inni kért – mondta.  
  Egyik testőr már indult, mikor Agrippina intett.  
  – Majd én – szólt és visszajött, gyorsan.  
  Tökhéjban vizet hozott
g
Glossza A történetírók szerint Claudius gombamérgezésben halt meg. Kosztolányi a tökhéj motívumával alighanem arra a szatírára utal, amelyet Seneca írt a császár halála után. A maró gúnnyal megírt mű címe: Apocolocyntosis, a Claudiusnak is kijutott apotheósis elferdítése, s annyit jelent: ’tökké válás’. (A tökhéjban hozott víz egyébként Karl May Winnetou című regényében is fölbukkan.) Vö. Tacitus, Annales, 12, 66–67.
, melyet odanyujtott urának.  
  Claudius alig hogy szájához emelte az italt, végigvágódott a márványpadlón, teljes hosszában.  
  – Mi ez? – kérdezte Nero.  
  – Semmi – mondta Agrippina nyugodtan.  
  Nero a tökhéjra tekintett, mely a márványpadlón hevert. Majd az
anyjára tekintett. Csöndes iszonyattal.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
anyja arcára. Csöndes iszonyattal.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  – Hiszen meghal – szólt.  
  – Hagyd – és megfogta fia kezét.  
  A fekvő nem kelt föl. Kövér-piros nyaka elfehéredett, szája szaggatottan kapkodta a levegőt. Haját átnedvesítette a verejték.  
  Nero izgatottan fölébe hajolt, hogy ajkával elfogja legalább utolsó lehelletét, a lélekzetet, mely
megszűnik
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
megszünik
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, a lelket, mely elröpül.  
  –
Ave –
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ave, –
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
kiáltotta, szertartás szerint
g
Glossza Ave, vagyis ’légy üdvözölve, köszöntelek’, a rómaiak találkozáskor köszöntek így.
– ave – kiáltotta még egyszer, mint valakinek, aki elmegy.  
  – Ave – mondta az anyja,
csúfondárosan
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
csufondárosan
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  A test többé nem mozdult. Nero várt pár pillanatig. Aztán
arcára
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
az arcára
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
tapasztotta két kezét, ki akart rohanni.  
  – Itt maradsz – szólt az anyja, aki most kiegyenesedett.  
  Ő is fakó volt, mint a halott.  
  – Beteg volt? – kérdezte Nero.  
  – Mit tudom én.  
  – Azt hiszem, beteg volt – hebegte a fiú, mintegy mentséget keresve arra, amit látott.  
  Agrippina intézkedett. Hallani lehetett hangját a folyosón:  
  – Bezárni valamennyi ajtót. Hol Britannicus? Hol Octavia
g
Glossza Claudiusnak Messalinától született leánya.
? Hol vannak?  
  Katonák mozogtak mindenfelé, kardok csörögtek. Octaviát, aki egy év óta már Nero felesége volt és Britannicus herceget a császárné egy terembe vitette, ott bezáratta.  
  Nero a szobában maradt.  
  Nézte a halált, a maga egyszerűségében.  
  A test többé nem mozdult. Mintegy azonossá vált a földdel, mindennel, ami körötte volt, az arc elsápadt, talán egy ijedelemtől, a fül márványossá lett, az orr hegyessé, csak a haj, a nagy, szürke haj maradt a régi, meg a szemöldök, mely baljós nyugalommal és közönnyel ívelt ennyi titok fölött.  
  Sokáig Nero se mozdult.
Eddig
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Addig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
nem látott soha embert meghalni. Csak könyvekben olvasott róla.  
  Úgy bámulta ezt, mint a csodát. Az egyetlen csodát, mely a születésnél is érthetetlenebb.  
  Még akkor se ment el mellőle, mikor a pollinctorok
g
Glossza az a szolga, ki a halottat a halottas ágyra (lectus funebris) való kitétel előtt olaj és finom liszt (pollen) keverékével meg illatos szerekkel bedörzsölte (innen az elnevezésük: pollingo – ’lemos’). Mivel a halotta temetés előtt több napig feküdt, a meleg éghajlat miatt a gyors bomlást késleltethette ez a balzsamozás. Erről Friedländer is említést tesz.
jöttek, akik megmosdatták, olajjal és kenőcsökkel kenték, gyolcsingbe öltöztették. Egy szobrász forró viaszt öntött a hideg arcra. Elkészítette halotti maszkját.
g
Glossza A rómaiaknál valóban szokás volt a halotti maszk készítése, amelyet olykor a temetési meneten is bemutattak, ezt videlték a hozzátartozók. Különös jelentősége volt, mert az általában elhamvasztott halott képmása így maradhatott fenn.
 
