Aranysárkány fejléc kép
Bibliográfiai adatok
 
SZÖVEGKRITIKA  
  A főszöveg forrása a Genius kiadó által 1933-ban megjelentetett Esti Kornél című kötet. A mű 1936-ig még kétszer jelent meg könyvalakban. Fejezeteit Kosztolányi Dezső életében – a kötet megjelenése előtt, sőt utána is – különböző folyóiratok közölték önálló novellaként vagy kisregényként, olykor folytatásokban. A főszöveg lábjegyzeteiben a folyóiratközlések eltérő szövegváltozatai olvashatók. Csak egyetlen fejezethez áll rendelkezésre kéziratos forrás, s az sem teljes. A kézirat a Harmadik fejezet egy korai változata, a Csók címet viselő fogalmazvány, melynek szövegét mellékletként adjuk közre a nyomtatott szövegkorpusz után. Szövegforrások című fejezetünk részletesen ismerteti valamennyi, a szerző életében megjelent nyomtatott szövegforrást és a kéziratot.  
 
 
Az alapszöveg kiválasztása és a jegyzetelés  
  Az alapszöveg  
  A főszöveg alapja − az alapszöveg − tehát az 1933-ban kiadott Esti Kornél kötet. Az Esti Kornél háromszor jelent meg Kosztolányi Dezső életében, előbb a Genius (1933), majd kétszer a Révai Testvérek kiadásában (1934, 1936). Az utóbbi kettő ugyanannak a szedésnek és tördelésnek minden részletében tökéletesen változatlan utánnyomása.  
  Kéziratos forrásunk alig van, így az utolsó kézjegy (ultima manus) elve nem jött szóba az alapszöveg kiválasztásakor. Az utolsó kiadás (editio ultima) sem lett volna helyes alapelv, bár az író folyóiratokban a kötet megjelenése után is sok fejezet novella-előzményét közölte újra, olykor jelentős rövidítésekkel. Kosztolányi jól láthatóan nem a végleges változtatás igényével rövidítette le ezeket a szövegeit, hanem azért, hogy beleférjenek a közlési fórum (például egy napilap) nyújtotta terjedelmi határok közé. Így a végleges kiadvány (editio definitiva) elvét követve az 1933-as kötetet kellett alapszövegül választanunk. A választás helyességét mutatja, hogy ebben a szövegforrásban a legkevesebb a textológiai értelemben vett hiba. Kosztolányi természetesen nagyobb figyelmet szentelt a kötetmegjelenésnek, mint az egyes szövegek elszórt folyóiratközléseinek. Novelláiból ekkor formált egységes művet. Nyelvhasználati szempontból is a Genius-kiadás volt az, amely először próbálta egységesíteni az eltérő szerkesztői elgondolással, betű- és nyomdakészlettel készült periodikákban megjelent szövegeket.  
  A főszöveg betűhíven tartalmazza az alapszöveget. Kivételt csak a sajtóhibák esetében tettünk: ezeket javítottuk, jegyzetben feltüntetve az eredeti sajtóhibás változatot. Azért döntöttünk a betűhű közlés mellett, mert a helyesírási sajátságok stiláris információt is hordozhatnak. Az elmúlt évtizedek során felhalmozódott szövegromlás részben az aktuális helyesírási szabályokat követő átírásokra vezethető vissza.  
  A magánhangzók időtartam-jelölése  
  A magánhangzók hosszúságának jelölése az Esti Kornél-szövegek megjelenése idején esetleges volt. A legrangosabb folyóiratok és könyvkiadók – például a Nyugat vagy az Új Idők, illetve a könyvet kiadó Genius – betűkészlete teljes volt, de következetlenül használták, mint ahogy maga Kosztolányi is a kézirataiban. Sokszor akár ugyanabban a szövegben is – akár egyazon lapon – ugyanazok a szavak hol így, hol úgy szerepelnek (pl. 'újja'/'ujja'). Nem tudhatjuk, hogy mi múlt a szerzőn és mi a szerkesztőn vagy a szedőn, mivel csak a verseknél figyeltek arra, hogy lehetőleg a szerző leadott kéziratát kövessék. Számos periodika – így a Bácsmegyei Napló, a Színházi Élet és a Délmagyarország – esetében pedig a betűkészletben nem volt Í, í, Ú, ú, Ű, ű.  
  A felsorolt betűk és rövid párjaik esetében emiatt nem jelezzük a magánhangzó-hosszúság eltéréseit a betűhíven közölt alapszöveg és a változatok között.  
  Ha azonban egy szövegváltozat jegyzetet kap valamilyen más – jelentősebb – különbség miatt, a változatban csak akkor tüntetjük föl az eltérő magánhangzó-hosszúságot, ha erre a betűhűség követelménye rákényszerít. A csak az Í, í, Ú, ú, Ű, ű hosszúságában eltérő szövegváltozatokat a jegyzetben akkor tekintjük egymáshoz képest különbözőeknek, ha mindkét forrás betűkészlete teljes. Ebben az esetben a két változatot külön közöljük. Ha több forrás közül az egyik egyáltalán nem rendelkezik a fölsorolt karakterek hosszú változatával, egységesítjük őket, ahogy a következő példa mutatja:  
 
  [főszöveg:]  
  [változatok:]  
  [összesítve:]  
 
  Nem lihegett, szíve rendesen működött. Még bírta volnan sokáig.  
  n [BMN] müködött, még birta volna [rövid ü-vel] [ÚI][=][P][=][TVL] működött, még birta volna  
  n [BMN][=][ÚI][=][P][=][TVL] működött, még birta volna  
  Egyéb helyesírási kérdések  
  Betűhű szövegközlésünk azt a nyelvi és helyesírásbeli állapotot rögzíti, ami az első kötetkiadásban található. Például a dátum az akkori általános gyakorlatot követi: az évszám után nincs pont: '1910 szeptember 5.' (Természetesen az is elképzelhető, hogy a központozás viszonylagos egysége, amely az Esti Kornélt jellemzi, talán részben Kosztolányitól ered.) A mintegy nyolc év alatt elszórva megjelent szövegeket a szerző és az e szempontból társszerzőnek tekinthető kiadó a kötet kialakítása során a nyelvhasználat szempontjából is egységesítette, s ezt a jelen kiadás is megőrzi.  
  Rögzítettük az 'épp/ép' alakváltozatokat is, váltakozásuk nem mutat rendszerességet, ahogy a különírás/egybeírás változatai sem. (Az Édes Anna szöveghagyományához hasonlóan.) Hasonlóképpen jártunk el a 'föllábad/föllábbad' szó esetében, melynek mindkét alakváltozatával éltek a nyomtatott források.  
  Egyedül az a helyesírásbeli különbség marad jelöletlen, hogy az idézőjelek használatakor az egyes források hogyan – az idézőjelen kívül (maradt".) vagy azon belül (maradt.") – helyezték el a mondatzáró írásjeleket.  
  Nyelvhasználat  
  A kötetre jellemző általános érvényű nyelvhasználatbeli tendenciák stilárisak. Megállapítható, hogy a szerző a kötet összeállításakor foglalkozott a határozott névelők stiláris értékével. Gyakran húzott ki vagy toldott be határozott névelőt. Stiláris módosításnak tekintjük az e/ö és az ö/ü váltást is.  
  A legjelentősebb módosítás az idegen szavak elkerülése, magyarokkal való helyettesítése. A tendencia fokozatosan bontakozott ki. A szerző 1932-ig általában megelégedett azzal, hogy az idegen szavak egy részét dőlten szedesse.  
  A mondathatárokat átszervezte. A hosszúakból több rövidet csinált. Az Aranysárkány 1932 végén közreadott ifjúsági változatában ugyanez a tendencia érvényesült.  
  A források jelölése  
  A jegyzetben közölt változat megjelölésére forrásának rövidítése szolgál (pl. [N] – Napló; [PH] – Pesti Hírlap). A rövidítések föloldása és a forrás pontos adatai az egyes fejezetek keletkezéstörténetét és sajátosságait összefoglaló jegyzetek közt olvasható, valamint az 405. lapon található rövidítésjegyzékben.  
  A jegyzetekben az egyes folyóirat-változatok közé egyenlőségjel kerül, amennyiben az általuk adott változatok megegyeznek (pl. [N] [=][PH]). Egymáshoz viszonyított sorrendjüket mindig az a szövegalakulási útvonal határozta meg, amelyet minden fejezet esetében bemutatunk. A legvalószínűbb genealógia sorrendje nem mindig egyezik az egyes változatok publikálásának időrendjével, sőt, ez fejezetenként igen eltérő lehet.  
  A változások jelölése  
  Ahol csupán egyetlen szó cseréje (megváltoztatása) következett be, ott a jegyzetpont a főszövegben az adott szóra kerül, és a lábjegyzetben csak a megváltozott szót tüntetjük föl:  
  …élesíteni kezdte a járdátn szegélyező keramit-köveken.  
  n [N] gyalogjárót  
  Különírás/egybeírás esetén is csak az adott szó/szókapcsolat szerepel a lábjegyzetben, a jegyzetpont a főszövegben a különírt/egybeírt szó/szókapcsolat utolsó betűjére kerül:  
  …én pedig az osztály első tanulója vagyok, tiszta-jeles,n  
  n [N] tiszta jeles,  
  Te, úgy látszik,n nem értetted meg.  
  n [N] ugylátszik,  
  Ahol viszont két- vagy többszavas eltérés van, ott a lábjegyzet – hogy a változás határait pontosan megjelölje – feltünteti a változást határoló változatlan
n
Jegyzet Természetesen – mivel a fent említett magánhangzó hosszúság eltérés nem releváns szövegváltozat – a csak e tekintetben különböző szó, változatlan szó státuszú a lábjegyzetben, azaz az előtte vagy utána szereplő szót nem ismételjük meg.
szavakat is. A jegyzetpontot a változást követő első változatlan szó végére helyezzük, ami az adott lábjegyzet utolsó szava lesz. A lábjegyzet első szava a változást megelőző utolsó változatlan szó, kivéve, ha az adott szó ismételten előfordul a megváltozott szövegrészben. Ilyen esetekben az egyértelmű visszakereshetőség érdekében az utolsó előtti változatlan szót is fölvesszük a jegyzetbe:  
  Rongyokba bugyoláltam. Karomon dajkálgattam.n  
  n [N] bugyoláltam. A karomon dajkálgattam.  
  E módszer szerint járunk el (a változást határoló szavak lábjegyzetbeli feltüntetésével) akkor is, amikor bekezdésbeli eltérés van (új bekezdés található az egyik változatban, de nincs a másikban), tehát a jegyzetpont a főszövegben a változás utáni első változatlan szóra kerül, vagyis a főszövegbeli új bekezdés első szavára. A bekezdések helyét a lábjegyzetben adott változatoknál minden esetben [új bekezdés] megjegyzéssel jelöljük. Ha a szövegben sorokra tördelt költemények szerepelnek, amelyek jegyzetelésre szorulnak, külön soraikat a [sortörés] megjegyzés jelzi.  
  Ha a folyóiratközlés nem tesz ki egy írásjelet, vagy más írásjelet ad az alapszöveghez képest, a jegyzetpontot a főszövegben az adott írásjelre tesszük, és a szó, amelyhez az írásjel tapad, ebben a megváltozott formájában kerül a jegyzetbe. Fordított esetben, azaz ha a kötet szöveghelyén nem volt írásjel, de a folyóiratközlésben igen, ugyanígy járunk el. Kivételt képeznek a nem tapadó írásjelek, illetve amennyiben a változó írásjel hatására új mondat kezdődik, vagy éppen a két különálló mondatból egy mondat két tagmondata lesz. Ekkor az írásjelet határoló mindkét szót feltüntetjük a lábjegyzetben, hiszen ez esetben az írásjel utáni szó is megváltozik: a szókezdő nagy- és kisbetű fölcserélődik benne.  
  - Kornél.n  
  n [N] Kornél!  
  Én a fölháborodástól és a részvéttől, ő an kíváncsiságtól és a vérszomjtól.  
  n [N] a részvéttől. Ő a  
  Hosszabb szövegrész kimaradása esetén a könnyebb visszakereshetőség érdekében a hiányzó részlet helyét megadjuk az utolsó és az első változatlan szó között. Az első számpár a hiány kezdetének első szavát (sor:szó), míg a második a végét jelzi (sor:szó).  
  [PH] eredetieskedése. [kihagyás: 10:2 – 43:2] [új bekezdés] Ki-ki ment  
  Az alapszöveg sajtóhibáit minden esetben jelezzük, a jegyzetben a hibás szó/szókapcsolat után a [sajtóhiba: hibás szó] áll.  
  úgy tartoztam neki életemmel, mint az ördögnek az, akin eladta a lelkét.  
  n [1933] [sajtóhiba: akinek]  
  A folyóiratok változatainak sajtóhibáit csak kivételes – szövegkritikailag indokolt – esetben jelezzük, az alábbi módon:  
  [N] reá [sajtóhiba: mutogat.] mutogat előbb csak félszemmel látta ezt. De aztán kétségtelenül látta, hogy igenis reá, ő reá mutogatott. Az  
  Az Esti Kornélnak mind a tizennyolc fejezete megjelent a kötetet megelőzően önálló szövegként. Így a mű sajátos keletkezésmódjából és szerkezetéből fakadóan az egyes novellák címei minden esetben különböznek – akár a folyóiratközlésekben egymáshoz képest, akár a kötet fejezetcíméhez képest. A címváltozásokról a fejezet címéhez kapcsolt, csillaggal jelölt lábjegyzet tudósít.  
  ELSŐ FEJEZET (melyben az író bemutatja és leleplezi Esti Kornélt, e könyv egyetlen hősét).*  
  * [PH][=][N] Esti Kornél leleplezése  
  A sajátos kötetkompozíció, a fejezeteket adó történetek eltérő keletkezéstörténete miatt a lábjegyzetek számozását minden fejezetnél újraindítjuk. Ha a fejezet legvége tér el a változatok között, a jegyzetpont minden esetben az utolsó szóra kerül – akkor is, ha maga is változik –, míg a jegyzetben a megváltozott részt az utolsó változatlan szó és a [vége] megjegyzés határolja:  
  Így jött létre ez a könyv.n  
  n [N] létre könyvem, amely elejétől végéig Esti Kornélról szól. [vége]  
  Hasonló módon járunk el – az [eleje] megjelöléssel –, ha a szöveg legeleje változott:  
  Estin Kornél egy téli estén a dolgozószobájában levelet írt kiadójának.  
  n [ÚI] [eleje] Verset írni nem mindig lehet. Csak ritkán, áldott pillanatokban, mikor az unalomig szokott világ megint új csodának rémlik. [új bekezdés] Főben, szívben forró, homályos káosz kavarog ilyenkor, a teremtés boldog vajúdása. Kívül pedig minden a közlőkedvet szítja játékosan: a cigaretta íze, a toll, a tinta. [új bekezdés] Véletlenek szerencsés találkozásából szülemlik a remekmű. [új bekezdés] Esti  
 
