Aranysárkány fejléc kép
 
ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK
N.Kőrös
Nagykőrös
, febr. 9. 1858.
 
  Leveled, édes jó barátom, megörvendeztetett, de ugyan meg is szomoríta bennünket! Épen irandó valék hozzád; mert a mint egy részről ily körűlmények közt nem ígényelem sűrü válaszodat, – úgy nem tehetem, habár ellenedre volna is, hogy idöről időre fel ne keresselek soraimmal; hogy – olyan a milyen – vigaszt nyujtani ne igyekezzem. Jól tudom, míly kevéssé vagyok arravaló ember, hogy mást – haszinte legjobb barátomat – vigasztalhassak – s a legjobb vigasz is mily kevéssé férne bánatodhoz; hiszen, noha más ok idézte elő bajomat, én is átéltem a fásultság, csüggedés, semmivélétel azon phasisait, melyekről te most panaszkodol; én is tudom, mi az: a legvigabb társaságban egyedűl lenni, minden kültárgyban csak önbajunkat látni; járva-kelve halottnak, – sőt annál többnek: szenvedő halottnak lenni; örömet semmiben nem találni, sőt magától az örömtől futni, mert az is fáj, mint betegnek a kaczagás; – mind ezt én átérzettem a közelebbi évek alatt, – s hozzá még azt a gyötrelmet is, hogy bármely leverő volt az óra, azért a kötelességet teljesítni, a családért munkálni kellett; felállni és b
[törölt]
« é »
e
Beszúrás
szélni órákat naponkint nyilvánosan, féken tartani az éretlen pajzánságot, ügyelni szavamra, mozdulatomra &c. a legapróbb részletekig, nehogy egy- vagy más dolog nevetségesnek tűnjék fel olyan hallgatóság előtt, melynek mindegy akár Caesár, akár Tóth Pál a professor, de ha szerit tehetné, hogy kikaphasson, kikapna rajta.
n
Jegyzet
ha szerit tehetné, hogy kikaphasson, kikapna rajta
– ha szerit tehetné, hogy kifoghasson, kifogna rajta
Hordoztam hát én, édes
Miská
Tompa Mihály
m, a tiedhez hasonlitó kinokat; azt is tudom, hogy a vigasztalás semmit sem ért. Könnyű annak, kinek semmi baja nincs, azt mondani: végy erőt magadon, ragadd ki lelkedet a fásultságból; akarj és megjön a kedv. Mind ezek szép tanácsok, de az a baj, hogy épen a lélekerő hiányzik, mely kivitelére szükséges; mint ha ágyba szegzett súlyos betegnek azt javaslanók: csináljon commotiót,
n
Jegyzet
csináljon commotiót
– mozogjon testben, lélekben (lat.)
mingyárt jobban lesz. Köszönöm, de ha nem lehet.  
  És mégis, kedves jó emberem, azt tanácslom neked ama bölcsekkel: csinálj commotiót, lelki mozgást magadnak. Probatum est.
n
Jegyzet
Probatum est
– ki van próbálva (lat.)
Mig én
gondatomat
Szerkesztői feloldás: gondolatomat
[szerkesztői feloldás]
ol nem látszik a kéziraton
mindig csak bajomon – mint nyelvet a fájós fogon – tartotta
m
Beszúrás
: semmi remény nem volt javuláshoz. Örökös töprengésben éltem, mint az a hypocondricus,
n
Jegyzet
hypocondricus
– képzelt beteg (gör., lat.)
ki meggyőződve hogy lába két szalmaszál, örökké remegett hogy eltörik. Ujabb ujabb rémképeket csináltam, majd e majd ama nagy veszély függött felettem, mint damoclesi kard:
n
Jegyzet
mint damoclesi kard
– A hagyomány szerint idősebbik Denisszos (Dionysius), aki az i. e. IV. században Siracusa uralkodója volt, udvaroncának, Damoclesnek úgy bizonyította be azt, hogy mennyire törékeny a tirannusok boldogsága, hogy fenséges lakomára hívta őt, amely közben állandóan fenyegette vendégét a feje fölé függesztett, lószőrön lógó meztelen kard. A történetet lásd például:
Cicero
Cicero, Marcus Tullius
: Tusculumi beszélgetések, 5. 61–62.;
Pomponius Porphyrio
Pomponius, Porphyrio
: Magyarázatok Horatius verseihez, 3. 1. 17–18.
