X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Nero, a véres költő - Főszöveg

Szerző: Kosztolányi Dezső

Bibliográfiai adatok

Cím: Nero, a véres költő - critical edition
Dátum: 2011
Kiadás helye: Pozsony
Kiadó: Kalligram Kiadó
ISBN:
Sajtó alá rendező: Takács László
french manuscript arranged for publication: Józan Ildikó
Lektor: Bengi László , Ritoók Zsigmond és Szegedy-Maszák Mihály
Gyorsírás: Lipa Tímea
Nyelvek: latin
Kulcsszavak: Kosztolányi Dezső regény 20. századi szépirodalom

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás KK: Kritikai kiadás. KOSZTOLÁNYI Dezső, Nero, a véres költő, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2011.
  • Szövegforrás NY: Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése. KOSZTOLÁNYI Dezső, A véres költő: regény, Nyugat, 1921, (augusztus 16. – december 1.)
  • Szövegforrás G: A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai. KOSZTOLÁNYI Dezső, A véres költő [Budapest], Genius [1921], 257 p.; KOSZTOLÁNYI Dezső, Nero, a véres költő [Budapest], Genius [1929], 257 p.
  • Szövegforrás R: A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása. KOSZTOLÁNYI Dezső, Nero, a véres költő: történelmi regény, Révai Kiadás [Budapest] 1936, 272 p.

Elektronikus kiadás adatai:

editor in chief: Palkó Gábor
XML szerkesztő: Mihály Eszter és Bobák Barbara
XML-control: Fellegi Zsófia
TEI-specification: Fellegi Zsófia
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2020 ©Free Access - no-reuse
X (Close panel)Verzió: KK : Kritikai kiadás. KOSZTOLÁNYI Dezső, Nero, a véres költő, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2011.
 
XXV.
A LEGJOBB ANYA
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
a legjobb anya.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza Hatalomátvételekor Nero ezt a jelszót adta az őrségnek: optima mater. Suetonius, Nero, 9: „Mindjárt uralkodása első napján az őrség parancsnokának a »legjobb anya« jelszót adta…” Tacitus, Annales, 13, 3: „Agrippinát a nyilvánosság előtt mégis mindenféle megtiszteléssel halmozták el, s Nero a katonai szokás szerint jelszót kérő őrségparancsnoknak a »jóságos anyát« adta.”
 
A fejezet forrásai: Tacitus, Annales, 14, 1–12: „Gaius Vipstanus és Gaius Fonteius consulsága alatt [Kr. u. 59] Nero a sokáig tervezett bűnt nem halogatta tovább. Uralkodásának tartamával együtt nőtt vakmerősége, és napról napra hevesebben lángolt szerelme Poppaea iránt, aki férjhezmenetelében és Octavia elválasztásában, amíg él Agrippina, nem bízott, ezért gyakori vádaskodásokkal, néha tréfásan korholta a princepset és kiskorú gyermeknek nevezte, aki mások parancsának alávetve nemcsak a hatalomnak, de még a szabadságnak is híjával van. Mert miért halasztódik a menyegzője? Bizonyára szépsége nem tetszik, és triumphator ősei; vagy termékenysége és egyenes gondolkodása? Attól tartanak, hogy ha felesége lesz, legalábbis a senatorok sérelmeit, a népnek az anya fennhéjázása s kapzsisága ellen érzett haragját feltárja. De ha Agrippina csak fia ellenségét tudja mint menyét elviselni, akkor adják őt vissza Otho házastársának; elmegy ő akárhová, ahol inkább hallja a császár gyalázását, semmint látja és még bele is keveredik annak veszedelmébe. Senki sem gátolta ilyenféle kitöréseit, melyek könnyekkel és házasságtörő művészetével célba találtak, mivel mindenki kívánta az anyai hatalom megtörését, de senki sem hitte, hogy a fiúi gyűlölet gyilkossággá fajul. (2.) Cluvius szerint a hatalom megtartásának vágyában Agrippina odáig ment, hogy déltájban, amikor Nero a bortól és a lakomától felhevült, felcicomázva és vérfertőzésre készen többször is felkínálkozott ittas fiának; s mikor a környezet tagjai már felfigyeltek a szemérmetlen csókokra és a gyalázatot megelőző becézgetésekre, Seneca az asszonyi csábítás ellenszerét nőben kereste, s beküldte Actét, a szabadonbocsátottat, hogy mind a maga veszélyeztetése, mind Nero hírének megromlása miatt aggódva jelentse: mindenki a vérfertőző viszonyt beszéli, mert az anya dicsekszik vele, de a katonák nem fogják tűrni a szentségtörő princeps uralmát. Fabius Rusticus ezt nem Agrippina, hanem Nero bűnös vágyaként említi, amit ugyanennek a szabadonbocsátott nőnek a ravaszsága foszlatott szét. De Cluviusszal egyezően írt a többi szerző is, és a hír is erre hajlik, akár csakugyan megfogant Agrippina agyában ez a szörnyűség, akár hihetőbbnek látszott, hogy az újfajta kéjelgést ő eszelte ki, aki leánykorában – az uralkodás reményében – viszonyt kezdett Lepidusszal; hasonló vágyában egészen Pallas kedvének kereséséig aljasodott, és nagybátyjával kötött házasságában gyakorlatot szerzett minden gyalázatra. (3.) Nero tehát kerülte a vele való bizalmas együttlétet, s mikor anyja kertjeibe, tusculumi vagy antiumi birtokára távozott, helyeselte, hogy pihenni megy. Végül elviselhetetlennek érezte, bárhol tartózkodik is, és elhatározta, hogy meggyilkolja, csak azon tanakodott, hogy méreggel-e vagy karddal, vagy másféle erőszakkal. S először a mérget választotta. De ha a császári lakomán adják be neki, nem lehetne a véletlenre fogni, hiszen Britannicus már így veszett; szolgáinak megkörnyékezése is nehéznek látszott, mert a bűnök elkövetése során ez a nő megtanult cselvetésekre ügyelni, és előre bevett orvosszerekkel erősítette meg szervezetét. Senki nem tudta, mi módon lehetne titokban tartani a tőrt és a gyilkolást, és attól is tartottak, hogy az ily szörnyű tett végrehajtására kiválasztott személy megtagadja a parancsot. Ekkor ajánlotta fel találékonyságát a felszabadított Anicetus, a misenumi hajóhad parancsnoka, a gyermek Nero nevelője és kölcsönös gyűlölettel Agrippina ellensége. Előadja tehát, hogy olyan hajót szerkeszthetnének, amelynek egy része a tengeren mesterségesen leválik és a mit sem sejtőt kifordítja. Semmi nem képes olyan véletlenekre, mint a tenger; és ha történetesen hajótörésnek esik áldozatul, ki olyan rosszindulatú, hogy merényletnek tulajdonítaná, amit a szelek és a hullámok követtek el? Ráadásul a princeps templomot, oltárokat és más egyebet ad majd az elhunytnak, hogy megmutassa fiúi ragaszkodását. (4.) Tetszett az ötlet, a körülmények is kedveztek, mivel a császár Baiaeban töltötte a Quinquatrus ünnepét. Oda csalta anyját; el kell viselni a szülői indulatosságot és meg kell engesztelődni, mondogatta, hogy a kibékülés hírét keltse, s ezt az asszonyoknak örömre könnyen hajló hiszékenységével Agrippina is így fogadja. Nero ezután az érkezőnek elébe ment a partig (mert Antium felől közeledett), itt fogadta kézszorítással és öleléssel, s vezeti Bauliba. Ez annak a villának a neve, melyet a misenumi hegyfok és a baiaei tó között beöblösödő tenger mos. Ott állott a többi között egy díszesebb hajó, mintha az is az anya tiszteletére volna szánva, aki megszokta volt, hogy három-evezősoros hajón és tengerész evezősökkel közlekedjék. Ezután lakomára hívják, hogy az éjszakát használják fel a merénylet fedezésére. Egészen bizonyos, hogy akadt áruló, és Agrippina, miután hallott a cselvetésről, – nem tudta, hitelt adjon-e neki, – gyaloghintón vitette magát Baiaeba. Itt a kedveskedés eloszlatta félelmét: Nero szívesen fogadta s a magáénál előkelőbb helyet adott neki. Azután változatos társalgás közben hol ifjúi bizalommal, hol megint tartózkodóan, mintha komoly dolgokat akarna vele közölni, hosszúra nyújtván a vendégséget, kikíséri távozó anyját, szorosabban a szemére és keblére tapadva, akár a színlelés tetézéséül, akár mert veszni szánt anyjának utolsó látása szorítva hatott még elvadult lelkére is. (5.) Csillagfényes és az elcsendesült tengeren nyugalmas éjszakát adtak az istenek, mintegy a bűn bizonyítására. Nem is sokat haladt még előre a hajó, amelyen Agrippinát két bizalmasa kísérte (közülük Crepereius Gallus a kormányrúd közelében álldogált, Acerronia pedig fekvő úrnőjének lábára hajolva örömmel emlegette a fiúi megbánást és az anya szeretetének visszaszerzését), mikor adott jelre rájuk szakadt a helyiségnek ólomtól súlyos mennyezete. Crepereius alája szorult és azon nyomban ki is szenvedett; Agrippinát és Acerroniát megvédték a kerevet kiemelkedő támlái, melyek történetesen erősebbnek bizonyultak, semhogy a teher alatt berogytak volna. A hajó sem esett szét, annyira megzavarodott mindenki, és mivel a sok beavatatlan akadályozta a merénylet tudóit. Az evezősök ekkor úgy látták jónak, hogy az egyik oldalra menjenek át és így süllyesszék el a hajót. De a váratlan helyzetben ők sem tudtak azonnal egyetértésre jutni, a többiek pedig, az ellenszegülők, lehetővé tették, hogy minél simábban a tengerbe ugorjanak. Acerroniát azonban, miközben oktalanul azt kiáltozza, hogy ő Agrippina, s hogy segítsenek a princeps anyjának, csáklyákkal, evezőkkel és találomra a kezük ügyébe kerülő hajósszerszámokkal agyonverik; Agrippina hallgatott, így kevésbé ügyeltek rá, de azért a vállán mégis kapott egy sebet: úszva, majd az arra vetődő halászbárkák segítségével a Lucrinus-tóig vergődött el, ahonnan villájába vitték. (6.) Itt felidézte a történteket: hát ezért hívták csalárd levéllel és ezért részesítették oly különös tiszteletben! S a hajónak is a felső része rogyott reája, mint valami földi gépezet, a part közelében, nem szelektől hányva, nem zátonyra sodródva. Elgondolkozott Acerronia halálán is, ugyanakkor a maga sebét is nézegette és arra jutott, hogy egyedüli orvosszer az ármány ellen, ha nem veszi észre. S már küldte is a felszabadított Agermust, jelentse fiának: az istenek kegyéből és az ő szerencséjével kimenekült a súlyos balesetből; kéri, hogy bármennyire megrémült is anyja veszedelmétől, a látogatás gondját halassza későbbre, neki most nyugalomra van szüksége. És közben színlelt gondtalansággal gyógyírt rakat a sebre és borogatásokat a testére; előkeresteti Acerronia végrendeletét, s a vagyontárgyakat lepecsételteti, csakhogy ezt nem színlelésből. (7.) Nerónak pedig, miközben várja a hírt a merénylet végrehajtásáról, jelentik, hogy Agrippina egyetlen könnyű sebesüléssel megmenekült, és csak annyira sodródott veszedelembe, hogy a kezdeményezőt illetően nem lehet kétsége. Ekkor a félelemtől halálra váltan bizonygatja, hogy máris itt lesz, bosszulni siet, akár hogy a rabszolgákat felfegyverezze, vagy a katonaságot feltüzelje, akár hogy a senatus és a nép elé rohanjon, és a hajótörést, megsebesítését és barátainak megölését hozza fel vádként: kihez folyamodjék ez ellen? Senkihez, ha Burrus és Seneca ki nem talál valamit. Hívatja is őket azonnal; megállapíthatatlan, hogy előzőleg tudtak-e a dologról. Hosszasan hallgatnak tehát mindketten, hogy ne hiába adjanak tetszése elleni tanácsot. Vagy azt hitték: odáig jutottak már, hogyha meg nem előzik Agrippinát, pusztulnia kell Nerónak? Majd Seneca annyiban volt készségesebb, hogy Burrusra tekintett és megkérdezte, lehet-e katonának gyilkolást parancsolni. Burrus kijelentette, hogy a praetorianusok az egész Caesar-családnak le vannak kötelezve, s Germanicusra emlékezve leszármazottja ellen semmiféle szörnyűséget el nem követnének: hajtsa végre Anicetus, amit ígért. Az minden habozás nélkül vállalja a merénylet végrehajtását. Erre a szóra Nero megvallja: ő azon a napon nyeri el a hatalmat, s ennek adományozója egy felszabadított; menjen hát sebesen s vigye magával a parancsra legkészebbeket. Ő maga, hallván, hogy megérkezett Agermus, Agrippina követe, még vádolásra is felhasználható jelenetet rendez, s egy tőrt vet oda az üzenethozó lábához, majd, mintha tetten érte volna, bilincsbe vereti, hogy megteremtse a látszatot: anyja a princeps vesztére tört, és mivel a merényletet leleplezték, szégyenében önként ment halálba. (8.) Közben elterjedt Agrippina veszedelmének híre, és mintha véletlenül történt volna. Ki-ki amint meghallotta, rohant le a partra. Ezek az előttük magasló töltésre, azok a legközelebbi csónakokba szálltak; mások, ameddig a víz el nem lepte testüket, belegázoltak a tengerbe; némelyek a kezüket nyújtották feléje; az egész tengerpart betelt panasszal, fogadalmakkal, a mindenfélét kérdezők vagy a bizonytalan válaszokat adók lármájával; fáklyákkal özönlött a népes sokaság, és mikor köztudottá vált, hogy Agrippina megmenekült, már-már szerencsekívánatra készülődnek, míg aztán egy fenyegető fegyveres csapat láttára szétoszlottak. Anicetus őrséggel veszi körül a villát, feltöri az ajtót, az útjába akadó szolgákat elhurcoltatja, végül eljut a hálószoba bejáratáig, amely előtt csak kevesen álltak, a többit a benyomulók keltette rémület elijesztette. A szobában egy szerény lámpás volt és egyetlen szolgáló, egyre nagyobb aggodalmára Agrippinának: senki nem jön a fiától, de még Agermus sem – nem ilyen lenne a kedvező helyzet képe! Most csak magánosság és hirtelen zajok és a végső veszedelem jelei. Amikor már a szolgáló is menni készült, Agrippina megkérdi: „Hát te is elhagysz?” Herculeius hajóparancsnok és Obaritus tengerész centurio kíséretében ekkor pillantja meg Anicetust. Ha látogatására jött, vigye hírül állapota javulását, ha merénylet végrehajtására, ő semmi ilyet a fiáról el nem hisz, az nem ad parancsot anyagyilkosságra. Körülállják ágyát a gyilkosok, és elsőnek a hajóparancsnok sújtott a fejére egy bottal. A kardját már halálos döfésre rántó centuriónak odakiáltotta: „A méhembe döfd!” – s több sebből vérezve kiszenvedett. (9.) Mindezt egybehangzóan adják elő. Vannak, akik azt írták, hogy Nero megnézte halott anyját és megdicsérte testének szépségét, mások tagadják. Még azon az éjszakán elégették, egy lakomai kereveten és hitvány gyászkellékekkel, sőt amíg Nero volt uralmon, sírhalmot sem hordtak, zárókövet sem állítottak föléje. Majd háziszolgáinak gondoskodásából szerény síremléket kapott, a misenumi országút és a dictator Caesar villája közelében, amely a legmagasabb pontról tekint le az alant elterülő öbölre. A máglya meggyújtása után egy Mnester nevű felszabadítottja kardjába dőlt, nem tudni, úrnője iránti szeretetből-e, vagy mert félt a kivégzéstől. Agrippina már hosszú évekkel azelőtt sejtette, hogy ez lesz a vége, de nem törődött vele. Mert mikor jóslatot kért Neróról, a chaldaeusok azt válaszolták, hogy uralkodni fog s anyját megöli, mire ennyit mondott: – Öljön meg, csak uralkodjék! (10.) De a császár csak a bűnös tett elkövetése után fogta fel annak nagyságát is. Az éjszaka hátralevő részében hol hallgatásba merült, még gyakrabban a rettegéstől felindulva és eszét vesztve a napkeltét várta, mintha az majd pusztulását hozná. De Burrus kezdeményezésére először a centuriók s a tribunusok hízelgése szilárdította meg reménykedésében (kapkodtak a kezéhez s szerencsét kívántak, hogy az előre nem látott veszedelemből és anyja merényletéből megmenekült), majd barátai járultak a templomokba, és miután már volt példa, Campania szomszédos községei áldozatok bemutatásával és követségek küldésével adták tanújelét boldogságuknak. Ő maga az ellenkező színleléstől szomorúan szinte bánta, hogy életben maradt, és könnyezett anyja halálán. De mivel az emberi arccal ellentétben a táj képe nem változik, s előtte lebegett annak a tengernek és partjainak nyomasztó látványa (voltak olyanok is, akik úgy hitték, hogy kürtharsogás hallatszik a körös-körül emelkedő magaslatokról s jajszó az anya sírjából), ezért Nápolyba vonult s levelet küldött a senatusnak, amelynek ez volt a tartalma: tőrrel a kezében rajtakapták a gyilkosságra készülő Agermust, Agrippina bizalmas felszabadítottját, és meglakolt, mert tudott a bűnről és a merényletet előkészítette. (11.) Megtoldotta régebbről előszedett vádakkal: Agrippina abban reménykedett, hogy közösen uralkodnak, a praetori csapatok asszonyra esküsznek fel, és hogy ugyanígy meggyalázhatja a senatust és a népet is, majd miután csalatkozott, neheztelt a katonaságra s az atyákra és a népre, kifogásolta az ajándékpénzt és a congiariumot, s vészes terveket szőtt előkelő férfiak ellen. Mekkora fáradsággal sikerült elérni, hogy be ne rontson a curiába, hogy ne ő válaszoljon idegen népeknek! Közvetett célzásokkal még a claudiusi időket is kipellengérezte és az akkori uralom minden bűnét anyjára hárította, közszerencsének tüntetvén fel halálát. Mert még a hajótörést is elmondotta, aminek véletlen voltát ki lett volna annyira tompa elméjű, hogy elhiggye? Vagy azt, hogy a hajótörött asszony azért küldött volna fegyveresen egyvalakit, hogy a császár testőrcsapatait és hajóhadát áttörje? Így hát már nem is Nero került rossz hírbe, akinek szörnyűsége mindenki panaszait túlhaladta, hanem Seneca, amiért ilyen szónoklattal tulajdonképpen beismerést írt meg. (12.) Az előkelőségek csodálatos versengésben mégis megszavazzák a könyörgéseket minden isten párnája előtt, s hogy a Quinquatrus-ünnepeket, amelyeken a cselszövést leleplezték, évenként játékokkal üljék meg; arany Minerva-szobrot állítsanak fel a curiában és melléje a princeps képmását; Agrippina születése napja a tiltott napok között legyen. Thrasea Paetus, aki hallgatással vagy rövid hozzájárulással szokta a korábbi hízelgéseket mellőzni, ekkor elhagyta a senatust és ezzel önmagát veszélyeztette, mások szabadságának útját nem nyitotta meg. Csodajelek is sűrűn, de hiába estek: egy asszony kígyót szült, egy másikat férje ölelése közben villám sújtott halálra; azután a nap hirtelen elsötétedett, és villámcsapás érte a városnak mind a tizennégy kerületét. Mindezek annyira az istenek gondja nélkül történtek, hogy Nero még sok éven át uralkodhatott és folytathatta bűneit. Egyébként, hogy még gyűlöltebbé tegye anyját s eltávolításával bizonyítsa, mennyire fokozódott a maga kegyessége, előkelő asszonyokat: Iuniát és Calpurniát, volt praetorokat: Valerius Capitót és Licinius Gabolust – kiket egykor Agrippina száműzetett, – visszaadta a hazának. Lollia Paulina hamvainak hazaszállítását és számára síremlék építését is megengedte, s Ituriust és Calvisiust, akiket a minap ő maga tiltott ki Rómából, a büntetéstől mentesítette. Mert Silana már meghalt, távoli száműzetéséből Tarentumba visszatérvén, mikor Agrippina, akinek ellenségeskedése miatt buknia kellett, már ingott vagy megenyhült.” Suetonius, Nero, 34: „…De fenyegetőzése és szenvedélyessége meghökkentette, tehát halálra szánta. Háromszor próbálkozott méreggel, de észrevette, hogy anyja ellenméreggel védekezik; erre meglazíttatta a mennyezet eresztékeit, hogy éjjel az alvó asszonyra zuhanjon, de ezt a tervét a cinkosok fecsegése meghiusította. Erre kieszelt egy roppanékony hajót, hogy azon pusztuljon el hajótörés vagy a fedélzet beomlása révén; azután, mintha ki akarna vele békülni, mézes-mázos levélben meghívta Baiaebe, hogy együtt üljék meg a Quinquadratus-ünnepet. Hajóskapitányainak kiadta a rendeletet, hogy csak úgy véletlenségből ütközzenek össze azzal a vitorlással, melyen anyja jön. Mikor aztán anyja a későre nyúlt lakoma után Bauliba visszaindult, megrongált hajója helyébe felajánlotta neki azt a törékeny alkotmányt, jókedvűen elkísérte s búcsúzáskor még melleit is végigcsókolta. Reggelig virrasztó nagy izgalomban leste-várta, hogyan üt ki a vállalkozás. Mikor aztán értésére esett, hogy számítása nem vált be, mert anyja partraúszott, tanácstalanságában elfogatta és bilincsekbe verette L. Agermust, anyja felszabadított rabszolgáját, aki lelkendezve hozta az örömhírt, hogy úrnője épségben megmenekült; tudniillik észrevétlenül tőrt dobott le mellé a földre, hogy úgy lássék, mintha az merényletet akart volna elkövetni ellene. Egyuttal parancsot adott, hogy anyját öljék meg és pedig olyan módon, mintha az a merénylet leleplezése miatt öngyilkos lett volna. Mindezt – biztos forrásokból – még gyalázatosabb dolgok hírével tetézték: hogy mohón sietett anyja holttestének megtekintésére, végigfogdosta tagjait, egyiket lefitymálta, másikról elismerőleg nyilatkozott, közben megszomjazott és ivott. Sem akkor, sem később nem bírta elviselni bűntudatát, bármennyire is igyekezett is a katonaság, a senatus és a nép örömnyilatkozataival lelket önteni belé; nem egyszer megvallotta, hogy anyja szelleme s a fúriák korbácsai és tüzes fáklyái gyötrik-hajszolják. Sőt a mágusokkal áldozatot is mutattatott be és így próbálta a halott szellemét felidézni és megengesztelni.”
 
