Aranysárkány fejléc kép
 
TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK
[szerkesztői feloldás]
Hanva, 1864. márczius 12.
 
  B. az O.!
n
Jegyzet
B. az O.!
– Ezt a megszólítást
Arany László
Arany László
kiadása sem tudta megfejteni.
 
  Kaptam a … minek is mondjam? az admonitiot,
n
Jegyzet
admonitiot
– figyelmeztetést, emlékeztetést (lat.)
réclame-ot, az oldaldöfést. Kicsiny a bors, de erős. Az is rövid és – nem érthető. Hogy tán nem is kellett volna azt a hosszú levelet kűldenie: azt maga se hiszi, a ki kérdi.
n
Jegyzet
azt maga se hiszi, a ki kérdi
– A Ko Nyílt levelezés rovatában rövid üzenet ment Hanvára: „Régecskén küldtünk egy hosszú levelet. Azóta semmi hir. Nem kellett volna küldenünk!..” ( Ko 1864. I. 9. sz. febr. 29. 216.; AJÖM XII. 380., 570.)
Én erősen hiszem: hogy nem hiszi. Nem kell hát veszkődnyi! Válaszoltunk biz ott rögtön, sokat és mindenről; válaszoltunk saját erőtlen szemünk- és erős kezünkkel, ezt jó lesz figyelembe venni. A választ átolvasta az asszony is; meg lehet tőle kérdeni, haugyan róla is fel nem tevődik hogy fillent. E feltevés se lehetetlen, a mint veszem észre. A hosszú levél elveszett; de még ezen esetre se áll: hogy azóta semmi hír, mert hát nem azóta írt-e az asszony a kedves komámasszonynak? Nem mondotta-e el minden sorunkat? Nem tudatta-e boszúságomat a szívesen és kínosan írott hosszú levél eltévedése miatt? Vagy tán az asszony küldeménye is elveszett?
n
Jegyzet
tán az asszony küldeménye is elveszett
AJ
Arany János
ugyanott válaszolt: „Hanvára. A mostani levél szerencsésen idejutott, közelebb válasz megy. Sajnos, hogy az előbbiek elvesztek. Egyiket sem kaptuk – és valóban komoly volt nálunk az aggodalom.” ( Ko 1864. I. 12. márc. 20. 288.)
Meglehet! Hogy az én levelem csak til-túl,
n
Jegyzet
til-túl
– tél-túl, tessék-lássék
átfutva olvasódik el
Pest
Budapest
en: régen tudom; de hogy az asszony által az asszonyhoz intézett iratból se veszi tudomásúl és figyelembe férjem uram, a mi reá tartozik: most tanúltam meg. Az ilyen szó aztán: azóta semmi hír: meglövi a szólót.  
  De félre e silány humorral! bár az idő kedvező, a körűlmény alkalmas a humorizálásra, mert rendkivül kedves állapotban vagyunk. Feleségem ugyanis csak tizenhatodik hétre nyomja az ágyat; őt már elhagyta a türelem, engem még nem; én nem járok-kelek mint a bőszült állat egész nap ki s be; megnyugszom, – tűrök mint a juh; hiszen ösmered szelíd resignatio-dús természetemet! Igaz, hogy most magam különösen egészséges vagyok; nem lévén tavaszkezdet aequinoctialis idő
n
Jegyzet
aequinoctialis idő
– napéjegyenlőség (lat.)
sat.: a vértolúlás nem kínoz; fülem környéke nem veres mint a pecsenye, nyakam nem merev mint a szálfa; szembajom, – mely mint hiszem nagy részben a vértolúlástól ered, különben azóta már egész kényelemmel megvakúlhattam volna – nagyon enyhült; kedélyem mosolygó, eleven és ruganyos; sokat dolgozom, különösen a
Verset
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: verset
írom – halomra. No látod, most nem panaszkodom; szegény
Miska
Tompa Mihály
elbirná most a bajt is
, ha volna, de hála Istennek, semmi sincs!  
  Azonban gratulálok! örűltünk pályafutásodnak; mind díszét, mind hasznát tekintve: igazán örűltünk. Én legjobban annnak örültem, hogy írsz, dolgozol; légy is rajta: hogy az ars poëticat,