de biz az csak nem szakadt le. Évek folytak s én, ha jobban nem, roszabbúl se lettem, mint eleinte valék. Ez némi megnyugvást adott, megszoktam a bajt. Aztán kerestem, miben találnék még érdeket a világon. Sokszor csekélység hozott pillanatnyi szórakozást. Egy nagy suly nehezült még lelkemen, azon meggyőződés, hogy én többé nem vagyok képes költői művet alkotni. Próbáljuk meg. Kez
d
Beszúrás
tem valamit
n
Jegyzet
Kez
d
Beszúrás
tem valamit
Arany László
Arany László
lábjegyzete: „Talán az Utolsó magyar lehetett. Lásd alább a junius 5.-én kelt levelet.” ( AJLI I. 431.); vesd össze
AJ
Arany János
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1015. 1858. jún. 5.
s folytatom még ma is; naponkint – nulla dies sine linea
n
Jegyzet
nulla dies sine linea
– ne legyen nap egy sornyi írás (eredetileg ecsetvonás) nélkül (lat.). –
Plinius
Plinius, id. (Caius Plinius Secundus Maior)
szerint Apellés görög festő mondása: „
Apelli
Apellés
fuit [… ] perpetua consuetudo numquam tam occupatum diem agendi, ut non lineam ducendo exerceret artem, quod ab eo in proverbium venit.” Magyarul: „Apellés […] kitartott annál a szokásánál, hogy bármennyire is lefoglalták az ügyek-bajok, egy napja sem telt el úgy, hogy ne gyakorolta volna művészetét egy ecsetvonás erejéig; ebből származott azután a közmondás.” ( Naturalis historia, 35. 84.)
– egy két sort irva, de jót, vagy legalább olyat, mi teljesen kielégít. Be végzem-e? azt nem tudom, de hogy e folytonos-foglalkozás a lelket enyhíti, azt tapasztalásból mondhatom. Irok nem taps, nem jutalom végett: irok lelki nyugalmamért. –  
  Ám olvasd tehát a kedves elhunytadat illető végrendeletet,
n
Jegyzet
Ám olvasd tehát a kedves elhunytadat illető végrendeletet
– lásd
AJ
Arany János
1857. okt. 4-i levelének (939.) 4. jegyzetét
ám káromkodj’ – vagy panaszkodjál, – csakhogy tégy valamit. És keresss valamit, a mi némileg érdekeljen. Mindegy akármi: perlekedés a consistoriumban,
n
Jegyzet
consistoriumban
– egyházi tanácsban (lat.)
huzalkodás a tractussal,
n
Jegyzet
tractussal
– egyházmegyével (lat.)
akármi, csak érdekeljen, ruganyosságot adand lelkednek. Eleinte nehezen megy, tudom. De minél több lesz az érdeklő pont: annál kevesebb jut amaz egynek. Sőt még velem is veszsz össze ha tetszik – miért irok ily hosszu s bolond levelet – ez is használ. Adj hálát Istennek, hogy hivatali bajaid vannak, azért is. Nekem bármily nehezemre esett némelykor a tanítás, de ha kibeszéltem magam, mingyárt könnyebben lettem. Ellenben a szűnidő – hacsak nem útaztam – megölt. Okát igen könnyű eltalálni. Jól rendelte a gondviselés hogy apró bajokat adott az embernek: a tyúk szem s fogfájás hathatós szer a hypocondria
n
Jegyzet
hypocondria
– képzelt betegség (gör., lat.)
ellen. Míg az fáj, nem gondolunk a nagyobbra. –  
  Ilyen tyúkszemeket nekem bőven adott a „fellegterelő Zeüsz.”
n
Jegyzet
a „fellegterelő Zeüsz”
– a kifejezés 36-szor fordul elő a homéroszi eposzokban, először Iliász 1. 511.
Devecseri Gábor
Devecseri Gábor
fordításában: „fellegtorlaszoló Zeusz”
Például, az őszön azt sugta:
fiam
Szerkesztői feloldás: „fiam
János
Arany János
! ha már poëta nem lehetsz tovább, légy kupetz!”
n
Jegyzet
légy kupetz!
– a búzavásárlásra nézve lásd
AJ
Arany János
Ercsey
ifj. Ercsey Sándor
nek, 941. 1857. okt. 17. és 974. 1858. febr. 7.