  Sok mindent próbáltak.
g
Glossza Vö. Suetonius, Nero, 34, lásd .
 
  Nero nem helyeselte a mérget, mert az foltokat hagy és rájönnek nyomára. Poppaea azt tanácsolta, béküljön ki vele,
színleg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinleg
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
. A császár ezt tette, abbahagyta a mulatást, minden képességét arra fordította, hogy kiengesztelje és fölkeltse benne a régi bizalmat. Testőrcsapatait visszaadta. Kézcsókkal üdvözölte, mikor találkoztak. Tökéletesen
színészkedett
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinészkedett
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  Anicetus, a misenumi hajóraj parancsnoka
g
Glossza A rész nyilvánvaló forrása Cassius Dio leírása, 61, 11–14: „[…] Egy hetérát, aki hasonlított Agrippinára, éppen a hasonlóság miatt nagyon megszeretett Nero, s vele is tréfálkozott meg másoknak bemutatva is mondta, hogy hasonlít az anyjára. 12. Mikor ezt megtudta Sabina, rábeszélte Nerót, hogy Agrippinát, mint aki az életére tör, tegye el az útból. És Seneca is, mint sok hitelt érdemlő ember állítja, erre a lépésre bíztatta […]. Mivel Rómában semmit sem merészelt tenni, nehogy kitudódjék a szörnyűség, ezért maga mellé vette az anyját és Campaniába indult azon a bizonyos gyönyörűen földíszített hajón, mert kedvet akart csinálni neki ahhoz, hogy mindig ezt a hajót használja.
 
13. Miután megérkeztek Baiaeba, több napig tartó fényes lakomát rendezett, amelyen szerető szívvel vendégelte meg anyját. Ha távol volt, úgy viselkedett, mintha sóvárogva vágyna utána, ha pedig jelen volt, föltűnően örvendezett neki. Ha kért valamit, azonnal parancsot adott rá, bármit akart is, ha semmit sem óhajtott, akkor is kedveskedett neki. Miután pedig idáig ment, a lakomán éjféltájban átölelte, mellére vonta a fejét, majd szemeit és kezét csókolgatva így szólt: „anyám, egészséget és minden jót kívánok, mert benned élek, és általad uralkodom.” Felszabadított rabszolgájára, Anicetusra bízta, hogy vezesse vissza arra a hajóra, amelyet korábban előkészítettek. A tenger azonban nem engedte, hogy megessen vele a készülődő tragédia, nem türte el az istentelen hazugságot, mert széthullott ugyan a hajó, Agrippina pedig a tengerbe esett, de mégsem fulladt meg, s bár jóllakott és ittas volt, míg a matrózok evezőkkel támadtak rá, s kisérőjét, Acerronia Pollát meg is ölték, ő megmenekült a sötétben. Hazaérve sem nem színlelt semmit, sem a neki vetett csapdát nem leplezte le, hanem üzenetet küldött gyorsan a fiának, és a vele történteket úgy mondta el, mintha a sors rendelte volna, és örömmel tudatta vele megmenekülését. Mikor ezt Nero meghallotta, képtelen volt türtőztetni magát, a küldöttet, mintha az őt akarta volna meggyilkolni, megölette, majd matrózok kíséretében gyorsan az anyjához küldte Anicetust. Agrippina megölését ugyanis nem a testőreire bízta. Mikor az meglátta a matrózokat, azonnal megértette, hogy miért jönnek, felugrott a kerevetről, letépte ruháját, és lemeztelenítette hasát: »döfd át« – kiáltott –, »Anicetus, döfd át, mert megszülte Nerót.« 14. Így halt meg Agrippina, Germanicus leánya, Agrippa unokája, Augustus dédunokája, tulajdon fia kezétől, akinek hatalmat adott, s aki miatt másokat és nagybátyját is meggyilkolta.”
egy liburniai gályát készíttetett, melynek alsó kamráit ólommal töltette meg, hogy a
nyílt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nyilt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
tengeren kettérepedjen és
elsüllyessze
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
elsülyessze
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
rajta az anyacsászárnét. Agrippina azonban még
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
gyanakodott, nem ült rá, csak visszamenet sikerült a császárnak odacsalni s akkor is kiúszott a tengerből.
Mind a hárman
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Mindhárman
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Mindahárman
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
kétségbe estek. Poppaea a hálószobája mennyezetét szakíttatta rá, hogy agyonüsse. Ez a kísérlet is kudarcot vallott és még tűrhetetlenebbé tette a merénylők helyzetét.  
  Anicetus aztán másra határozta magát.
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 8, lásd .
Éjszaka, valamivel éjfél előtt két katonával betört
licrinumi
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lucrinumi
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
villájába, hol az anyacsászárné betegen feküdt. Az ajtókat fölfeszítették és az idegenek nagy zajjal, erőszakosan hatoltak befelé.  
 
Elöl
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Elől
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Oloaritus és
Herkules
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Hercules
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza helyesen: Herculeus
, két magas tengerész. Utánuk Anicetus.
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
 
  A tengerészeknél csak evező volt, Anicetus kezében meztelen kard.  
  Sötét volt, csak a mécs világított.  
  Egy kis rabszolgalány
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, ki az ágy mellett aludt, hogy őrködjön, fölriadt és kiszaladt a szobából, sikoltozva.  
  – Menj – mondta Agrippina megvetően, ki most egyedül
maradt és
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
maradt, és
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
tudta, hogy mi következik.  
  Nem szólt semmit
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, könyörögni nem is próbált, csak jobb karját emelte feje fölé, hogy védekezzen. De a gyilkosok féltek. Babonás asszony
hírében
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
hirében
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
állt, ki túlvilági varázslattal él. Nem mozdultak.  
  – Mit akartok? – kérdezte.  
  Erre Oloaritus odaugrott
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
és teljes erejéből
fejbeütötte
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
fejbe ütötte
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
az evezővel,
úgy, hogy
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
úgy hogy
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
az anyacsászárné elszédült.  
  De még maradt annyi ereje
g
Glossza Nem Anicetus, hanem Obaritus döfte le Agrippinát.
, hogy fölálljon. Kilépett az ágyból és
szembenézett
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szembe nézett
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Anicetusszal
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Anicetus-szal
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, kinek kezében remegett a kard.  
  – Ezt döfd át –
ordította
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
ordított
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
torka szakadtából
g
Glossza vö. Tacitus, Annales, 14, 9, ill. Cassius Dio, lásd .
és fölemelte
ingét – ezt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
ingét, – ezt
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
, mely
Nerót
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Nerot
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
szülte.  
  A parancsnok ekkor egyetlen szúrással leterítette.
g
Glossza Tacitus szerint nem Anicetus szúrta le Agrippinát, így ebben a jelenetben KD szemmel láthatóan Cassius Diót követi, akinél viszont Anicetus szólítja föl Agrippina arra, hogy szúrja belé a kardját. Lásd .
 
  Nero annyira nem bízott a merénylet sikerében
g
Glossza Hogy ezen az estén is föllépett Nero a színházban, Kosztolányi ötlete.
, hogy ezen az estén is föllépett, Orestest játszotta, az anyagyilkost s noha alig készült, olyan elragadó és lázas volt, hogy a
színház
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinház
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
őszintén tapsolta.  
  Aztán Poppaeával várakozott egy közeli nyaralóban.
g
Glossza Tacitus és Suetonius alapján úgy tűnik, hogy Poppaea nem volt a császárral a gyilkosság időpontjában.
 
  Sokszor ültek már így, késő éjszaka,
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
ugyanazt
lesve. Most már nem is bíztak semmiben.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lesve. Most nem is éreztek izgalmat, mert nem bíztak semmiben.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Több ízben csalódtak és utána
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
keserű volt a kiábrándulás.  
  A császár az asztalra dobta álarcát. Át se öltözködött
g
Glossza Öltözete szerint éppen tragédiát játszott.
, le sem vetette
színészruháját
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinészruháját
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, a
kothurnust
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
cothurnust
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
kothurmust
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
és a görög köpenyt.  
  – Hiába várunk – mondta csüggedten.  
  – Nem úgy ment el
g
Glossza Utalás Anicetusra.
– szólt Poppaea. – Izzott. Tudod, hogy
gyűlöli
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
gyülöli
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  – De már itt kellene lennie.  
  – Még nem – mondta Poppaea, – a villa messze van.
g
Glossza Agrippina nyaralója a Lucrinus-tó (ma Lago Lucrino Pozzuoli és Baia között, a Lago d’Averno közelében) partján állt, azaz nem voltak túlságosan messze egymástól. Ráadásul maga az elbeszélő korábban azt mondta, hogy egy közeli nyaralóban várakoztak.
 
 
– Elfogták, – szólt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
– Elfogták – szólt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Nero – talán megölték.  
  Egyre növekedett
valószínűsége
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
valószinűsége
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
annak, hogy Anicetus eredménnyel járt. Multkor, mikor semmit se végzett, hamarosan visszajött és jelentette. Óráról-órára izgatottabbak lettek.  
  Nero megparancsolta
g
Glossza A félelmet a sikertelen merényletről, még Anicetus elküldése előtt részletezi Tacitus, Annales, 14, 7, lásd .
, hogy nőt
semmi esetre
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
semmiesetre
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
se bocsássanak a villába, mert attól tartott, hogy Agrippina maga jön ide. Aztán
eszébe
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
eszembe
*
Szövegforrás:
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
jutott, hátha
álruhában
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
álruhába
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
lopódzkodik
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lopódzik
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
be, mint férfi. Talán Anicetus maszkjában.  
  – Akkor leszúrom –
szólt, hadonászva
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szólt hadonászva
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
a kardjával.  
  Védekező állásba helyezkedett, vívni próbált, búvóhelyet keresett magának, arra az esetre, hogyha anyja fegyveres katonákkal együtt megtámadná.  
  Poppaea kifelé figyelt. Semmi nesz se kelt.  
  – Ki jár az éjszakában?  
  – Senki – mondta Poppaea.  
  – Mintha lépéseket hallanék – szólt a császár. – Ezek az ő lépései.  
  – Dehogy, az őr.  
  Őrök jöttek-mentek, halkan.  
  Nyugalmas éjszaka volt. A tenger alig pihegett a távolban. Nagy csillagok ragyogtak az ég
boltozatán
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
boltozatján
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  Anicetus lovon jött, egyedül. A villa előtt megállították, igazoltatták, kikérdezték, csak akkor jöhetett be.  
  Nero ijedtében
g
Glossza Ilyen jelenet az ókori forrásokban nem szerepel.
, nehogy
felismerje akárki
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
felismerje, akárki
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
jön, fölkapta az asztalon lévő maszkot és arcára tapasztotta.  
  Megtörtént? – kérdezte Poppaea.  
  Anicetus nyugtatóan intett.  
  Majd bort kért. Egy hajtásra megivott egész kancsóval. Nagyon szomjas volt.  
  Meghalt? –
vallatta Poppaea.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
vallatta Poppaea:
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  Anicetus megint bólintott.  
  – Az nem lehet – kiáltott Nero, az álarc alól. – Nem halt meg. Ti nem ismeritek. Tovább játszik most is. Ő tudja tettetni az álmot
g
Glossza Utalás az első sikertelen gyilkossági kísérletre.
, hosszú pilláival. Csak lehúnyja szemét, elhalványul és nem
lélekzik
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lélegzik
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
. Hányszor láttam. Aztán fölkacag, iszonyú nevetéssel. Hiszen a víz alatt se fulladt meg, órákig a tenger fenekén
mászott
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mászkált
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, nem kell neki levegő, úgy jött ki. Még az óceán se bír vele. Mutasd a kardot.  
  A kardon semmi nyom.  
 
– Él, – mondta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
– Él – mondta
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Nero – él és idejön, azóta itt is lehet, megszökött.  
  – Katonák őrzik a
villát, – szólt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
villát – szólt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Anicetus – meg a tájékát is. Több, mint fűszál a mezőn.  
  – De ki van mellette?  
  – Oloaritus és
Herkules
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Hercules
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  – Csak kettő?
Elbír
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Elbir
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
velük.  
  – Azonnal vége
volt, – ismételte
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
volt – ismételte
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Anicetus – én szúrtam át.  
  – Nem hiszem – mondta a császár. – Látni akarom.  
  Anicetus és Poppaea egyszerre kérdezte:  
  – Te?  
  – Én – szólt Nero. – Most. Megnézem – tette hozzá borzongva és
mosolyogva az
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mosolyogva, az
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
iszonyattól.  
  Poppaea lefeküdt, hogy a hosszú virrasztás után
nyugodtan és elégedetten
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nyugodtan, elégedetten
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
kialudja magát.  
  Nero és Anicetus pedig indult. Kocsi röpítette őket az éjszakában.  
  A lucrinumi villát csapatok állták körül. Nero bement.  
  Agrippinát közben ágyra
emelték
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, fejénél
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
emelték
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, a fejénél
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
fáklyák égtek-sercegtek a csöndben.  
  Nero a hallgatástól elfogódott.  
  – Anyám – suttogta –
szegény – és
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szegény, – és
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
odaborult az ágyra.  
  A halott nagy volt. Olyan óriási, mint egy hegy. Mindenen uralkodott,
most is, erőszakosan
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
most is erőszakosan
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  – Milyen
szép, – mondta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szép – mondta
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Nero – nem is tudtam, hogy ilyen szép
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9. és Suetonius, Nero, 34, lásd .
. A keze – és fölemelte hülő kezét –
fínom
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
finom
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és bársonyos. És karja is friss, majdnem fiatalos. De válla az férfias. És horpadt. Itt beroskasztotta az evező. Kár érte. A szeme – beletekintett – az gonosz.
Anicetus, mért
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
Anicetus mért
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nem beszélsz?  
  – Mit beszéljek?  
  – Igaz, te föl se foghatod, mi történt itt. Az Atreus-család minden tragédiája semmi ehhez. Én pedig itt vagyok és látom.  
  Fölkelt az ágy mellől, kiegyenesedett és figyelte hideg szemmel, élesen, a fekvőt.  
  – Énekeljünk – mondotta – és énekelni kezdett.
Ó, anyám
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ó anyám
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
és apám
Klytaimnestra Agrippina
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
Klytaimnestra-Agrippina
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Klytainnestra Agrippina
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
és
Agamemnon-Domitius
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Agamamnon-Domitius
*
Szövegforrás:
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
, fiatok, az árva
Oresztes
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Orestes
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, az őrjöngő
színész
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinész
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és vad költő mit is áldozhat tinéktek?
Íme
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ime
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
csak dalt és könnyet. Meg szenvedést, mely végtelen. Az anya életet ád fiának és fia halált ad az anyának. Most kifizették egymást. Mert az anya, így mondja a pásztorének, az élettel együtt
átnyujtja
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
átnyújtja
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
a halált is. Kiabáljunk
kissé fiacskáim
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kissé, fiacskáim
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, hogy a halott süket füle is meghallja és lásson a vak szem, melyen sötétség ül. Menj a Hades ölébe
g
Glossza Alvilág.
, ki ellenem törtél, gyilkos, ki fölvirágoztattál és meggyilkoltál. Hiszen én már nem is élek. Csak
kísértet
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kisértet
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
vagyok, vérrel táplálkozó és holdfényen sunyító. Nem félek tőled. Te szörnyű vagy. De én még szörnyűbb. Áldásom reád, édes
kígyó
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kigyó
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
. Most pedig megyek. Jajgató sziklák, síró folyamok, lázongó tüzek, felétek megyek.  
  Indulni akart, de visszatorpant.  
  – Itt vannak ezek is? – mondta
ámulva.
 
– Minden
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
ámulva.
 
Minden
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
ámulva. – Minden
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
úgy, ahogy ottan. Szóról-szóra. Az ajtónál fogatlan
fúriák
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
furiák
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
g
Glossza Vö. Suetonius, Nero, 34, lásd . Erynnisek – vagy Eumenisek, a görög mitológia bosszúistennői. Anyja meggyilkolása miatt előlük menekül Orestés Aischylos trilógiájának utolsó drámájában, az Eumenisek-ben.
, vénasszonyszájjal. És az
erinnysek
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
erynisek
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
. Ősz, véres fürtökkel. Lekuksolnak a küszöbre. Csakhogy ezek nem sivalkodnak, hanem kacagnak. Ezt megtiltom. Ne nevessetek többet. Engedjetek innen, nőstényfarkasok.
g
Glossza Utalás Róma alapító mítoszára, amelyben egy nőstény farkas táplálta a kitett ikreket, Remust és a város későbbi alapítóját, Romulust.
Tragédia, – szólt rekedten – tragédia, tragédia.  
  Künn a csapatok a távozó császár tiszteletére trombitáltak.
g
Glossza Anakronizmus, ami a Tacitusnál szereplő kürtszón alapul. Vö. Tacitus, Annales, 14, 10, lásd .
 