  A palota ekkor már fenyőgallyaktól sötétedett, a vestibulumot ellepték a cipruslombok
g
Glossza a vestibuluma római házak bejárati helyisége, amely a kaput és az átriumot kötötte össze.
. Lictorok álltak őrt, arany bárddal és vesszőnyalábbal
g
Glossza a vesszőnyaláb (fasces) és a benne lévő bárd (securis) a hivatali és büntető hatalom jelképe volt Rómában: a consul előtt és mögött hat-hat lictor vitte a tizenkét vesszőnyalábot.
, a falakat azonnal feketébe vonták
g
Glossza anakronizmus. A rómaiak ilyen módon nem használták a fekete színt a gyász kifejezésére.
. A temetkezési egylet
g
Glossza Rómában valóban engedélyezett volt ún. temetkezési egyletek (collegia) alakítása, aminek célja elsősorban az volt, hogy a szegényeknek is lehetősége legyen tisztességes temetésre. A császárok temetésénél nem volt szerepük.
legügyesebb emberei dolgoztak. Jajveszékelés hallatszott minden ajtóból, sóhaj és suttogás. A halál
istennőjének
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
istnnőjének
*
Szövegforrás:
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
, Venus Libitinának papnői imádkoztak
g
Glossza Valószínűleg félreértésből eredő elnevezés, Libitina ugyanis eredetileg a temetés, temetkezés istennője volt, akinek alakja egybeolvadt Venus Lubentia vagy Lubentina alakjával. Venus Libitina temploma az Esquilinuson volt.
.  
  A halott az ágyon feküdt.  
  – Mit nézed? – szólt rá az anyja. – Meghalt, vége.  
  Agrippina erős kézzel megragadta két
karját és
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
karját, és
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
úgy bámult rá, nagy szemével:  
  – Te mondod a gyászbeszédet.
g
Glossza Agrippina nyilvánvalóan fontos szerepet játszott a hatalomátvétel menetrendjének kialakításában, de a történetírók nem tudnak arról, hogy az anyja jelölte volna ki Nerót a beszéd megtartására.
 
  – Én? – sóhajtott.  
  – A fórumról.
g
Glossza Forum Romanum.
 
  – De…  
  – Seneca megírja.
g
Glossza Claudius temetésén a hivatalos gyászbeszédes (laudatio funebris) Nero mondta, s Tacitus szerint a beszédet Seneca írta (Tacitus, Annales, 13,3: A temetés napján Claudius magasztalását a princeps tartotta, és míg a család ősi származását, eleinek consulságait és diadalmeneteit sorolgatta, komolyan figyelt ő is, a többiek is; tudományos működésének említését és azt, hogy kormányzása alatt kívülről nem érte csapás az államot, szívesen hallgatták; de mikor előrelátására s bölcsességére tért rá, senki sem tudta nevetését visszafojtani, bár a Seneca szerkesztette szónoklat sok választékos díszt hordozott, amint e férfi tehetsége is kellemes volt és a kor ízléséhez hangolt. Meg is jegyezték az idősebbek, akik ráérnek múltat és jelent összehasonlítgatni, hogy a császári hatalom birtokosai közül elsőnek Nero szorult rá más ékesszólására.
 
  – Nem tudok beszélni.  
  – Előadod. Emelt hangon, szépen. Értetted?  
  Nero száján egy lehelet akadozott.  
  A temetés napján a halottat a fórumra vitték. Itt a rostrumról
g
Glossza a Forum Romanumon fölállított szónoki emelvény, amelyet Kr. e. 388-ban Gaius Maenius az antiumi hajók orrával (rostrum) ékesített. Elnevezése innen ered.
Nero meghatottan szavalta el a gyászbeszédet. A testőrcsapatok háromszor elléptek a ravatal előtt.
g
Glossza A római gyakorlat szerint a katonák a különböző ünnepi alkalmakkor (pl. triumphus) díszmenetben fölvonultak a Via Sacrán, de a mai értelemben vett dísz- vagy vigyázzlépést valószínűleg nem ismerték. Vö. Tacitus, Annales, 2, 7, 3; Suetonius, Claudius, 1.
 
  Ötezer kocsi verte föl a port.
g
Glossza Nincs arra vonatkozó adat, hogy hány kocsi vonult föl a temetési szertartáson.
Olyan hosszú volt a menet, hogy végét nem lehetett belátni. Lovak nyerítettek, gyalogjárók botoltak, siratóasszonyok jajgattak és véresre karmolták arcukat, a fölszabadított rabszolgák az
elhúnyt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
elhunyt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
szobrait és arcképeit vitték, magasraemelve, színészek utánozták halálos sivalkodását, a gyászos bohócok pedig, a tömeg mulattatói, a halált jelképezték, bandzsítva és fintorogva,
úgyhogy
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
úgy hogy
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
ugy hogy
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
hangos hahota fakadt nyomukban s szólt minden zeneszerszám, kürt, dob, hárfa, fuvola, sok-sokezer fuvola, mely a levegőt elviselhetetlen lármával reszkettette meg. Aztán a papok vizet hintettek a tömegre, olajgallyakat osztottak szét, a béke jeléül.  
  Claudius császárt nyomban istennek nyilvánították.
g
Glossza Tacitus, Annales, 12, 69: „A katonaság véleménynyilvánítását követte a senatus határozata, s a tartományokban sem vonakodtak. Égi tiszteletet szavaznak meg Claudiusnak, és a gyászszertartást éppen úgy rendezik meg, mint az isteni Augustusnak: mert Agrippina versenyre kelt dédanyjának, Liviának pompájával.” Tacitus, Annales, 13, 2: „Megszavazott a senatus is két lictort, claudiusi papságot, egyszersmind Claudiusnak censori dísztemetést és nemsokára isteni tiszteletet.” Azaz Claudiust nem „nyomban”, hanem „nemsokára” emelték az istenek közé.