Aranysárkány fejléc kép
 
ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK
Pest
Budapest
,febr. 18. 1866.  
  Kedves barátom,  
  Régen akartam már irni neked, illetőleg válaszolni utolsó leveledre, – de soha sem mertem hozzáfogni, vagy, ha belékezdtem is, félbe kellett hagynom. Valami körűlményesb leirását szerettem volna adni a történteknek – de végre is átláttam, hogy az nem lehet. Nőm talán irt meg némely részletet: egyelőre maradjon abban.
n
Jegyzet
Nőm talán irt meg némely részletet: egyelőre maradjon abban
– Ez a levél nem maradt fenn.
Nekem 1853-ki bajaim majdnem hogy kiújultak e tépelődésben:
n
Jegyzet
Nekem 1853-ki bajaim majdnem hogy kiújultak e tépelődésben
– „én szenvedtem egyszer másszor a fejemmel s fülemmel, a melly mindig zúg” (
Ercsey
ifj. Ercsey Sándor
nek, 1853. nov. 21. AJÖM XVI. 570. 334. ); „bizonyos fej és fülzugásban szenvedek, s régi hajlamom, miszerint a vér agyamra tolul, s miért a nyakkendőt sem tűrhetem, naponként erősödik” (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1853. nov. 22. Ugyanott 572. 339. ); „már szinte egy éve az első rohamnak” (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1854. jún. 23. Ugyanott 639. 447. ); „Mert betegség ez, édes
Miská
Tompa Mihály
m: tudom napját és óráját, mikor beköszöntött” (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1854. okt. 18. Ugyanott 670. 493. ); „egyéb symptoma a fejzúgáson kivűl még elé nem fordult, pedig már több, mint egy éve a bajnak. Azt hiszem ideggyöngeség, kimerűlés, enervatio.” (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1854. dec. 1. után. Ugyanott 681. 510. ); „nekem sem ártana e szép tavaszi napokból vagy két tuczatot valamely fürdőben, ha csak
Budá
Budapest
n is, tölteni, de a hivatal nem lehet üres, az erszény pedig nagyon is üres; igy hát csak itthon iszom az áldott budai keserű vizet,
Károli
Károlyi Sámuel
rendeletéből, oly jó reménynyel, hogy tán elmúlik fejzugásom, mely 3 év óta anynyira bénítólag hat kedélyemre.” (
Ercsey
ifj. Ercsey Sándor
nek, 1856. ápr. 26. Ugyanott 792. 690. ). „Mindig a régi baj – most reggelenkint hideg zuhanyt veszek, karácsony óta; talán ez, ha egy darabig folytatom, használni fog.” (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1857. febr. 5. AJÖM XVII. 876. 12.); „Egyik fülemre már is rosszúl hallok: mi lesz belőlem, ha mindkettő megromlik, ha rosszabb nem következnék is, a mit kimondani sem merek.” (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1857. márc. 8. Ugyanott 888. 34.); „Azóta sem birom a munkát, s egy idő óta gyakran szédűlök. A tavaszon, nyáron, már jobban voltam, most sulyosodni érzem a bajt.” (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1857. okt. 4. 8. Ugyanott 939. 104.); „Sokat szenvedek, erélyem megtört. Valami fejzúgás, ideggyöngeséggel párosulva, kinoz, melynek nem találom gyógyszerét.” (
Szilágyi István
Szilágyi István
nak, 1857. dec. 3. Ugyanott 958. 130.); „A zúgás fejemben egyre tart, jobb fülemmel már is alig hallok, ha a másik utána romol, nem tudom, mi lesz belőlem.” (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1858. máj. 11. Ugyanott 1007. 196. ); „engem a régi baj tétlenségre kárhoztat” (
Ercsey
ifj. Ercsey Sándor
nek, 1858. okt. 29. Ugyanott 1038. 241. ); „Nem mondhatnám, hogy roszabbúl vagyok, sőt annyira megszoktam már bajomat, hogy számba se veszem” (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1859. febr. 20. Ugyanott 1065. 276. ); „a régi baj el nem múlik, hanem változat kedvéért egy-egy újat is kap az ember időnkint hozzá” (
Ercsey
ifj. Ercsey Sándor
nek, 1859. szept. 13. Ugyanott 1104. 331. ); „Hétfőre viradón oly roszúl lettem, – a vérkeringés rendetlen volta miatt – hogy egész kényelemmel csak azt vártam, mikor fog már szivütésem végkép elállani.” (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1860. jan. 25. Ugyanott 1140. 367. ); „egy rheumatikus baj, mely egész képem felfujta volt, még egy pár napig szobámhoz köt” (
Csengery
Csengery Antal
nek, 1860. szept. 11. Ugyanott 1194. 445. ); „az én bajom – mi betű szerinti értelemben fő baj – a helyett, hogy enyhűlt volna a szerkesztés s a pesti élet gondjai által, úgy látom, napról napra öregbedik.” (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1861. febr. 23. Ugyanott 1270. 515. ); „A zúgás – természetesen – megmaradt, az 8 év óta sohasem szűnt meg teljesen, csak néha nagyobb, máskor kisebb mértékben háborgatott.” (
Károlyi Sámuel
Károlyi Sámuel
nek, 1861. okt. 5. Ugyanott 1346. 588. ). „Engem
Balassa
Balassa János
(úgy hallom
Eötvös
Eötvös József
kértére) magátol fölkeresvén, kihallgatta nyavalyámat, s egy hónapi fürdöt rendelt, Szliácson” (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1862. júl. 28. AJÖM XVIII. 1458. 89. ); „Az én fejzúgásom nem mult el Szliácson” (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1862. nov. 16. Ugyanott 1556. 200. ); „Negyvenhat éves ember vagyok – ily egészségű iró ember nem igen ér mathusalemi öregséget, az 50–60 év közötti válságos időszak nagyon meg próbálja a legényt: én sem igen számitok többre.” (
Tompá
Tompa Mihály
nak,1863. dec. 13. Ugyanott 1749. 386. ).Költészetében először a Leányomhoz (1865. dec. 13.) c. versben jelenik meg e panasz:
 