  – Ne trombitáljanak – mondta ingerülten.  
  Hogy a villába érkezett, még sötét volt. Egyedül ment be.  
  Megállt a szoba közepén.
A trombiták még mindíg fujtak.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
A trombitát még mindig fújták.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  Mit trombitálnak? – kérdezte nyöszörögve, önmagától.  
  Aztán kiszólt, igénytelenül, könyörögve:  
  – Ne trombitáljanak.  
  Poppaeához akart jutni, ki valamelyik hátsó szobában aludt, de az ismeretlen villában nem tudta a járást és egyik teremben megbotlott, leesett a földre. Ott maradt. Nem akart fölkelni. Letépte a maszkját. Most arca
meztelen
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mestelen
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
volt. Azt tapogatta sokáig a sötétben.  
  Amikor szürkült, hajnal felé, Poppaea megtalálta: a földön kuporgott, fejét előreszegte, bámult maga elé. Mellette álarca. Két keze ütemes mozdulattal
símogatta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
simogatta
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
a földet.  
  – Mit csinálsz itt? – kérdezte Poppaea, riadtan.  
  A császár beszélni akart, de erőlködő nyelve nem tudott hangot adni. Keresett valamit, hogy eszébe jusson minden, amit régen elfelejtett. Keze pedig tovább mozgott, kaparászott, mintha
betűket
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
betüket
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
írna a földre.  
 
X (Close panel)Verzió: NY : Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése. KOSZTOLÁNYI Dezső, A véres költő: regény, Nyugat, 1921, (augusztus 16. – december 1.)
 
XXV.
A LEGJOBB ANYA
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
a legjobb anya.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza Hatalomátvételekor Nero ezt a jelszót adta az őrségnek: optima mater. Suetonius, Nero, 9: „Mindjárt uralkodása első napján az őrség parancsnokának a »legjobb anya« jelszót adta…” Tacitus, Annales, 13, 3: „Agrippinát a nyilvánosság előtt mégis mindenféle megtiszteléssel halmozták el, s Nero a katonai szokás szerint jelszót kérő őrségparancsnoknak a »jóságos anyát« adta.”
 
A fejezet forrásai: Tacitus, Annales, 14, 1–12: „Gaius Vipstanus és Gaius Fonteius consulsága alatt [Kr. u. 59] Nero a sokáig tervezett bűnt nem halogatta tovább. Uralkodásának tartamával együtt nőtt vakmerősége, és napról napra hevesebben lángolt szerelme Poppaea iránt, aki férjhezmenetelében és Octavia elválasztásában, amíg él Agrippina, nem bízott, ezért gyakori vádaskodásokkal, néha tréfásan korholta a princepset és kiskorú gyermeknek nevezte, aki mások parancsának alávetve nemcsak a hatalomnak, de még a szabadságnak is híjával van. Mert miért halasztódik a menyegzője? Bizonyára szépsége nem tetszik, és triumphator ősei; vagy termékenysége és egyenes gondolkodása? Attól tartanak, hogy ha felesége lesz, legalábbis a senatorok sérelmeit, a népnek az anya fennhéjázása s kapzsisága ellen érzett haragját feltárja. De ha Agrippina csak fia ellenségét tudja mint menyét elviselni, akkor adják őt vissza Otho házastársának; elmegy ő akárhová, ahol inkább hallja a császár gyalázását, semmint látja és még bele is keveredik annak veszedelmébe. Senki sem gátolta ilyenféle kitöréseit, melyek könnyekkel és házasságtörő művészetével célba találtak, mivel mindenki kívánta az anyai hatalom megtörését, de senki sem hitte, hogy a fiúi gyűlölet gyilkossággá fajul. (2.) Cluvius szerint a hatalom megtartásának vágyában Agrippina odáig ment, hogy déltájban, amikor Nero a bortól és a lakomától felhevült, felcicomázva és vérfertőzésre készen többször is felkínálkozott ittas fiának; s mikor a környezet tagjai már felfigyeltek a szemérmetlen csókokra és a gyalázatot megelőző becézgetésekre, Seneca az asszonyi csábítás ellenszerét nőben kereste, s beküldte Actét, a szabadonbocsátottat, hogy mind a maga veszélyeztetése, mind Nero hírének megromlása miatt aggódva jelentse: mindenki a vérfertőző viszonyt beszéli, mert az anya dicsekszik vele, de a katonák nem fogják tűrni a szentségtörő princeps uralmát. Fabius Rusticus ezt nem Agrippina, hanem Nero bűnös vágyaként említi, amit ugyanennek a szabadonbocsátott nőnek a ravaszsága foszlatott szét. De Cluviusszal egyezően írt a többi szerző is, és a hír is erre hajlik, akár csakugyan megfogant Agrippina agyában ez a szörnyűség, akár hihetőbbnek látszott, hogy az újfajta kéjelgést ő eszelte ki, aki leánykorában – az uralkodás reményében – viszonyt kezdett Lepidusszal; hasonló vágyában egészen Pallas kedvének kereséséig aljasodott, és nagybátyjával kötött házasságában gyakorlatot szerzett minden gyalázatra. (3.) Nero tehát kerülte a vele való bizalmas együttlétet, s mikor anyja kertjeibe, tusculumi vagy antiumi birtokára távozott, helyeselte, hogy pihenni megy. Végül elviselhetetlennek érezte, bárhol tartózkodik is, és elhatározta, hogy meggyilkolja, csak azon tanakodott, hogy méreggel-e vagy karddal, vagy másféle erőszakkal. S először a mérget választotta. De ha a császári lakomán adják be neki, nem lehetne a véletlenre fogni, hiszen Britannicus már így veszett; szolgáinak megkörnyékezése is nehéznek látszott, mert a bűnök elkövetése során ez a nő megtanult cselvetésekre ügyelni, és előre bevett orvosszerekkel erősítette meg szervezetét. Senki nem tudta, mi módon lehetne titokban tartani a tőrt és a gyilkolást, és attól is tartottak, hogy az ily szörnyű tett végrehajtására kiválasztott személy megtagadja a parancsot. Ekkor ajánlotta fel találékonyságát a felszabadított Anicetus, a misenumi hajóhad parancsnoka, a gyermek Nero nevelője és kölcsönös gyűlölettel Agrippina ellensége. Előadja tehát, hogy olyan hajót szerkeszthetnének, amelynek egy része a tengeren mesterségesen leválik és a mit sem sejtőt kifordítja. Semmi nem képes olyan véletlenekre, mint a tenger; és ha történetesen hajótörésnek esik áldozatul, ki olyan rosszindulatú, hogy merényletnek tulajdonítaná, amit a szelek és a hullámok követtek el? Ráadásul a princeps templomot, oltárokat és más egyebet ad majd az elhunytnak, hogy megmutassa fiúi ragaszkodását. (4.) Tetszett az ötlet, a körülmények is kedveztek, mivel a császár Baiaeban töltötte a Quinquatrus ünnepét. Oda csalta anyját; el kell viselni a szülői indulatosságot és meg kell engesztelődni, mondogatta, hogy a kibékülés hírét keltse, s ezt az asszonyoknak örömre könnyen hajló hiszékenységével Agrippina is így fogadja. Nero ezután az érkezőnek elébe ment a partig (mert Antium felől közeledett), itt fogadta kézszorítással és öleléssel, s vezeti Bauliba. Ez annak a villának a neve, melyet a misenumi hegyfok és a baiaei tó között beöblösödő tenger mos. Ott állott a többi között egy díszesebb hajó, mintha az is az anya tiszteletére volna szánva, aki megszokta volt, hogy három-evezősoros hajón és tengerész evezősökkel közlekedjék. Ezután lakomára hívják, hogy az éjszakát használják fel a merénylet fedezésére. Egészen bizonyos, hogy akadt áruló, és Agrippina, miután hallott a cselvetésről, – nem tudta, hitelt adjon-e neki, – gyaloghintón vitette magát Baiaeba. Itt a kedveskedés eloszlatta félelmét: Nero szívesen fogadta s a magáénál előkelőbb helyet adott neki. Azután változatos társalgás közben hol ifjúi bizalommal, hol megint tartózkodóan, mintha komoly dolgokat akarna vele közölni, hosszúra nyújtván a vendégséget, kikíséri távozó anyját, szorosabban a szemére és keblére tapadva, akár a színlelés tetézéséül, akár mert veszni szánt anyjának utolsó látása szorítva hatott még elvadult lelkére is. (5.) Csillagfényes és az elcsendesült tengeren nyugalmas éjszakát adtak az istenek, mintegy a bűn bizonyítására. Nem is sokat haladt még előre a hajó, amelyen Agrippinát két bizalmasa kísérte (közülük Crepereius Gallus a kormányrúd közelében álldogált, Acerronia pedig fekvő úrnőjének lábára hajolva örömmel emlegette a fiúi megbánást és az anya szeretetének visszaszerzését), mikor adott jelre rájuk szakadt a helyiségnek ólomtól súlyos mennyezete. Crepereius alája szorult és azon nyomban ki is szenvedett; Agrippinát és Acerroniát megvédték a kerevet kiemelkedő támlái, melyek történetesen erősebbnek bizonyultak, semhogy a teher alatt berogytak volna. A hajó sem esett szét, annyira megzavarodott mindenki, és mivel a sok beavatatlan akadályozta a merénylet tudóit. Az evezősök ekkor úgy látták jónak, hogy az egyik oldalra menjenek át és így süllyesszék el a hajót. De a váratlan helyzetben ők sem tudtak azonnal egyetértésre jutni, a többiek pedig, az ellenszegülők, lehetővé tették, hogy minél simábban a tengerbe ugorjanak. Acerroniát azonban, miközben oktalanul azt kiáltozza, hogy ő Agrippina, s hogy segítsenek a princeps anyjának, csáklyákkal, evezőkkel és találomra a kezük ügyébe kerülő hajósszerszámokkal agyonverik; Agrippina hallgatott, így kevésbé ügyeltek rá, de azért a vállán mégis kapott egy sebet: úszva, majd az arra vetődő halászbárkák segítségével a Lucrinus-tóig vergődött el, ahonnan villájába vitték. (6.) Itt felidézte a történteket: hát ezért hívták csalárd levéllel és ezért részesítették oly különös tiszteletben! S a hajónak is a felső része rogyott reája, mint valami földi gépezet, a part közelében, nem szelektől hányva, nem zátonyra sodródva. Elgondolkozott Acerronia halálán is, ugyanakkor a maga sebét is nézegette és arra jutott, hogy egyedüli orvosszer az ármány ellen, ha nem veszi észre. S már küldte is a felszabadított Agermust, jelentse fiának: az istenek kegyéből és az ő szerencséjével kimenekült a súlyos balesetből; kéri, hogy bármennyire megrémült is anyja veszedelmétől, a látogatás gondját halassza későbbre, neki most nyugalomra van szüksége. És közben színlelt gondtalansággal gyógyírt rakat a sebre és borogatásokat a testére; előkeresteti Acerronia végrendeletét, s a vagyontárgyakat lepecsételteti, csakhogy ezt nem színlelésből. (7.) Nerónak pedig, miközben várja a hírt a merénylet végrehajtásáról, jelentik, hogy Agrippina egyetlen könnyű sebesüléssel megmenekült, és csak annyira sodródott veszedelembe, hogy a kezdeményezőt illetően nem lehet kétsége. Ekkor a félelemtől halálra váltan bizonygatja, hogy máris itt lesz, bosszulni siet, akár hogy a rabszolgákat felfegyverezze, vagy a katonaságot feltüzelje, akár hogy a senatus és a nép elé rohanjon, és a hajótörést, megsebesítését és barátainak megölését hozza fel vádként: kihez folyamodjék ez ellen? Senkihez, ha Burrus és Seneca ki nem talál valamit. Hívatja is őket azonnal; megállapíthatatlan, hogy előzőleg tudtak-e a dologról. Hosszasan hallgatnak tehát mindketten, hogy ne hiába adjanak tetszése elleni tanácsot. Vagy azt hitték: odáig jutottak már, hogyha meg nem előzik Agrippinát, pusztulnia kell Nerónak? Majd Seneca annyiban volt készségesebb, hogy Burrusra tekintett és megkérdezte, lehet-e katonának gyilkolást parancsolni. Burrus kijelentette, hogy a praetorianusok az egész Caesar-családnak le vannak kötelezve, s Germanicusra emlékezve leszármazottja ellen semmiféle szörnyűséget el nem követnének: hajtsa végre Anicetus, amit ígért. Az minden habozás nélkül vállalja a merénylet végrehajtását. Erre a szóra Nero megvallja: ő azon a napon nyeri el a hatalmat, s ennek adományozója egy felszabadított; menjen hát sebesen s vigye magával a parancsra legkészebbeket. Ő maga, hallván, hogy megérkezett Agermus, Agrippina követe, még vádolásra is felhasználható jelenetet rendez, s egy tőrt vet oda az üzenethozó lábához, majd, mintha tetten érte volna, bilincsbe vereti, hogy megteremtse a látszatot: anyja a princeps vesztére tört, és mivel a merényletet leleplezték, szégyenében önként ment halálba. (8.) Közben elterjedt Agrippina veszedelmének híre, és mintha véletlenül történt volna. Ki-ki amint meghallotta, rohant le a partra. Ezek az előttük magasló töltésre, azok a legközelebbi csónakokba szálltak; mások, ameddig a víz el nem lepte testüket, belegázoltak a tengerbe; némelyek a kezüket nyújtották feléje; az egész tengerpart betelt panasszal, fogadalmakkal, a mindenfélét kérdezők vagy a bizonytalan válaszokat adók lármájával; fáklyákkal özönlött a népes sokaság, és mikor köztudottá vált, hogy Agrippina megmenekült, már-már szerencsekívánatra készülődnek, míg aztán egy fenyegető fegyveres csapat láttára szétoszlottak. Anicetus őrséggel veszi körül a villát, feltöri az ajtót, az útjába akadó szolgákat elhurcoltatja, végül eljut a hálószoba bejáratáig, amely előtt csak kevesen álltak, a többit a benyomulók keltette rémület elijesztette. A szobában egy szerény lámpás volt és egyetlen szolgáló, egyre nagyobb aggodalmára Agrippinának: senki nem jön a fiától, de még Agermus sem – nem ilyen lenne a kedvező helyzet képe! Most csak magánosság és hirtelen zajok és a végső veszedelem jelei. Amikor már a szolgáló is menni készült, Agrippina megkérdi: „Hát te is elhagysz?” Herculeius hajóparancsnok és Obaritus tengerész centurio kíséretében ekkor pillantja meg Anicetust. Ha látogatására jött, vigye hírül állapota javulását, ha merénylet végrehajtására, ő semmi ilyet a fiáról el nem hisz, az nem ad parancsot anyagyilkosságra. Körülállják ágyát a gyilkosok, és elsőnek a hajóparancsnok sújtott a fejére egy bottal. A kardját már halálos döfésre rántó centuriónak odakiáltotta: „A méhembe döfd!” – s több sebből vérezve kiszenvedett. (9.) Mindezt egybehangzóan adják elő. Vannak, akik azt írták, hogy Nero megnézte halott anyját és megdicsérte testének szépségét, mások tagadják. Még azon az éjszakán elégették, egy lakomai kereveten és hitvány gyászkellékekkel, sőt amíg Nero volt uralmon, sírhalmot sem hordtak, zárókövet sem állítottak föléje. Majd háziszolgáinak gondoskodásából szerény síremléket kapott, a misenumi országút és a dictator Caesar villája közelében, amely a legmagasabb pontról tekint le az alant elterülő öbölre. A máglya meggyújtása után egy Mnester nevű felszabadítottja kardjába dőlt, nem tudni, úrnője iránti szeretetből-e, vagy mert félt a kivégzéstől. Agrippina már hosszú évekkel azelőtt sejtette, hogy ez lesz a vége, de nem törődött vele. Mert mikor jóslatot kért Neróról, a chaldaeusok azt válaszolták, hogy uralkodni fog s anyját megöli, mire ennyit mondott: – Öljön meg, csak uralkodjék! (10.) De a császár csak a bűnös tett elkövetése után fogta fel annak nagyságát is. Az éjszaka hátralevő részében hol hallgatásba merült, még gyakrabban a rettegéstől felindulva és eszét vesztve a napkeltét várta, mintha az majd pusztulását hozná. De Burrus kezdeményezésére először a centuriók s a tribunusok hízelgése szilárdította meg reménykedésében (kapkodtak a kezéhez s szerencsét kívántak, hogy az előre nem látott veszedelemből és anyja merényletéből megmenekült), majd barátai járultak a templomokba, és miután már volt példa, Campania szomszédos községei áldozatok bemutatásával és követségek küldésével adták tanújelét boldogságuknak. Ő maga az ellenkező színleléstől szomorúan szinte bánta, hogy életben maradt, és könnyezett anyja halálán. De mivel az emberi arccal ellentétben a táj képe nem változik, s előtte lebegett annak a tengernek és partjainak nyomasztó látványa (voltak olyanok is, akik úgy hitték, hogy kürtharsogás hallatszik a körös-körül emelkedő magaslatokról s jajszó az anya sírjából), ezért Nápolyba vonult s levelet küldött a senatusnak, amelynek ez volt a tartalma: tőrrel a kezében rajtakapták a gyilkosságra készülő Agermust, Agrippina bizalmas felszabadítottját, és meglakolt, mert tudott a bűnről és a merényletet előkészítette. (11.) Megtoldotta régebbről előszedett vádakkal: Agrippina abban reménykedett, hogy közösen uralkodnak, a praetori csapatok asszonyra esküsznek fel, és hogy ugyanígy meggyalázhatja a senatust és a népet is, majd miután csalatkozott, neheztelt a katonaságra s az atyákra és a népre, kifogásolta az ajándékpénzt és a congiariumot, s vészes terveket szőtt előkelő férfiak ellen. Mekkora fáradsággal sikerült elérni, hogy be ne rontson a curiába, hogy ne ő válaszoljon idegen népeknek! Közvetett célzásokkal még a claudiusi időket is kipellengérezte és az akkori uralom minden bűnét anyjára hárította, közszerencsének tüntetvén fel halálát. Mert még a hajótörést is elmondotta, aminek véletlen voltát ki lett volna annyira tompa elméjű, hogy elhiggye? Vagy azt, hogy a hajótörött asszony azért küldött volna fegyveresen egyvalakit, hogy a császár testőrcsapatait és hajóhadát áttörje? Így hát már nem is Nero került rossz hírbe, akinek szörnyűsége mindenki panaszait túlhaladta, hanem Seneca, amiért ilyen szónoklattal tulajdonképpen beismerést írt meg. (12.) Az előkelőségek csodálatos versengésben mégis megszavazzák a könyörgéseket minden isten párnája előtt, s hogy a Quinquatrus-ünnepeket, amelyeken a cselszövést leleplezték, évenként játékokkal üljék meg; arany Minerva-szobrot állítsanak fel a curiában és melléje a princeps képmását; Agrippina születése napja a tiltott napok között legyen. Thrasea Paetus, aki hallgatással vagy rövid hozzájárulással szokta a korábbi hízelgéseket mellőzni, ekkor elhagyta a senatust és ezzel önmagát veszélyeztette, mások szabadságának útját nem nyitotta meg. Csodajelek is sűrűn, de hiába estek: egy asszony kígyót szült, egy másikat férje ölelése közben villám sújtott halálra; azután a nap hirtelen elsötétedett, és villámcsapás érte a városnak mind a tizennégy kerületét. Mindezek annyira az istenek gondja nélkül történtek, hogy Nero még sok éven át uralkodhatott és folytathatta bűneit. Egyébként, hogy még gyűlöltebbé tegye anyját s eltávolításával bizonyítsa, mennyire fokozódott a maga kegyessége, előkelő asszonyokat: Iuniát és Calpurniát, volt praetorokat: Valerius Capitót és Licinius Gabolust – kiket egykor Agrippina száműzetett, – visszaadta a hazának. Lollia Paulina hamvainak hazaszállítását és számára síremlék építését is megengedte, s Ituriust és Calvisiust, akiket a minap ő maga tiltott ki Rómából, a büntetéstől mentesítette. Mert Silana már meghalt, távoli száműzetéséből Tarentumba visszatérvén, mikor Agrippina, akinek ellenségeskedése miatt buknia kellett, már ingott vagy megenyhült.” Suetonius, Nero, 34: „…De fenyegetőzése és szenvedélyessége meghökkentette, tehát halálra szánta. Háromszor próbálkozott méreggel, de észrevette, hogy anyja ellenméreggel védekezik; erre meglazíttatta a mennyezet eresztékeit, hogy éjjel az alvó asszonyra zuhanjon, de ezt a tervét a cinkosok fecsegése meghiusította. Erre kieszelt egy roppanékony hajót, hogy azon pusztuljon el hajótörés vagy a fedélzet beomlása révén; azután, mintha ki akarna vele békülni, mézes-mázos levélben meghívta Baiaebe, hogy együtt üljék meg a Quinquadratus-ünnepet. Hajóskapitányainak kiadta a rendeletet, hogy csak úgy véletlenségből ütközzenek össze azzal a vitorlással, melyen anyja jön. Mikor aztán anyja a későre nyúlt lakoma után Bauliba visszaindult, megrongált hajója helyébe felajánlotta neki azt a törékeny alkotmányt, jókedvűen elkísérte s búcsúzáskor még melleit is végigcsókolta. Reggelig virrasztó nagy izgalomban leste-várta, hogyan üt ki a vállalkozás. Mikor aztán értésére esett, hogy számítása nem vált be, mert anyja partraúszott, tanácstalanságában elfogatta és bilincsekbe verette L. Agermust, anyja felszabadított rabszolgáját, aki lelkendezve hozta az örömhírt, hogy úrnője épségben megmenekült; tudniillik észrevétlenül tőrt dobott le mellé a földre, hogy úgy lássék, mintha az merényletet akart volna elkövetni ellene. Egyuttal parancsot adott, hogy anyját öljék meg és pedig olyan módon, mintha az a merénylet leleplezése miatt öngyilkos lett volna. Mindezt – biztos forrásokból – még gyalázatosabb dolgok hírével tetézték: hogy mohón sietett anyja holttestének megtekintésére, végigfogdosta tagjait, egyiket lefitymálta, másikról elismerőleg nyilatkozott, közben megszomjazott és ivott. Sem akkor, sem később nem bírta elviselni bűntudatát, bármennyire is igyekezett is a katonaság, a senatus és a nép örömnyilatkozataival lelket önteni belé; nem egyszer megvallotta, hogy anyja szelleme s a fúriák korbácsai és tüzes fáklyái gyötrik-hajszolják. Sőt a mágusokkal áldozatot is mutattatott be és így próbálta a halott szellemét felidézni és megengesztelni.”
 