 
A kéziratos szövegváltozat  
  Csak egyetlen fejezetnek maradt fönn a kézirata. Szövegközlésünk a genetikus textológia elveivel mutat rokonságot, hiszen az a célja, hogy feltárja és elkülönítse a szöveg alkotástörténetének rétegeit. Közvetlen előzménye az Édes Anna kritikai kiadása,
n
Jegyzet Kosztolányi Dezső, Édes Anna, szerkesztette Veres András, Pozsony, Kalligram, 2010, 630−634. p.
távolabbi mintája az 1995-ben közzétett Tanulmányok és cikkek, 1923–1930 című József Attila-kiadás, melyet Horváth Iván és tanítványai rendeztek sajtó alá.
n
Jegyzet József Attila, Tanulmányok és cikkek, 1923-1930, közzéteszi Horváth Iván vezetésével Barta András, Golden Dániel, Hegedűs Orsolya, Kis Zsuzsanna, Serény Zsuzsanna, Budapest, Osiris, 1995. Ebben a kiadványban is az [előbb:], [majd:], [végül:] megjegyzések vezetik be a szövegváltozatok egyes szakaszait (nálunk fázisokat), és az a módszer, mely minden szerzői beavatkozást csereként értelmez, szintén e kiadvány érdeme.
A szöveggondozás során arra törekedtünk, hogy a szerzői változtatásokat jól áttekinthető formában adjuk közre. Igyekeztünk minél alaposabb tájékoztatást adni a szöveg alakulásának állomásairól, azonban az átalakítás módját nem jelöltük. A szerzői beavatkozás három alaptípusát: a törlést (abc → ac), a betoldást (ac → abc) és a cserét (abc → cab) egységesen csereként értelmeztük.  
  A kézirat átírása, jelölések  
  A kézirat betűhű átírását formai megoldásokkal a következőképpen tagoltuk: félkövérrel jelöltük a jelen kiadás szerkesztői megjegyzéseit; dőlt betűtípussal különítettük el a szerző korábbi szövegváltozatait; a normál betűtípussal írt részeket összeolvasva pedig az olvasó megkapja a kézirat utolsó változatát, azt a szöveget, melyet a szerző a fennmaradt kéziratban már nem javított tovább.  
  A szerző módosításait úgynevezett fázisokra tagoltuk, amelyeknek elejét és végét kúpos zárójellel < > jelöltük ki. A fázisok első eleme mindig egy félkövérrel szedett szerkesztői megjegyzés, ezt követi a kézirat szövege dőlt vagy normál betűtípussal szedve, melyet kúpos zárójel zár le.  
  Három fázis különíthető el.  
  Az előbb jelentése: a kézirat szövegének rekonstruálható legkorábbi változata.  
  A majd jelentése: a kézirat szövegének későbbi, de nem a legutolsó változata.  
  A végül jelentése: a kézirat szövegének utolsó változata.  
  A fázisokat jelölő szerkesztői megjegyzés mellett az alsó indexben szereplő betű azt mutatja meg, hogy az adott szerzői változtatás milyen íróeszközzel történt.  
  A 't' jelöl minden zöld tintával írt módosítást, a 'c' jelöl minden ceruzával írt változtatást.  
  Az előbbiek alapján értelmezzük a következő példát: "a sötétben egyre <előbbt izgatottabb> <majdt izgatottabb és gyorsabb> <végülc izgatottabb, gyorsabb> lett."  
  Az első fázis: <előbbt izgatottabb> kijelöli a rekonstruálható első változatot, melyet a szerző tintával vetett papírra. Ezt követően a második fázis: <majdt izgatottabb és gyorsabb> arról tájékoztat, hogy a szerző tintával javította az előző szöveget, majd a harmadik fázis <végülc izgatottabb, gyorsabb> megadja a legkésőbbi szövegjavítást, melyet ceruzával végzett.  
  Az íróeszköz használatára vonatkozó jelölések csak a fázisokon belül érvényesek, azok jelentőségéről, váltakozásáról, a kézirat rétegeiről és fizikai jellemzőiről a Szövegforrások című fejezet ad tájékoztatást.  
  Azért, hogy elkerüljük az üres, azaz szövegrészletet nem tartalmazó fázisok (pl. <előbbt > ) használatát, betoldás és kihagyás esetén felvettük a betoldás/kihagyás előtt vagy után álló változatlan szóalakot is: "Váratlan eltávozásukkal a <előbbt sors> végülc sors is> egérutat <előbbt nyitott neki,> végülc nyitott,>"  
  Amennyiben a változás nem befolyásolta az előtte álló szó írásmódját (például tapadó írásjel került utána), általában a betoldás vagy kihagyás után álló változatlan szót ismételjük meg. A bekezdéshatár módosulását olyan változásnak tekintettük, mely az előtte és utána álló szavakat egyaránt megváltoztatja.  
  Azt a szövegrészt, melyet a szerző a kéziratban aláhúzással emelt ki (azaz kiemelendőnek jelölt meg a nyomda számára), ritkított szedéssel hozzuk: preaclare maturus.
n
Jegyzet ritkított betűtípus
 
  A szögletes zárójelek a kéziratközlésben a sajtó alá rendezők megjegyzéseit tartalmazzák.  
  Szögletes zárójellel jelöltük a gyorsírással lejegyzett szövegek átírásait is, tekintettel arra, hogy ezek a megfejtő, illetve a sajtó alá rendező olvasatán alapulnak: [gyorsírással: mint egy méhkasban mézzé]. A gyorsírásos rendszer általában nem használ központozást, és nem minden esetben jelöli a kis- és nagybetűket. Ezek a sajtó alá rendezők kiegészítései. A gyorsírásos szövegek megfejtéseit a mai helyesírás szerint közöljük. A megfejthetetlen gyorsírásos szövegeket, függetlenül a jelek számától, illetve a jelölt szöveg hoszszától három pont jelöli: [gyorsírással: …].  
  A [bekezdésjel] azt jelenti, hogy a szerző a szöveg későbbi és/ vagy utolsó változatában módosított a bekezdések tagolásán: új bekezdést hozott létre, amit a kéziratban a nyomdai korrektúrában használatos jellel jelölt.  
  Az [új bekezdés] a szöveg legkorábbi <előbb>) és/vagy későbbi (<majd> változatában jelöli a bekezdések tagolását. Ha a végső változatban is megmarad a bekezdéshatár, azt tördeléssel jelöljük, szerkesztői megjegyzést nem adunk.  
  A [hiányos a kézirat] arról tájékoztat, hogy a kézirat egy része megsemmisült vagy lappang.  
  A szerző azonnali javításait francia idézőjelben adtuk meg, mindig dőlt betűvel: "az anyja karjába csimpaszkodott és «valamit» úgy suttogott fülébe.". Fontosnak tartottuk, hogy még az olyan apró, jelentéktelennek tűnő javítást is jelezzük, amikor az azonnal törölt szórészlet vagy betű jelzi egy alternatív szöveg formálódását: "és azon «el» oda utazhat, ahova kedve tartja."  
  Szögletes zárójelben három ponttal jelöltük az olvashatatlan szavakat: […]. A hosszabb olvashatatlan szövegrészeket, függetlenül a szavak számától így jelöltük: [… … …].  
  A bizonytalan olvasatok után szögletes zárójelben kérdőjel áll: [?].  
  Abban az esetben, ha a szerző maga nem javítja a tollhibát, szögletes zárójelbe tett felkiáltójel [!] követi a hibás szóalakot. Ugyanígy jelöltük azokat a szavakat, melyeket a szerző sajátos formában használt. Nem jelöltük az egyes magánhangzók (i, ö, u, ü) hosszú változatainak jelöletlenségéből (vagy épp jelöltségéből) fakadó hibákat, illetve azokat a szavakat, melyeket a szerző következetesen a mai helyesírástól eltérő formában használ. A vesszőhibát csak abban az esetben jelöltük így, ha értelemzavaró eltérésről van szó.  
 