 
  Mit ér e zúgó, rosz fejet
  Széttörnöm a kalit vasán:
  Ha gyötrő, távoli fekhelyed
  Nem enyhül e meddő tusán
 
 
1861 és 1872 között Kajdacsy István kezelte
AJ
Arany János
-t ( Farkas 1882. ). Vesd össze Voinovich 1931. 290–297., Pál 1986. 329., Czeizel 2001. 63–64.
azt hivém, tönkre jutok. Azóta javultam – de a fátyolt ne érintsük.  
  Egészségi állapo
t
Beszúrás
od hanyatlását mindazon fájdalmas részvéttel fogadtuk, a mennyire képesek voltunk. De ne csüggedj el, édes barátom. Mig van élet, van remény.
n
Jegyzet
Mig van élet, van remény.
– Ez a lat. „Dum spiro, spero” megfelelője.
Szenvedéseid nagyok, türelem vesztők lehetnek: de én még is azt mondom, hogy aranyeres bajaid egy-egy phasisa az, mely más-más alakban gyötör. Talán egy újabb fordúlat könnyebben tűrhetővé teszi, mikor nem is várnád. Azért igyekezzél fentartani lelki erődet. „Doctor, medica te ipsum!”
n
Jegyzet
„Doctor, medica te ipsum!”
– „Medice cura te ipsum” (Vulgata, lat.); „Orvos, gyógyítsd meg magadat!” (Luk 4:23)
mondhatod erre: de valóban olyanformát is kellett a minap véghezvinnem. Midőn 53-beli rettegéseim most nem rég el kezdettek jőni: egy erős elhatározással kitéptem magamból a gondolkozást bizonyos tárgyról, s bele űltem a gépies foglalkozásba, nyakig:
n
Jegyzet
Midőn 53-beli rettegéseim most nem rég el kezdettek jőni: egy erős elhatározással kitéptem magamból a gondolkozást bizonyos tárgyról, s bele űltem a gépies foglalkozásba, nyakig
– Lásd erről az 1866. jan. 26-án
Ercsey
ifj. Ercsey Sándor
nek írt AJlevél (2036.) jegyzetét.
s íme! jobban lettem. Kövesd példámat, nem vallod kárát.  
  De mit csinálj te
Hanvá
Hanva
n, kérded. Akármit, ha gyalogszéket
n
Jegyzet
gyalogszéket
– Áglábú széket, kecskeszéket: a lábakat ágcsonkok képezik, vagy a lábazatot alkotó 3-4 felé ágazó faderékdarabokra külön erősítik fel a deszka ülőlapot (Magyar Néprajzi Lexikon).
vagy kerekes rokkát is. Fúrj, faragj, kertészkedjél. Légy minden, mindenben a há
z
Beszúrás
körül. Hisz ott mennyi foglalkozást lel az ember. Csak azt ne tedd, hogy beűlj a szobába tépelődni. – Nem teszek én úgy, mint kik azt mondják, hogy csak képzelődöl: sőt elhiszem hogy állapotod igen komoly. Talán nem is lesz úgy, soha többé, mint volt. De nekem, nekem már 13 esztendő óta nincs úgy, mint az előtt volt: mégis itt vagyok. És javulásom attól fogva dátálódik, mióta beláttam, hogy ez igy marad ugyan, de azért még ez is valami, és kinlódnom kell vele, a mint lehet. Míg hajdani erőmet siratgatva, a meglevőt használni nem tartottam érdemesnek: addig voltam igen roszúl  
  A mit egy fél sorban, amúgy odavetőleg érintettél, úgy tetszik, megértettem.
n
Jegyzet
A mit egy fél sorban, amúgy odavetőleg érintettél, úgy tetszik, megértettem.
Tompa
Tompa Mihály
ezt írta: „akartam én is irni hozzád; szólni bizonyos véletlen, vagy fájdalom igen is vélhető esetről”, azaz saját várható haláláról
Nem adja még azt egyhamar az isten! Egyébiránt te meg vagy győződve, hogy ha mi élünk, minden lehetséges el lesz követve. De vesd ki elmédből az ily tépelődést. A mely naptól kezdve többet foglalkozol külső tárgyakkal, mint tenmagaddal: attól fogva kezdődik javulásod. Probatum est!
n
Jegyzet
Probatum est!
– Ki van próbálva! (lat.)
 