  Sok mindent próbáltak.
g
Glossza Vö. Suetonius, Nero, 34, lásd .
 
  Nero nem helyeselte a mérget, mert az foltokat hagy és rájönnek nyomára. Poppaea azt tanácsolta, béküljön ki vele,
színleg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinleg
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
. A császár ezt tette, abbahagyta a mulatást, minden képességét arra fordította, hogy kiengesztelje és fölkeltse benne a régi bizalmat. Testőrcsapatait visszaadta. Kézcsókkal üdvözölte, mikor találkoztak. Tökéletesen
színészkedett
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinészkedett
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  Anicetus, a misenumi hajóraj parancsnoka
g
Glossza A rész nyilvánvaló forrása Cassius Dio leírása, 61, 11–14: „[…] Egy hetérát, aki hasonlított Agrippinára, éppen a hasonlóság miatt nagyon megszeretett Nero, s vele is tréfálkozott meg másoknak bemutatva is mondta, hogy hasonlít az anyjára. 12. Mikor ezt megtudta Sabina, rábeszélte Nerót, hogy Agrippinát, mint aki az életére tör, tegye el az útból. És Seneca is, mint sok hitelt érdemlő ember állítja, erre a lépésre bíztatta […]. Mivel Rómában semmit sem merészelt tenni, nehogy kitudódjék a szörnyűség, ezért maga mellé vette az anyját és Campaniába indult azon a bizonyos gyönyörűen földíszített hajón, mert kedvet akart csinálni neki ahhoz, hogy mindig ezt a hajót használja.
 
13. Miután megérkeztek Baiaeba, több napig tartó fényes lakomát rendezett, amelyen szerető szívvel vendégelte meg anyját. Ha távol volt, úgy viselkedett, mintha sóvárogva vágyna utána, ha pedig jelen volt, föltűnően örvendezett neki. Ha kért valamit, azonnal parancsot adott rá, bármit akart is, ha semmit sem óhajtott, akkor is kedveskedett neki. Miután pedig idáig ment, a lakomán éjféltájban átölelte, mellére vonta a fejét, majd szemeit és kezét csókolgatva így szólt: „anyám, egészséget és minden jót kívánok, mert benned élek, és általad uralkodom.” Felszabadított rabszolgájára, Anicetusra bízta, hogy vezesse vissza arra a hajóra, amelyet korábban előkészítettek. A tenger azonban nem engedte, hogy megessen vele a készülődő tragédia, nem türte el az istentelen hazugságot, mert széthullott ugyan a hajó, Agrippina pedig a tengerbe esett, de mégsem fulladt meg, s bár jóllakott és ittas volt, míg a matrózok evezőkkel támadtak rá, s kisérőjét, Acerronia Pollát meg is ölték, ő megmenekült a sötétben. Hazaérve sem nem színlelt semmit, sem a neki vetett csapdát nem leplezte le, hanem üzenetet küldött gyorsan a fiának, és a vele történteket úgy mondta el, mintha a sors rendelte volna, és örömmel tudatta vele megmenekülését. Mikor ezt Nero meghallotta, képtelen volt türtőztetni magát, a küldöttet, mintha az őt akarta volna meggyilkolni, megölette, majd matrózok kíséretében gyorsan az anyjához küldte Anicetust. Agrippina megölését ugyanis nem a testőreire bízta. Mikor az meglátta a matrózokat, azonnal megértette, hogy miért jönnek, felugrott a kerevetről, letépte ruháját, és lemeztelenítette hasát: »döfd át« – kiáltott –, »Anicetus, döfd át, mert megszülte Nerót.« 14. Így halt meg Agrippina, Germanicus leánya, Agrippa unokája, Augustus dédunokája, tulajdon fia kezétől, akinek hatalmat adott, s aki miatt másokat és nagybátyját is meggyilkolta.”
egy liburniai gályát készíttetett, melynek alsó kamráit ólommal töltette meg, hogy a
nyílt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nyilt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
tengeren kettérepedjen és
elsüllyessze
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
elsülyessze
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
rajta az anyacsászárnét. Agrippina azonban még
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
gyanakodott, nem ült rá, csak visszamenet sikerült a császárnak odacsalni s akkor is kiúszott a tengerből.
Mind a hárman
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Mindhárman
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Mindahárman
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
kétségbe estek. Poppaea a hálószobája mennyezetét szakíttatta rá, hogy agyonüsse. Ez a kísérlet is kudarcot vallott és még tűrhetetlenebbé tette a merénylők helyzetét.  
  Anicetus aztán másra határozta magát.
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 8, lásd .
Éjszaka, valamivel éjfél előtt két katonával betört
licrinumi
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lucrinumi
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
villájába, hol az anyacsászárné betegen feküdt. Az ajtókat fölfeszítették és az idegenek nagy zajjal, erőszakosan hatoltak befelé.  
 
Elöl
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Elől
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Oloaritus és
Herkules
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Hercules
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza helyesen: Herculeus
, két magas tengerész. Utánuk Anicetus.
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
 
  A tengerészeknél csak evező volt, Anicetus kezében meztelen kard.  
  Sötét volt, csak a mécs világított.  
  Egy kis rabszolgalány
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, ki az ágy mellett aludt, hogy őrködjön, fölriadt és kiszaladt a szobából, sikoltozva.  
  – Menj – mondta Agrippina megvetően, ki most egyedül
maradt és
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
maradt, és
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
tudta, hogy mi következik.  
  Nem szólt semmit
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, könyörögni nem is próbált, csak jobb karját emelte feje fölé, hogy védekezzen. De a gyilkosok féltek. Babonás asszony
hírében
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
hirében
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
állt, ki túlvilági varázslattal él. Nem mozdultak.  
  – Mit akartok? – kérdezte.  
  Erre Oloaritus odaugrott
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
és teljes erejéből
fejbeütötte
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
fejbe ütötte
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
az evezővel,
úgy, hogy
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
úgy hogy
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
az anyacsászárné elszédült.  
  De még maradt annyi ereje
g
Glossza Nem Anicetus, hanem Obaritus döfte le Agrippinát.
, hogy fölálljon. Kilépett az ágyból és
szembenézett
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szembe nézett
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Anicetusszal
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Anicetus-szal
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, kinek kezében remegett a kard.  
  – Ezt döfd át –
ordította
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
ordított
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
torka szakadtából
g
Glossza vö. Tacitus, Annales, 14, 9, ill. Cassius Dio, lásd .
és fölemelte
ingét – ezt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
ingét, – ezt
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
, mely
Nerót
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Nerot
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
szülte.  
  A parancsnok ekkor egyetlen szúrással leterítette.
g
Glossza Tacitus szerint nem Anicetus szúrta le Agrippinát, így ebben a jelenetben KD szemmel láthatóan Cassius Diót követi, akinél viszont Anicetus szólítja föl Agrippina arra, hogy szúrja belé a kardját. Lásd .
 
  Nero annyira nem bízott a merénylet sikerében
g
Glossza Hogy ezen az estén is föllépett Nero a színházban, Kosztolányi ötlete.
, hogy ezen az estén is föllépett, Orestest játszotta, az anyagyilkost s noha alig készült, olyan elragadó és lázas volt, hogy a
színház
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinház
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
őszintén tapsolta.  
  Aztán Poppaeával várakozott egy közeli nyaralóban.
g
Glossza Tacitus és Suetonius alapján úgy tűnik, hogy Poppaea nem volt a császárral a gyilkosság időpontjában.
 
  Sokszor ültek már így, késő éjszaka,
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
ugyanazt
lesve. Most már nem is bíztak semmiben.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lesve. Most nem is éreztek izgalmat, mert nem bíztak semmiben.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Több ízben csalódtak és utána
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
keserű volt a kiábrándulás.  
  A császár az asztalra dobta álarcát. Át se öltözködött
g
Glossza Öltözete szerint éppen tragédiát játszott.
, le sem vetette
színészruháját
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinészruháját
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, a
kothurnust
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
cothurnust
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
kothurmust
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
és a görög köpenyt.  
  – Hiába várunk – mondta csüggedten.  
  – Nem úgy ment el
g
Glossza Utalás Anicetusra.
– szólt Poppaea. – Izzott. Tudod, hogy
gyűlöli
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
gyülöli
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  – De már itt kellene lennie.  
  – Még nem – mondta Poppaea, – a villa messze van.
g
Glossza Agrippina nyaralója a Lucrinus-tó (ma Lago Lucrino Pozzuoli és Baia között, a Lago d’Averno közelében) partján állt, azaz nem voltak túlságosan messze egymástól. Ráadásul maga az elbeszélő korábban azt mondta, hogy egy közeli nyaralóban várakoztak.
 
 
– Elfogták, – szólt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
– Elfogták – szólt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Nero – talán megölték.  
  Egyre növekedett
valószínűsége
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
valószinűsége
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
annak, hogy Anicetus eredménnyel járt. Multkor, mikor semmit se végzett, hamarosan visszajött és jelentette. Óráról-órára izgatottabbak lettek.  
  Nero megparancsolta
g
Glossza A félelmet a sikertelen merényletről, még Anicetus elküldése előtt részletezi Tacitus, Annales, 14, 7, lásd .
, hogy nőt
semmi esetre
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
semmiesetre
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
se bocsássanak a villába, mert attól tartott, hogy Agrippina maga jön ide. Aztán
eszébe
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
eszembe
*
Szövegforrás:
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
jutott, hátha
álruhában
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
álruhába
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
lopódzkodik
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lopódzik
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
be, mint férfi. Talán Anicetus maszkjában.  
  – Akkor leszúrom –
szólt, hadonászva
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szólt hadonászva
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
a kardjával.  
  Védekező állásba helyezkedett, vívni próbált, búvóhelyet keresett magának, arra az esetre, hogyha anyja fegyveres katonákkal együtt megtámadná.  
  Poppaea kifelé figyelt. Semmi nesz se kelt.  
  – Ki jár az éjszakában?  
  – Senki – mondta Poppaea.  
  – Mintha lépéseket hallanék – szólt a császár. – Ezek az ő lépései.  
  – Dehogy, az őr.  
  Őrök jöttek-mentek, halkan.  
  Nyugalmas éjszaka volt. A tenger alig pihegett a távolban. Nagy csillagok ragyogtak az ég
boltozatán
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
boltozatján
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  Anicetus lovon jött, egyedül. A villa előtt megállították, igazoltatták, kikérdezték, csak akkor jöhetett be.  
  Nero ijedtében
g
Glossza Ilyen jelenet az ókori forrásokban nem szerepel.
, nehogy
felismerje akárki
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
felismerje, akárki
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
jön, fölkapta az asztalon lévő maszkot és arcára tapasztotta.  
  Megtörtént? – kérdezte Poppaea.  
  Anicetus nyugtatóan intett.  
  Majd bort kért. Egy hajtásra megivott egész kancsóval. Nagyon szomjas volt.  
  Meghalt? –
vallatta Poppaea.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
vallatta Poppaea:
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  Anicetus megint bólintott.  
  – Az nem lehet – kiáltott Nero, az álarc alól. – Nem halt meg. Ti nem ismeritek. Tovább játszik most is. Ő tudja tettetni az álmot
g
Glossza Utalás az első sikertelen gyilkossági kísérletre.
, hosszú pilláival. Csak lehúnyja szemét, elhalványul és nem
lélekzik
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lélegzik
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
. Hányszor láttam. Aztán fölkacag, iszonyú nevetéssel. Hiszen a víz alatt se fulladt meg, órákig a tenger fenekén
mászott
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mászkált
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, nem kell neki levegő, úgy jött ki. Még az óceán se bír vele. Mutasd a kardot.  
  A kardon semmi nyom.  
 
– Él, – mondta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
– Él – mondta
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Nero – él és idejön, azóta itt is lehet, megszökött.  
  – Katonák őrzik a
villát, – szólt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
villát – szólt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Anicetus – meg a tájékát is. Több, mint fűszál a mezőn.  
  – De ki van mellette?  
  – Oloaritus és
Herkules
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Hercules
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  – Csak kettő?
Elbír
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Elbir
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
velük.  
  – Azonnal vége
volt, – ismételte
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
volt – ismételte
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Anicetus – én szúrtam át.  
  – Nem hiszem – mondta a császár. – Látni akarom.  
  Anicetus és Poppaea egyszerre kérdezte:  
  – Te?  
  – Én – szólt Nero. – Most. Megnézem – tette hozzá borzongva és
mosolyogva az
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mosolyogva, az
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
iszonyattól.  
  Poppaea lefeküdt, hogy a hosszú virrasztás után
nyugodtan és elégedetten
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nyugodtan, elégedetten
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
kialudja magát.  
  Nero és Anicetus pedig indult. Kocsi röpítette őket az éjszakában.  
  A lucrinumi villát csapatok állták körül. Nero bement.  
  Agrippinát közben ágyra
emelték
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, fejénél
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
emelték
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, a fejénél
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
fáklyák égtek-sercegtek a csöndben.  
  Nero a hallgatástól elfogódott.  
  – Anyám – suttogta –
szegény – és
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szegény, – és
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
odaborult az ágyra.  
  A halott nagy volt. Olyan óriási, mint egy hegy. Mindenen uralkodott,
most is, erőszakosan
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
most is erőszakosan
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  – Milyen
szép, – mondta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szép – mondta
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Nero – nem is tudtam, hogy ilyen szép
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9. és Suetonius, Nero, 34, lásd .
. A keze – és fölemelte hülő kezét –
fínom
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
finom
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és bársonyos. És karja is friss, majdnem fiatalos. De válla az férfias. És horpadt. Itt beroskasztotta az evező. Kár érte. A szeme – beletekintett – az gonosz.
Anicetus, mért
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
Anicetus mért
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nem beszélsz?  
  – Mit beszéljek?  
  – Igaz, te föl se foghatod, mi történt itt. Az Atreus-család minden tragédiája semmi ehhez. Én pedig itt vagyok és látom.  
  Fölkelt az ágy mellől, kiegyenesedett és figyelte hideg szemmel, élesen, a fekvőt.  
  – Énekeljünk – mondotta – és énekelni kezdett.
Ó, anyám
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ó anyám
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
és apám
Klytaimnestra Agrippina
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
Klytaimnestra-Agrippina
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Klytainnestra Agrippina
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
és
Agamemnon-Domitius
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Agamamnon-Domitius
*
Szövegforrás:
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
, fiatok, az árva
Oresztes
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Orestes
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, az őrjöngő
színész
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinész
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és vad költő mit is áldozhat tinéktek?
Íme
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ime
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
csak dalt és könnyet. Meg szenvedést, mely végtelen. Az anya életet ád fiának és fia halált ad az anyának. Most kifizették egymást. Mert az anya, így mondja a pásztorének, az élettel együtt
átnyujtja
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
átnyújtja
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
a halált is. Kiabáljunk
kissé fiacskáim
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kissé, fiacskáim
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, hogy a halott süket füle is meghallja és lásson a vak szem, melyen sötétség ül. Menj a Hades ölébe
g
Glossza Alvilág.
, ki ellenem törtél, gyilkos, ki fölvirágoztattál és meggyilkoltál. Hiszen én már nem is élek. Csak
kísértet
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kisértet
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
vagyok, vérrel táplálkozó és holdfényen sunyító. Nem félek tőled. Te szörnyű vagy. De én még szörnyűbb. Áldásom reád, édes
kígyó
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kigyó
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
. Most pedig megyek. Jajgató sziklák, síró folyamok, lázongó tüzek, felétek megyek.  
  Indulni akart, de visszatorpant.  
  – Itt vannak ezek is? – mondta
ámulva.
 
– Minden
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
ámulva.
 
Minden
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
ámulva. – Minden
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
úgy, ahogy ottan. Szóról-szóra. Az ajtónál fogatlan
fúriák
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
furiák
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
g
Glossza Vö. Suetonius, Nero, 34, lásd . Erynnisek – vagy Eumenisek, a görög mitológia bosszúistennői. Anyja meggyilkolása miatt előlük menekül Orestés Aischylos trilógiájának utolsó drámájában, az Eumenisek-ben.
, vénasszonyszájjal. És az
erinnysek
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
erynisek
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
. Ősz, véres fürtökkel. Lekuksolnak a küszöbre. Csakhogy ezek nem sivalkodnak, hanem kacagnak. Ezt megtiltom. Ne nevessetek többet. Engedjetek innen, nőstényfarkasok.
g
Glossza Utalás Róma alapító mítoszára, amelyben egy nőstény farkas táplálta a kitett ikreket, Remust és a város későbbi alapítóját, Romulust.
Tragédia, – szólt rekedten – tragédia, tragédia.  
  Künn a csapatok a távozó császár tiszteletére trombitáltak.
g
Glossza Anakronizmus, ami a Tacitusnál szereplő kürtszón alapul. Vö. Tacitus, Annales, 14, 10, lásd .
 
  – Ne trombitáljanak – mondta ingerülten.  
  Hogy a villába érkezett, még sötét volt. Egyedül ment be.  
  Megállt a szoba közepén.
A trombiták még mindíg fujtak.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
A trombitát még mindig fújták.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  Mit trombitálnak? – kérdezte nyöszörögve, önmagától.  
  Aztán kiszólt, igénytelenül, könyörögve:  
  – Ne trombitáljanak.  
  Poppaeához akart jutni, ki valamelyik hátsó szobában aludt, de az ismeretlen villában nem tudta a járást és egyik teremben megbotlott, leesett a földre. Ott maradt. Nem akart fölkelni. Letépte a maszkját. Most arca
meztelen
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mestelen
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
volt. Azt tapogatta sokáig a sötétben.  
  Amikor szürkült, hajnal felé, Poppaea megtalálta: a földön kuporgott, fejét előreszegte, bámult maga elé. Mellette álarca. Két keze ütemes mozdulattal
símogatta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
simogatta
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
a földet.  
  – Mit csinálsz itt? – kérdezte Poppaea, riadtan.  
  A császár beszélni akart, de erőlködő nyelve nem tudott hangot adni. Keresett valamit, hogy eszébe jusson minden, amit régen elfelejtett. Keze pedig tovább mozgott, kaparászott, mintha
betűket
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
betüket
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
írna a földre.  
 