 
A nyomtatott szövegváltozatok  
  A nyomtatott változatok együttese mint virtuális kézirat  
  Kiadásunk becsvágya, hogy a nyomtatott szövegváltozatokat is a kéziratokhoz hasonló, információgazdag forrásokként kívánja kezelni. Kosztolányi sikeres író volt, akinek novellái sokszor és sokfelé megjelentek – így a különböző megjelenésekből tulajdonképpen megrajzolható a szöveg megalkotásának folyamata, ahhoz hasonló módon, ahogy szerencsés esetben egy sokszorosan átjavítgatott kézirat a szöveg létrehozásának folyamatáról is információt nyújt. A folyóiratbeli megjelenések egymásutánja persze csupán hasonlít egy kézirat sajátkezű átjavításának munkafázisaira, de alapjában különbözik is tőle. A különbség nem csupán fokozati. A nyomtatott források idegen kéztől származó sajtóhibája sokkal gyakoribb és sokkal veszélyesebb, mint az ártatlan szerzői tévesztés, a tollhiba. Előnye viszont a nyomtatott forrásnak, hogy itt az alkotás rétegei nem föltevésszerűek, hanem pontosan és kétségbevonhatatlanul elkülönülnek egymástól. Az alkotás folyamatának különböző időbeli szakaszaihoz tartozó szövegrétegeket nemcsak egymáshoz képest rakhatjuk viszonylagos időrendbe, hanem a szövegrétegek tényleges, naptári keltezéssel eleve el vannak látva.  
  A nyomtatott forrásokat csak akkor tudjuk alkotástörténeti sorba rendezni, ha felállítjuk a szövegtörténet elméletét.  
  Kiindulópontunk az a kérdés, hogy miért maradt az utókorra a Kosztolányi-regények kézirata – és miért nem maradt fenn az Esti Kornélé. Rendelkezünk az Édes Anna, az Aranysárkány, a Pacsirta, a Nero kéziratos forrásával – az Esti Kornélból viszont csak a Csók van meg, amely eredetileg kisregény terjedelemben készült. Az Aranysárkány kéziratának nyomdafesték-piszkos lapjai, szedő-aláírásai nyomán joggal következtethetünk arra, hogy az író nagyon ragaszkodott kézirata megőrzéséhez, hiszen a jelek szerint ezt még a nyomdából, még az utolsó korrektúrafázis után is vissza tudta szerezni. Akkor hová lett az Esti Kornél kézirata? Egyáltalán: hol vannak a novella-kéziratok?  
  Föltevésünk szerint Kosztolányi kéziratos hagyatéka műfajfüggő. Az író a regények kéziratát megőrizte, novelláiból és hírlapi cikkeiből viszont a nyomtatott megjelenés után csak (egy? néhány?) kinyomtatott példányt tett el archívumába, utánközléskor pedig sok esetben egy ilyent javított át sajátkezűleg, s azt küldte el a szerkesztőségnek. Könnyen elképzelhető, hogy a hagyaték egyik rendezésekor a talán több példányban is megőrzött lapkivágatok hatalmasra duzzadt gyűjteményét, amelynek – szemben a kéz- és gépiratokkal – tudományos értéket nem tulajdonítottak, egyszerűen kidobták.  
  A nyomtatott szövegváltozatok közzétételének módja  
  Kosztolányi Dezső Esti Kornél-szövegeinek elsődleges színtere az a számtalan folyóirat, napi- és hetilap, ahol a novellák először, majd másod- és sokadközlésként ismét megjelentek. A Bácsmegyei Naplóban csaknem valamennyi fejezet előzménye napvilágot látott, de hasonlóképp jelentős szerepet kapott a Pesti Hírlap és a Nyugat is.  
  A Bácsmegyei Napló kiemelkedő szerepét az magyarázza, hogy Kosztolányi a családját támogatta a napilaptól kapott tiszteletdíjból. Írásai értékét törekedett alátámasztani azzal is, hogy első közlésként bocsátotta azokat a Bácsmegyei Napló szerkesztője, Fenyves Ferenc rendelkezésére. "A mellékelt cikkeket pedig adjátok át neki, megjegyezve, hogy ezek mind újak, és elsősorban ő közli őket."
n
Jegyzet Kosztolányi Dezső levele Kosztolányi Árpádnak és Árpádnénak, 1925. szeptember 5., = K. D., Levelek – Naplók, sajtó alá rendezte Réz Pál, illetve Kelevéz Ágnes és Kovács Ida, Budapest, Osiris, 1996, 515. p.
"A mellékelt cikkeket azonnal adjátok át Fenyvesnek, hangsúlyozom, hogy a novella (Fürdés) eddig sehol sem jelent meg, s tegye közzé nyomban, hétköznapon is, mert a hét végével itt is közlik."
n
Jegyzet Kosztolányi Dezső levele Kosztolányi Árpádnak, 1925. október 12., = I. m., 519. p. Kiemelések a szerzőtől.
 
