ARANY JÁNOS – NAGYVÁRAD VÁROS KÖZÖNSÉGÉHEZ
Mélyen tisztelt közönség! Ha az első meglepetés óráiban midőn a nemes közönség tisztelt
képviselőjévé történt kineveztetésemet hozó levelet vettem – nehéz lett volna szavakat
találnom érzelmeim és köszönetem kifejezésére: mennyivel nehezebb az most, midőn a
késedelmes válaszért mentegetődznöm s a hálátlanság színét kell magamról elhárítanom. A
nemzeti remény és aggodalom percenként változó benyomásai, az élethalál nagy kérdésein
szorongva csüggő általános feszültség közepett, kicsinynek érzem magamat arra, hogy csak
pillanatig is személyem felé hagyjam fordulni a közfigyelmet s netalán akaratom ellenére
nyilvánosság elé kerülő hála-szózatom azt a véleményt támassza, mintha oly férfiak
dicsőségében kívánkoznék osztozni, akik politikai nagy képességük, – multjuk érdeme,
szenvedései, – s a jövőben vetett bizalomnál fogva efféle nyilatkozatokra nálam
ezerszerte inkább jogosítvák. Mert én nem hivatkozhatnám polgári érdemekre a multban,
nem nyujthatnék biztatást, vagy kezességet személyemben a jövőre. Legfölebb azt
mondhatnám el, mi teszi előttem becsessé a kitüntetést melyben részesíte
NagyVárad
városa. Elmondhatnám, hogy első ifjuságom
emlékei egy másik szülőföld kedves láncaival vonnak e derék városba
vissza;Nagyvárad
n
hogy ott kezdém először
ismerni az alkotmányos élet mozgalmait,Jegyzet Elmondhatnám, hogy első ifjuságom emlékei egy másik szülőföld kedves
láncaival vonnak e derék városba vissza –
AJ
versei közül lásd különösen a Szent
László és az Édua címűtArany János
n
melynek benyomása ifjúi lelkemben oly elválaszthatlanul
forrott össze azon város helyiségeivel, hogy azokat ezek nélkül ma sem képzelhetem; –
szólhatnék egyes polgárai szívességéről, melyben részesültem;Jegyzet
ott kezdém először ismerni az alkotmányos élet mozgalmait– lásd Az elveszett alkotmány megírásának megyei tapasztalatait: AJÖM II. 221–222., Keresztury 1967. 93–95.
n
sőt érinthetném a
fájdalmat is, mely elfogta keblemet, midőn évek mulva az elnyomatás szomorú napjaiban, –
egyszer ismét odalátogatvánJegyzet
szólhatnék egyes polgárai szívességéről, melyben részesültem–
Ercsey Sándor
„ifj. Ercsey Sándor
Várad
Olasziban a megye háznál Nagyvárad
Csengeri Imre
aljegyző
irodáján megyei irnok” (Csengery Imre
AJ
Arany János
Petőfi
nek, 1847. jún. 25.
AJÖM XV. 73.
101.
); „Ha Petőfi Sándor
Emich
urnak küldeni valója
lenne
Emich Gusztáv
Hollósi Lajos
nagy-váradi quasi-könyvárushoz” (Hollósy Lajos
AJ
Arany János
Petőfi
nek, 1848. febr. 6.
AJÖM XV. 123.
178.
); „Mikor a
Petőfi Sándor
belügymin.
Szerkesztői feloldás: belügyminisztérium
Várad
ra tétetett át, berándultam én is, s
ott voltam vagy 2 nap, de következett a Nagy Sándor
csatavesztése Nagyvárad
Debreczen
nél – az egész
Debrecen
Várad
futni indult, s én is
visszavonultam Nagyvárad
Szalontá
ra.” (Nagyszalonta
AJ
jegyzete Arany János
Petőfi
levelén: 1849. máj. 27.
AJÖM XV. 190.
255.
); lásd ugyanerről önéletrajzi
levelét (Petőfi Sándor
AJ
Arany János
Gyulai
nak, 1855. jún. 7.
AJÖM XVI. 704.
563.
); a nagyszalontai tűzvész után
nyújtott nagyváradi segítségről lásd
AJÖM XV.
557.; Gyulai Pál
Csengery Imre
és Csengery Imre
Hollósy Lajos
neve szerepel azon az előfizető-listán is, amelyet
Hollósy Lajos
AJ
állított össze
Arany János
Tompa
Virágregék c. kötetére (Tompa Mihály
AJ
Arany János
Tompá
nak, 1853. máj. 23.
AJÖM XVI. 507.
228.
)Tompa Mihály
n
– nem találtam többé
az élénk vidor lelkesült magyar várost, – nem az ismerős arcokat, a vidék jeleseinek
ragyogó koszorúját s levert kedéllyel siettem ki onnan, miként a próféta Jeruzsálem holt falai közül!Jegyzet
egyszer ismét odalátogatván– valószínűleg 1852 vagy 1857 nyarán
n
De most képzeletem ujra felépíti e romokat; ujra pezsgő
fiatalságban teremti elém az alkotmányos lét sugarán felüdülő várost; mi hogy ne legyen
csalóka fény, egyesítve küldöm fohászomat Istenhez a nemzet millióival! Fogadja a
tisztelt közönség hálám őszinte kifejezését s forró üdvözlésemet, mellyel vagyok a
mélyen tisztelt közönségnek