X (Close panel)Verzió: G : A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai. KOSZTOLÁNYI Dezső, A véres költő [Budapest], Genius [1921], 257 p.; KOSZTOLÁNYI Dezső, Nero, a véres költő [Budapest], Genius [1929], 257 p.
 
XXV.
A LEGJOBB ANYA
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
a legjobb anya.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza Hatalomátvételekor Nero ezt a jelszót adta az őrségnek: optima mater. Suetonius, Nero, 9: „Mindjárt uralkodása első napján az őrség parancsnokának a »legjobb anya« jelszót adta…” Tacitus, Annales, 13, 3: „Agrippinát a nyilvánosság előtt mégis mindenféle megtiszteléssel halmozták el, s Nero a katonai szokás szerint jelszót kérő őrségparancsnoknak a »jóságos anyát« adta.”
 
A fejezet forrásai: Tacitus, Annales, 14, 1–12: „Gaius Vipstanus és Gaius Fonteius consulsága alatt [Kr. u. 59] Nero a sokáig tervezett bűnt nem halogatta tovább. Uralkodásának tartamával együtt nőtt vakmerősége, és napról napra hevesebben lángolt szerelme Poppaea iránt, aki férjhezmenetelében és Octavia elválasztásában, amíg él Agrippina, nem bízott, ezért gyakori vádaskodásokkal, néha tréfásan korholta a princepset és kiskorú gyermeknek nevezte, aki mások parancsának alávetve nemcsak a hatalomnak, de még a szabadságnak is híjával van. Mert miért halasztódik a menyegzője? Bizonyára szépsége nem tetszik, és triumphator ősei; vagy termékenysége és egyenes gondolkodása? Attól tartanak, hogy ha felesége lesz, legalábbis a senatorok sérelmeit, a népnek az anya fennhéjázása s kapzsisága ellen érzett haragját feltárja. De ha Agrippina csak fia ellenségét tudja mint menyét elviselni, akkor adják őt vissza Otho házastársának; elmegy ő akárhová, ahol inkább hallja a császár gyalázását, semmint látja és még bele is keveredik annak veszedelmébe. Senki sem gátolta ilyenféle kitöréseit, melyek könnyekkel és házasságtörő művészetével célba találtak, mivel mindenki kívánta az anyai hatalom megtörését, de senki sem hitte, hogy a fiúi gyűlölet gyilkossággá fajul. (2.) Cluvius szerint a hatalom megtartásának vágyában Agrippina odáig ment, hogy déltájban, amikor Nero a bortól és a lakomától felhevült, felcicomázva és vérfertőzésre készen többször is felkínálkozott ittas fiának; s mikor a környezet tagjai már felfigyeltek a szemérmetlen csókokra és a gyalázatot megelőző becézgetésekre, Seneca az asszonyi csábítás ellenszerét nőben kereste, s beküldte Actét, a szabadonbocsátottat, hogy mind a maga veszélyeztetése, mind Nero hírének megromlása miatt aggódva jelentse: mindenki a vérfertőző viszonyt beszéli, mert az anya dicsekszik vele, de a katonák nem fogják tűrni a szentségtörő princeps uralmát. Fabius Rusticus ezt nem Agrippina, hanem Nero bűnös vágyaként említi, amit ugyanennek a szabadonbocsátott nőnek a ravaszsága foszlatott szét. De Cluviusszal egyezően írt a többi szerző is, és a hír is erre hajlik, akár csakugyan megfogant Agrippina agyában ez a szörnyűség, akár hihetőbbnek látszott, hogy az újfajta kéjelgést ő eszelte ki, aki leánykorában – az uralkodás reményében – viszonyt kezdett Lepidusszal; hasonló vágyában egészen Pallas kedvének kereséséig aljasodott, és nagybátyjával kötött házasságában gyakorlatot szerzett minden gyalázatra. (3.) Nero tehát kerülte a vele való bizalmas együttlétet, s mikor anyja kertjeibe, tusculumi vagy antiumi birtokára távozott, helyeselte, hogy pihenni megy. Végül elviselhetetlennek érezte, bárhol tartózkodik is, és elhatározta, hogy meggyilkolja, csak azon tanakodott, hogy méreggel-e vagy karddal, vagy másféle erőszakkal. S először a mérget választotta. De ha a császári lakomán adják be neki, nem lehetne a véletlenre fogni, hiszen Britannicus már így veszett; szolgáinak megkörnyékezése is nehéznek látszott, mert a bűnök elkövetése során ez a nő megtanult cselvetésekre ügyelni, és előre bevett orvosszerekkel erősítette meg szervezetét. Senki nem tudta, mi módon lehetne titokban tartani a tőrt és a gyilkolást, és attól is tartottak, hogy az ily szörnyű tett végrehajtására kiválasztott személy megtagadja a parancsot. Ekkor ajánlotta fel találékonyságát a felszabadított Anicetus, a misenumi hajóhad parancsnoka, a gyermek Nero nevelője és kölcsönös gyűlölettel Agrippina ellensége. Előadja tehát, hogy olyan hajót szerkeszthetnének, amelynek egy része a tengeren mesterségesen leválik és a mit sem sejtőt kifordítja. Semmi nem képes olyan véletlenekre, mint a tenger; és ha történetesen hajótörésnek esik áldozatul, ki olyan rosszindulatú, hogy merényletnek tulajdonítaná, amit a szelek és a hullámok követtek el? Ráadásul a princeps templomot, oltárokat és más egyebet ad majd az elhunytnak, hogy megmutassa fiúi ragaszkodását. (4.) Tetszett az ötlet, a körülmények is kedveztek, mivel a császár Baiaeban töltötte a Quinquatrus ünnepét. Oda csalta anyját; el kell viselni a szülői indulatosságot és meg kell engesztelődni, mondogatta, hogy a kibékülés hírét keltse, s ezt az asszonyoknak örömre könnyen hajló hiszékenységével Agrippina is így fogadja. Nero ezután az érkezőnek elébe ment a partig (mert Antium felől közeledett), itt fogadta kézszorítással és öleléssel, s vezeti Bauliba. Ez annak a villának a neve, melyet a misenumi hegyfok és a baiaei tó között beöblösödő tenger mos. Ott állott a többi között egy díszesebb hajó, mintha az is az anya tiszteletére volna szánva, aki megszokta volt, hogy három-evezősoros hajón és tengerész evezősökkel közlekedjék. Ezután lakomára hívják, hogy az éjszakát használják fel a merénylet fedezésére. Egészen bizonyos, hogy akadt áruló, és Agrippina, miután hallott a cselvetésről, – nem tudta, hitelt adjon-e neki, – gyaloghintón vitette magát Baiaeba. Itt a kedveskedés eloszlatta félelmét: Nero szívesen fogadta s a magáénál előkelőbb helyet adott neki. Azután változatos társalgás közben hol ifjúi bizalommal, hol megint tartózkodóan, mintha komoly dolgokat akarna vele közölni, hosszúra nyújtván a vendégséget, kikíséri távozó anyját, szorosabban a szemére és keblére tapadva, akár a színlelés tetézéséül, akár mert veszni szánt anyjának utolsó látása szorítva hatott még elvadult lelkére is. (5.) Csillagfényes és az elcsendesült tengeren nyugalmas éjszakát adtak az istenek, mintegy a bűn bizonyítására. Nem is sokat haladt még előre a hajó, amelyen Agrippinát két bizalmasa kísérte (közülük Crepereius Gallus a kormányrúd közelében álldogált, Acerronia pedig fekvő úrnőjének lábára hajolva örömmel emlegette a fiúi megbánást és az anya szeretetének visszaszerzését), mikor adott jelre rájuk szakadt a helyiségnek ólomtól súlyos mennyezete. Crepereius alája szorult és azon nyomban ki is szenvedett; Agrippinát és Acerroniát megvédték a kerevet kiemelkedő támlái, melyek történetesen erősebbnek bizonyultak, semhogy a teher alatt berogytak volna. A hajó sem esett szét, annyira megzavarodott mindenki, és mivel a sok beavatatlan akadályozta a merénylet tudóit. Az evezősök ekkor úgy látták jónak, hogy az egyik oldalra menjenek át és így süllyesszék el a hajót. De a váratlan helyzetben ők sem tudtak azonnal egyetértésre jutni, a többiek pedig, az ellenszegülők, lehetővé tették, hogy minél simábban a tengerbe ugorjanak. Acerroniát azonban, miközben oktalanul azt kiáltozza, hogy ő Agrippina, s hogy segítsenek a princeps anyjának, csáklyákkal, evezőkkel és találomra a kezük ügyébe kerülő hajósszerszámokkal agyonverik; Agrippina hallgatott, így kevésbé ügyeltek rá, de azért a vállán mégis kapott egy sebet: úszva, majd az arra vetődő halászbárkák segítségével a Lucrinus-tóig vergődött el, ahonnan villájába vitték. (6.) Itt felidézte a történteket: hát ezért hívták csalárd levéllel és ezért részesítették oly különös tiszteletben! S a hajónak is a felső része rogyott reája, mint valami földi gépezet, a part közelében, nem szelektől hányva, nem zátonyra sodródva. Elgondolkozott Acerronia halálán is, ugyanakkor a maga sebét is nézegette és arra jutott, hogy egyedüli orvosszer az ármány ellen, ha nem veszi észre. S már küldte is a felszabadított Agermust, jelentse fiának: az istenek kegyéből és az ő szerencséjével kimenekült a súlyos balesetből; kéri, hogy bármennyire megrémült is anyja veszedelmétől, a látogatás gondját halassza későbbre, neki most nyugalomra van szüksége. És közben színlelt gondtalansággal gyógyírt rakat a sebre és borogatásokat a testére; előkeresteti Acerronia végrendeletét, s a vagyontárgyakat lepecsételteti, csakhogy ezt nem színlelésből. (7.) Nerónak pedig, miközben várja a hírt a merénylet végrehajtásáról, jelentik, hogy Agrippina egyetlen könnyű sebesüléssel megmenekült, és csak annyira sodródott veszedelembe, hogy a kezdeményezőt illetően nem lehet kétsége. Ekkor a félelemtől halálra váltan bizonygatja, hogy máris itt lesz, bosszulni siet, akár hogy a rabszolgákat felfegyverezze, vagy a katonaságot feltüzelje, akár hogy a senatus és a nép elé rohanjon, és a hajótörést, megsebesítését és barátainak megölését hozza fel vádként: kihez folyamodjék ez ellen? Senkihez, ha Burrus és Seneca ki nem talál valamit. Hívatja is őket azonnal; megállapíthatatlan, hogy előzőleg tudtak-e a dologról. Hosszasan hallgatnak tehát mindketten, hogy ne hiába adjanak tetszése elleni tanácsot. Vagy azt hitték: odáig jutottak már, hogyha meg nem előzik Agrippinát, pusztulnia kell Nerónak? Majd Seneca annyiban volt készségesebb, hogy Burrusra tekintett és megkérdezte, lehet-e katonának gyilkolást parancsolni. Burrus kijelentette, hogy a praetorianusok az egész Caesar-családnak le vannak kötelezve, s Germanicusra emlékezve leszármazottja ellen semmiféle szörnyűséget el nem követnének: hajtsa végre Anicetus, amit ígért. Az minden habozás nélkül vállalja a merénylet végrehajtását. Erre a szóra Nero megvallja: ő azon a napon nyeri el a hatalmat, s ennek adományozója egy felszabadított; menjen hát sebesen s vigye magával a parancsra legkészebbeket. Ő maga, hallván, hogy megérkezett Agermus, Agrippina követe, még vádolásra is felhasználható jelenetet rendez, s egy tőrt vet oda az üzenethozó lábához, majd, mintha tetten érte volna, bilincsbe vereti, hogy megteremtse a látszatot: anyja a princeps vesztére tört, és mivel a merényletet leleplezték, szégyenében önként ment halálba. (8.) Közben elterjedt Agrippina veszedelmének híre, és mintha véletlenül történt volna. Ki-ki amint meghallotta, rohant le a partra. Ezek az előttük magasló töltésre, azok a legközelebbi csónakokba szálltak; mások, ameddig a víz el nem lepte testüket, belegázoltak a tengerbe; némelyek a kezüket nyújtották feléje; az egész tengerpart betelt panasszal, fogadalmakkal, a mindenfélét kérdezők vagy a bizonytalan válaszokat adók lármájával; fáklyákkal özönlött a népes sokaság, és mikor köztudottá vált, hogy Agrippina megmenekült, már-már szerencsekívánatra készülődnek, míg aztán egy fenyegető fegyveres csapat láttára szétoszlottak. Anicetus őrséggel veszi körül a villát, feltöri az ajtót, az útjába akadó szolgákat elhurcoltatja, végül eljut a hálószoba bejáratáig, amely előtt csak kevesen álltak, a többit a benyomulók keltette rémület elijesztette. A szobában egy szerény lámpás volt és egyetlen szolgáló, egyre nagyobb aggodalmára Agrippinának: senki nem jön a fiától, de még Agermus sem – nem ilyen lenne a kedvező helyzet képe! Most csak magánosság és hirtelen zajok és a végső veszedelem jelei. Amikor már a szolgáló is menni készült, Agrippina megkérdi: „Hát te is elhagysz?” Herculeius hajóparancsnok és Obaritus tengerész centurio kíséretében ekkor pillantja meg Anicetust. Ha látogatására jött, vigye hírül állapota javulását, ha merénylet végrehajtására, ő semmi ilyet a fiáról el nem hisz, az nem ad parancsot anyagyilkosságra. Körülállják ágyát a gyilkosok, és elsőnek a hajóparancsnok sújtott a fejére egy bottal. A kardját már halálos döfésre rántó centuriónak odakiáltotta: „A méhembe döfd!” – s több sebből vérezve kiszenvedett. (9.) Mindezt egybehangzóan adják elő. Vannak, akik azt írták, hogy Nero megnézte halott anyját és megdicsérte testének szépségét, mások tagadják. Még azon az éjszakán elégették, egy lakomai kereveten és hitvány gyászkellékekkel, sőt amíg Nero volt uralmon, sírhalmot sem hordtak, zárókövet sem állítottak föléje. Majd háziszolgáinak gondoskodásából szerény síremléket kapott, a misenumi országút és a dictator Caesar villája közelében, amely a legmagasabb pontról tekint le az alant elterülő öbölre. A máglya meggyújtása után egy Mnester nevű felszabadítottja kardjába dőlt, nem tudni, úrnője iránti szeretetből-e, vagy mert félt a kivégzéstől. Agrippina már hosszú évekkel azelőtt sejtette, hogy ez lesz a vége, de nem törődött vele. Mert mikor jóslatot kért Neróról, a chaldaeusok azt válaszolták, hogy uralkodni fog s anyját megöli, mire ennyit mondott: – Öljön meg, csak uralkodjék! (10.) De a császár csak a bűnös tett elkövetése után fogta fel annak nagyságát is. Az éjszaka hátralevő részében hol hallgatásba merült, még gyakrabban a rettegéstől felindulva és eszét vesztve a napkeltét várta, mintha az majd pusztulását hozná. De Burrus kezdeményezésére először a centuriók s a tribunusok hízelgése szilárdította meg reménykedésében (kapkodtak a kezéhez s szerencsét kívántak, hogy az előre nem látott veszedelemből és anyja merényletéből megmenekült), majd barátai járultak a templomokba, és miután már volt példa, Campania szomszédos községei áldozatok bemutatásával és követségek küldésével adták tanújelét boldogságuknak. Ő maga az ellenkező színleléstől szomorúan szinte bánta, hogy életben maradt, és könnyezett anyja halálán. De mivel az emberi arccal ellentétben a táj képe nem változik, s előtte lebegett annak a tengernek és partjainak nyomasztó látványa (voltak olyanok is, akik úgy hitték, hogy kürtharsogás hallatszik a körös-körül emelkedő magaslatokról s jajszó az anya sírjából), ezért Nápolyba vonult s levelet küldött a senatusnak, amelynek ez volt a tartalma: tőrrel a kezében rajtakapták a gyilkosságra készülő Agermust, Agrippina bizalmas felszabadítottját, és meglakolt, mert tudott a bűnről és a merényletet előkészítette. (11.) Megtoldotta régebbről előszedett vádakkal: Agrippina abban reménykedett, hogy közösen uralkodnak, a praetori csapatok asszonyra esküsznek fel, és hogy ugyanígy meggyalázhatja a senatust és a népet is, majd miután csalatkozott, neheztelt a katonaságra s az atyákra és a népre, kifogásolta az ajándékpénzt és a congiariumot, s vészes terveket szőtt előkelő férfiak ellen. Mekkora fáradsággal sikerült elérni, hogy be ne rontson a curiába, hogy ne ő válaszoljon idegen népeknek! Közvetett célzásokkal még a claudiusi időket is kipellengérezte és az akkori uralom minden bűnét anyjára hárította, közszerencsének tüntetvén fel halálát. Mert még a hajótörést is elmondotta, aminek véletlen voltát ki lett volna annyira tompa elméjű, hogy elhiggye? Vagy azt, hogy a hajótörött asszony azért küldött volna fegyveresen egyvalakit, hogy a császár testőrcsapatait és hajóhadát áttörje? Így hát már nem is Nero került rossz hírbe, akinek szörnyűsége mindenki panaszait túlhaladta, hanem Seneca, amiért ilyen szónoklattal tulajdonképpen beismerést írt meg. (12.) Az előkelőségek csodálatos versengésben mégis megszavazzák a könyörgéseket minden isten párnája előtt, s hogy a Quinquatrus-ünnepeket, amelyeken a cselszövést leleplezték, évenként játékokkal üljék meg; arany Minerva-szobrot állítsanak fel a curiában és melléje a princeps képmását; Agrippina születése napja a tiltott napok között legyen. Thrasea Paetus, aki hallgatással vagy rövid hozzájárulással szokta a korábbi hízelgéseket mellőzni, ekkor elhagyta a senatust és ezzel önmagát veszélyeztette, mások szabadságának útját nem nyitotta meg. Csodajelek is sűrűn, de hiába estek: egy asszony kígyót szült, egy másikat férje ölelése közben villám sújtott halálra; azután a nap hirtelen elsötétedett, és villámcsapás érte a városnak mind a tizennégy kerületét. Mindezek annyira az istenek gondja nélkül történtek, hogy Nero még sok éven át uralkodhatott és folytathatta bűneit. Egyébként, hogy még gyűlöltebbé tegye anyját s eltávolításával bizonyítsa, mennyire fokozódott a maga kegyessége, előkelő asszonyokat: Iuniát és Calpurniát, volt praetorokat: Valerius Capitót és Licinius Gabolust – kiket egykor Agrippina száműzetett, – visszaadta a hazának. Lollia Paulina hamvainak hazaszállítását és számára síremlék építését is megengedte, s Ituriust és Calvisiust, akiket a minap ő maga tiltott ki Rómából, a büntetéstől mentesítette. Mert Silana már meghalt, távoli száműzetéséből Tarentumba visszatérvén, mikor Agrippina, akinek ellenségeskedése miatt buknia kellett, már ingott vagy megenyhült.” Suetonius, Nero, 34: „…De fenyegetőzése és szenvedélyessége meghökkentette, tehát halálra szánta. Háromszor próbálkozott méreggel, de észrevette, hogy anyja ellenméreggel védekezik; erre meglazíttatta a mennyezet eresztékeit, hogy éjjel az alvó asszonyra zuhanjon, de ezt a tervét a cinkosok fecsegése meghiusította. Erre kieszelt egy roppanékony hajót, hogy azon pusztuljon el hajótörés vagy a fedélzet beomlása révén; azután, mintha ki akarna vele békülni, mézes-mázos levélben meghívta Baiaebe, hogy együtt üljék meg a Quinquadratus-ünnepet. Hajóskapitányainak kiadta a rendeletet, hogy csak úgy véletlenségből ütközzenek össze azzal a vitorlással, melyen anyja jön. Mikor aztán anyja a későre nyúlt lakoma után Bauliba visszaindult, megrongált hajója helyébe felajánlotta neki azt a törékeny alkotmányt, jókedvűen elkísérte s búcsúzáskor még melleit is végigcsókolta. Reggelig virrasztó nagy izgalomban leste-várta, hogyan üt ki a vállalkozás. Mikor aztán értésére esett, hogy számítása nem vált be, mert anyja partraúszott, tanácstalanságában elfogatta és bilincsekbe verette L. Agermust, anyja felszabadított rabszolgáját, aki lelkendezve hozta az örömhírt, hogy úrnője épségben megmenekült; tudniillik észrevétlenül tőrt dobott le mellé a földre, hogy úgy lássék, mintha az merényletet akart volna elkövetni ellene. Egyuttal parancsot adott, hogy anyját öljék meg és pedig olyan módon, mintha az a merénylet leleplezése miatt öngyilkos lett volna. Mindezt – biztos forrásokból – még gyalázatosabb dolgok hírével tetézték: hogy mohón sietett anyja holttestének megtekintésére, végigfogdosta tagjait, egyiket lefitymálta, másikról elismerőleg nyilatkozott, közben megszomjazott és ivott. Sem akkor, sem később nem bírta elviselni bűntudatát, bármennyire is igyekezett is a katonaság, a senatus és a nép örömnyilatkozataival lelket önteni belé; nem egyszer megvallotta, hogy anyja szelleme s a fúriák korbácsai és tüzes fáklyái gyötrik-hajszolják. Sőt a mágusokkal áldozatot is mutattatott be és így próbálta a halott szellemét felidézni és megengesztelni.”
 