  Feltételezésünk szerint az Esti Kornél történeteinek többségét azok első megfogalmazása után az író azonnal a bácskai lapnak küldte – indigóval vagy géppel másolt autográf formájában. Bár a posta egy nap alatt ért Szabadkára, és az átfutási idő sem lehetett sokkal hosszabb, Kosztolányi rendszerint nagyobb csomagokat – "hatalmas-vastag", "minden jóval megbélelt" paksamétákat – postázott,
n
Jegyzet Ezt Kosztolányi több levelében is kiemeli. "[…] ezt a rengeteg anyagot, kérlek, vigye el Mariska Fenyveshez […]" Kosztolányi Dezső levele Kosztolányi Árpádnak, 1926. június 28., = I. m. 542. p. Máskor azt jegyzi meg, hogy "elég anyag van lenn", s annyi kéziratot küldött, hogy szabadsága alatt is bőven közölhet tőle a Napló.
amelyek akár egy hónapra is elláthatták a bácskai folyóiratot.
n
Jegyzet "Eszerint a B.N. egész december hónapra el van látva kézirattal […]" Kosztolányi Dezső levele Kosztolányi Árpádnak, 1925. december 28., = I. m. 523. p.
Tehát a Bácsmegyei Naplóba szánt változatok jóval korábban érkezhettek Szabadkára, mint azt közlési idejük sejteti. Hogy így lehetett, arra következtetni lehet a vele egyidőben másutt megjelent változatok jelentős eltéréseiből.  
  A Kosztolányinál maradó kéziratot, esetleg gépiratot – amint az a további közlésekből jól kivehető –, az író azonnal átdolgozta, talán azért, hogy a Nyugatba vagy a Pesti Hírlapba se kelljen változatlan másodközlést adnia. A bácskai lapból nyert kivágatokat ekkor még nem használhatta, hiszen a megjelenések közt a legtöbbször csak néhány nap volt a különbség.  
  Valószínű, hogy Kosztolányi (az előbb idézett leveléhez hasonlóan) a későbbiekben is jelezhette, ha egy szövege közlés előtt állt a fővárosban is, és megadhatta a budapesti megjelenés dátumát, hogy a Napló szerkesztői ennek megfelelően válogathassanak írásai közül. Ezzel magyarázható, hogy sok esetben a szövegváltozatok ugyanazon a napon vagy egy-két nap különbséggel láttak napvilágot a két városban – annak ellenére, hogy a bácskai változat korábbi.  
  Kötetének összeállításakor, a fejezetek végső megszövegezésekor az író dolgozhatott elvben egy – akár több szövegréteget megőrző – kézirattal/gépirattal is, de ennek nincs kétségbevonhatatlan nyoma.  
  Ekkor már rendelkezésére álltak lapkivágatok is. Bár nem az Esti Kornél fejezetelőzményei, közgyűjteményekben sajátkezűleg javított lapkivágat formájában található meg több Kosztolányi-cikk. De az eljárást több példa közvetlenül bizonyítja. A Tizedik, valamint a Tizenhetedik fejezet szövegén nyomot hagyott, hogy az író a Pesti Hírlap Vasárnapja, illetve az Új Idők lapszámának segítségével alakította ki a végleges szöveget, mivel a kötet megőrizte a folyóirat sajtóhibáit vagy sajtóhibagyanús alakváltozatait.  
  Még arra is van példa, hogy két megjelenés lapkivágataiból állította össze egy harmadik megjelenés anyagát. A Tizedik és Tizenharmadik fejezet azért is érdekes, mert ezekben az esetekben – a többi fejezettel ellentétben – a Tolnai Világlapjában publikált változatok is forrásértékűnek bizonyultak. Kosztolányi az új közléshez a korábbi publikációk lapkivágatait használta föl, és azok összeollózásából-ragasztásából, illetve kisebb módosításából hozhatott létre új változatot. Elég jól lehet rekonstruálni azt a szakaszosságot, ahogy az egyik kivágatot használta, majd átváltott egy másikra, majd vissza az elsőre.  
  A lapkivágat-módszer következtében a forrásértékű változatokat utóbb több más folyóirat is közölte változatlan utánközlésként vagy meghúzott szövegként. Az utóbbi esetben nem lehetett megvonni a forrásértéket az utánközléstől sem. Tapasztalatunk szerint szinte valamennyi rövidítést maga Kosztolányi hajtotta végre. Hozzátartozott alkotásmódjához, hogy a megrövidített szövegeket soha nem hagyta további – többnyire apró – változtatások nélkül. Ezek az utólagos módosítások csaknem teljes bizonyossággal jelzik, hogy Kosztolányi maga húzta meg szövegét.  
  fönnmaradt közlések és dokumentumok alapján a legtöbb esetben lehetetlen megállapítani, hogy a folyóiratok, illetve a kötetkiadás szövegüket milyen forrásból szedhették: kéziratról, gépiratról vagy sajátkezűleg javított lapkivágatokról. Akkor, amikor az első és a második megjelenés ugyanazon a napon történt vagy csupán néhány napnyi eltéréssel, holott a szövegükben nagy az eltérés, joggal föltételezhető, hogy Kosztolányi nem lapkivágatot vett alapul, hanem a kézirat/gépirat egy másik, fel nem használt példányát dolgozta át.  
  Változatlan utánközlésről beszélünk akkor, ha a változat a korábbiakhoz képest csak a sajtóközlés nyomait viseli magán (sajtóhibákat vagy csupán olyan eltéréseket – egybeírás/különírás, vesszőhasználat –, melyek a szerkesztőtől vagy szedőtől is származhatnak).  
  A betűkészletek sajátosságai  
  A jegyzetek közt nem jelöljük a nyomdatechnikai okokra visszavezethető eltéréseket, valamint a magánhangzók hosszának változását az 'u/ú', 'ü/ű', 'i/í' karakterek esetében.  
  A Genius, valamint a releváns változatot adó periodikumok közül A Fény, a Nyugat, a Tolnai Világlapja, az Új Idők betűkészlete teljes volt. A (Bácsmegyei) Napló, a Délmagyarország, a Magyar Magazin és a Színházi Élet készletéből az említett három hosszú magánhangzó hiányzott. Nagybetűs Ú-t, illetve Í-t még azok a források is ritkán szedtek, melyek rendelkeztek a betűmatricával.  
  Bár a Pesti Hírlap, illetve a Pesti Hírlap Vasárnapja betűkészlete teljes volt, a forrás ritkábban élt az ú, ű és í karakterekkel. Az egyes fejezetek esetében csak elvétve találkozhatunk velük. Előfordulásukat – mint ritka kivételeket – itt adjuk meg:  
  Első fejezet: úr (209. sor); hűséges (390–391. sor)  
  Hatodik fejezet: tűzvész (135. sor); tűzvészt (136. sor); műveket (146. sor); tűzre (236. sor); műveletet (253. sor); járműveket (291. sor)  
  Hetedik fejezet: műveltek (37. sor); műveltségtől (50. sor); művelt (65. sor); művelt (67. sor)  
  Kilencedik fejezet: tűzpont (30. sor); hűs (159. sor); hűségesen (237. sor)  
  Tizedik fejezet: műveltséggel (90. sor); ficsúrnak (139. sor); hűvös (152. sor); tűzhely (220. sor); nyújtott (224. sor); tűvé (233. sor); túlzásra (282. sor).  
  Tizennegyedik fejezet: művelt (17. sor); kesztyűt (52. sor); fűze össze (64. sor) ; fércműhöz (69. sor); búvárkodtam (72. sor); művészi (77. sor); művelt (105. sor); könnyelműséggel (107. sor); ezüstneműeknek (119. sor); bűnös (145. sor)  
  Tizennyolcadik fejezet: sötétbíbor (3. sor); tűzfalat (25. sor); bűzös (82. sor)  
  ELSŐ FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [PH] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél leleplezése, Pesti Hírlap, LV. évf. 81. sz., 1933. április 9., 1–3. p.  
  [N] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél leleplezése, Napló, XXXIV. évf. 112. sz., 1933. április 23., 24–27. p. [Elbeszélés alcímmel]  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 5–21. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Eliminált szövegváltozatok  
  [TVL] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél leleplezése, Tolnai Világlapja, XXXV. évf. 27. sz., 1933. június 28., 9–10. p.  
  Szövegleszármazás  
  Az első fejezetet Kosztolányi kifejezetten az Esti Kornél számára írta a kötet összeállításkor. Utolsóként jelent meg a fejezetek közül. A többi történettel ellentétben itt nem a sajtóközlések készültek el előbb, hanem a fejezet. Igen valószínű, hogy az író már befejezte, talán nyomdába is küldte a kötet kéziratát, amikor a Pesti Hírlap közölte a fejezet erősen meghúzott változatát 1933. április 9-én, Esti Kornél leleplezése címmel. A folyóiratban Kosztolányi helyenként a rövidítéstől függetlenül is módosított a szövegen ott, ahol a kihúzott részek miatt ezt indokoltnak érezhette.  
  A szöveget a Napló április 23-án Esti Kornél leleplezése címmel ugyancsak közölte. E változat több helyen eltér a Pesti Hírlapbeli szövegtől is, a kötetben olvashatótól is. Kosztolányi vélhetőleg nem akarta szövegét másodközlésként publikálni Szabadkán, ezért dolgozta át. A május elejéhez közeli dátum reklámlehetőséget is kínált: a Napló-változat érdekessége, hogy az utolsó mondata – a Pesti Hírlappal szemben – beharangozó jellegű, mintha a két héttel később megjelenő kötetet hirdetné: "Így jött létre könyvem, amely elejétől végéig Esti Kornélról szól."  
  A kötet változatával egybevetve úgy tűnik, Kosztolányi a Pesti Hírlap-béli közlést követően még egyszer – vélhetően már levonatban – javított a kiadásra szánt szövegen.  
  A Tolnai Világlapjában megjelent változat a Pesti Hírlapban publikált változatlan újraközlése, ezért nem szerepel a figyelembe veendő források között.  
  MÁSODIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [SzÉ] Kosztolányi Dezső, Vörös ökör, Színházi Élet, XIX. évf. 52. sz., 1929. december 22., 54–57. p.  
  [BMN] Kosztolányi Dezső, Költő az elemiben, Bácsmegyei Napló, XXX. évf. 350. sz., 1929. december 25., 17–18. p. [Elbeszélés alcímmel]  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 22–30. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  [DM]Kosztolányi Dezső, Vörös ökör, Délmagyarország, X. évf. 102. sz., 1934. május 6., 2–3. p.  
  Eliminált szövegváltozatok  
  [TVL] Kosztolányi Dezső, Vörös ökör, Tolnai Világlapja, XXXIV. évf. 20. sz., 1932. május 11., 9–10. p.  
  Szövegleszármazás  
  Az elbeszélés először 1929 decemberében jelent meg a Színházi Életben, ám a szöveg első megfogalmazása föltehetően a Bácsmegyei Naplóban publikált Költő az elemiben című változat, amely néhány nappal a Színházi Élet után jelent meg. A kettő több helyen eltér egymástól, és egyértelműen a bácskai közlés áll távolabb a kötetbeli szövegtől. (E publikálási sajátosságról bővebben A nyomtatott szövegváltozatok közzétételének módja című alfejezet ad számot.)  
  A Vörös ökör a Színházi Életben megjelent változat alapján kerülhetett a kötetbe. Kosztolányi ekkor átírta a szöveg végét, és még más kisebb változtatásokkal is élt.  
  A szövegleszármazás jól követhető az alábbi példán (71–72.
n
Jegyzet [KK] jelt adjanak.
jegyzet):  
  [BMN] Leste, hogy megszólítsák, egy jelet adjanak.  
  [SzÉ] Leste, hogy megszólítsák, hogy jelet adjanak.  
  [1933] Leste, hogy megszólítsák, hogy jelt adjanak.  
  A Tolnai Világlapja 1932. májusi változata a Színházi Életben megjelent változatlan utánközlése, ezért kizártuk a figyelembe veendő források közül. Az elbeszélés később még egyszer megjelent – Vörös ökör címmel – a Délmagyarországban. Az erősen meghúzott szöveg több ponton a Színházi Élet változatával mutat párhuzamot – a Bácsmegyei Napló vagy akár a kötet ellenében (vö. pl. 64., 74. jegyzetek). Így joggal föltételezhető, hogy Kosztolányi a Színházi Életnek szánt változathoz nyúlt vissza, és azt alakította át az új közlés számára. De a rövidített szövegeket itt sem hagyta további – többnyire apró – változtatások nélkül (vö. pl. 30.
n
Jegyzet [KK] susogta.
, 39.
n
Jegyzet [KK] De nem
, 104.
n
Jegyzet [KK] fancsalodott.
jegyzetek).  
  HARMADIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  Kézirat: Csók, MTA KT Ms 4613/3, Ms 4615/45  
  [Ny] Kosztolányi Dezső, Csók, Nyugat, XXIII. évf. (2. köt.) 13. sz., 1930. július 1., 11–31. p. [Ajánlás: Osvát Ernő emlékének]  
  [N] Kosztolányi Dezső, Csók, Napló, XXXI. évf. 284. sz., 1930. október 18., 13. p.; október 19., 16. p.; október 20., 6. p.; október 21., 13. p.; október 22., 13. p.; október 23., 13. p.; október 24., 14. p.; október 25., 13. p.; október 26., 16. p. [9 részletben]]  
  [F] Kosztolányi Dezső, Csók, A Fény, I. évf. 38. sz., 1932. szeptember 21., 1–11. p.  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Csók, Genius, 1933, 31–66. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Szövegleszármazás  
  Kizárólag a Harmadik fejezet rendelkezik fönnmaradt kéziratelőzménnyel. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában Ms 4613/3 és 4615/45 jelzet alatt őrzött kézirat, amely az összes ismert nyomtatott változatnál korábbi, arra utal, hogy Kosztolányi eredetileg nagyobb terjedelmű szövegben gondolkodott. Ám ezt végül elvetette és tömörebb, feszesebb szerkezetű változatot közölt. Tehát a jóval bővebb autográf változatnak – melyben az Estit megcsókoló lány neve még nem Editke, hanem Lujzika – végül egy jelentősen átírt és meghúzott rokona jelent meg a Nyugatban 1930. július 1-jén, illetve folytatásokban a Naplóban 1930 októberében.  
  Az első fogalmazvány elvetése után valószínűleg a Nyugat közlésének alapjául szolgáló kézirat készült el elsőként. A folyóiratváltozatok közös sajtóhibái (vö. pl. 346–347.
n
Jegyzet [KK] s borzongva
jegyzetek) arra engednek következtetni, hogy Kosztolányi a Nyugatból kivágott változattal dolgozhatott a későbbi publikációk megszövegezésekor.  
  A bácskai Napló számára maga az író írta át a történetet. A módosítások elsősorban azokat a szöveghelyeket érintették, ahol az első változatban konkrét földrajzi és etnikai megnevezések találhatók. A későbbi kötet több fejezete esetében is megfigyelhető, hogy Kosztolányi következetesen csökkentette a (Bácsmegyei) Naplóba küldött változatokban a referenciális adatokat. A Harmadik fejezeten esett szerzői változtatások az egyszavas cserétől a hosszabb szövegrészek kihúzásáig terjednek. Az író néhol ettől függetlenül is változtatott a Nyugatnak átadott változathoz képest (vö. pl. 117.
n
Jegyzet [KK] reá mutogatott. Az
, 120.
n
Jegyzet [KK] ördögöt akart
jegyzet, ahol a Napló jelen idejű igékre vált).  
  Utóbb ezeket a változtatásokat elvetette és a Nyugat-közlés újrafogalmazásával, módosításával dolgozott tovább a történeten. Erről tanúskodik A Fényben publikált változat is (vö. pl. 507., 531–533. jegyzetek). Mindazonáltal e szöveg egyes helyei nagyban eltérnek a Nyugat és a Napló közös megoldásaitól. Jellemző tendencia a névelők számának radikális csökkentése.  
  A Fényben megjelent és a kötetváltozat szoros kapcsolata alapján megállapítható, hogy Kosztolányi ezt az alkotási stádiumot vehette alapul a Harmadik fejezet megszövegezésekor. A szövegalakulás utolsó fázisában az író további kisebb módosításokkal élt a kötetbe szánt történeten. A változtatások között gyakori az idegen szavak magyarosítása, illetve – egyensúlyt teremtve a Nyugat/Napló és A Fény változatai között – egyes névelők visszaemelése a szövegbe.  
  A genealógiai időrend ezúttal megfelel a megjelenés időrendjének: a Nyugatot (1930. július) követi A Fény (1932. szeptember), végül a kötet (1933) változata. Mindamellett egy kitérővel, a Naplóval (1930. október) is számolni kell, amely kvázi-önálló szöveget ad.  
  A munkarétegek jól nyomon követhetők az alábbi példán (278. jegyzet ):  
  [NY][=][N] Jaj de förtelmes volt ez. Szerelmes volt beléje. Beléje volt szerelmes […]  
  [F] Jaj de förtelmes volt ez. Ez a leány szerelmes volt beléje. Beléje volt szerelmes[…]  
  [1933] Jaj de förtelmes volt ez. Ez a leány szerelmes volt belé. Belé volt szerelmes[…]  
  A 929. sortól
n
Jegyzet [KK] A pályaház
kezdve a Nyugat kurzívval szed minden egyes olasz szót és kifejezést. A Fény ellenben egyetlen esetben sem él ezzel a szedési metódussal. Ezeket a sajátosságokat itt jelezzük, külön jegyzetek formájában nem.  
  A Napló változata kilenc részletben jelent meg, az alábbi bontás szerint:  
  1–153. sorig  
  154–267. sorig  
  268–362. sorig  
  363–471. sorig  
  472–599. sorig  
  600–708. sorig  
  709–803. sorig  
  804–898. sor 6. szaváig.
n
Jegyzet [KK] és közben átszállsz máshová.
 