n
Jegyzet
ars poëticat
– Ez a Vojtina ars poetikájára vonatkozik.
Bolond Istókot sat. mint befejezett egészeket s nem mint torzokat hagyhasd magad után hátra. Toldi Miklost
 [!]
[sic!]
se felejtsd el. Ha az első Toldit irtad volna csupán: nem lehetne semmi szó; de miután fejét és lábát bírja: derekát is várja az irodalom. Rajta hát édes Atyámfia, mert már hajlik a nap!  
  Hát a Koszorú : hogyan áll most? Bizony furcsa: hogy én sohse tudtam előfizetőid számát; nem is gyaníttattad azt velem te pesti ember és szerkesztő!  
  Alig voltam egyszer-egyszer úgy elundorodva az irodalomtól mint most, minő zsíbvásár! minő kofatanya!
Tóth Endré
Tóth Endre
n jót nevettem,
n
Jegyzet
Tóth Endré
Tóth Endre
n jót nevettem
Tompa
Tompa Mihály
a Kisfaludy Társaság verspályázatán történtekre utal: l.
Tóth Endre
Tóth Endre
és
AJ
Arany János
ekkori levélváltását. (1768., 1773., 1775., 1777.)
ugy kell neki! vén kamasz létére minek megyen oda: hol a gymnasialis tanulók futkároznak. Jól teszed, ha ütöd azt a miskolczi
Catiliná
Catiline, Lucius Sergius
t
;
n
Jegyzet
miskolczi
Catiliná
Catiline, Lucius Sergius
t
Catilina
Catiline, Lucius Sergius
(Kr. e. 108–62) patrícius családból származó római politikus, aki államcsíny révén szerette volna átvenni Rómában a hatalmat. Terve kitudódott (amelyben komoly szerepe volt
Cicero
Cicero, Marcus Tullius
beszédeinek) és kivégezték.
Tompa
Tompa Mihály
utalása a Ko egyik,
Lévay
Lévay József
hoz szóló, rövid tréfás üzenetére vonatkozik a Nyilt levelezésből: „Quosque tandem?” ( 1864. I. 9. sz. febr. 29. 216.; AJÖM XII. 246., 569.), ami
Cicero
Cicero, Marcus Tullius
Catilina
Catiline, Lucius Sergius
ellen mondott első beszédének szállóigévé lett kezdő mondatát idézi: „Quo usque tandem abutere,
Catilina
Catiline, Lucius Sergius
, patientia nostra?”, azaz: „Meddig élsz még vissza
Catilina
Catiline, Lucius Sergius
a mi türelmünkkel?”
de nekem vén gebének hagyj békét, ne kivánd: hogy bár ritkán is felhúzzam az istrángot.  
  Hát gyermekeitek hogy-mint vannak? A nyári Gömörbe jövetelt
n
Jegyzet
nyári Gömörbe jövetelt
– Erre –
AJ
Arany János
tervezgetése ellenére (1863. dec. 13., 1749.) – nem került sor.
el ne felejtsétek; beszélünk róla gyakran, s várunk szívesen benneteket. Pipaszó mellett, csendeskén majd ki beszélgetjük magunkat, legalább egyszer még az életben. Én hasztalan mennék
Pest
Budapest
re, nem úgy esik ott, mint falun. Azert
 [!]
[sic!]
csak jőjetek! addig Lázár is felveszi nyoszolyáját
n
Jegyzet
Lázár is felveszi nyoszolyáját
– A bibliai Lázár Jézus környezetébe tartozott és nővéreivel gyakran látták vendégül. Lázár halálát követően Jézus harmadnapra feltámasztotta, ezzel is igazolandó isteni küldetését.
Tompa
Tompa Mihály
itt két történetet egyesít: a gutaütött meggyógyítását (Mt 9., Mk 2., Lk 5., Jn 5.) és Lázár feltámasztását (Jn 11.).
es
 [!]
[sic!]
járni fog, máris próbálgatja szegény, végig a szobán s viszsza.  
  Az én ho
ssz
[bizonytalan olvasat]
ú levelem bövebben szólt mindenról.
 [!]
[sic!]
Igen boszant,
 [!]
[sic!]
hogy elveszett. Áldozat nekem az írás, az iratás pedig alig több a semminél. Teljes szivünkböl ölelünk és csókolunk benneteket!  
  Hanva, mart 12. 1864  
  a régi
Miska
Tompa Mihály
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt 1899. 663.)