  Sok mindent próbáltak.
g
Glossza Vö. Suetonius, Nero, 34, lásd .
 
  Nero nem helyeselte a mérget, mert az foltokat hagy és rájönnek nyomára. Poppaea azt tanácsolta, béküljön ki vele,
színleg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinleg
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
. A császár ezt tette, abbahagyta a mulatást, minden képességét arra fordította, hogy kiengesztelje és fölkeltse benne a régi bizalmat. Testőrcsapatait visszaadta. Kézcsókkal üdvözölte, mikor találkoztak. Tökéletesen
színészkedett
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinészkedett
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  Anicetus, a misenumi hajóraj parancsnoka
g
Glossza A rész nyilvánvaló forrása Cassius Dio leírása, 61, 11–14: „[…] Egy hetérát, aki hasonlított Agrippinára, éppen a hasonlóság miatt nagyon megszeretett Nero, s vele is tréfálkozott meg másoknak bemutatva is mondta, hogy hasonlít az anyjára. 12. Mikor ezt megtudta Sabina, rábeszélte Nerót, hogy Agrippinát, mint aki az életére tör, tegye el az útból. És Seneca is, mint sok hitelt érdemlő ember állítja, erre a lépésre bíztatta […]. Mivel Rómában semmit sem merészelt tenni, nehogy kitudódjék a szörnyűség, ezért maga mellé vette az anyját és Campaniába indult azon a bizonyos gyönyörűen földíszített hajón, mert kedvet akart csinálni neki ahhoz, hogy mindig ezt a hajót használja.
 
13. Miután megérkeztek Baiaeba, több napig tartó fényes lakomát rendezett, amelyen szerető szívvel vendégelte meg anyját. Ha távol volt, úgy viselkedett, mintha sóvárogva vágyna utána, ha pedig jelen volt, föltűnően örvendezett neki. Ha kért valamit, azonnal parancsot adott rá, bármit akart is, ha semmit sem óhajtott, akkor is kedveskedett neki. Miután pedig idáig ment, a lakomán éjféltájban átölelte, mellére vonta a fejét, majd szemeit és kezét csókolgatva így szólt: „anyám, egészséget és minden jót kívánok, mert benned élek, és általad uralkodom.” Felszabadított rabszolgájára, Anicetusra bízta, hogy vezesse vissza arra a hajóra, amelyet korábban előkészítettek. A tenger azonban nem engedte, hogy megessen vele a készülődő tragédia, nem türte el az istentelen hazugságot, mert széthullott ugyan a hajó, Agrippina pedig a tengerbe esett, de mégsem fulladt meg, s bár jóllakott és ittas volt, míg a matrózok evezőkkel támadtak rá, s kisérőjét, Acerronia Pollát meg is ölték, ő megmenekült a sötétben. Hazaérve sem nem színlelt semmit, sem a neki vetett csapdát nem leplezte le, hanem üzenetet küldött gyorsan a fiának, és a vele történteket úgy mondta el, mintha a sors rendelte volna, és örömmel tudatta vele megmenekülését. Mikor ezt Nero meghallotta, képtelen volt türtőztetni magát, a küldöttet, mintha az őt akarta volna meggyilkolni, megölette, majd matrózok kíséretében gyorsan az anyjához küldte Anicetust. Agrippina megölését ugyanis nem a testőreire bízta. Mikor az meglátta a matrózokat, azonnal megértette, hogy miért jönnek, felugrott a kerevetről, letépte ruháját, és lemeztelenítette hasát: »döfd át« – kiáltott –, »Anicetus, döfd át, mert megszülte Nerót.« 14. Így halt meg Agrippina, Germanicus leánya, Agrippa unokája, Augustus dédunokája, tulajdon fia kezétől, akinek hatalmat adott, s aki miatt másokat és nagybátyját is meggyilkolta.”
egy liburniai gályát készíttetett, melynek alsó kamráit ólommal töltette meg, hogy a
nyílt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nyilt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
tengeren kettérepedjen és
elsüllyessze
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
elsülyessze
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
rajta az anyacsászárnét. Agrippina azonban még
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
gyanakodott, nem ült rá, csak visszamenet sikerült a császárnak odacsalni s akkor is kiúszott a tengerből.
Mind a hárman
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Mindhárman
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Mindahárman
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
kétségbe estek. Poppaea a hálószobája mennyezetét szakíttatta rá, hogy agyonüsse. Ez a kísérlet is kudarcot vallott és még tűrhetetlenebbé tette a merénylők helyzetét.  
  Anicetus aztán másra határozta magát.
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 8, lásd .
Éjszaka, valamivel éjfél előtt két katonával betört
licrinumi
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lucrinumi
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
villájába, hol az anyacsászárné betegen feküdt. Az ajtókat fölfeszítették és az idegenek nagy zajjal, erőszakosan hatoltak befelé.  
 
Elöl
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Elől
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Oloaritus és
Herkules
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Hercules
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza helyesen: Herculeus
, két magas tengerész. Utánuk Anicetus.
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
 
  A tengerészeknél csak evező volt, Anicetus kezében meztelen kard.  
  Sötét volt, csak a mécs világított.  
  Egy kis rabszolgalány
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, ki az ágy mellett aludt, hogy őrködjön, fölriadt és kiszaladt a szobából, sikoltozva.  
  – Menj – mondta Agrippina megvetően, ki most egyedül
maradt és
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
maradt, és
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
tudta, hogy mi következik.  
  Nem szólt semmit
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, könyörögni nem is próbált, csak jobb karját emelte feje fölé, hogy védekezzen. De a gyilkosok féltek. Babonás asszony
hírében
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
hirében
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
állt, ki túlvilági varázslattal él. Nem mozdultak.  
  – Mit akartok? – kérdezte.  
  Erre Oloaritus odaugrott
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
és teljes erejéből
fejbeütötte
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
fejbe ütötte
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
az evezővel,
úgy, hogy
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
úgy hogy
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
az anyacsászárné elszédült.  
  De még maradt annyi ereje
g
Glossza Nem Anicetus, hanem Obaritus döfte le Agrippinát.
, hogy fölálljon. Kilépett az ágyból és
szembenézett
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szembe nézett
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Anicetusszal
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Anicetus-szal
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, kinek kezében remegett a kard.  
  – Ezt döfd át –
ordította
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
ordított
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
torka szakadtából
g
Glossza vö. Tacitus, Annales, 14, 9, ill. Cassius Dio, lásd .
és fölemelte
ingét – ezt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
ingét, – ezt
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
, mely
Nerót
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Nerot
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
szülte.  
  A parancsnok ekkor egyetlen szúrással leterítette.
g
Glossza Tacitus szerint nem Anicetus szúrta le Agrippinát, így ebben a jelenetben KD szemmel láthatóan Cassius Diót követi, akinél viszont Anicetus szólítja föl Agrippina arra, hogy szúrja belé a kardját. Lásd .
 
  Nero annyira nem bízott a merénylet sikerében
g
Glossza Hogy ezen az estén is föllépett Nero a színházban, Kosztolányi ötlete.
, hogy ezen az estén is föllépett, Orestest játszotta, az anyagyilkost s noha alig készült, olyan elragadó és lázas volt, hogy a
színház
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinház
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
őszintén tapsolta.  
  Aztán Poppaeával várakozott egy közeli nyaralóban.
g
Glossza Tacitus és Suetonius alapján úgy tűnik, hogy Poppaea nem volt a császárral a gyilkosság időpontjában.
 
  Sokszor ültek már így, késő éjszaka,
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
ugyanazt
lesve. Most már nem is bíztak semmiben.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lesve. Most nem is éreztek izgalmat, mert nem bíztak semmiben.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Több ízben csalódtak és utána
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
keserű volt a kiábrándulás.  
  A császár az asztalra dobta álarcát. Át se öltözködött
g
Glossza Öltözete szerint éppen tragédiát játszott.
, le sem vetette
színészruháját
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinészruháját
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, a
kothurnust
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
cothurnust
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
kothurmust
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
és a görög köpenyt.  
  – Hiába várunk – mondta csüggedten.  
  – Nem úgy ment el
g
Glossza Utalás Anicetusra.
– szólt Poppaea. – Izzott. Tudod, hogy
gyűlöli
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
gyülöli
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  – De már itt kellene lennie.  
  – Még nem – mondta Poppaea, – a villa messze van.
g
Glossza Agrippina nyaralója a Lucrinus-tó (ma Lago Lucrino Pozzuoli és Baia között, a Lago d’Averno közelében) partján állt, azaz nem voltak túlságosan messze egymástól. Ráadásul maga az elbeszélő korábban azt mondta, hogy egy közeli nyaralóban várakoztak.
 
 
– Elfogták, – szólt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
– Elfogták – szólt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Nero – talán megölték.  
  Egyre növekedett
valószínűsége
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
valószinűsége
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
annak, hogy Anicetus eredménnyel járt. Multkor, mikor semmit se végzett, hamarosan visszajött és jelentette. Óráról-órára izgatottabbak lettek.  
  Nero megparancsolta
g
Glossza A félelmet a sikertelen merényletről, még Anicetus elküldése előtt részletezi Tacitus, Annales, 14, 7, lásd .
, hogy nőt
semmi esetre
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
semmiesetre
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
se bocsássanak a villába, mert attól tartott, hogy Agrippina maga jön ide. Aztán
eszébe
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
eszembe
*
Szövegforrás:
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
jutott, hátha
álruhában
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
álruhába
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
lopódzkodik
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lopódzik
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
be, mint férfi. Talán Anicetus maszkjában.  
  – Akkor leszúrom –
szólt, hadonászva
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szólt hadonászva
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
a kardjával.  
  Védekező állásba helyezkedett, vívni próbált, búvóhelyet keresett magának, arra az esetre, hogyha anyja fegyveres katonákkal együtt megtámadná.  
  Poppaea kifelé figyelt. Semmi nesz se kelt.  
  – Ki jár az éjszakában?  
  – Senki – mondta Poppaea.  
  – Mintha lépéseket hallanék – szólt a császár. – Ezek az ő lépései.  
  – Dehogy, az őr.  
  Őrök jöttek-mentek, halkan.  
  Nyugalmas éjszaka volt. A tenger alig pihegett a távolban. Nagy csillagok ragyogtak az ég
boltozatán
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
boltozatján
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  Anicetus lovon jött, egyedül. A villa előtt megállították, igazoltatták, kikérdezték, csak akkor jöhetett be.  
  Nero ijedtében
g
Glossza Ilyen jelenet az ókori forrásokban nem szerepel.
, nehogy
felismerje akárki
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
felismerje, akárki
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
jön, fölkapta az asztalon lévő maszkot és arcára tapasztotta.  
  Megtörtént? – kérdezte Poppaea.  
  Anicetus nyugtatóan intett.  
  Majd bort kért. Egy hajtásra megivott egész kancsóval. Nagyon szomjas volt.  
  Meghalt? –
vallatta Poppaea.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
vallatta Poppaea:
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  Anicetus megint bólintott.  
  – Az nem lehet – kiáltott Nero, az álarc alól. – Nem halt meg. Ti nem ismeritek. Tovább játszik most is. Ő tudja tettetni az álmot
g
Glossza Utalás az első sikertelen gyilkossági kísérletre.
, hosszú pilláival. Csak lehúnyja szemét, elhalványul és nem
lélekzik
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lélegzik
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
. Hányszor láttam. Aztán fölkacag, iszonyú nevetéssel. Hiszen a víz alatt se fulladt meg, órákig a tenger fenekén
mászott
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mászkált
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, nem kell neki levegő, úgy jött ki. Még az óceán se bír vele. Mutasd a kardot.  
  A kardon semmi nyom.  
 
– Él, – mondta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
– Él – mondta
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Nero – él és idejön, azóta itt is lehet, megszökött.  
  – Katonák őrzik a
villát, – szólt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
villát – szólt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Anicetus – meg a tájékát is. Több, mint fűszál a mezőn.  
  – De ki van mellette?  
  – Oloaritus és
Herkules
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Hercules
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  – Csak kettő?
Elbír
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Elbir
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
velük.  
  – Azonnal vége
volt, – ismételte
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
volt – ismételte
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Anicetus – én szúrtam át.  
  – Nem hiszem – mondta a császár. – Látni akarom.  
  Anicetus és Poppaea egyszerre kérdezte:  
  – Te?  
  – Én – szólt Nero. – Most. Megnézem – tette hozzá borzongva és
mosolyogva az
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mosolyogva, az
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
iszonyattól.  
  Poppaea lefeküdt, hogy a hosszú virrasztás után
nyugodtan és elégedetten
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nyugodtan, elégedetten
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
kialudja magát.  
  Nero és Anicetus pedig indult. Kocsi röpítette őket az éjszakában.  
  A lucrinumi villát csapatok állták körül. Nero bement.  
  Agrippinát közben ágyra
emelték
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, fejénél
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
emelték
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, a fejénél
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
fáklyák égtek-sercegtek a csöndben.  
  Nero a hallgatástól elfogódott.  
  – Anyám – suttogta –
szegény – és
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szegény, – és
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
odaborult az ágyra.  
  A halott nagy volt. Olyan óriási, mint egy hegy. Mindenen uralkodott,
most is, erőszakosan
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
most is erőszakosan
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  – Milyen
szép, – mondta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szép – mondta
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Nero – nem is tudtam, hogy ilyen szép
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9. és Suetonius, Nero, 34, lásd .
. A keze – és fölemelte hülő kezét –
fínom
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
finom
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és bársonyos. És karja is friss, majdnem fiatalos. De válla az férfias. És horpadt. Itt beroskasztotta az evező. Kár érte. A szeme – beletekintett – az gonosz.
Anicetus, mért
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
Anicetus mért
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nem beszélsz?  
  – Mit beszéljek?  
  – Igaz, te föl se foghatod, mi történt itt. Az Atreus-család minden tragédiája semmi ehhez. Én pedig itt vagyok és látom.  
  Fölkelt az ágy mellől, kiegyenesedett és figyelte hideg szemmel, élesen, a fekvőt.  
  – Énekeljünk – mondotta – és énekelni kezdett.
Ó, anyám
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ó anyám
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
és apám
Klytaimnestra Agrippina
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
Klytaimnestra-Agrippina
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Klytainnestra Agrippina
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
és
Agamemnon-Domitius
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Agamamnon-Domitius
*
Szövegforrás:
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
, fiatok, az árva
Oresztes
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Orestes
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, az őrjöngő
színész
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinész
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és vad költő mit is áldozhat tinéktek?
Íme
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ime
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
csak dalt és könnyet. Meg szenvedést, mely végtelen. Az anya életet ád fiának és fia halált ad az anyának. Most kifizették egymást. Mert az anya, így mondja a pásztorének, az élettel együtt
átnyujtja
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
átnyújtja
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
a halált is. Kiabáljunk
kissé fiacskáim
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kissé, fiacskáim
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, hogy a halott süket füle is meghallja és lásson a vak szem, melyen sötétség ül. Menj a Hades ölébe
g
Glossza Alvilág.
, ki ellenem törtél, gyilkos, ki fölvirágoztattál és meggyilkoltál. Hiszen én már nem is élek. Csak
kísértet
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kisértet
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
vagyok, vérrel táplálkozó és holdfényen sunyító. Nem félek tőled. Te szörnyű vagy. De én még szörnyűbb. Áldásom reád, édes
kígyó
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kigyó
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
. Most pedig megyek. Jajgató sziklák, síró folyamok, lázongó tüzek, felétek megyek.  
  Indulni akart, de visszatorpant.  
  – Itt vannak ezek is? – mondta
ámulva.
 
– Minden
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
ámulva.
 
Minden
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
ámulva. – Minden
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
úgy, ahogy ottan. Szóról-szóra. Az ajtónál fogatlan
fúriák
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
furiák
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
g
Glossza Vö. Suetonius, Nero, 34, lásd . Erynnisek – vagy Eumenisek, a görög mitológia bosszúistennői. Anyja meggyilkolása miatt előlük menekül Orestés Aischylos trilógiájának utolsó drámájában, az Eumenisek-ben.
, vénasszonyszájjal. És az
erinnysek
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
erynisek
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
. Ősz, véres fürtökkel. Lekuksolnak a küszöbre. Csakhogy ezek nem sivalkodnak, hanem kacagnak. Ezt megtiltom. Ne nevessetek többet. Engedjetek innen, nőstényfarkasok.
g
Glossza Utalás Róma alapító mítoszára, amelyben egy nőstény farkas táplálta a kitett ikreket, Remust és a város későbbi alapítóját, Romulust.
Tragédia, – szólt rekedten – tragédia, tragédia.  
  Künn a csapatok a távozó császár tiszteletére trombitáltak.
g
Glossza Anakronizmus, ami a Tacitusnál szereplő kürtszón alapul. Vö. Tacitus, Annales, 14, 10, lásd .
 
  – Ne trombitáljanak – mondta ingerülten.  
  Hogy a villába érkezett, még sötét volt. Egyedül ment be.  
  Megállt a szoba közepén.
A trombiták még mindíg fujtak.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
A trombitát még mindig fújták.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  Mit trombitálnak? – kérdezte nyöszörögve, önmagától.  
  Aztán kiszólt, igénytelenül, könyörögve:  
  – Ne trombitáljanak.  
  Poppaeához akart jutni, ki valamelyik hátsó szobában aludt, de az ismeretlen villában nem tudta a járást és egyik teremben megbotlott, leesett a földre. Ott maradt. Nem akart fölkelni. Letépte a maszkját. Most arca
meztelen
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mestelen
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
volt. Azt tapogatta sokáig a sötétben.  
  Amikor szürkült, hajnal felé, Poppaea megtalálta: a földön kuporgott, fejét előreszegte, bámult maga elé. Mellette álarca. Két keze ütemes mozdulattal
símogatta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
simogatta
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
a földet.  
  – Mit csinálsz itt? – kérdezte Poppaea, riadtan.  
  A császár beszélni akart, de erőlködő nyelve nem tudott hangot adni. Keresett valamit, hogy eszébe jusson minden, amit régen elfelejtett. Keze pedig tovább mozgott, kaparászott, mintha
betűket
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
betüket
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
írna a földre.  
 