Jól van istenatyám, mondék, hisz tőlem az is kitelik; teljes életemben szerencse fia voltam: egyszer leltem egy félpatkót, az is rozsdás vót (rím aztán, jegyezd meg);
[törölt]
« azom »
de
Beszúrás
meg, emlékszem, ha zsiros kenyerem elesett,
 [!]
[sic!]
az is mindig a zsiros oldalával esett porba: tehát előre! Ide a nyelét annak a kupeczségnek, csak megfoghassam, majd elbánok vele! Az egyetlen nyél, mely nekem hozzáférhető volt – a búza vásárlás. Mióta itt lakom, a búza mindig 10–12 pfrt volt, néha több is. Az őszön leesett ötre. Beletenyer
[törölt]
« é »
e
Beszúrás
l
Beszúrás
ék tehát, az én cassámnak jelentékeny összegig: most febr. közepe táján vagyunk s eladhatnám locó
n
Jegyzet
locó
– helyben (lat.)
8 váltó forintért, ha vevő volna. De minthogy az nincs, várom, mig rám dohosodik. Ez is egy tyúkszem.  
  Pár héttel ezelőtt fél fejem – a koponyától az orron keresztűl államig hasitva – oly iszonyú rheumát
[törölt]
« - »
kapott volt, hogy csaknem ordítottam belé, s nehány nap szobámat sem hagyhattam el. De már elmult, és igy kényelmesebb. No, ez is megjárja tyúkszemnek.  
  Az én kedves
Juliska
Arany Juliska
leányom, – még mindig kicsi ugyan – de már mégis nagylány, vagy mint
Kőrös
Nagykőrös
ön ejtik: nallán, mert az idén nyilvános tánczvigalomban volt. Ezt nem akarom a tyukszemek közé számítani.  
  Irtam volt, hogy
Szemeré
Szemere Miklós
től kaptam egy levelet és hogy válaszoltam is neki?
n
Jegyzet
Irtam volt, hogy
Szemeré
Szemere Miklós
től kaptam egy levelet és hogy válaszoltam is neki?
Szemere Miklós
Szemere Miklós
AJ
Arany János
-nak, 952. 1857. nov. 25.
AJ
Arany János
válasza: 955. 1857. nov. 29.
Az óta nem tudok róla semmit. Küldöttem neki egy példányt a
T. D.
Szerkesztői feloldás:
Tisza Domokos
Tisza Domokos
verseiből. (Megbizásodat legközelebbi alkalommal teljesítni el nem múlasztom.
n
Jegyzet
Megbizásodat legközelebbi alkalommal teljesítni el nem múlasztom
– tudniillik azt, hogy köszönje meg
Tompa
Tompa Mihály
nevében
Tisza Lajosné Teleki Julianná
Tisza Lajosné Teleki Julianna
nak az elküldött arcképeket és a verseskötetet (lásd
Tompa
Tompa Mihály
AJ
Arany János
-nak, 973. 1858. febr. 5.)
)
Lévai
Lévay József
nak is irok már.
n
Jegyzet
Lévai
Lévay József
nak is irok már
AJ
Arany János
Lévay
Lévay József
nak, 979. 1858. febr. 24.
Mihelyt a félévet berekesztjük, a mi nehány nap mulva megtörténik, azonnal irok neki.  
 
Szász Károly
Szász Károly
régen nem volt itt.
n
Jegyzet
Szász Károly
Szász Károly
régen nem volt itt
– utoljára 1857. okt. 27-én (
AJ
Arany János
Tompá
Tompa Mihály
nak, 943. 1857. okt. 28.)
Most egyre irja a szerelmes verseket, – sőt ha a hir nem hazud, effective
n
Jegyzet
effective
– ténylegesen (lat.)
meg is házasodott már.
n
Jegyzet
meg is házasodott már
Szász Károly
Szász Károly
1858 virágvasárnapján (márc. 28-án) házasodott meg újra (
Szász Károly
Szász Károly
AJ
Arany János
-nak, 977. 1858. febr. 15.)
No ezt okos ember nem gáncsolhatja, eleget élt a gyásznak, az emlékezetnek. De ha igaz, hogy a hölgy kit elvett, vagy elvesz, rangvágyó, hiú és coquette:
n
Jegyzet
coquette
– kacér (fr.)
akkor meggyűl szegény
Károly
Szász Károly
nak a baja vele.  