  898. sor 7. szavától
n
Jegyzet [KK] Te ezt nem tetted.
- 1061. sorig  
  NEGYEDIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [N] Kosztolányi Dezső, A becsületes város, Napló, XXXI. évf. 243. sz., 1930. szeptember 7., 17–18. p. [Elbeszélés alcímmel]  
  [ÚI] Kosztolányi Dezső, A becsületes város, Új Idők, XXXVI. évf. (2. köt.) 39. sz., 1930. szeptember 21., 375–378. p. [Elbeszélés alcímmel]  
  [MM] Kosztolányi Dezső, A becsületes város, Magyar Magazin, IV. évf., 1931. október 11., 9–11. p.  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 67–73. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Eliminált szövegváltozatok  
  [PH] Kosztolányi Dezső, A becsületes város,A Pesti Hírlap Nagynaptára, XLVI. évf., Budapest, Légrády, 1936, 90–93. p.  
  Szövegleszármazás  
  A fejezet első megfogalmazása a Naplóban jelent meg 1930 szeptemberében, majd néhány nap eltéréssel az Új Idők is közzétette az elbeszélést, változatlan címmel. Ez a megjelenés azonban jelentősen eltér az előbbitől, így joggal föltételezhető, hogy Kosztolányi már korábban a bácskai folyóirat rendelkezésére bocsátotta az elbeszélés kéziratát/gépiratát, majd tovább dolgozott a nála maradt eredeti vagy másolati példányon.  
  Az Új Idők változata részben megőrzi a bácskai lapban olvasható megoldásokat. Jelentős módosulásaival azonban jóval közelebb áll a kötet szövegéhez, mint bármelyik más forrás. Valószínű, hogy Kosztolányi ehhez a megszövegezéshez nyúlt vissza, amikor az Esti Kornélt sajtó alá rendezte, és ezen hajtotta végre további módosításait. A leglényegesebb változtatás, hogy a szöveg csak a kötet összeállításakor vált Esti Kornél-történetté.  
  A 14.
n
Jegyzet [KK] csorog lefelé.
jegyzet arra enged következtetni, hogy a kötet készítése közben Kosztolányi nem az Új Idők-beli változat alapjául szolgáló megszövegezés tisztázott példányát használta, hanem egy olyan fogalmazványt, amelyen még nyomon követhetőek voltak a Napló és az Új Idők között esett húzások, változtatások, törlések. Így az író – ahol ezt indokoltnak találta – visszaállíthatta a korábbi megoldást, ha kissé módosított formában is.  
  A Magyar Magazinban publikáltak a Naplóval mutatnak szoros rokonságot, bár Kosztolányi valamelyest megrövidítette szövegét, és az apró (névjegyszerű) módosítások sem hiányoznak (vö. pl. 8. jegyzet).  
  A Pesti Hírlap 1936. évi nagynaptárában közölt szöveg az Új Idők változatlan utánközlésének bizonyult, ezért nem szerepel a szövegváltozatok jegyzetei között.  
  A Negyedik fejezet esetében az Új Idők egyszer sem él kurzív szedéssel. Az erre utaló jegyzeteket elhagytuk, a sajátosságot itt jelezzük.  
  ÖTÖDIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [BMN] Kosztolányi Dezső, 1909. szeptember 10., Bácsmegyei Napló, 1928. december 30., 19–20. p., 1929. január 1., 19. p., 1929. január 6., 22. p.  
  [Ny] Kosztolányi Dezső, 1909. szeptember 10., Nyugat, XXII. évf. 1. sz., 1929. január 1., 21–34. p. [Elbeszélés alcímmel  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 74-95. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Szövegleszármazás  
  Az 1928–29-es év fordulóján jelent meg a Bácsmegyei Naplóban, három részletben Kosztolányi Dezső 1909. szeptember 10. című szövege, az Esti Kornél kötet későbbi Ötödik fejezete. Bár a Nyugat 1929. január 1-jén hasonló címmel közölt szöveget az írótól, a két változat között több eltérés is megfigyelhető.  
  Így joggal föltételezhető, hogy a bácskai folyóiratban publikáltak alapjául a történet egy korábbi megszövegezése szolgálhatott, amit azonban szinte egyszerre közölt a Bácsmegyei Napló az időközben módosított, továbbírt Nyugat-változattal.  
  A Nyugatban megjelent változat jóval közelebb áll a kötetfejezethez, bár az utóbbi beillesztésekor Kosztolányi kisebb mértékben módosított a megfogalmazáson.  
  A Bácsmegyei Napló változata három részletben jelent meg, az alábbi bontásban:  
  1–210. sor (1928. december 30.)  
  211–404. sor (1929. január 1.)  
  405–637. sor (1929. január 6.)  
  HATODIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [N] Kosztolányi Dezső, Aranyeső, Napló, XXXII. évf. 94. sz., 1931. április 5., 23–24. p.  
  [PHV] Kosztolányi Dezső, Aranyeső, Pesti Hírlap Vasárnapja, LIII. évf. 14. sz., 1931. április 5., 8–11. p.  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 96-106. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Eliminált szövegváltozatok  
  [TVL] Kosztolányi Dezső, Aranyeső, Tolnai Világlapja, XXXIV. évf. 13. sz., 1932. március 23., 18–19. p.  
  Szövegleszármazás  
  Az Aranyeső, az Esti Kornél majdani Hatodik fejezete egyszerre jelent meg a Napló és a Pesti Hírlap Vasárnapja 1931. április 5-i számában. Mégis föltételezhető, hogy – sok más elbeszéléséhez hasonlóan – a bácskai folyóirat közlésének alapjául szolgáló kézirat készült el előbb, amit Kosztolányi azonnal átdolgozott. A két változat között jelentős eltérések vannak, és a Pesti Hírlap mellékletében olvasható szöveg jóval közelebb áll a kötet későbbi fejezetéhez. Minden jel arra mutat, hogy Kosztolányi később ehhez a munkafázishoz nyúlt vissza, amikor a köteten dolgozott.  
  Az Esti Kornél összeállításakor az író tovább módosította szövegét. Ez a kötetalakító munkájára jellemzően történt: a mondathatárokat, a központozást, a külön- és egybeírást, illetve az idegen szavak magyarosítását érintette.  
  A megállapított három fázis jól nyomon követhető az alábbi példán (109. jegyzet
n
Jegyzet [KK] nyújtotta, lazítgatta
):  
  [N] Először is mutatóujjamat hosszabbitotta, nyujtotta, lapitotta a perceit –  
  [PHV] Először is mutatóujjamat hosszabbitotta, nyujtotta, lazitotta a perceit –  
  [PHV] Először is mutatóujjamat hosszabbitotta, nyujtotta, lazítgatta a perceit –  
  A Tolnai Világlapjában megjelent változat a Pesti Hírlap Vasárnapjában publikált változatlan újraközlése, ezért nem szerepel a figyelembe veendő források között. A két változat kapcsolatára példaként szolgálhat, hogy a Naplóval és a kötettel ellentétben mind a Pesti Hírlap Vasárnapja, mind a Tolnai Világlapja 'atyafim' alakot ad az alábbi mondatban: "Az esztelen, zabolátlan és élő természet az én atyámfia." (138. sor) Az értelmes tévesztés valószínűleg a Pesti Hírlap szedőjének hibája – amit a Tolnai Világlapja átvett tőle.  
  HETEDIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [PHV] Kosztolányi Dezső, Kücsük: Esti Kornél utikalandjaiból, Pest Hírlap Vasárnapja, LII. évf. 31. sz., 1930. augusztus 3., 5. p. [Novella alcímmel]  
  [N] Kosztolányi Dezső, Kücsük: Esti Kornél utikalandjai, Bácsmegyei Napló, XXXI. évf. 222. sz., 1930. augusztus 17., 17. p. [Novella alcímmel]  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 107-110. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Eliminált szövegváltozatok  
  [MM] Kosztolányi Dezső, Kücsük, Magyar Magazin, III. évf. 22. sz., 1930. december 15., 33–36. p.  
  [BL] Kosztolányi Dezső, Kücsük, Brassói Lapok, XXXVIII. évf. 85. sz., 1932. április 13., 4. p.  
  [ÚM] Kosztolányi Dezső, Kücsük, Új Magazin, XXXIII. évf., 1933. szeptember, 6. p.  
  [P] Kosztolányi Dezső, A török leány, Pásztortűz, XIX. éf. 19. sz., 1933. október 15. 362–363. p.  
  Szövegleszármazás  
  Föltehetően a Pesti Hírlap Vasárnapjában publikált változat alapjául szolgáló kézirat készült el először, amit Kosztolányi a bácskai megjelenéshez valamelyest átírt. A kötet összeállításakor visszatért a korábbi változathoz, és azzal dolgozott tovább.  
  A Pesti Hírlap Vasárnapja változatát utóbb a Brassói Lapok, míg a Naplóét a Magyar Magazin, ezt pedig az Új Magazin vette át, változatlan utánközlésként. Közös, átörökített sajtóhibáik ezt mind a két szöveglánc esetében egyértelműen igazolják.
n
Jegyzet A fejezet 83. sorában olvasható 'szerelmese, bolondja' szerkezetet mind a Napló, mind a Magyar Magazin 'szerelmes, bolondja' hibával adja, míg az Új Magazin közlése megpróbálta értelmessé javítani a sajtóhibát: 'szerelmes bolondja'.
Az Új Magazin származtatott voltát és az átvétel útját az is alátámasztja, hogy a Magyar Magazin utóda, amely 1932-ben beleolvadt az akkor induló Új Magazinba.  
  A Pásztortűzben A török leány címváltozattal közölt szöveg áll a legközelebb a kötetfejezethez. (Ez az egyetlen olyan sajtóközlés, mely nem csupán címében, de szövegében is hozza Esti nevét.) Mivel 1933 májusa után megjelent változatról van szó, és nem ad új szövegvariánsokat, vélhetően a kötetfejezet utánközlése. Így a Pásztortüzet – a Brassói Lapokhoz, a Magyar Magazinhoz és az Új Magazinhoz hasonlóan – változatként nem lehetett figyelembe venni.  
  A szövegváltozatok között több esetben megfigyelhető a horizontális irányú variánsok jelensége, amikor két másolás egymástól függetlenül eredményezi ugyanazt az alakot vagy sajtóhibát. A 19. sor 'cigarettáját' szavát például egymástól függetlenül egyszerűsíthette 'cigarettát'-ra a Napló és a Pásztortűz, de hasonló történhetett a 56. sor 'ötlámpásos' szavával is, mely két – egymással kapcsolatot nem tartó – forrásban lett 'ötlámpás'-sá. (Brassói Lapok, Magyar Magazin).  
  NYOLCADIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [Ny] Kosztolányi Dezső, Ujságíró, Nyugat, XVIII. évf., 20. sz., 1925. november 1., 241–256. p.  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 111-132. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Szövegleszármazás  
  A Nyugat XVIII. évfolyamának 20. számában, 1925. november 1-jén jelent meg Kosztolányi Dezső Ujságíró című szövege, az Esti Kornél kötet későbbi Nyolcadik fejezete. Kézirat hiányában joggal feltételezhető, hogy ezt kell Esti első fölbukkanásának tekintenünk. Igaz, még a Kornél keresztnév nélkül.  
  A fejezet utóbb – a többi történet publikálási gyakorlatától eltérően – nem jelent meg más folyóiratban. A kötetbe való fölvételkor Kosztolányi módosított az első megfogalmazáson: a szórendbeli cseréken, néhány szavas, ritkábban egy-két mondatos húzásokon és beemeléseken kívül számottevőek a teljes kötetalakító munkára jellemző magyarosító-purista szándékú szócserék. Érdekes megfigyelni, ahogy Kosztolányi még az inflációra is gondol, tekintettel az 1925 és 1933 között eltelt időre (108. jegyzet):  
  [Ny] – Ötvenet? Százat? Megkapod.  
  [1933] – Ötszázat? Ezret? Megkapod.  
  KILENCEDIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [N] K[osztolányi]. D[ezső]., Esti Kornél Bulgáriában, Napló, XXXIII. évf. 133. sz., 1932. május 15., 26–27. p.  
  [PHV] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél Bulgáriában, Pesti Hírlap Vasárnapja, LIV. évf. 23. sz., 1932. június 5., 6–8. p. [Elbeszélés alcímmel]  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 133-141. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Eliminált szövegváltozatok  
  [TVL] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél Bulgáriában, Tolnai Világlapja, XXXVIII. évf. 3. sz., 1936. január 15., 17–18. p.  
  Szövegleszármazás  
  A bolgár kalauz története először a Napló 1932. május 15-i számában jelent meg, föltételezhetően a szöveg első megfogalmazása alapján. Júniusban Kosztolányi ismét publikálta, jelentősen átírva. A Pesti Hírlap Vasárnapjában olvasható változat jóval közelebb áll a későbbi kötetfejezethez, mint a Naplóbeli szöveg. Az Esti Kornél kéziratának összeállításakor az író tovább módosította szövegét. Ez elsősorban a kötetalakító munkájára jellemző módon történt: a mondathatárokat, a központozást, a külön- és egybeírást, illetve a névelők kiegyensúlyozását érintette.  
  A három munkafázis jól nyomon követhető az alábbi példák valamelyikén:  
  [N] Most kérdő hangsúllyal, kissé hitetlenül, csodálkozón érdeklődtem: (60. jegyzet)  
  [PHV] Most kérdő hangsúllyal, kissé értelmetlenül érdeklődtem: (59. jegyzet)  
  [1933] Most kérdő hangsúllyal, kissé értetlenül és csodálkozva érdeklődtem:  
 