  Lásd, én, ha elvonatkozom is veszteségem sulyosb oldalától, attól a mi belső, lelket rázó; és csupán külső számitásim, ábrándom tönkrementét kesergem is: minő fordúlat esett rajtam! Évek óta ábrándozom a gondolattal, hogy visszamehessek
Szalontá
Nagyszalonta
ra. Ennek teljesűlte kezességét, egyszersmind valósítására újabb ösztönt nyertem 1863 nyarán,
n
Jegyzet
újabb ösztönt nyertem 1863 nyarán
Arany Juliska
Arany Juliska
és
Szél Kálmán
Széll Kálmán
szalontai ref. lelkész esküvője 1863. aug. 9-én volt
Pest
Budapest
en.
midőn a kapcsolat e helylyel még szorosbra fűződött. Attól fogva egy „fösvény” sovárgó tekintetével számláltam minden fillért, melyet becsűlettel megtakaríthatok: hogy e czélomat, ha bár évek folytáni kitartás, nélkülözés által, valósíthassam. Háztartásom meg lőn szorítva, bár jövedelmem szaporodott: itt
Pest
Budapest
en, a mulatság és látvány fészkében, minden ily költség te
lj
Beszúrás
esen
kerűlve. Összeszedtem némely apró tőkéimet, aranyaimat, eladtam szalontai telkemet, s ime úgy találtam, hogy egy akkora darab birtokot megvehetek,
n
Jegyzet
eladtam szalontai telkemet, s ime úgy találtam, hogy egy akkora darab birtokot megvehetek
– Vesd össze
AJ
Arany János
Ercsey
ifj. Ercsey Sándor
nek, 1864. júl. 8.: „Akkor úgy állottam, azt hittem legalább, hogy 12,800 ftot rögtön letehetek, hozzá még a Lovassy-félét s a házárát
 [!]
[sic!]
(=2000) mindjárt mihelyt megkapom; tehát hogy 14800 ft készpénzről rendelkezem.” ( AJÖM XVIII. 1820. 449. );
AJ
Arany János
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1864. nov. 21.: „szalontai házamat (mely lakhatlan rongyos volt, de a helyét aránylag jól fizették, mert kitűnő helyen van a piacz legszebb részén) eladva, s egyebet is, mint a Buda halála diját, aranyaimat stb. összekaparva, egy darabocska földet vettem ott”. (Ugyanott 1888. 535. )
mely elégséges arra, hogy
Szalontá
Nagyszalonta
n „mint magam szegénye”
n
Jegyzet
„mint magam szegénye”
– Vesd össze „Engedelmet kérek ifju uramtól, de azért hogy csak igy a magam szegénye (értsd: magam gazdája) vagyok, jól tudom azért miként foly a világ sora az urak majorjában is.” (
Pálffy Albert
Pálffy Albert
: Mint lőn vagyonos emberré ifjabb Adorján Péter, VU 1858. 2. sz.jan. 10. 16. )
megélhessek nőmmel együtt. Még csak, az eladott helyébe, egy kis ház szer
z
Beszúrás
ése volt hátra: terveztem, alkudoztam, épitettem erősen. S most!....Tegnap indítottam el az első épület követ
Gerenday
Gerenday Antal
tól!
n
Jegyzet
Tegnap indítottam el az első épület követ
Gerenday
Gerenday Antal
tól!
– Lásd
AJ
Arany János