X (Close panel)Verzió: R : A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása. KOSZTOLÁNYI Dezső, Nero, a véres költő: történelmi regény, Révai Kiadás [Budapest] 1936, 272 p.
 
XXV.
A LEGJOBB ANYA
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
a legjobb anya.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza Hatalomátvételekor Nero ezt a jelszót adta az őrségnek: optima mater. Suetonius, Nero, 9: „Mindjárt uralkodása első napján az őrség parancsnokának a »legjobb anya« jelszót adta…” Tacitus, Annales, 13, 3: „Agrippinát a nyilvánosság előtt mégis mindenféle megtiszteléssel halmozták el, s Nero a katonai szokás szerint jelszót kérő őrségparancsnoknak a »jóságos anyát« adta.”
 
A fejezet forrásai: Tacitus, Annales, 14, 1–12: „Gaius Vipstanus és Gaius Fonteius consulsága alatt [Kr. u. 59] Nero a sokáig tervezett bűnt nem halogatta tovább. Uralkodásának tartamával együtt nőtt vakmerősége, és napról napra hevesebben lángolt szerelme Poppaea iránt, aki férjhezmenetelében és Octavia elválasztásában, amíg él Agrippina, nem bízott, ezért gyakori vádaskodásokkal, néha tréfásan korholta a princepset és kiskorú gyermeknek nevezte, aki mások parancsának alávetve nemcsak a hatalomnak, de még a szabadságnak is híjával van. Mert miért halasztódik a menyegzője? Bizonyára szépsége nem tetszik, és triumphator ősei; vagy termékenysége és egyenes gondolkodása? Attól tartanak, hogy ha felesége lesz, legalábbis a senatorok sérelmeit, a népnek az anya fennhéjázása s kapzsisága ellen érzett haragját feltárja. De ha Agrippina csak fia ellenségét tudja mint menyét elviselni, akkor adják őt vissza Otho házastársának; elmegy ő akárhová, ahol inkább hallja a császár gyalázását, semmint látja és még bele is keveredik annak veszedelmébe. Senki sem gátolta ilyenféle kitöréseit, melyek könnyekkel és házasságtörő művészetével célba találtak, mivel mindenki kívánta az anyai hatalom megtörését, de senki sem hitte, hogy a fiúi gyűlölet gyilkossággá fajul. (2.) Cluvius szerint a hatalom megtartásának vágyában Agrippina odáig ment, hogy déltájban, amikor Nero a bortól és a lakomától felhevült, felcicomázva és vérfertőzésre készen többször is felkínálkozott ittas fiának; s mikor a környezet tagjai már felfigyeltek a szemérmetlen csókokra és a gyalázatot megelőző becézgetésekre, Seneca az asszonyi csábítás ellenszerét nőben kereste, s beküldte Actét, a szabadonbocsátottat, hogy mind a maga veszélyeztetése, mind Nero hírének megromlása miatt aggódva jelentse: mindenki a vérfertőző viszonyt beszéli, mert az anya dicsekszik vele, de a katonák nem fogják tűrni a szentségtörő princeps uralmát. Fabius Rusticus ezt nem Agrippina, hanem Nero bűnös vágyaként említi, amit ugyanennek a szabadonbocsátott nőnek a ravaszsága foszlatott szét. De Cluviusszal egyezően írt a többi szerző is, és a hír is erre hajlik, akár csakugyan megfogant Agrippina agyában ez a szörnyűség, akár hihetőbbnek látszott, hogy az újfajta kéjelgést ő eszelte ki, aki leánykorában – az uralkodás reményében – viszonyt kezdett Lepidusszal; hasonló vágyában egészen Pallas kedvének kereséséig aljasodott, és nagybátyjával kötött házasságában gyakorlatot szerzett minden gyalázatra. (3.) Nero tehát kerülte a vele való bizalmas együttlétet, s mikor anyja kertjeibe, tusculumi vagy antiumi birtokára távozott, helyeselte, hogy pihenni megy. Végül elviselhetetlennek érezte, bárhol tartózkodik is, és elhatározta, hogy meggyilkolja, csak azon tanakodott, hogy méreggel-e vagy karddal, vagy másféle erőszakkal. S először a mérget választotta. De ha a császári lakomán adják be neki, nem lehetne a véletlenre fogni, hiszen Britannicus már így veszett; szolgáinak megkörnyékezése is nehéznek látszott, mert a bűnök elkövetése során ez a nő megtanult cselvetésekre ügyelni, és előre bevett orvosszerekkel erősítette meg szervezetét. Senki nem tudta, mi módon lehetne titokban tartani a tőrt és a gyilkolást, és attól is tartottak, hogy az ily szörnyű tett végrehajtására kiválasztott személy megtagadja a parancsot. Ekkor ajánlotta fel találékonyságát a felszabadított Anicetus, a misenumi hajóhad parancsnoka, a gyermek Nero nevelője és kölcsönös gyűlölettel Agrippina ellensége. Előadja tehát, hogy olyan hajót szerkeszthetnének, amelynek egy része a tengeren mesterségesen leválik és a mit sem sejtőt kifordítja. Semmi nem képes olyan véletlenekre, mint a tenger; és ha történetesen hajótörésnek esik áldozatul, ki olyan rosszindulatú, hogy merényletnek tulajdonítaná, amit a szelek és a hullámok követtek el? Ráadásul a princeps templomot, oltárokat és más egyebet ad majd az elhunytnak, hogy megmutassa fiúi ragaszkodását. (4.) Tetszett az ötlet, a körülmények is kedveztek, mivel a császár Baiaeban töltötte a Quinquatrus ünnepét. Oda csalta anyját; el kell viselni a szülői indulatosságot és meg kell engesztelődni, mondogatta, hogy a kibékülés hírét keltse, s ezt az asszonyoknak örömre könnyen hajló hiszékenységével Agrippina is így fogadja. Nero ezután az érkezőnek elébe ment a partig (mert Antium felől közeledett), itt fogadta kézszorítással és öleléssel, s vezeti Bauliba. Ez annak a villának a neve, melyet a misenumi hegyfok és a baiaei tó között beöblösödő tenger mos. Ott állott a többi között egy díszesebb hajó, mintha az is az anya tiszteletére volna szánva, aki megszokta volt, hogy három-evezősoros hajón és tengerész evezősökkel közlekedjék. Ezután lakomára hívják, hogy az éjszakát használják fel a merénylet fedezésére. Egészen bizonyos, hogy akadt áruló, és Agrippina, miután hallott a cselvetésről, – nem tudta, hitelt adjon-e neki, – gyaloghintón vitette magát Baiaeba. Itt a kedveskedés eloszlatta félelmét: Nero szívesen fogadta s a magáénál előkelőbb helyet adott neki. Azután változatos társalgás közben hol ifjúi bizalommal, hol megint tartózkodóan, mintha komoly dolgokat akarna vele közölni, hosszúra nyújtván a vendégséget, kikíséri távozó anyját, szorosabban a szemére és keblére tapadva, akár a színlelés tetézéséül, akár mert veszni szánt anyjának utolsó látása szorítva hatott még elvadult lelkére is. (5.) Csillagfényes és az elcsendesült tengeren nyugalmas éjszakát adtak az istenek, mintegy a bűn bizonyítására. Nem is sokat haladt még előre a hajó, amelyen Agrippinát két bizalmasa kísérte (közülük Crepereius Gallus a kormányrúd közelében álldogált, Acerronia pedig fekvő úrnőjének lábára hajolva örömmel emlegette a fiúi megbánást és az anya szeretetének visszaszerzését), mikor adott jelre rájuk szakadt a helyiségnek ólomtól súlyos mennyezete. Crepereius alája szorult és azon nyomban ki is szenvedett; Agrippinát és Acerroniát megvédték a kerevet kiemelkedő támlái, melyek történetesen erősebbnek bizonyultak, semhogy a teher alatt berogytak volna. A hajó sem esett szét, annyira megzavarodott mindenki, és mivel a sok beavatatlan akadályozta a merénylet tudóit. Az evezősök ekkor úgy látták jónak, hogy az egyik oldalra menjenek át és így süllyesszék el a hajót. De a váratlan helyzetben ők sem tudtak azonnal egyetértésre jutni, a többiek pedig, az ellenszegülők, lehetővé tették, hogy minél simábban a tengerbe ugorjanak. Acerroniát azonban, miközben oktalanul azt kiáltozza, hogy ő Agrippina, s hogy segítsenek a princeps anyjának, csáklyákkal, evezőkkel és találomra a kezük ügyébe kerülő hajósszerszámokkal agyonverik; Agrippina hallgatott, így kevésbé ügyeltek rá, de azért a vállán mégis kapott egy sebet: úszva, majd az arra vetődő halászbárkák segítségével a Lucrinus-tóig vergődött el, ahonnan villájába vitték. (6.) Itt felidézte a történteket: hát ezért hívták csalárd levéllel és ezért részesítették oly különös tiszteletben! S a hajónak is a felső része rogyott reája, mint valami földi gépezet, a part közelében, nem szelektől hányva, nem zátonyra sodródva. Elgondolkozott Acerronia halálán is, ugyanakkor a maga sebét is nézegette és arra jutott, hogy egyedüli orvosszer az ármány ellen, ha nem veszi észre. S már küldte is a felszabadított Agermust, jelentse fiának: az istenek kegyéből és az ő szerencséjével kimenekült a súlyos balesetből; kéri, hogy bármennyire megrémült is anyja veszedelmétől, a látogatás gondját halassza későbbre, neki most nyugalomra van szüksége. És közben színlelt gondtalansággal gyógyírt rakat a sebre és borogatásokat a testére; előkeresteti Acerronia végrendeletét, s a vagyontárgyakat lepecsételteti, csakhogy ezt nem színlelésből. (7.) Nerónak pedig, miközben várja a hírt a merénylet végrehajtásáról, jelentik, hogy Agrippina egyetlen könnyű sebesüléssel megmenekült, és csak annyira sodródott veszedelembe, hogy a kezdeményezőt illetően nem lehet kétsége. Ekkor a félelemtől halálra váltan bizonygatja, hogy máris itt lesz, bosszulni siet, akár hogy a rabszolgákat felfegyverezze, vagy a katonaságot feltüzelje, akár hogy a senatus és a nép elé rohanjon, és a hajótörést, megsebesítését és barátainak megölését hozza fel vádként: kihez folyamodjék ez ellen? Senkihez, ha Burrus és Seneca ki nem talál valamit. Hívatja is őket azonnal; megállapíthatatlan, hogy előzőleg tudtak-e a dologról. Hosszasan hallgatnak tehát mindketten, hogy ne hiába adjanak tetszése elleni tanácsot. Vagy azt hitték: odáig jutottak már, hogyha meg nem előzik Agrippinát, pusztulnia kell Nerónak? Majd Seneca annyiban volt készségesebb, hogy Burrusra tekintett és megkérdezte, lehet-e katonának gyilkolást parancsolni. Burrus kijelentette, hogy a praetorianusok az egész Caesar-családnak le vannak kötelezve, s Germanicusra emlékezve leszármazottja ellen semmiféle szörnyűséget el nem követnének: hajtsa végre Anicetus, amit ígért. Az minden habozás nélkül vállalja a merénylet végrehajtását. Erre a szóra Nero megvallja: ő azon a napon nyeri el a hatalmat, s ennek adományozója egy felszabadított; menjen hát sebesen s vigye magával a parancsra legkészebbeket. Ő maga, hallván, hogy megérkezett Agermus, Agrippina követe, még vádolásra is felhasználható jelenetet rendez, s egy tőrt vet oda az üzenethozó lábához, majd, mintha tetten érte volna, bilincsbe vereti, hogy megteremtse a látszatot: anyja a princeps vesztére tört, és mivel a merényletet leleplezték, szégyenében önként ment halálba. (8.) Közben elterjedt Agrippina veszedelmének híre, és mintha véletlenül történt volna. Ki-ki amint meghallotta, rohant le a partra. Ezek az előttük magasló töltésre, azok a legközelebbi csónakokba szálltak; mások, ameddig a víz el nem lepte testüket, belegázoltak a tengerbe; némelyek a kezüket nyújtották feléje; az egész tengerpart betelt panasszal, fogadalmakkal, a mindenfélét kérdezők vagy a bizonytalan válaszokat adók lármájával; fáklyákkal özönlött a népes sokaság, és mikor köztudottá vált, hogy Agrippina megmenekült, már-már szerencsekívánatra készülődnek, míg aztán egy fenyegető fegyveres csapat láttára szétoszlottak. Anicetus őrséggel veszi körül a villát, feltöri az ajtót, az útjába akadó szolgákat elhurcoltatja, végül eljut a hálószoba bejáratáig, amely előtt csak kevesen álltak, a többit a benyomulók keltette rémület elijesztette. A szobában egy szerény lámpás volt és egyetlen szolgáló, egyre nagyobb aggodalmára Agrippinának: senki nem jön a fiától, de még Agermus sem – nem ilyen lenne a kedvező helyzet képe! Most csak magánosság és hirtelen zajok és a végső veszedelem jelei. Amikor már a szolgáló is menni készült, Agrippina megkérdi: „Hát te is elhagysz?” Herculeius hajóparancsnok és Obaritus tengerész centurio kíséretében ekkor pillantja meg Anicetust. Ha látogatására jött, vigye hírül állapota javulását, ha merénylet végrehajtására, ő semmi ilyet a fiáról el nem hisz, az nem ad parancsot anyagyilkosságra. Körülállják ágyát a gyilkosok, és elsőnek a hajóparancsnok sújtott a fejére egy bottal. A kardját már halálos döfésre rántó centuriónak odakiáltotta: „A méhembe döfd!” – s több sebből vérezve kiszenvedett. (9.) Mindezt egybehangzóan adják elő. Vannak, akik azt írták, hogy Nero megnézte halott anyját és megdicsérte testének szépségét, mások tagadják. Még azon az éjszakán elégették, egy lakomai kereveten és hitvány gyászkellékekkel, sőt amíg Nero volt uralmon, sírhalmot sem hordtak, zárókövet sem állítottak föléje. Majd háziszolgáinak gondoskodásából szerény síremléket kapott, a misenumi országút és a dictator Caesar villája közelében, amely a legmagasabb pontról tekint le az alant elterülő öbölre. A máglya meggyújtása után egy Mnester nevű felszabadítottja kardjába dőlt, nem tudni, úrnője iránti szeretetből-e, vagy mert félt a kivégzéstől. Agrippina már hosszú évekkel azelőtt sejtette, hogy ez lesz a vége, de nem törődött vele. Mert mikor jóslatot kért Neróról, a chaldaeusok azt válaszolták, hogy uralkodni fog s anyját megöli, mire ennyit mondott: – Öljön meg, csak uralkodjék! (10.) De a császár csak a bűnös tett elkövetése után fogta fel annak nagyságát is. Az éjszaka hátralevő részében hol hallgatásba merült, még gyakrabban a rettegéstől felindulva és eszét vesztve a napkeltét várta, mintha az majd pusztulását hozná. De Burrus kezdeményezésére először a centuriók s a tribunusok hízelgése szilárdította meg reménykedésében (kapkodtak a kezéhez s szerencsét kívántak, hogy az előre nem látott veszedelemből és anyja merényletéből megmenekült), majd barátai járultak a templomokba, és miután már volt példa, Campania szomszédos községei áldozatok bemutatásával és követségek küldésével adták tanújelét boldogságuknak. Ő maga az ellenkező színleléstől szomorúan szinte bánta, hogy életben maradt, és könnyezett anyja halálán. De mivel az emberi arccal ellentétben a táj képe nem változik, s előtte lebegett annak a tengernek és partjainak nyomasztó látványa (voltak olyanok is, akik úgy hitték, hogy kürtharsogás hallatszik a körös-körül emelkedő magaslatokról s jajszó az anya sírjából), ezért Nápolyba vonult s levelet küldött a senatusnak, amelynek ez volt a tartalma: tőrrel a kezében rajtakapták a gyilkosságra készülő Agermust, Agrippina bizalmas felszabadítottját, és meglakolt, mert tudott a bűnről és a merényletet előkészítette. (11.) Megtoldotta régebbről előszedett vádakkal: Agrippina abban reménykedett, hogy közösen uralkodnak, a praetori csapatok asszonyra esküsznek fel, és hogy ugyanígy meggyalázhatja a senatust és a népet is, majd miután csalatkozott, neheztelt a katonaságra s az atyákra és a népre, kifogásolta az ajándékpénzt és a congiariumot, s vészes terveket szőtt előkelő férfiak ellen. Mekkora fáradsággal sikerült elérni, hogy be ne rontson a curiába, hogy ne ő válaszoljon idegen népeknek! Közvetett célzásokkal még a claudiusi időket is kipellengérezte és az akkori uralom minden bűnét anyjára hárította, közszerencsének tüntetvén fel halálát. Mert még a hajótörést is elmondotta, aminek véletlen voltát ki lett volna annyira tompa elméjű, hogy elhiggye? Vagy azt, hogy a hajótörött asszony azért küldött volna fegyveresen egyvalakit, hogy a császár testőrcsapatait és hajóhadát áttörje? Így hát már nem is Nero került rossz hírbe, akinek szörnyűsége mindenki panaszait túlhaladta, hanem Seneca, amiért ilyen szónoklattal tulajdonképpen beismerést írt meg. (12.) Az előkelőségek csodálatos versengésben mégis megszavazzák a könyörgéseket minden isten párnája előtt, s hogy a Quinquatrus-ünnepeket, amelyeken a cselszövést leleplezték, évenként játékokkal üljék meg; arany Minerva-szobrot állítsanak fel a curiában és melléje a princeps képmását; Agrippina születése napja a tiltott napok között legyen. Thrasea Paetus, aki hallgatással vagy rövid hozzájárulással szokta a korábbi hízelgéseket mellőzni, ekkor elhagyta a senatust és ezzel önmagát veszélyeztette, mások szabadságának útját nem nyitotta meg. Csodajelek is sűrűn, de hiába estek: egy asszony kígyót szült, egy másikat férje ölelése közben villám sújtott halálra; azután a nap hirtelen elsötétedett, és villámcsapás érte a városnak mind a tizennégy kerületét. Mindezek annyira az istenek gondja nélkül történtek, hogy Nero még sok éven át uralkodhatott és folytathatta bűneit. Egyébként, hogy még gyűlöltebbé tegye anyját s eltávolításával bizonyítsa, mennyire fokozódott a maga kegyessége, előkelő asszonyokat: Iuniát és Calpurniát, volt praetorokat: Valerius Capitót és Licinius Gabolust – kiket egykor Agrippina száműzetett, – visszaadta a hazának. Lollia Paulina hamvainak hazaszállítását és számára síremlék építését is megengedte, s Ituriust és Calvisiust, akiket a minap ő maga tiltott ki Rómából, a büntetéstől mentesítette. Mert Silana már meghalt, távoli száműzetéséből Tarentumba visszatérvén, mikor Agrippina, akinek ellenségeskedése miatt buknia kellett, már ingott vagy megenyhült.” Suetonius, Nero, 34: „…De fenyegetőzése és szenvedélyessége meghökkentette, tehát halálra szánta. Háromszor próbálkozott méreggel, de észrevette, hogy anyja ellenméreggel védekezik; erre meglazíttatta a mennyezet eresztékeit, hogy éjjel az alvó asszonyra zuhanjon, de ezt a tervét a cinkosok fecsegése meghiusította. Erre kieszelt egy roppanékony hajót, hogy azon pusztuljon el hajótörés vagy a fedélzet beomlása révén; azután, mintha ki akarna vele békülni, mézes-mázos levélben meghívta Baiaebe, hogy együtt üljék meg a Quinquadratus-ünnepet. Hajóskapitányainak kiadta a rendeletet, hogy csak úgy véletlenségből ütközzenek össze azzal a vitorlással, melyen anyja jön. Mikor aztán anyja a későre nyúlt lakoma után Bauliba visszaindult, megrongált hajója helyébe felajánlotta neki azt a törékeny alkotmányt, jókedvűen elkísérte s búcsúzáskor még melleit is végigcsókolta. Reggelig virrasztó nagy izgalomban leste-várta, hogyan üt ki a vállalkozás. Mikor aztán értésére esett, hogy számítása nem vált be, mert anyja partraúszott, tanácstalanságában elfogatta és bilincsekbe verette L. Agermust, anyja felszabadított rabszolgáját, aki lelkendezve hozta az örömhírt, hogy úrnője épségben megmenekült; tudniillik észrevétlenül tőrt dobott le mellé a földre, hogy úgy lássék, mintha az merényletet akart volna elkövetni ellene. Egyuttal parancsot adott, hogy anyját öljék meg és pedig olyan módon, mintha az a merénylet leleplezése miatt öngyilkos lett volna. Mindezt – biztos forrásokból – még gyalázatosabb dolgok hírével tetézték: hogy mohón sietett anyja holttestének megtekintésére, végigfogdosta tagjait, egyiket lefitymálta, másikról elismerőleg nyilatkozott, közben megszomjazott és ivott. Sem akkor, sem később nem bírta elviselni bűntudatát, bármennyire is igyekezett is a katonaság, a senatus és a nép örömnyilatkozataival lelket önteni belé; nem egyszer megvallotta, hogy anyja szelleme s a fúriák korbácsai és tüzes fáklyái gyötrik-hajszolják. Sőt a mágusokkal áldozatot is mutattatott be és így próbálta a halott szellemét felidézni és megengesztelni.”
 