  [N] Szájam csücsörítve nézegettem a fényképet. (110. jegyzet)  
  [PHV] Szájam csücsörítve nézegettem a fényképet, mint rajongó állatbarát. (109. jegyzet)  
  [1933] Szájam csücsörítve nézegettem a fényképet, mint rajongó kutyabarát.  
 
  [N]"Hitvány, pimasz csirkefogó". (129. jegyzet)  
  [PHV]"Hitvány, szinész, csirkefogó". (129. jegyzet)  
  [1933] "Ronda, ripacs, csirkefogó".  
 
  A Tolnai Világlapjában megjelent változat a Pesti Hírlap Vasárnapjában publikált változatlan újraközlése – még a sajtóhibáik is közösek – ezért nem tekinthető szövegvariánsnak.  
  TIZEDIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [N] Kosztolányi Dezső, Bácskai kaland, Napló, XXXIII. évf. 294. sz., 1932. október 23., 21–22. p.  
  [PHV] Kosztolányi Dezső, Parasztkaland, Pesti Hírlap Vasárnapja, LIV. évf. 146. sz., 1932. november 13., 6–9. p.  
  [TVL] Kosztolányi Dezső, Parasztkaland, Tolnai Világlapja, XXXV. évf. 16. sz., 1933. április 12., 20–23. p.  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 142-154. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Eliminált szövegváltozatok  
  [Ka] Kosztolányi Dezső, Részlet Esti Kornél című művéből (melyben egy bácskai aranyparaszt leánya, Zsuzsika, beugrik a kútba és férjhez megy), Kalangya, V. évf. 3. sz., 1936. március, 185–192. p.  
  Szövegleszármazás  
  Az elbeszélés Bácskai kaland címmel 1932 októberében jelent meg először, a Naplóban.
n
Jegyzet Kosztolányi ebben a hónapban a rádióban is fölolvasta a történetet: vö. [Szerző nélkül], Parasztkaland: Kosztolányi Dezső felolvasása, Rádióélet, IV. évf. 44. sz., 1932. október 28., 1844. p. [Rádiós felolvasás programja, mely szerint elhangzott 1932. október 31-én.] Mivel a fölolvasás éppen két, egymástól sok helyütt eltérő folyóirat-megjelenés – a Napló és a Pesti Hírlap Vasárnapja – közé esik, érdekes volna megvizsgálni az elhangzott szöveget, ha meglenne.
Néhány héttel később Kosztolányi a Pesti Hírlap Vasárnapjában is publikálta Parasztkaland címen. Ez a változat már jóval közelebb áll a kötetben olvashatóhoz, de Kosztolányi helyenként tovább módosított a szövegen.  
  Közvetlenül az Esti Kornél megjelenése előtt, 1933 áprilisában a Tolnai Világlapja ugyancsak Parasztkaland címmel közölte a történetet, ez – egy-két egyéni megoldásától eltekintve (vö. pl. 102.
n
Jegyzet [KK] Még nem is láttam
, 118.
n
Jegyzet [KK] Most már
, 174.
n
Jegyzet [KK] lassacskán
jegyzetek) – a Naplóban és a Pesti Hírlap mellékletében megjelent változatok elegyítése. Nem világos, hogy milyen állapotában lehetett a kötet nyersanyaga, amikor a szöveg a Tolnai Világlapjában megjelent. Annyi azonban bizonyosnak tetszik, hogy ha készen is volt már a fejezet szövege, az író nem használta föl azt az új folyóirat-változat létrehozásakor. Kosztolányi az új közléshez a korábbi publikációk lapkivágatait használhatta – bizonyítják az átörökített sajtóhibák is –, azok összeollózásából-ragasztásából és kisebb módosításából hozta létre az új változatot, amelyet ebben a formában küldhetett el a Tolnai Világlapjának. A jegyzetek nyomán megfigyelhető bizonyos szakaszosság: az író egy pontig az egyik kivágatot használta, majd átváltott másikra. Mivel a kompilált szövegbe beleírt, sokszor nehéz megállapítani a váltások pontos helyét, hiszen például egyes névelők kihúzása/beemelése, vagy éppen a központozás átszervezése véletlenszerűen is egybeeshet az egyik vagy a másik korábbi folyóiratközléssel. Így csupán azokra a helyekre lehet biztosan támaszkodni, melyek egyértelműen kívül esnek ez esetlegességen vagy ahol nem feltételezhető, hogy Kosztolányi emlékezetből javította volna a korábbi forrás egyes helyeit a későbbi változat alapján (például a 4-5.
n
Jegyzet [KK] toppant be
jegyzetben, ahol csupán a szórenden igazított).  
  Mindezek alapján feltételezhető, hogy a vegyített szöveg nagyobb részt Napló-kivágatokból állott, ám a szöveg legelején,
n
Jegyzet vö. 12.
n
Jegyzet [KK] különcködésben
, 47.
n
Jegyzet [KK] Lubloy
, 59.
n
Jegyzet [KK] Azt,
jegyzetek
illetve a 277. sortól a végéig szinte bizonyosan a Pesti Hírlap Vasárnapja változatából készült.  
  Tizedik fejezet esetében jól regisztrálható nyoma van annak is, hogy az író a Pesti Hírlap Vasárnapja megőrzött lapszámának segítségével alakította ki a végleges szöveget, mivel a kötet megőrizte a folyóirat egyes sajtóhibáit vagy sajtóhibagyanús szöveghelyeit (vö. 59.
n
Jegyzet [KK] Azt,
jegyzet). A szöveget Kosztolányi kézírással módosíthatta.  
  A Kalangyában megjelent változat a kötetfejezet változatlan utánközlése, így kizártam a figyelembe veendő források közül.  
  A Tolnai Világlapja szövegbeosztásában eltér a többi forrástól: Esti Kornél több bekezdésen át folytatott elbeszélésének csak az első bekezdése előtt áll párbeszédjel.  
  TIZENEGYEDIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [Ny] Kosztolányi Dezső, A világ legelőkelőbb szállodája : Esti Kornél följegyzése, Nyugat, XXIII. évf. 16. sz., 1930. augusztus 16., 281–288. p.  
  [N] Kosztolányi Dezső, A világ legelőkelőbb szállodája : Esti Kornél visszaemlékezéseiből, Napló, XXXI. évf. 229. sz., 1930. augusztus 24., 17–18. p.  
  [MM] Kosztolányi Dezső, A világ legelőkelőbb szállodája, Magyar Magazin, IV. évf. 9. sz., 1931. március 1., 9–13. p.  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 155-167. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Eliminált szövegváltozatok  
  [TVL] Kosztolányi Dezső, A világ legelőkelőbb szállodája, Tolnai Világlapja, XXXIV. évf. 1. sz., 1932. január 1., 10–11. p.  
  Szövegleszármazás  
  A világ legelőkelőbb szállodájának története a Nyugat hasábjain jelent meg először 1930. augusztus 16-án, Esti Kornél följegyzése alcímmel. A kötetbe föl nem vett Esti Kornél-tárcákra jellemző alcím, valamint az, hogy korábban a fejezetnek egy bekezdése megjelent az Esti Kornél naplója című szövegben (Pesti Hírlap, 1929. október 13., 4. p.) arra figyelmeztet, hogy ez a szöveg valamivel közelebb áll a tárca műfajához.  
  A világ legelőkelőbb szállodája egy változatát – Esti Kornél viszszaemlékezéseiből megjelöléssel – a Napló is közölte, csaknem egy héttel a Nyugat után. A két változat eltér egymástól.  
  Kosztolányi utóbb a Nyugat számára írt változattal dolgozott a kötet kéziratának összeállításakor, ezt módosította.  
  Az Esti Kornél megjelenése előtt az elbeszélésnek további két publikációja volt: a Magyar Magazinban és a Tolnai Világlapjában megjelent szöveg a Napló közlésének húzott változata. Közös és egyéni sajtóhibáik
n
Jegyzet [N]/[MM]/[TVL] közös sajtóhibája például: 'Toricelli'. A 180. sor 'megáhítottam' szava helyett a Naplóban és a Magyar Magazinban közölt 'megállítottam' alakot a Tolnai Világlapja megpróbálta értelmessé javítani a 'megállított' szóval. [MM]/[TVL] közös sajtóhibája például: 'mesterséges és gyémánt' (233. sor)
alapján világos, hogy a Napló szövegét vette át a Magyar Magazin, majd később ezt közölte újra a Tolnai Világlapja. Az utóbbi egyértelműen a Magyar Magazin változatlan utánközlése, tehát a források közül ki kellett zárni.  
  A Magyar Magazin – bár átveszi a Napló sajtóhibáit: például 'tudatelűző' a 'tudatelőző' helyett (156. jegyzet) – egy helyütt más szót hoz, mint a többi periodika, és ez a változat közelebb áll a kötethez, mint ami a többiben olvasható. A szöveghely relevanciáját nehéz mérlegelni, mert a kötetben az említett helyen sajtóhiba található:  
  [1933] Amikor eltüsszentettem magam, egy ötméter magas pálmafára szerelt, hangerősítővel is ellátott rádió közvetítette hozzám a szálloda férfi és női alkalmazottak óhaját, hogy váljék egészségemre.  
  [Ny][=][N] az ottani férfi  
  [MM]szállóbeli  
  Ettől a szótól eltekintve csak az egybeírás-különírás, valamint a központozás terén ad saját szövegvariánsokat a Magyar Magazin. Ezek akár szerkesztői-szedői változtatások is lehetnek, ám nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy a 'szállóbéli' alak magától Kosztolányitól származik. Ráadásul húzott változatról van szó, és amint korábban láttuk, Kosztolányi általában maga rövidítette szövegeit. Így a forrást releváns szövegváltozatnak tekintettük.  
  TIZENKETTEDIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [Ny] Kosztolányi Dezső, Az elnök, Nyugat, XXVI. évf. 2. sz., 1933. január 16., 83–100. p. [Dedikáció: Hollós István dr.-nak] [Elbeszélés alcímmel]  
  [N] Kosztolányi Dezső, Az elnök, Napló, XXXIV. évf. 19. sz., 1933. január 19., 17. p.; január 20., 13. p.; január 21., 13. p.; január 22., 13. p.; január 24., 13. p.; január 25., 13. p.; január 26., 17. p.; január 27., 13. p.; január 28., 13. p. [9 részletben "kis regény" megjelöléssel]  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 168-201. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Szövegleszármazás  
  Föltehetően a Napló közlésének alapjául szolgáló kézirat készült el elsőként – annak ellenére, hogy ott csak a Nyugat január 16-i, "Hollós István dr.-nak" dedikált változata után kezdték el közölni kilenc részben, "kis regény" megjelöléssel.  
  A bácskai napilap változata jelentősen eltér mind a Nyugatban, mind a kötetben olvashatótól: a központozás, egybeírás-különírás, valamint az e/ö változások mellett sok az egyszavas, a többi változathoz képest rövid szövegvariáns, és az sem ritka, hogy a Napló bővebb vagy éppen szűkebb változatot ad, mint a két másik forrás.  
  Gyakori, hogy a Nyugat ugyanazt a variánst hozza a kötet ellenében, mint a Napló. Ezért föltételezhető, hogy Kosztolányi a Naplóhoz másolat útján eljuttatott kézirattal vagy annak gépelt változatával dolgozott, amiből hamarosan megszületetett a Nyugatban publikált változat, majd később a kötet kézirata.  
  A Nyugatban napvilágot látott szöveg közelebb áll az Esti Kornélból ismerthez, de eltérések itt is akadnak. A Nyugattal egybevetve tisztán látható az a munka, amit a kötet megjelenése előtt végzett a fejezeten az író.  
  Előfordul, hogy a három fázis egy jegyzeten belül is nyomon követhető, ami egyúttal a szövegleszármazás valószínűsített időrendjét is alátámasztja (81.
n
Jegyzet [KK] Azt hihette
és 130.
n
Jegyzet [KK] Azt hihette
jegyzetek):  
  [N] Azt hitte rólam, hogy  
  [Ny] Azt hihette rólam, hogy  
  [1933] Azt hihette, hogy  
  [N] ébredt fel mindig egy-két  
  [Ny] mégpedig mindig egy-két  
  [1933] mégpedig egy-két  
  Valamennyi forrás párbeszédjelekkel tagolja Esti Kornél történetmondását.  
  A Napló változata kilenc részletben jelent meg, az alábbi bontás szerint:  
  1–153. sor 3. szaváig.
n
Jegyzet [KK] "Mustár" (Senf)
 