1866. jan. 26-án
Ercsey
ifj. Ercsey Sándor
nek írt levelét (2036.).
Egy pyramidal gránit darabot, mely egyszersmind évek óta sovárgó ábrándjaimzárkövét képezi! A hová eddig legörömestebb pillantott lelki szemem, a hol megnyugvását találta: most, azon vidék felé, e kő zárja el
a
Beszúrás
kilátást! -  
  De nem örökre. A mit reá metszettem: azt a meggyőződést épen a haldokló ágyánál merítém.
n
Jegyzet
A mit reá metszettem: azt a meggyőződést épen a haldokló ágyánál merítém.
– Vesd össze
Arany László
Arany László
visszaemlékezésével: „Karácsony ünnepén még volt némi reményünk. De ünnepek után (atyám neve-napján) le kellett mondani mindenről. Élet-ereje nem birta meg a küzdelmet s kimerült. Hanem a mily mértékben fogyott a testi szervezet ereje, mintha úgy növekedett volna »diadalmas lelkének« hatalma »a roncsolt anyag« fölött. Az utolsó napon arczáról eltűnt a korábbi bágyadtság, tekintetében a kimerültségnek nem maradt nyoma, szeme fölragyogott, homlokát lelkesültség tette sugárzóvá s egész valóján oly szemmel-látható volt a szellem erejének utolsó fellobbanása, hogy ez órákban szörnyű tusáját s a halál rettenetességét még környezőivel is csaknem feledtetni birta. Mintha oly sphærákból tekintett volna vissza reánk, melyek a mi szemeinknek láthatatlanok s onnan hozott volna nekünk vigasztalást és enyhületet. Biztos öntudat látszatával s egész tekintetén a tiszta-látás kifejezésével beszélt nekünk a túl-világról, melyet már szemeivel lát: »Ne búsuljanak, kedveseim, a lélek él, mi találkozni fogunk.« – – »Én látom az útat, mely ama hazába visz.« – – »Látom az arany hidat... ott... ott... menni fogok.« – – »Az ige, az eszme örökké való!« – –” ALÖM I. 351–352.
Nem tudom megítélni, a vers ér-e valamit: de híven adja az utolsó, a legutolsó óra benyomását. Igy van:  
 
 
  Midőn a roncsolt anyagon
  Diadalmas lelked megállt
  S megnézve bátran a halált,
  Hittel, reménynyel gazdagon
  Indult nem-földi útakon:
  Egy lőn közös, szent vigaszunk:
  A LÉLEK ÉL: találkozunk!
 
 
  Köszönöm én ezt az én kedves angyalomnak; köszönöm, hogy midőn lelkünk letört, felemelte. Áldassék az óra, mely elhunyt kedvesem elköltözö szellemét oly magasztos világításban tűnteté elém! Ez az egy vigasztalás kitörölhetetlen.  
  De bevégzem soraimat. Irj, édes
Mihály
Tompa Mihály
om, gyakrabban. Szíves baráti csókomat add által egyetlenednek. Szeressetek bennünket, édesim.  
  igaz barátod  
 
AranyJános
Szerkesztői feloldás:
Arany János
Arany János
 
 

Megjegyzések:

Válasz
Tompa Mihály
Tompa Mihály
1866. jan. 24-i levelére (2034.)