  Sok mindent próbáltak.
g
Glossza Vö. Suetonius, Nero, 34, lásd .
 
  Nero nem helyeselte a mérget, mert az foltokat hagy és rájönnek nyomára. Poppaea azt tanácsolta, béküljön ki vele,
színleg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinleg
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
. A császár ezt tette, abbahagyta a mulatást, minden képességét arra fordította, hogy kiengesztelje és fölkeltse benne a régi bizalmat. Testőrcsapatait visszaadta. Kézcsókkal üdvözölte, mikor találkoztak. Tökéletesen
színészkedett
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinészkedett
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  Anicetus, a misenumi hajóraj parancsnoka
g
Glossza A rész nyilvánvaló forrása Cassius Dio leírása, 61, 11–14: „[…] Egy hetérát, aki hasonlított Agrippinára, éppen a hasonlóság miatt nagyon megszeretett Nero, s vele is tréfálkozott meg másoknak bemutatva is mondta, hogy hasonlít az anyjára. 12. Mikor ezt megtudta Sabina, rábeszélte Nerót, hogy Agrippinát, mint aki az életére tör, tegye el az útból. És Seneca is, mint sok hitelt érdemlő ember állítja, erre a lépésre bíztatta […]. Mivel Rómában semmit sem merészelt tenni, nehogy kitudódjék a szörnyűség, ezért maga mellé vette az anyját és Campaniába indult azon a bizonyos gyönyörűen földíszített hajón, mert kedvet akart csinálni neki ahhoz, hogy mindig ezt a hajót használja.
 
13. Miután megérkeztek Baiaeba, több napig tartó fényes lakomát rendezett, amelyen szerető szívvel vendégelte meg anyját. Ha távol volt, úgy viselkedett, mintha sóvárogva vágyna utána, ha pedig jelen volt, föltűnően örvendezett neki. Ha kért valamit, azonnal parancsot adott rá, bármit akart is, ha semmit sem óhajtott, akkor is kedveskedett neki. Miután pedig idáig ment, a lakomán éjféltájban átölelte, mellére vonta a fejét, majd szemeit és kezét csókolgatva így szólt: „anyám, egészséget és minden jót kívánok, mert benned élek, és általad uralkodom.” Felszabadított rabszolgájára, Anicetusra bízta, hogy vezesse vissza arra a hajóra, amelyet korábban előkészítettek. A tenger azonban nem engedte, hogy megessen vele a készülődő tragédia, nem türte el az istentelen hazugságot, mert széthullott ugyan a hajó, Agrippina pedig a tengerbe esett, de mégsem fulladt meg, s bár jóllakott és ittas volt, míg a matrózok evezőkkel támadtak rá, s kisérőjét, Acerronia Pollát meg is ölték, ő megmenekült a sötétben. Hazaérve sem nem színlelt semmit, sem a neki vetett csapdát nem leplezte le, hanem üzenetet küldött gyorsan a fiának, és a vele történteket úgy mondta el, mintha a sors rendelte volna, és örömmel tudatta vele megmenekülését. Mikor ezt Nero meghallotta, képtelen volt türtőztetni magát, a küldöttet, mintha az őt akarta volna meggyilkolni, megölette, majd matrózok kíséretében gyorsan az anyjához küldte Anicetust. Agrippina megölését ugyanis nem a testőreire bízta. Mikor az meglátta a matrózokat, azonnal megértette, hogy miért jönnek, felugrott a kerevetről, letépte ruháját, és lemeztelenítette hasát: »döfd át« – kiáltott –, »Anicetus, döfd át, mert megszülte Nerót.« 14. Így halt meg Agrippina, Germanicus leánya, Agrippa unokája, Augustus dédunokája, tulajdon fia kezétől, akinek hatalmat adott, s aki miatt másokat és nagybátyját is meggyilkolta.”
egy liburniai gályát készíttetett, melynek alsó kamráit ólommal töltette meg, hogy a
nyílt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nyilt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
tengeren kettérepedjen és
elsüllyessze
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
elsülyessze
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
rajta az anyacsászárnét. Agrippina azonban még
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
gyanakodott, nem ült rá, csak visszamenet sikerült a császárnak odacsalni s akkor is kiúszott a tengerből.
Mind a hárman
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Mindhárman
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Mindahárman
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
kétségbe estek. Poppaea a hálószobája mennyezetét szakíttatta rá, hogy agyonüsse. Ez a kísérlet is kudarcot vallott és még tűrhetetlenebbé tette a merénylők helyzetét.  
  Anicetus aztán másra határozta magát.
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 8, lásd .
Éjszaka, valamivel éjfél előtt két katonával betört
licrinumi
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lucrinumi
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
villájába, hol az anyacsászárné betegen feküdt. Az ajtókat fölfeszítették és az idegenek nagy zajjal, erőszakosan hatoltak befelé.  
 
Elöl
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Elől
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Oloaritus és
Herkules
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Hercules
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
g
Glossza helyesen: Herculeus
, két magas tengerész. Utánuk Anicetus.
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
 
  A tengerészeknél csak evező volt, Anicetus kezében meztelen kard.  
  Sötét volt, csak a mécs világított.  
  Egy kis rabszolgalány
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, ki az ágy mellett aludt, hogy őrködjön, fölriadt és kiszaladt a szobából, sikoltozva.  
  – Menj – mondta Agrippina megvetően, ki most egyedül
maradt és
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
maradt, és
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
tudta, hogy mi következik.  
  Nem szólt semmit
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, könyörögni nem is próbált, csak jobb karját emelte feje fölé, hogy védekezzen. De a gyilkosok féltek. Babonás asszony
hírében
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
hirében
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
állt, ki túlvilági varázslattal él. Nem mozdultak.  
  – Mit akartok? – kérdezte.  
  Erre Oloaritus odaugrott
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
és teljes erejéből
fejbeütötte
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
fejbe ütötte
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
az evezővel,
úgy, hogy
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
úgy hogy
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
az anyacsászárné elszédült.  
  De még maradt annyi ereje
g
Glossza Nem Anicetus, hanem Obaritus döfte le Agrippinát.
, hogy fölálljon. Kilépett az ágyból és
szembenézett
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szembe nézett
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Anicetusszal
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Anicetus-szal
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, kinek kezében remegett a kard.  
  – Ezt döfd át –
ordította
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
ordított
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
torka szakadtából
g
Glossza vö. Tacitus, Annales, 14, 9, ill. Cassius Dio, lásd .
és fölemelte
ingét – ezt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
ingét, – ezt
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
, mely
Nerót
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Nerot
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
szülte.  
  A parancsnok ekkor egyetlen szúrással leterítette.
g
Glossza Tacitus szerint nem Anicetus szúrta le Agrippinát, így ebben a jelenetben KD szemmel láthatóan Cassius Diót követi, akinél viszont Anicetus szólítja föl Agrippina arra, hogy szúrja belé a kardját. Lásd .
 
  Nero annyira nem bízott a merénylet sikerében
g
Glossza Hogy ezen az estén is föllépett Nero a színházban, Kosztolányi ötlete.
, hogy ezen az estén is föllépett, Orestest játszotta, az anyagyilkost s noha alig készült, olyan elragadó és lázas volt, hogy a
színház
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinház
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
őszintén tapsolta.  
  Aztán Poppaeával várakozott egy közeli nyaralóban.
g
Glossza Tacitus és Suetonius alapján úgy tűnik, hogy Poppaea nem volt a császárral a gyilkosság időpontjában.
 
  Sokszor ültek már így, késő éjszaka,
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
ugyanazt
lesve. Most már nem is bíztak semmiben.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lesve. Most nem is éreztek izgalmat, mert nem bíztak semmiben.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Több ízben csalódtak és utána
mindíg
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mindig
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
keserű volt a kiábrándulás.  
  A császár az asztalra dobta álarcát. Át se öltözködött
g
Glossza Öltözete szerint éppen tragédiát játszott.
, le sem vetette
színészruháját
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinészruháját
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, a
kothurnust
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
cothurnust
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
kothurmust
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
és a görög köpenyt.  
  – Hiába várunk – mondta csüggedten.  
  – Nem úgy ment el
g
Glossza Utalás Anicetusra.
– szólt Poppaea. – Izzott. Tudod, hogy
gyűlöli
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
gyülöli
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  – De már itt kellene lennie.  
  – Még nem – mondta Poppaea, – a villa messze van.
g
Glossza Agrippina nyaralója a Lucrinus-tó (ma Lago Lucrino Pozzuoli és Baia között, a Lago d’Averno közelében) partján állt, azaz nem voltak túlságosan messze egymástól. Ráadásul maga az elbeszélő korábban azt mondta, hogy egy közeli nyaralóban várakoztak.
 
 
– Elfogták, – szólt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
– Elfogták – szólt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Nero – talán megölték.  
  Egyre növekedett
valószínűsége
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
valószinűsége
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
annak, hogy Anicetus eredménnyel járt. Multkor, mikor semmit se végzett, hamarosan visszajött és jelentette. Óráról-órára izgatottabbak lettek.  
  Nero megparancsolta
g
Glossza A félelmet a sikertelen merényletről, még Anicetus elküldése előtt részletezi Tacitus, Annales, 14, 7, lásd .
, hogy nőt
semmi esetre
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
semmiesetre
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
se bocsássanak a villába, mert attól tartott, hogy Agrippina maga jön ide. Aztán
eszébe
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
eszembe
*
Szövegforrás:
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
jutott, hátha
álruhában
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
álruhába
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
lopódzkodik
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lopódzik
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
be, mint férfi. Talán Anicetus maszkjában.  
  – Akkor leszúrom –
szólt, hadonászva
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szólt hadonászva
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
a kardjával.  
  Védekező állásba helyezkedett, vívni próbált, búvóhelyet keresett magának, arra az esetre, hogyha anyja fegyveres katonákkal együtt megtámadná.  
  Poppaea kifelé figyelt. Semmi nesz se kelt.  
  – Ki jár az éjszakában?  
  – Senki – mondta Poppaea.  
  – Mintha lépéseket hallanék – szólt a császár. – Ezek az ő lépései.  
  – Dehogy, az őr.  
  Őrök jöttek-mentek, halkan.  
  Nyugalmas éjszaka volt. A tenger alig pihegett a távolban. Nagy csillagok ragyogtak az ég
boltozatán
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
boltozatján
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  Anicetus lovon jött, egyedül. A villa előtt megállították, igazoltatták, kikérdezték, csak akkor jöhetett be.  
  Nero ijedtében
g
Glossza Ilyen jelenet az ókori forrásokban nem szerepel.
, nehogy
felismerje akárki
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
felismerje, akárki
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
jön, fölkapta az asztalon lévő maszkot és arcára tapasztotta.  
  Megtörtént? – kérdezte Poppaea.  
  Anicetus nyugtatóan intett.  
  Majd bort kért. Egy hajtásra megivott egész kancsóval. Nagyon szomjas volt.  
  Meghalt? –
vallatta Poppaea.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
vallatta Poppaea:
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  Anicetus megint bólintott.  
  – Az nem lehet – kiáltott Nero, az álarc alól. – Nem halt meg. Ti nem ismeritek. Tovább játszik most is. Ő tudja tettetni az álmot
g
Glossza Utalás az első sikertelen gyilkossági kísérletre.
, hosszú pilláival. Csak lehúnyja szemét, elhalványul és nem
lélekzik
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
lélegzik
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
. Hányszor láttam. Aztán fölkacag, iszonyú nevetéssel. Hiszen a víz alatt se fulladt meg, órákig a tenger fenekén
mászott
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mászkált
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, nem kell neki levegő, úgy jött ki. Még az óceán se bír vele. Mutasd a kardot.  
  A kardon semmi nyom.  
 
– Él, – mondta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
– Él – mondta
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Nero – él és idejön, azóta itt is lehet, megszökött.  
  – Katonák őrzik a
villát, – szólt
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
villát – szólt
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Anicetus – meg a tájékát is. Több, mint fűszál a mezőn.  
  – De ki van mellette?  
  – Oloaritus és
Herkules
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Hercules
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  – Csak kettő?
Elbír
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Elbir
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
velük.  
  – Azonnal vége
volt, – ismételte
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
volt – ismételte
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Anicetus – én szúrtam át.  
  – Nem hiszem – mondta a császár. – Látni akarom.  
  Anicetus és Poppaea egyszerre kérdezte:  
  – Te?  
  – Én – szólt Nero. – Most. Megnézem – tette hozzá borzongva és
mosolyogva az
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mosolyogva, az
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
iszonyattól.  
  Poppaea lefeküdt, hogy a hosszú virrasztás után
nyugodtan és elégedetten
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nyugodtan, elégedetten
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
kialudja magát.  
  Nero és Anicetus pedig indult. Kocsi röpítette őket az éjszakában.  
  A lucrinumi villát csapatok állták körül. Nero bement.  
  Agrippinát közben ágyra
emelték
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, fejénél
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
emelték
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9, lásd .
, a fejénél
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
fáklyák égtek-sercegtek a csöndben.  
  Nero a hallgatástól elfogódott.  
  – Anyám – suttogta –
szegény – és
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szegény, – és
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
odaborult az ágyra.  
  A halott nagy volt. Olyan óriási, mint egy hegy. Mindenen uralkodott,
most is, erőszakosan
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
most is erőszakosan
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
.  
  – Milyen
szép, – mondta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szép – mondta
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Nero – nem is tudtam, hogy ilyen szép
g
Glossza Vö. Tacitus, Annales, 14, 9. és Suetonius, Nero, 34, lásd .
. A keze – és fölemelte hülő kezét –
fínom
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
finom
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és bársonyos. És karja is friss, majdnem fiatalos. De válla az férfias. És horpadt. Itt beroskasztotta az evező. Kár érte. A szeme – beletekintett – az gonosz.
Anicetus, mért
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
Anicetus mért
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
nem beszélsz?  
  – Mit beszéljek?  
  – Igaz, te föl se foghatod, mi történt itt. Az Atreus-család minden tragédiája semmi ehhez. Én pedig itt vagyok és látom.  
  Fölkelt az ágy mellől, kiegyenesedett és figyelte hideg szemmel, élesen, a fekvőt.  
  – Énekeljünk – mondotta – és énekelni kezdett.
Ó, anyám
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ó anyám
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
és apám
Klytaimnestra Agrippina
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
Klytaimnestra-Agrippina
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
Klytainnestra Agrippina
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
és
Agamemnon-Domitius
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
 
Agamamnon-Domitius
*
Szövegforrás:
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
, fiatok, az árva
Oresztes
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Orestes
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, az őrjöngő
színész
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
szinész
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
és vad költő mit is áldozhat tinéktek?
Íme
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
Ime
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
csak dalt és könnyet. Meg szenvedést, mely végtelen. Az anya életet ád fiának és fia halált ad az anyának. Most kifizették egymást. Mert az anya, így mondja a pásztorének, az élettel együtt
átnyujtja
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
átnyújtja
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
a halált is. Kiabáljunk
kissé fiacskáim
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kissé, fiacskáim
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
, hogy a halott süket füle is meghallja és lásson a vak szem, melyen sötétség ül. Menj a Hades ölébe
g
Glossza Alvilág.
, ki ellenem törtél, gyilkos, ki fölvirágoztattál és meggyilkoltál. Hiszen én már nem is élek. Csak
kísértet
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kisértet
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
vagyok, vérrel táplálkozó és holdfényen sunyító. Nem félek tőled. Te szörnyű vagy. De én még szörnyűbb. Áldásom reád, édes
kígyó
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
kigyó
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
. Most pedig megyek. Jajgató sziklák, síró folyamok, lázongó tüzek, felétek megyek.  
  Indulni akart, de visszatorpant.  
  – Itt vannak ezek is? – mondta
ámulva.
 
– Minden
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
 
ámulva.
 
Minden
*
Szövegforrás:
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
ámulva. – Minden
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
úgy, ahogy ottan. Szóról-szóra. Az ajtónál fogatlan
fúriák
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
furiák
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
g
Glossza Vö. Suetonius, Nero, 34, lásd . Erynnisek – vagy Eumenisek, a görög mitológia bosszúistennői. Anyja meggyilkolása miatt előlük menekül Orestés Aischylos trilógiájának utolsó drámájában, az Eumenisek-ben.
, vénasszonyszájjal. És az
erinnysek
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
erynisek
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
. Ősz, véres fürtökkel. Lekuksolnak a küszöbre. Csakhogy ezek nem sivalkodnak, hanem kacagnak. Ezt megtiltom. Ne nevessetek többet. Engedjetek innen, nőstényfarkasok.
g
Glossza Utalás Róma alapító mítoszára, amelyben egy nőstény farkas táplálta a kitett ikreket, Remust és a város későbbi alapítóját, Romulust.
Tragédia, – szólt rekedten – tragédia, tragédia.  
  Künn a csapatok a távozó császár tiszteletére trombitáltak.
g
Glossza Anakronizmus, ami a Tacitusnál szereplő kürtszón alapul. Vö. Tacitus, Annales, 14, 10, lásd .
 
  – Ne trombitáljanak – mondta ingerülten.  
  Hogy a villába érkezett, még sötét volt. Egyedül ment be.  
  Megállt a szoba közepén.
A trombiták még mindíg fujtak.
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
A trombitát még mindig fújták.
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
 
  Mit trombitálnak? – kérdezte nyöszörögve, önmagától.  
  Aztán kiszólt, igénytelenül, könyörögve:  
  – Ne trombitáljanak.  
  Poppaeához akart jutni, ki valamelyik hátsó szobában aludt, de az ismeretlen villában nem tudta a járást és egyik teremben megbotlott, leesett a földre. Ott maradt. Nem akart fölkelni. Letépte a maszkját. Most arca
meztelen
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
mestelen
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
volt. Azt tapogatta sokáig a sötétben.  
  Amikor szürkült, hajnal felé, Poppaea megtalálta: a földön kuporgott, fejét előreszegte, bámult maga elé. Mellette álarca. Két keze ütemes mozdulattal
símogatta
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
simogatta
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
a földet.  
  – Mit csinálsz itt? – kérdezte Poppaea, riadtan.  
  A császár beszélni akart, de erőlködő nyelve nem tudott hangot adni. Keresett valamit, hogy eszébe jusson minden, amit régen elfelejtett. Keze pedig tovább mozgott, kaparászott, mintha
betűket
*
Szövegforrás:
Kritikai kiadás.
A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai.
A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása.
 
betüket
*
Szövegforrás:
Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése.
 
írna a földre.