  153. sor 4. szavától
n
Jegyzet [KK] Ebben tartják ők
–246. sorig  
  247–343. sorig  
  344–540. sorig  
  541–653. sorig  
  654–741. sorig  
  742–817. sorig  
  818–909. sorig  
  910.-986. sorig  
  TIZENHARMADIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [Ny] Kosztolányi Dezső, Esti már megint jót tesz, Nyugat,XX. évf. 24. sz., 1927. december 16., 809–819. p.  
  [BMN] Kosztolányi Dezső, Esti már megint jót tesz, Bácsmegyei Napló, XXIX. évf. 129. sz., 1928. május 13., 23–24. p.  
  [TVL] Kosztolányi Dezső, Esti már megint jót tesz, Tolnai Világlapja, XXXI. évf. 49. sz., 1928. december 5., 13–18. p.  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 202-215. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Szövegleszármazás  
  Az özvegy története az egyik legkorábbi Esti Kornél-szöveg. 1927- ben, a Nyugatban jelent meg először, föltételezhetően az első megfogalmazás alapján. Fél évvel később Kosztolányi a Bácsmegyei Naplóban közölte a történet jelentősen módosított változatát. Az itt megjelent szöveg áll legmesszebb az Esti Kornél későbbi Tizenharmadik fejezetétől. Az író bővített és húzott is a korábbi megszövegezésen. Az elbeszélő édesanyjára, nőrokonaira való utalás is elmaradt a Szabadkára küldött változatból.  
  A Tolnai Világlapjának 1928. decemberi változata – a saját megoldásai (vö. pl. 143.
n
Jegyzet [KK] röhögni
, 145.
n
Jegyzet [KK] ugyebár?
, 155.
n
Jegyzet [KK] arcán ámulat
, 198.
n
Jegyzet [KK] Teljesen
, 202.
n
Jegyzet [KK] Tudta.
, 207.
n
Jegyzet [KK] bécsi emgránsnak.
jegyzetek)
n
Jegyzet Ez utóbbi rövidítés a történelmileg-politikailag kényes passzusokat érintette.
mellett – részben megőrizte a bácskai folyóirat húzásait, egyes alakváltozatait (vö. pl. 60.
n
Jegyzet [KK] mesterségbeli
, 78.
n
Jegyzet [KK] váltakoznak,
jegyzetek), sőt a sajtóhibáit is, ugyanakkor a Nyugattal is rokonságot mutat (vö. pl. 108.
n
Jegyzet [KK] ez már divat.
, 156.
n
Jegyzet [KK] Nem tudta,
jegyzetek). Kosztolányi az új közléshez a korábbi publikációk lapkivágatait használhatta föl – ezt bizonyítják az átörökített sajtóhibák is –, és a Tizedik fejezethez hasonlóan, azok összeollózásából-ragasztásából és kisebb módosításából hozott létre új változatot, amit ebben a formában küldött el a Tolnai Világlapjának.  
  A jegyzetek nyomán itt is megfigyelhető bizonyos szakaszosság: az író többször cserélgette a forrásokat – hol az egyikből, hol a másikból emelve át szövegrészeket. Mivel Kosztolányi beleírt a kompilált szövegbe, sokszor nehéz megállapítani a váltások pontos helyét, hiszen például egyes névelők kihúzása/beemelése vagy épp a központozás átszervezése véletlenszerűen is egybeeshet egyik vagy másik korábbi folyóiratközléssel. Így csupán azokra a helyekre lehet biztosan támaszkodni, amelyek egyértelműen kívül esnek ez esetlegességen vagy ahol nem feltételezhető, hogy Kosztolányi emlékezetből javította a korábbi forrás egyes helyeit a későbbi megjelenés szerint.  
  A jegyzetek alapján az alábbi szakaszok valószínűsíthetők:  
  1–89.
n
Jegyzet [KK] Az, hogy megőriztem
sorig: módosított Nyugat-kivágat.  
  90
n
Jegyzet [KK] Az, hogy megőriztem
–140. sorig: módosított Bácsmegyei Napló-kivágat.  
  141–222. sorig: módosított Nyugat-kivágat.  
  223–245. sorig: módosított Bácsmegyei Napló-kivágat.  
  246–406. sorig: módosított Nyugat-kivágat.  
  A kötet összeállításakor Kosztolányi mindhárom változatból építkezett. Az Esti Kornél Tizenharmadik fejezete – azzal együtt, hogy sok új, saját megoldással él – hangsúlyosan a Nyugat-változattal tart rokonságot, de helyenként a másik két forrás megoldásai közül is beemelt Kosztolányi. Annak nincs egyértelmű nyoma, hogy ez a kivágatok vagy a korábbi kéziratos/gépiratos források fölhasználásával történt-e. Előfordul az is, hogy olyan helyen, ahol a folyóirat-változatok között is különbség van, a kötet szövege mindegyiktől eltérő megoldással él (108.
n
Jegyzet [KK] ez már divat.
, 156.
n
Jegyzet [KK] Nem tudta,
jegyzetek). A kötet leglényegesebb módosítása a fejezet lezárása: itt Esti, minden korábbi forrással ellentétben, csak rángatja az özvegyet, de nem üti arcul.  
  Valamennyi folyóirat-változat számozott részekre tagolva jelent meg, az alábbi bontás szerint:  
 