  Havunk itt csak pár nap óta van, azelőtt erős fagyok jártak. Majd csak meguszszuk ezt a telet is. Ohajtom a tavaszt, – pedig tudom, hogy minden nap, minden évszak közelebb visz a hanyatláshoz. Semmi! hadd járjon le minél előbb.  
  Igen! a szentesiek ugyan lejárták a papsággal. Vasárnap itt voltak meghallgatni a káplánt,
n
Jegyzet
Vasárnap itt voltak meghallgatni a káplánt
Kovács Lajos
Telegdi Kovács Lajos
segédlelkészt
ki becsűletes, de nagyon köznapi ember. Ülök vala aznap délután szobámban: hát egyszer kop! kop! – sullog be
n
Jegyzet
sullog be
– sompolyog be
hozzám egy köpönyeg, aztán másik; aztán bunda és magyar ujjas, megbunda
 [!]
[sic!]
, meg dolmány számszerint nyolczan. Ők a szentesi deputatio,
n
Jegyzet
deputatio
– küldöttség (lat.)
jöttek engem meglátni. Perse nem papnak akartak vinni, csak megszemlélni. Kis szobámban alig tudtam nekik helyet adni, szivesen láttam mégis, beszéltem velek, a mit lehetett. Rólad nem történt említés.  
  Verseid gyüjteményéről mélyen hallgat az irás. Nyomják? s még se nyomták ki? Vagy abbamaradt az egész alku? – Azt hiszem, már nem sokára meg kellene jelenniök.
n
Jegyzet
Azt hiszem, már nem sokára meg kellene jelenniök
– a Tompa Mihály versei I– V. c. kiadás 1858 tavaszán jelent meg
S aztán, édes barátom, ha azok megjelentek, például majusban, egy kis kirándulás
Pest
Budapest
re, a budai vizekre, és talán a körösi homokra is, nem használna nektek? Ird meg közelebb: nem gondolkoztál még erről? Fájdalmas lenne a találkozás, elhiszem, de csak az első perczekben. Ha egyszer a bánat panaszba, könnybe ömölhetne ki, hidd el az enyhítne mégis. Ottani környezetedet talán sokkal jobban megszoktad már,
mint hogy
Szerkesztői feloldás: minthogy
azok társasága űdítőleg hathatna rád, rátok. – Új emberekkel – s nem rosz embereiddel – találkozás elszórna legalább. –  
  Kedves jó komámasszony! (nem merem most kicsinek nevezni) hígye el, itt is van rokonérző
[törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
barátja
Beszúrás
, ki ma is sirva mondta: a szivem hasad meg szegény Tompáékért! Jőjenek! igyekezzenek szórakozni, felejteni.
Miska
Tompa Mihály
ugyan nehezen mozdúl, azt tudom; káplánja nem lesz, pénze nem lesz, bu
z
Beszúrás
ája nyakán veszett, szénáját elvitte a Sajó,
Heckenast
Heckenast Gusztáv
nem fizet stb. de utoljára sem kell igen sok költség, nem akarnak ragyogni, lelkem, kevéssel beérhetik. Jőjön, sirja, panaszolja ki magát. Remélem, nincs annyira roszúl, hogy meg ne tehetné ezt az utat. Tegye meg, kérem, bizony nem lesz rosz! –  
  Minket a mi illet: állapotunk a szokott és igy tűrhető. Családom egészséges,
Laczi
Arany László
már csaknem oly magas, mint
[törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
Tompa
Tompa Mihály
bátyja. Én is megvagyok; nem a régi baj nélkül, de tűrhetően.  
  Isten téged, kedves barátom, áldjon meg: adjon erőt, nyugalmat. Irj néha valamit, ha másért nem, szórakozás végett. Sokszor vagyok én úgy a levélirással, mint te most: alig tudom összekovácsolni. Sokszor hármat is eltépek, mig elkészűl egy. De megint próbálom, és nyugodtabb órában sikerűl, úgy, a hogy. Fogadjátok legszívesb ölelésünket s mindenkori barátságunk őszinte nyilvánitását. Isten veled!  
  igaz barátod  
 
AranyJános
Szerkesztői feloldás:
Arany János
Arany János
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt 1899. 665.) Válasz
Tompa
Tompa Mihály
1858. febr. 5-i levelére (973.)