  Bácsmegyei Napló:  
  I. 1–24. sor  
  II. 25–55. sor  
  III. 56–77. sor  
  IV. 78–136. sor  
  V. 137–173. sor  
  VI. 174–199. sor  
  VII. 200–239. sor  
  VIII. 240–266. sor  
  IX. 267–302. sor  
  X. 303–322. sor  
  XI. 323–400. sor  
  XII. 401–406. sor  
 
  Nyugat/Tolnai Világlapja:  
  I. 1–24. sor  
  II. 25–55. sor  
  III. 56–77. sor  
  IV. 78–136. sor  
  V. 137–173. sor  
  VI. 174–199. sor  
  VII. 200–239. sor  
  VIII. 240–266. sor  
  IX. 267–302. sor  
  X. 303–322. sor  
  XI. 323–367. sor  
  XII. 368–400. sor  
  XIII. 401–406. sor  
  TIZENNEGYEDIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [N] Kosztolányi Dezső, Viciszláv gróf titokzatos kastélya, Napló, XXXIII. évf. 85. sz., 1932. március 27., 29–30. p.  
  [PHV] Kosztolányi Dezső, Viciszláv gróf titokzatos kastélya, Pesti Hírlap Vasárnapja, LIV. évf. 13. sz., 1932. március 27., 10–11. p.  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 216-221. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Eliminált szövegváltozatok  
  [TVL] Kosztolányi Dezső, Viciszláv gróf titokzatos kastélya, Tolnai Világlapja, XXXIV. évf. 51–52. sz., 1932. december 14–21., 13–14. p.  
  Szövegleszármazás  
  "Gallusnak, a művelt, de rossz útra tévelyedett műfordítónak" története egyszerre jelent meg a Napló és a Pesti Hírlap Vasárnapja 1932. március 27-i számában. Mégis föltételezhető, hogy – mint sok más esetben – a bácskai folyóirat közlésének alapjául szolgáló kézirat készült el először, amit Kosztolányi azonnal átdolgozott. A két változat között több eltérés is megfigyelhető, és a Pesti Hírlap mellékletében olvasható szöveg jóval közelebb áll a kötet fejezetéhez. Az Esti Kornél kéziratának összeállításakor az író kisebb mértékben tovább módosította szövegét.  
  A megállapított három fázis jól nyomon követhető az alábbi példán (30. jegyzet):  
  [N] Barátunk csinosan legépelte, meglapszámozta, sőt az oldalakat zsineggel fűzte össze.  
  [PHV] Barátunk csinosan legépelte, meglapszámozta, sőt az oldalakat nemzetszín zsineggel fűzte össze.  
  [1933] Barátunk csinosan legépelte, meglapszámozta, sőt az oldalakat nemzetszín zsineggel is összefűzte.  
  A Tolnai Világlapjában megjelent változat a Pesti Hírlap Vasárnapjában publikált változatlan újraközlése, ezért nem szerepel a figyelembe veendő források között.  
  Valamennyi forrás párbeszédjelekkel tagolja Esti Kornél történetmondását.  
  TIZENÖTÖDIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [N] K[osztolányi]. D[ezső]., Ők ketten, Napló, XXXII. évf. 66. sz., 1931. márc. 8., 23–24. p.  
  [ÚI] Kosztolányi Dezső, Ők ketten, Új Idők, 37. évf. 12. sz., 1931. március 15., 358–360. p.  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 222-227. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Eliminált szövegváltozatok  
  [TVL] Kosztolányi Dezső, Költők, Tolnai Világlapja, XXXV. évf. 34. sz., 1933. augusztus 16., 6. p.  
  Szövegleszármazás  
  Az elbeszélés a Naplóban jelent meg először 1931 márciusában, föltehetően a szöveg első megfogalmazása alapján. Egy héttel később Kosztolányi az Új Idők nevű folyóiratban is közzétette szövegének jelentősen módosított változatát, amely közelebb áll a kötet későbbi fejezetéhez, mint a korábbi megszövegezés.  
  A kötet kiadásának évében, 1933 augusztusában, az Esti Kornél megjelenése után a Tolnai Világlapja publikálta. Ez a közlés – bár új címet ad neki – a Naplóbeli szöveg változatlan újraközlése, ezért nem szerepel a figyelembe veendő források között.  
  A kötettel ellentétben egyetlen más forrás sem szedi dőlt betűvel a fejezet versrészletét, sortöredékeit. E körülmény többszöri jelzéséről a lábjegyzetekben lemondtunk.  
  TIZENHATODIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [BMN] Kosztolányi Dezső, Esti és Elinger, Bácsmegyei Napló, XXX. évf. 108. sz., 1929. április 28., 19–20. p.  
  [ÚI] Kosztolányi Dezső, Esti és Elinger, Új Idők, XXXV. évf. (1. köt.) 19. sz., 1929. május 5., 579–582. p.  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 228-238. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Eliminált szövegváltozatok  
  [P] Kosztolányi Dezső, Esti és Elinger, Pásztortűz, XVI. évf. 13. sz. 1930. június 29., 291–95. p.  
  [TVL] Kosztolányi Dezső, Esti és Elinger, Tolnai Világlapja, XXXII. évf. 51–52. sz., 1930. december 17., 64–67. p.  
  Szövegleszármazás  
  Az Esti és Elinger a Bácsmegyei Napló 1929. április 28-i számában jelent meg először, vélhetően a történet első megfogalmazása alapján. Az Új Idők egy héttel később már egy módosított változatot közölt, amelynek megoldásai jóval közelebb állnak a majdani kötet szövegéhez. Így föltételezhető, hogy Kosztolányi – mint sok más fejezet esetében – az első megszövegezést követően akár néhány napon vagy héten belül átírta, módosította, javította írását, és a kötet összeállításakor ehhez a második fázishoz nyúlt vissza.  
  A fejezetelőzmény még kétszer jelent meg: 1930-ban a Pásztortűzben és a Tolnai Világlapjában. Tekintve, hogy mindkét közlés az Új Idők alapján készült átvétel, változatlan utánközlés, így nem szerepelnek a figyelembe veendő változatok között.  
  A kötet összeállításakor Kosztolányi tovább módosította szövegét. A kisebb központozási javítások és apróbb szócserék mellett igen jelentős, hogy a történetnek ekkor születik meg ismert befejezése. Esti a korábban megjelent változatok egyikében sem löki be Elingert a Dunába, hanem, megijedve e gondolattól, elszalad.  
  Valamennyi folyóirat-változat hat számozott részre osztva jelent meg az alábbi bontás szerint:  
  1–29. sor (Új Idők, Tolnai Világlapja: 1–28. sor)  
  30–85. sor (Új Idők, Tolnai Világlapja: 29–85. sor)  
  86-184. sor  
  185-222. sor  
  223-273. sor  
  274-301. sor  
  TIZENHETEDIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [ÚI] Kosztolányi Dezső, Ürögi Dániel, Új Idők, XXXVIII. évf. (2. köt.) 43. sz., 1932. október 23., 511–513. p.  
  [N] Kosztolányi Dezső, Ürögi Dániel, Napló, XXXIII. évf. 315. sz., 1932. november 13., 28–29. p.  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 239-247. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Eliminált szövegváltozatok  
  [TVL] Kosztolányi Dezső, Ürögi Dániel, Tolnai Világlapja, XXXVII. évf. 47. sz., 1935. november 20., 19–20. p.  
  Szövegleszármazás  
  Az elbeszélés először az Új Időkben jelent meg 1932. október 23-án, majd november 13-án a Naplóban. Az előbbi lapnak küldött szövegen Kosztolányi azonnal tovább dolgozhatott, átírhatta, és – a változatlan újraközlést elkerülendő – ebben a formában bocsátotta a Napló rendelkezésére.  
  A kötetfejezetté formáláskor az író az Új Idők-változathoz tért vissza, és ennek segítségével alakította ki a végső megszövegezést. Közös sajtóhibáik arra engednek következtetni, hogy Kosztolányi a folyóirat kivágatából dolgozhatott a fejezetváltozat létrehozásakor (vö. 90.
n
Jegyzet [KK] mentegetőddz
, 117.
n
Jegyzet [KK] Aztán úgy kilenc
jegyzetek).  
  A történetet 1935 novemberében, az Esti Kornél megjelenése után a Tolnai Világlapja újraközölte. Ez a szöveg a Naplóban megjelent változatlan utánközlése, ezért nem szerepel a figyelembe veendő források között. Igaz ugyan, hogy néhány szó eltér a bácskai folyóirat megoldásától, de ezek egytől egyig értelmes sajtóhibaként kezelhetők, egy esetben pedig szerkesztői javítást lehet sejteni (a Naplóban szereplő ezer dinár helyett tíz pengő szerepel).  
  TIZENNYOLCADIK FEJEZET  
  Releváns szövegváltozatok  
  [N] Kosztolányi Dezső, Utam, Napló, XXXIII. évf. 49. sz., 1932. február 20., 14. p.  
  [PHV] Kosztolányi Dezső, Utam, Pesti Hírlap Vasárnapja, LIV. évf. 8. sz., 1932. február 21., 3–4. p.  
  [1933] Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, Genius, 1933, 248-252. p. [Pontos megjelenés: 1933. május 6.]  
  Eliminált szövegváltozatok  
  [TVL] Kosztolányi Dezső, Utam, Tolnai Világlapja,XXXVII. évf. 15. sz., 1935. április 10., 18. p.  
  [DM] Kosztolányi Dezső, Utam, Délmagyarország, XI. évf. 94. sz., 1935. április 28., 2–3. p.  
  Szövegleszármazás  
  Az Esti Kornél utolsó fejezetének előzménye a Napló 1932. február 20-i számában jelent meg először, majd egy nappal később a Pesti Hírlap Vasárnapja is publikálta az író Utam című novelláját. A közzététel közelsége megtévesztő: a két változat között lényeges különbségek vannak. Az Esti-történetek jellegzetes alkotásmódjáról van szó: Kosztolányi korábban írhatta meg a bácskai folyóiratnak másolatban megküldött szöveget, és ezt követően tovább dolgozott a nála maradt kéziraton/gépiraton. Ennek eredménye a Pesti Hírlap mellékletében olvasható változat, amely már közelebb áll a kötet majdani fejezetéhez.  
  A kötet összeállításakor Kosztolányi ehhez a második, a Pesti Hírlap Vasárnapjában rögzített változathoz nyúlt vissza és ezen hajtott végre további módosításokat.  
  Az elbeszélés később, a kötet közzététele után kétszer is megjelent: a Tolnai Világlapjában, valamint a Délmagyarországban. Mindkét változat a Pesti Hírlap Vasárnapjában publikált változatlan újraközlése, ezért nem lehetett tekintetbe venni őket a releváns források között. Sem a Tolnai Világlapja, sem a Délmagyarország nem örökli a másik sajtóhibáit, ezért föltehetően egymástól független átvételek.  
  Valamennyi folyóirat-változat számozott részekre bontva jelent meg, az alábbiak szerint:  
  1-11. sorig  
  12-21. sorig  
  22-31. sorig  
  32-44. sorig  
  45-56. sorig  
  57-73. sorig  
  74-85. sorig  
  86-99. sorig  
  100-115. sorig  
  116-141. sorig